Felelősség, alázat, kapcsolódás a párkapcsolatban

Szerző: Radnai Laci

Felelősség alázatos elfogadása

A párkapcsolat nem csupán érzelmi vagy pszichológiai tér, hanem egy élő rendszer. Amikor belépünk egy kapcsolatba, nemcsak a másikat választjuk, hanem azt a tanulási és fejlődési  folyamatot is, amelyet a kapcsolat hordoz. Ennek keretében vállaljuk a felelősséget önmagunkért (tetteinkért és érzéseinkért) és a kapcsolatunkért. Ez az az alázat tehát egyáltalán nem önfeladást jelent, sőt, hanem annak elfogadását, hogy nem mi vagyunk a kapcsolat középpontja (nem mi irányítunk mindent, és nem is értünk történik minden), így a másik sem azért van mellettünk, hogy minden igényünket kielégítse, hanem hogy tükröt tartson, kihívjon, és segítsen kibontani azt, akik valójában vagyunk. A mi dolgunk pedig ugyanennek kölcsönös biztosítása párunk számára.

A saját helyünk elfoglalása

A felelősség egyik legfontosabb megnyilvánulása, hogy elfoglaljuk a saját helyünket a kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy nem várjuk a másiktól, hogy megélje helyettünk az erőnket, meghozza döntéseinket és megtegye érzelmi munkánkat. Amikor valaki nem vállalja a saját szerepét, gyakran túlvállal vagy alulmarad: irányítani próbál, vagy épp elbújik a felelősség elől. Mindkettő kibillenti a kapcsolati egyensúlyt. Az érett felelősség ott kezdődik, ahol kimondjuk: „Ez az én részem. Ezt nekem kell megtennem.” És hálásan elfogadjuk, hogy a másik is felelősséggel megteszi a maga részét.

A feladat felismerése

Minden kapcsolat hordoz ránk és kettőnkre szabott egyedi tanítást. Van, ahol a türelem, máshol az őszinte kommunikáció, az önállóság vagy épp az elköteleződés a központi téma. A felelősség ekkor azt jelenti, hogy nem a másikat hibáztatjuk azért, ami nehéz, hanem megkérdezzük magunktól: „Mit tanít nekem ez a helyzet?”, és igyekszünk fejlődni általa. Ez nem önvád, hanem önismereti nyitottság. A kapcsolat így nem harctérré, hanem fejlődési térré válik.

Felelősség és szabadság

A félelmekkel ellentétben a felelősség nem elvesz a szabadságból, hanem megteremti azt.
Amikor tudjuk, hol a helyünk, mit vállalunk, és mit nem, akkor megszűnik a bizonytalanság. Nem kell állandóan küzdenünk a szerepekért, mert belül már elfoglaltuk őket. És ez a belső rend nyugalmat hoz a kapcsolatba, és teret ad az egyéni és közös fejlődésnek, valamint az igazi, mély intimitásnak is.

A felelősség tehát nem egy merev szabályrendszer a párkapcsolatban, hanem élő kapcsolódás egymáshoz és a kozmikus rendhez. Amikor alázattal elfogadjuk, hogy részei vagyunk egy nagyobb egésznek, és készek vagyunk megélni a saját szerepünket, a kapcsolat is fellélegzik Ekkor a szeretet nem csupán bennünk élő érzés lesz, hanem egy közösen vállalt állapot: jelen lenni, tanulni, és hűségesnek maradni ahhoz, amit a kapcsolat által kibontakoztat bennünk az élet.

Szerző: Boldog Betti

Január hónap az évkörben a Bak – majd 20-a után a Vízöntő – időszaka, melyet most a Halakban járó Szaturnusz finoman, de határozottan koordinál. Az erőteljes Bak-halmazat – a Nap, a Merkúr, a Vénusz és a Mars együttese – szinte hívogat: csináljunk már végre valamit! Egy jól működő projekt, egy kézzelfogható előrelépés, egy „legyen ebből
valami” érzés kavarog bennünk. A földies energia dolgozni akar, megvalósítani, formát adni annak, ami eddig csak gondolat volt.

