Szerző: Radnai Laci
A Tantra nem vallás, és mégis szent út. Nem hitrendszer, hanem a létbe vetett bizalom művészete. A Tantra útján a hit nem valami, amit kívül keresünk, hanem az a csendes bizonyosság, ami bennünk él. A felismerés, hogy minden pillanat, minden találkozás, minden tapasztalás az isteni tudat megnyilvánulása.
A hit, mint belső ráhagyatkozás
A tantrikus szemléletben a hit nem arról szól, hogy „hiszek valamiben”, hanem hogy engedem, hogy az élet vezessen. Ez a ráhagyatkozás nem passzivitás, hanem mély bizalom: tudom és elfogadom, hogy az élet (a Létezés) bölcsebb nálam. Ekkor elengedjük az elvárásokat, a reménykedéseket és a kontrollt, és nem küzdünk a pillanat ellen, hanem megnyílunk az áramlásnak. Ez a hit tehát nem más, mint a valódi jelenlét, a mostban megélt tökéletes nyugalom.
A szív útja
A Tantra a szív útja. A hit a szívben születik, nem az elmében. A szív az a kapu, ahol az emberi és az isteni találkozik. Amikor a gyakorló meditál, lélegzik, szeret, vagy csak csendben van, a hit nem gondolat, hanem rezgés: annak az érzése, hogy „itt és most minden úgy jó, ahogy van”. Nem birtoklásból, nem vágyból, hanem ebből a térből fakad az igazi szeretet, az egység felismerése.
Bizalom a tapasztalásban
A Tantra nem menekül az élettől, hanem minden tapasztalást szentnek tekint. A hit ebben az értelemben azt jelenti, hogy nem válogatunk a tapasztalatok között: a fájdalom és az öröm egyaránt az élet, az isteni tanítása. A gyakorló megtanulja elfogadni a fényt és az árnyékot, vagyis az élet teljes spektrumát, mert tudja, hogy minden az önismeret és a tudat kitágulásának része. Ez a hit a teljességbe vetett bizalom.
Az egységélmény
Amikor a tantrikus út elmélyül, a hit átalakul a lét minden pillanatában megtapasztalható szentséggé. Ez az a pont, ahol a hit és a tapasztalás eggyé válik. Ekkor a szívben megszűnik a keresés és megszületik a felismerési: minden mindig is ott volt, ahol lennie kellett.
A Tantra tehát nem ígéret, hanem jelenlét. Nem a jövőbe vetett várakozás, hanem a most pillanatának átölelése. Ez a hit nem tanulható, csak megélhető – minden lélegzetben, minden érintésben, minden csendben, az élet minden pillanatában. Ez az életre való ráhagyatkozás művészete. Aki ezt megtapasztalja, annak a hite már nem szavakban él, hanem a létezés rezdüléseiben, ahol a lélek és a szellem isteni minősége minden pillanatban bennünk lélegzik. Aki ezt megtapasztalja, az hazatalált.
Egy masszázsélmény
Már a legelején, az öledben megtartásnál nagyon mélyre zuhantam. Alig voltam képes tartani a testemet. A masszázs során végig sokkal erősebbnek éreztem az energiát, ami áramlik általad, mint korábban. Olykor egészen magával vitte a testemet, beleáramoltam az energiádba. A háton fekvésnél egyre több és több energiát éreztem a testemben, egyre könnyebbnek érződött a testem, mintha fel akarna szállni. A karjaim megfeszültek, és elkezdtek szétnyílni. A karjaim egyre távolodtak a testemtől, a tenyerem felfelé fordult, az ujjaim kinyíltak. Ahhoz volt hasonló, amikor egy transzélményben befogadóvá váltam és teljesen kitártam magam. Egyszer csak érzékeltem egy lény jelenlétét a jobb oldalamon. Megérintette a kezem, majd egyszer csak egy lótuszvirágot helyezett el benne. Ekkor a jobb karom már nem teljesen feküdt a földön, a tenyerem a levegőben volt, benne tartottam a lótuszvirágot. Amikor a jobb karomat masszíroztad, rengeteg energia koncentrálódott a tenyeremben, amitől a tenyerem intenzíven remegni kezdett. Egyszer csak egy nagy, fényes energiagömböt érzékeltem, amit a két tenyeremmel koncentráltam, és vezetettem a jónim felé. Azt éreztem, a masszírozó és a befogadó teljesen eggyé váltak, mintha nem is kettő, hanem 4 kar érintette volna a testet, és ezt az egészet körülvenné egy hatalmas energiagömb