Volt egyszer egy királyfi, aki hercegkisasszonyt akart feleségül venni, de nem ám holmi jöttment hercegleányt, hanem olyat, aki igazán trónra termett. Bejárta az egész világot, hogy meglelje a hozzá illőt, de minden választottjában talált valami kivetnivalót.
Hercegkisasszony akadt ugyan elég, de a királyfi kételkedett benne, hogy vérbeli hercegkisasszonyok, mert mindegyik tett valami olyat, ami nem illett hozzá. Hazatért hát a királyfi a birodalmába, és igen elbúsult, hogy nem lel magához való feleséget.
Egy este szörnyű vihar kerekedett, dörgött-villámlott, az eső meg úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. A nagy égzengésben egyszer csak megverte valaki a palota kapuját. Az öreg király maga ment kaput nyitni.
Egy hercegkisasszony állt a küszöbön. De uram – teremtőm, hogy megtépázta a zuhogó eső meg a vad szél! A hajáról, ruhájáról patakokban szakadt a víz, a cipője orrán befolyt az eső, a sarkán meg kifolyt. S mégis azt merte mondani, hogy ő vérbeli hercegkisasszony!
– No majd elválik, hogy igazat mondott-e – gondolta magában az öreg királyné, de nem szólt senkinek; bement a hálókamrába, kiemelt az ágyból minden dunnát, párnát, derékaljat, s egy szem borsót tett az ágydeszkára. Aztán rárakott a borsószemre húsz derékaljat, azokra meg húsz vastag pehelydunnát, s oda vezette éjjeli hálásra a hercegkisasszonyt.
Reggel aztán megkérdezte tőle, hogy esett az alvás.
– Egy szemhunyást sem aludtam – panaszolta a hercegkisasszony. – Isten tudja, mi volt abban az ágyban! Egész éjjel nyomott valami, akármelyik oldalamra fordultam. Csupa kék-zöld folt a testem. Restellem megmondani, de sosem volt még ilyen kényelmetlen ágyam!
Most már aztán láthatták, hogy vérbeli hercegkisasszony a vendégük, mert húsz derékaljon és húsz pehelydunnán keresztül is megérezte azt a kicsi borsószemet.
Csak egy javából való, igazi hercegkisasszony lehet ilyen kényes.
A királyfi nyomban feleségül vette, úgy megörült, hogy igazi hercegkisasszonyra akadt. A borsószem meg a királyi kincseskamrába került, ott mutogatják mind a mai napig, ha ugyan azóta el nem lopta valaki.
Kép és szöveg forrása: http://www.arkanumstudio.hu/asztrologia-csillagjegy%20mesek.html
Kérdések a mese kapcsán:
1. Mennyire tudom elfogadni másokban és/vagy magamban az örök kritikust?
2. Tudom-e meglátni az aprólékosságban a kicsiny részletekre való fogékonyságot?
3. Hol veszek el esetleg a részletekben?
4. Hol hiányzik a rend az életemben?
Kár, hogy a gyerekek, akik ezt a mesét olvassák, hallgatják, még nincsenek felkészülve a gúny fogalmára, nem értik, mi a cinizmus, mi a szarkazmus és úgy olvassák, hallgatják ezt a mesét, ahogy nem szabadna : komolyan veszik..
Ebben a formájában, viszont az egyik legkártékonyabb mesének tartom.
Azt sugallja, hogy annál különb vagy, minél inkább kényeskedsz. Mindenbe köss bele, ha valami 99%-ban jó, akkor a maradék 1%-ba kössél bele. Ne köszönd meg, hogy befogadtak, azt vedd természetesnek, hogy a többi ember segít neked, hisz neked az jár ! És annak se örüljél, hanem a csipcsup mondvacsinált kis dolgokba kössél bel, nagyítsd fel őket..
És így fogod elérni a célodat.
Milyen narcisztikus embereket akarunk nevelni ezzel a mesével ?
Kedves Starek! Köszönöm, hogy megosztottad a véleményedet, elgondolkodtattál. Én csak egészen picit kóstoltam bele a mesefejtésbe, az alapján én tanító mesének látom ezt a mesét is. Többször találkoztam azzal a véleménnyel, hogy a mesék nagy része nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek íródott, meglehet. Abban azonban hiszek, hogy a mesék szimbólumokban beszélnek, a lelkünkhöz, és nem a racionális elméhez. Ezen a szemüvegen keresztül nézve nekem ez a mese nem cinikus és szarkasztikus.
Engem nagyon érdekelne, hogy mire tanít, mi az üzenete. Tudnál róla mondani valamit kedves Andi? Előre is köszönöm szépen
Kedves Timi, sajnos a meseterápiához egyáltalán nem értek, Boldizsár Ildikó könyvei segíthetnek ebben. AZ biztos, hogy érdemes megfigyelned, hogyan hat rád a mese. Kivel tudsz azonosulni, ki az, aki „kiakaszt”? Milyen érzések jelennek meg benned olvasva a mesét?
Nem értek egyet, Kedves Starek! Gyerekkorom egyik kedvenc meséje, és mégsem lett belőlem sem nárciszista személy, sem pedig kényeskedő.
A királykisasszony pedig ettől nem lett neveletlen vagy hálátlan. Még az ügyekért is bevallani, hogy nem aludt jól… Feltettek neki egy kérdést, amire őszintén válaszolt. Egy másik érték, amit manapság semmibe vesznek, mert ugye, bűn elmondani az igazat.
Szerintem nem kellene ennyire komolyan venni a meséket, sem pedig a gyerekeket hülyének nézni. Megértik a dolgokat, ha pedig nem, akkor el kell magyarázni.
Az pedig, hogy valaki előbb jön rá mint mások, miről szól a mese, az sem baj. Nem vagyunk egyformák.