A január 3-i Rák Telihold után, 9–10-én a Jupiter szembenállása tovább élénkíti ezt a belső impulzust, különösen a fontos kapcsolatainkban. Jöhetnek nagy felismerések, lelkes beszélgetések – és persze némi túlzás is: kinek van igaza, ki mit vár a másiktól, hol a határ. Itt jön jól a Bak józansága: az okos tervezés, a tiszta megállapodások és  reális költségvetés most tényleg aranyat érnek.

Közben a hónap végéig a Halak Neptunusz még őrzi az utolsó fokot – ezt a különös, határvidéki állapotot, ami olyan, mint egy kozmikus Mariana-árok. Már nem a régi, de még nem az új. Az időérzékünk megcsúszhat: néha száguld, máskor meg mintha megállna. Érezzük, hogy irányba szeretnénk állítani a hajó orrát, de a látóhatár még ködös.
Lebegünk egy kicsit, és várjuk, hogy kitisztuljon a kép.

Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, az a türelem. Ha nem tudunk tisztán koncentrálni vagy biztosan dönteni, érdemes halasztani a fontos lépéseket. Az energia még gyűlik, még nem akar igazán cselekvésbe fordulni. Amit most tehetünk, az a stabilitás erősítése: rendet rakni, alapokat megerősíteni, felkészülni arra, ami majd hamarosan megindul, mert meg fog!

Ehhez különleges támogatást kapunk, ha ráhangolódunk a Neptunusz minőségére. Elcsendesülve, meditációban kapcsolódhatunk ahhoz a finom, láthatatlan térhez, amiből a mi világunk is megszületik. Megfoghatatlan, mégis jelen van – mint a levegő. Amikor a biztonságot nem kizárólag “kívül” keressük, a fókusz lassan befelé fordul – ez a
Neptunuszra hangolódás ajándéka. A csendben pedig egyszer csak megszólal valami bennünk: egy halk, de nagyon pontos belső hang. Hívhatjuk Felső Énnek, intuíciónak vagy belső vezetőnek – a lényeg, hogy most érdemes figyelni rá.

Január végétől tisztulni kezd majd a kép. Addig pedig nem baj, ha nem sietünk. Néha a legnagyobb előrelépés az, amikor megállunk egy pillanatra, mély levegőt veszünk, és hagyjuk, hogy belül is összeálljon az irány.

Szerző: Boldog Betti

Az Újév első napja kollektíven a Halak felszálló holdcsomó témáját bontja ki számunkra, többek között egy erőteljesen szép Bak stelliummal (a Nap, Vénusz és Mars együttállásban), másnaptól pedig a Merkúr is a Bak jegyébe ér. A kollektív irány egyenlőre még egy nagy ciklus lezárásához szükséges teendőinket jelenti, hogy megtisztulva nyithassunk új fejezetet. Sorban jegyet váltanak majd a nagybolygók (január végétől szinte havonta történik „esemény”), és nyár közepén majd a holdcsomók is, így egyszerre érezhetjük már az új szelek fuvallatát és a régi – még kipörgésre váró – energiák hatását.
Az évkörünkben a Bak időszakát éljük, és ha összehangolódunk ezzel a minőséggel, fókuszáltabbnak érezhetjük magunkat, jobban be tudjuk osztani az energiánkat, rendszerezünk, tervezünk, alapozunk, felépítünk – jó idő arra, hogy akár lépésről lépésre megtervezzük az évünket.

Mit tanulhatunk a Bak-lélektől?

Előszöris a Bakban mindig van egy titkos, láthatatlan remete, egy tudó a belső vezettetésről, ami a „nálunk nagyobb” gondviselése az életünkben. Ezért tűnik sokszor olyan eltökéltnek, célirányosnak, komolynak. Átgondoltan, alaposan tervez és azután kivárja a legjobb időt a megvalósításhoz. Nála van a jó időbeosztásnak és a hasznosulásnak az öröme. Kiválóan szelektál, nem szereti fecsérelni (drága) idejét, módszeres és hatékonyság-alapú, ami bevállt, azt beépíti stratégiájába. A Szaturnusz uralma alatt a dolgok struktúrája érdekli, mindig van valami esszenciális mondanivalója, és alapvetően hosszútávra tervez, mely kiállja az idő próbáját. Természete, hogy „leföldeli” a dolgokat, formát ad, szereti kikristályosítani a helyzeteket, és értéket teremteni.

