A pilóta egészen finoman tette le a gépet, sokadik landolása lehet, ahogy nekem is. Ahogy nézek ki az ablakon, figyelem az ébredő várost, hirtelen könnyek áztatják az arcomat. Ugyan sokadszorra landolok – imádok repülni – most valahogy mélyen megérint ez a csoda, a repülés csodája. A szívem megtelik hálával,  váratlanul a semmiből eszembe jut két ember,  Wilbur és Orville Wright, akik a repülőgépet kifejlesztették. A két feltaláló, akik állítólag azután kezdtek el a repülés gondolatával foglalkozni,  amikor édesapjuk egy helikopter makettjével ajándékozta meg őket.

Abban a néhány percben, amíg a repülőgép elgurult a leszállópályától a kiszállásra szánt kapuig elgondolkoztam a teremtőerőn. Hiszen mindannyiunkban ott van, és mégis vannak, akik korszakalkotó újat teremtenek vele, meghatározó módon fordítva egyet az emberiség sorskerekén, és mások a félelmeiket, kényszereiket, nyomorúságukat teremtik meg újra és újra.

Engem lenyűgöz a teremtőerő, és foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan tudjuk jól használni. Vajon mire van szükség ahhoz, hogy korszakalkotót teremtsünk, valamit, ami túlmutat az egyéni élet határain, ami hozzáadott értékkel bír mindannyiunk számára, ahogy a Wright fivérek teremtése 116 évvel később is hatással van több millió ember életére?
Mire van szükség ahhoz, hogy jót és jól teremtsünk?

Szükség van szenvedélyre. Wilbur Wright ezt írta: „Úgy gondolom, nagyon sok pénzembe fog kerülni, és talán az életembe is.”
Szükség van kitartásra. A Wright fivéreknek 6 évre volt szükségük, hogy a repülés titkait megfejtsék. Az első repülésük csupán 3,5 másodpercig (!) tartott.
Szükség van elköteleződésre. Nem tudták előre, mekkora erőfeszítés lesz, hány kudarcból kell felállniuk, és nem kerül-e akár az életükbe, mégis minden zuhanás után újra belevágtak. Orvil egy hatalmas tragédiát is kénytelen volt elszenvedni, amikor a törtenelem első repülőgéputasával lezuhant. Az utas meghal, Orvil alig éli túl.
Szükség van alázatra. A Wright fivérek a kutatásaikat egészen az alapoktól kezdték, a hajózás leghétköznapibb ismereteinél,  és Leonardo da Vinci , a kortárs feltalálók, többek között Otto Lilienthal, Samuel Langley és Octave Chanute tervrajzait és megfigyeléseit is tanulmányozták.
És elsősorban szükség van hitre. „Azt mondták, hogy sikerülni fog, és be is tartották az ígéretüket.”

Ahogy a repülőgép egyre lasabban gurulva megállt, a szívem megtelt a Wright fivérek iránt érzett hálámmal. Hálás voltam, hogy volt elég hitük, hogy szenvedélyesen elkötelezték magukat a repülés mellett, hogy volt bennük elég alázat, és bárhány kudarccal is kellett szembenézniük, soha nem adták fel.
Tele volt a szívem hálával és a vággyal, hogy kapcsolódni tudjak a saját teremtőerőmhöz, és szolgálni tudjak vele.