Az életerő nem túl látványos ebben az időszakban a természetben és e jegy szülötteire sem igazán jellemző a harsány kicsattanó megnyilvánulás, de ez a belső visszahúzódás érleli meg az igazán tartós dolgokat. Alaposan felkészülni és amikor itt az idő, fókuszálni és cselekedni – ez a Bak sikerének titka.
És megvan az ideje a célba érésnek és a megelégedésnek is, mindent feltölt egy belső derű és megérkezettség.

Kívánom nektek ezt a belső derűt a jövő évre, s ha úgy érzed, segíthet utadon egy kitartó bak támogatása, szeretettel várlak konzultációra.

Szerző: Radnai Laci

A jövőkép nem valamiféle megfoghatatlan, ködös elképzelés arról, hogy „majd egyszer minden jobb lesz”, hanem egy olyan belső iránytű, amely megmutatja, milyen életet szeretnénk élni, hová szeretnénk eljutni. Így hát döntő módon meghatározza, hogyan kapcsolódunk a társunkhoz, hisz ebben a vágyott jövőben szeretnénk kiteljesedni, és mindezt szeretetben, összekapcsolódva megélni.

Miért fontos a jövőkép egy párkapcsolatban?

A párkapcsolat nem egy statikus állapot, hanem egy folyamatosan változó, dinamikus rendszer, egy közös utazás. Ha két ember együtt szeretne haladni, szükség van arra, hogy lássák, merre tartanak. A jövőkép tehát nem egy kőbe vésett ígéret, hanem egy irány, ami összekapcsol, stabilizál, és ezzel együtt biztonságot és inspirációt is ad.

Amikor két embernek van közös jövőképe, akkor már nemcsak egymás társai, hanem általa egymás szövetségeseivé is lesznek. Tudják, mihez térjenek vissza akkor is, amikor egy-egy helyzet elbizonytalanítja őket. Mert a jövőképük segíti őket abban, hogy ne a pillanatnyi konfliktus vagy félelem határozza meg a következő lépésüket, hanem az a mélyebb szándék, ami összeköti őket.

Jövőkép és egyéni út: hogyan fér meg e kettő?

Sokan attól félnek, hogy a közös jövőkép az egyéni álmaik feladását jelenti. Valójában ennek éppen az ellenkezője igaz. Egy jól működő kapcsolatban a közös jövőkép nem elsorvasztja a feleket, hanem pont abba az irányba mozdítja őket, ahol mindketten kibontakozhatnak. A közös irány nem uniformizál, hanem összehangol. Olyan, mint két hangszer egy zenekarban: nem kell ugyanúgy szólniuk ahhoz, hogy harmóniát teremtsenek, sőt! A jövőkép tehát akkor működik igazán, ha teret hagy arra, hogy a két ember saját tempójában, saját belső igényei szerint saját útját is járja. A közös jövőkép így lesz puha, élő, rugalmas keret, amely támogat, nem pedig szűkít.

A jövőkép, mint erőforrás

Egy kapcsolatban persze óhatatlanul vannak nehéz napok. Olyan időszakok, amikor fáradtabbak vagyunk, amikor a különbségek nagyobbnak tűnnek, vagy amikor a múlt sebeinek árnyékai felbukkannak. Ilyenkor a közös jövőkép olyan, mint egy magasabb nézőpontból érkező emlékeztető arról, miért is vagyunk együtt, mit szeretnénk építeni, és hogyan szeretnénk ebben segíteni egymást. Ezzel a jövőkép tágabb perspektívát ad, visszahoz a lényeghez, és újra meg újra összekapcsol a szándékainkkal, és segít átlendülni az apró félreértéseken. Nem gyors megoldás, hanem mélyebb erőforrás – egyfajta belső tartóoszlop.

A közös jövő építése

A közös jövőkép tehát egy irány, amiben soha nem a részletek a fontosak (hol éltek majd tíz év múlva, mennyi pénzetek lesz, vagy hány gyereket szeretnétek stb.), sokkal inkább az, hogyan szeretnétek megélni magatokat, a kapcsolatot és az életet. A jövőkép tehát semmiképp sem célok listája, hanem egy közös érzés, egy közös irány, egy közös szív, egy közös álom.

Szerző: Oros Andi

Sok évvel ezelőtt olvastam először róla, hogy az emberiség jelenleg a kamaszkorát éli, az individualizmus korát, amikor is a fejlődési cél, hogy az addigi külső vezetettségből belsőnk által vezérelt, integrált, önazonos felnőtt emberré váljunk. Akkoriban nagy megértést hozott nekem ez a nézőpont, és az eltelt idők nagy változásait, történéseit elnézve látom ennek az elképzelésnek az igazságát. Ahogyan Boldog Betti ebben az írásában is beszélt róla, most ideje van a figyelmünket a külvilágról befelé fordítani, a külső vezetők, guruk, megmondóemberek helyett a saját igazságunkat meghallani, képviselni, a saját utunkat követni. Mondani könnyebb, mint megtenni – gondolod talán most – nekem legalábbis ez a tapasztalatom, évek komoly munkája rejlik amögött, hogy egyre jobban tudom a saját belső hangomat követni. Ebben az írásban megosztom veled a 3 legnagyobb akadályomat, ami nehezítette az utamon a saját felnőtté válásomat.

Az életbe vetett bizalom hiánya

Sajnos az életetbe vetett bizalom (az ősbizalomnak nevezett természetes képességünk) legtöbbször már a megszületésünk pillanatában sérül. Hiába a mára már számos tudomány által bizonyított és alátámasztott tudásnak, hogyan is lenne érdemes egy születést kísérni, a legtöbb gyermek sajnos most is olyan körülmények között születik meg, amiben elveszíti az érzelmi biztonság érzését. Az életbe vetett bizalom nem azt jelenti, hogy arra számítok, hogy mindig minden rendben lesz, és minden jól alalkul. Az életbe vetett bizalom azt jelenti, hogy tudom, az élet nem ellenem van, hogy minden, ami történik velem, az értem van, és megbirkózom mindennel, ami az életemben megjelenik.  Az életbe vetett bizalom nélkül képtelenek vagyunk a külső vezetést elengedni, és „rábízni magunkat az élet áramlására„, az ugyanis gyakran nem kiszámítható, nem állandó és nem kontrollálható. És ezzel el is érkeztünk a második akadályhoz, a kontrollhoz.

A kontrollhoz való ragaszkodás

Amikor az ősbizalom helyébe a bizonytalantól, kiszámíthatatlantól való félelem lép, a kontroll egy nagyon is szükséges késztetés lesz. A kontroll támaszt ad: úgy érezzük, biztonságban vagyunk, ha mindent kézben tartunk. Valójában azonban a túlzott kontroll védekezés a bizonytalanságtól. Amikor mindent irányítani akarunk, akkor kívül keressük a kapaszkodókat, és elszakadunk a saját belső bölcsességünktől. Az életet természetéből adódóan folyton változó, gyakran kiszámíthatatlan, és semmilyen módón nem komtrollálható. Ezért ha a kontrollhoz ragaszkodunk, azzal elvágjuk magunkat az élettől. A görcsös kontroll teljesen az elménkbe visz bennünket (figyeld csak meg, mennyit kattog a fejed, amikor elalvás helyett próbálsz mindent alaposan átgondolni, hogy „nehogy valami  balul süljön el”), márpedig a belső bölcsesség, az intuíció a szívben lakozik, nem pedig az elmében. Gyakran találkozom a kérdéssel, hogy pontosan mit is jelent a „hallgass a szívedre”? Sokunknak egyáltalán nem könnyű a szív bölcsességét az érzelmek kaotikus hullámzásától, az intuíciót a félelmek hangjától megkülönböztetni. Nos, a szív bölcsességét a csendben, a befelé figyelő békés nyugalomban leled meg, míg az érzelmek – bármennyire meglepő is – az elmében kattognak és kavarognak. Az intuíciót egy mély nyugalom kíséri, míg a félelemhez mindig társul egy feszült érzés valahol a törzsedben. Az intuíció  halk és szelíd hang, a félelem viszont azonnali reakciót követel, sürgető és nyugtalanító érzés. Amikor a szív bölcs hangját hallod, elnyugszik és kitágul benned a tér, a félelem kapkodóvá teszi a lélegzetedet, és összerántja a testedet.

A görcsös akarás

A görcsös akarás valójában válasz a belső bizonytalanságtól való félelemre, és az abból következő kontrollhoz való ragaszodásra. Az akarás mögött gyakran a teljesítménykényszer, a megfelelés és a félelem áll: „Ha nem tolom, nem küzdök, nem szorítom ki magamból az eredményt, akkor összeomlik az egész.” Az akarás hangos, erőszakos és siet. Az akarás a gyermek működésmódja: „Én vagyok a világ közepe, az legyen, amit én akarok, akkor és úgy, ahogyan én akarom.” A felnőtt tudja, hogy „egy rész vagyok a nagyobb egészben, ezért csak együtt tudunk áramlani.”
Természetesen az akarást nem lehet akarni elengedni, erről bővebben írtam itt.  Tapasztalatom szerint egyrészt az élet így vagy úgy le fogja csiszolni rólad az akaratosság védőburkát, másrészt az ősbizalom elvesztésének gyógyítása természetes módon hozza magával a görcsös akarás, akaratosság csökkenését.

Érdemes tudatosítanod magadban, hogy ez a folyamat egy út, és nem egy intellektuális megértés, egy csettintés és már kész is. De hogy jó hírrel fejezzem be írásomat: a világban jelenleg zajló hatalmas átalakulások, a kiszámíthatatlanságok, váratlan események, bizony még az álhírek, dezinformálások mértéktelen elterjedése is mind-mind a te érdekedben történik, és vinni fog téged a külső (biztonság, vezetés, kontroll) irányából a belső bölcsességed megtalálásához, a belső vezetettséged megszilárdításához. Te bízol benne?

Szerző: Boldog Betti

December 20-án éjjel 2:43-kor, a téli napforduló előtti napon, az idei évünk utolsó Újholdját kapjuk a Nyilas 28.fokán, amely most számunkra rendkívüli lehetőséget kínál:

Az asztrológia abban segíthet, hogy valahogyan megértsük a világunkat – és benne a személyes életünket is – tartalmazó univerzumot és annak szerkezetét, mert ugyanezek az alapelvek szerint épül fel a földi világunk, amely a Természet rendszere, és benne egyenként az emberek (fizikai, pszichés stb.) karaktere is. Ha megértjük a saját működésünk, valamit megértünk az univerzum működéséből is – és fordítva is ugyanígy, csak azt tovább kell nézni… „Minden ide van írva az életbe, csak meg kell tanulni olvasni”- mondja a Nyilas – ez az a szemléletmód, amit ha igazán megértünk, az egész életünket új alapra fogjuk helyezni. Mert a változás kiinduló pontja mindig a világ-nézet változása, annak változása, ahogyan a dolgokra tekintünk, és értelmezünk. A mostani időszak ajándéka az, hogy könnyebben össze tudunk hangolódni a megnyíló Térrel.

A Jupiter (a Nyilas uralkodó bolygója) a Rák jegyében jár, mellyel az Otthon-érzésről tanulhatunk, és most az ünnepi időszakban különösen felerősödik a hova – tartozunk érzése. Ahogyan önmagunkban megtaláljuk ezt a belső biztonságot, úgy találhatjuk meg a földi helyünket is, amely tápláló számunkra. Ahogyan ezt a (fizikai vagy kapcsolati) helyünket megtaláljuk, el kezdünk figyelni rá, gondoskodni róla, mi is visszatápláljuk – és így megy ez bolygó szinten is. Ahogyan felismerjük, hogy otthonunk a Föld, felismerjük, hogy mind össze vagyunk kapcsolva egymással. Amit egyénenként tapasztalunk, az
jelentőséggel bír a kollektív számára.
Az Újhold képlet Nyilas stelliumát (Nap, Hold, Vénusz, és távolabb még a Merkúr) a Mars már átvezeti a Bak időszakba, amely a Napfordulóval indul, december 21-én. Ha a Nyilas energiával összehangolódunk, a megértés révén új alapokat rakhatunk le az életünkben, és a Bakkal összehangolódva építkezhetünk, új életminőséget például. A következő év markáns átalakulást fog hozni kollektív szinten – tehát mindannyiunk számára -, amint a transzcendens bolygók véglegesen jegyet váltanak. Az, hogy milyen életminőségben ér bennünket a kollektív átalakulás, az elmúlt és a mostani időszakunk befektetetésén múlik.

Tehát ez az Újholddal most aktiválódó pont a Térben az asztrológia nyelvén a Galaktikus Centrum nevet kapta (a Nyilas jegy 27-28. foka között), amely megfelel a fizikai síkon a mi Tejútrendszerünk középpontjának. Kb 27.000 fényévre esik tőlünk és a központjában egy
szupermasszív fekete lyuk (Sagittarius A*) van, mely természeténél fogva befogadja az energiát (fényt) és rádióhullámokat bocsát ki – legalábbis a mai technológiával ennyit tudunk érzékelni. Ez a pont nemcsak gravitációs értlemben a galaxis „tengelye” (ahol a forgása központosul), de szimbolikusan is egy átjáró, az „ősforrás”, az információ, a teremtés kapuja. Nem idővonalban működik, hanem egyben a múlt-jelen-jövő, és információt sugároz befelé (felénk), mintha egy kozmikus wifi lenne. Ez a pont nem egy hely, hanem egy frekvencia, amire rá tudunk hangolódni. Amint megvan a tiszta frekvencia
(összehangolódás), a meg nem nyilvánultból elő tudunk hívni a megnyilvánult világunkba dolgokat, melyeket szeretnénk az életünkben látni.

Hogyan tudunk összerezonálni a Forrással? Amikor az elménk lecsöndesül, megjelenik ez a Tér magától. Kezdetben segíthet ez a vezetett meditáció is:

Találd meg a csendet magad körül. Hunyd be a szemed. Vegyél egy mély levegőt… majd engedd ki lassan, puhán… Még egyszer… és még egyszer… Érezd, ahogy minden kilégzéssel egyre mélyebbre süllyedsz önmagadban. Képzeld el, hogy egy sötét, csillagfényes tér vesz körül. Mintha a világegyetem belsejében lebegnél, súlytalanul. A tested határai elmosódnak…  és most valami fényesség kezd vibrálni előtted. Ez a Nyilas kapuja, egy galaktikus lángív, ami pulzál – ez a te saját átjáród a Galaxis Középpontjába. Menj közelebb ehhez a fényívhez. Érzed, mintha egy elektromos hullám simítaná végig a tested… Ha odaértél, menj át a Kapun. Érzékeld, hogy mostmár egy másik síkon vagy. Itt nincs tér, nincs idő – csak minták, fényformák, rezgő mezők. Hagyj fel minden akarással. Csak kérdezz: „Mi az, amit most behozhatok ebből a síkból?” „Mi az az információ, ami a legtisztább formában akar megnyilvánulni rajtam keresztül?” … Most csak figyelj… Nem kell válasz szavakban – lehet egy érzés, egy kép, egy hangzás, egy szín. Talán egy mozdulat, amit megtennél. Bármilyen forma is jön: tartsd meg, mintha egy hologram lenne, amit most beültetsz a szívedbe. Érzed, hogy ott kezd pulzálni – mint egy új kód, új üzenet. Ha megvan és már a tiéd, lassan kezdj el visszajönni… Lassan lépj vissza a kapun át, a saját
tested felé. Érkezz meg újra a testedbe. Mozgasd meg ujjaid, lábaid. Vegyél egy mély levegőt. Érezd a gravitációt – a tested horgonyát. És amikor úgy érzed, hogy készen állsz, nyisd ki a szemed.

A teremtéshez való ilyenmód kapcsolódás nem a vége még a lehetőségeinknek,… de elindulni kaput nyit egy magasabb életminőségbe, ahol életünket jól-létben tudjuk tölteni. Erre az időszakra mindenkinek kívánok szépségben és örömben töltött napokat, várom, hogy jövőre is kapcsolódjunk:)

Szerző: Radnai Laci

A Tantra nem vallás, és mégis szent út. Nem hitrendszer, hanem a létbe vetett bizalom művészete. A Tantra útján a hit nem valami, amit kívül keresünk, hanem az a csendes bizonyosság, ami bennünk él. A felismerés, hogy minden pillanat, minden találkozás, minden tapasztalás az isteni tudat megnyilvánulása.

A hit, mint belső ráhagyatkozás

A tantrikus szemléletben a hit nem arról szól, hogy „hiszek valamiben”, hanem hogy engedem, hogy az élet vezessen. Ez a ráhagyatkozás nem passzivitás, hanem mély bizalom: tudom és elfogadom, hogy az élet (a Létezés) bölcsebb nálam. Ekkor elengedjük az elvárásokat, a reménykedéseket és a kontrollt, és nem küzdünk a pillanat ellen, hanem megnyílunk az áramlásnak. Ez a hit tehát nem más, mint a valódi jelenlét, a mostban megélt tökéletes nyugalom.

A szív útja

A Tantra a szív útja. A hit a szívben születik, nem az elmében. A szív az a kapu, ahol az emberi és az isteni találkozik. Amikor a gyakorló meditál, lélegzik, szeret, vagy csak csendben van, a hit nem gondolat, hanem rezgés: annak az érzése, hogy „itt és most minden úgy jó, ahogy van”. Nem birtoklásból, nem vágyból, hanem ebből a térből fakad az igazi szeretet, az egység felismerése.

Bizalom a tapasztalásban

A Tantra nem menekül az élettől, hanem minden tapasztalást szentnek tekint. A hit ebben az értelemben azt jelenti, hogy nem válogatunk a tapasztalatok között: a fájdalom és az öröm egyaránt az élet, az isteni tanítása. A gyakorló megtanulja elfogadni a fényt és az árnyékot, vagyis az élet teljes spektrumát, mert tudja, hogy minden az önismeret és a tudat kitágulásának része. Ez a hit a teljességbe vetett bizalom.

Az egységélmény

Amikor a tantrikus út elmélyül, a hit átalakul a lét minden pillanatában megtapasztalható szentséggé. Ez az a pont, ahol a hit és a tapasztalás eggyé válik. Ekkor a szívben megszűnik a keresés és megszületik a felismerési: minden mindig is ott volt, ahol lennie kellett.

A Tantra tehát nem ígéret, hanem jelenlét. Nem a jövőbe vetett várakozás, hanem a most pillanatának átölelése. Ez a hit nem tanulható, csak megélhető – minden lélegzetben, minden érintésben, minden csendben, az élet minden pillanatában. Ez az életre való ráhagyatkozás művészete. Aki ezt megtapasztalja, annak a hite már nem szavakban él, hanem a létezés rezdüléseiben, ahol a lélek és a szellem isteni minősége minden pillanatban bennünk lélegzik. Aki ezt megtapasztalja, az hazatalált.

Szerző: Boldog Betti

Hamarosan elérkezünk az évkörünk Nyilas időszakához, melynek első
csúcspontja a december 5-i (Bp.idő szerint 0:13-kor bepontosuló)
Telihold lesz. Nagyon szép képletet fogunk kapni, de most arra
gondoltam, legyen egy kis tanulás is – a képlet két főtengelyéről
fogok írni, mely az Ikrek-Nyilas és a Szűz-Halak tapasztalatait
tartalmazza.

Az asztrológiai tengelyek mindig két ellentétes tapasztalatot kötnek
össze (vagyis inkább egymást kiegészítő polaritást). Olyanok, mint a
lélegzet: belégzés és kilégzés, befogadás és kibontás, elemzés és
kitágulás. A személyiségünk szintjén valójában arról szólnak, hogy
bennünk hogyan működnek a különböző „üzemmódok”.

Ez a két tengely különösen sokat elárul arról, hogyan tanulunk,
érzékelünk, vagy éppen hogyan rakjuk rendbe magunk körül és magunkban
a dolgokat, és mindkét tengely másképp segítht abban, hogy
eligazodjunk az életünkben, a kapcsolatainkban, a bennünk kavargó
érzésekben. Tehát az Ikrek–Nyilas és Szűz–Halak tengely a négy módja
annak, ahogyan megérthetjük a világot. Érdemes őket úgy nézni, mint
négy minőség, amelyek néha külön, néha együtt dolgoznak bennünk.

Az Ikrek–Nyilas: a kíváncsiság és a nagy összefüggések tengelye.

Ikrek – amikor minden érdekes

Az Ikrek energia olyan, mint amikor egy barátnőddel sétálsz a
városban, és minden kirakat, hangfoszlány és történet megragad.
Kérdezel, figyelsz, beszélgetsz, gyűjtöd az infókat. Jobbik oldala a
frissesség, kíváncsiság, rugalmasság. Nehezebb oldala a szétszórtság,
túl sok inger, kapkodó fókusz. Az Ikrek a mindig konkrét, a „nézzük
meg közelebbről” részünk.

Nyilas – amikor értelmet keresünk

A Nyilas nem apró részletekkel foglalkozik, hanem a nagy képet akarja
látni. Ő az, aki megkérdezi: „Oké, de mit jelent ez nekem?” Itt jönnek
be a hitrendszerek, a világkép, a távlatos gondolkodás, a lelkesedés.
Jobbik oldala a bölcsesség, iránytű, inspiráció. Nehezebb oldala a
túlzás, túlzott magabiztosság, néha rájön a prédikáló hangulat. A
Nyilas a „kapcsoljuk össze a pontokat” részünk.

Ez a tengely együtt: az Ikrek hozza az információt, a Nyilas értelmet
ad neki. Mintha lenne egy részünk, aki megfigyel, és egy másik, aki
ebből történetet csinál. Mindkettő egyformán fontos , és ha jól
működnek együtt, tényleg tájékozottnak és irányítottabbnak érezzük
magunkat.

A Szűz –Halak: a rendrakás és az érzékenység tengelye

Szűz – amikor rendet teszünk

A Szűz a levegős Ikreknek a földiesen praktikus Merkúri párja. Ő az,
aki listát ír, aki beleáll a dolgokba, aki rendszert csinál abból, ami
előtte még kicsit kaotikus –  válogatás nélküli – volt. Jobbik oldala
a tisztaság, átláthatóság, hatékonyság. Nehezebb oldala a túlzott
kritika, aprólékoskodás, szorongó kontroll. A Szűz a „tegyük
használhatóvá” részünk.

Halak – amikor az ember egyszerűen csak érez

A Halak minőség olyan, mint amikor nem tudod megmagyarázni, hogy
miért, de érzed, hogy valami készülődik. Hasonlóan a Nyilashoz, a
Jupiteri hatásra átfogóan, a legtágabb ívben látja, érzi a dolgokat.
Bennünk az intuíció, álomszerű belső üzenetek, finom hangulatok,
empátia. Jobbik oldala az érzékenység, együttérzés, kreativitás.
Nehezebb oldala a köd, bizonytalanság, elsodródás. A Halak a
„ráhangolódó” részünk.

Ez a tengely együtt: a Szűz formát készít, amibe a Halak megérzését
öntheti. Az inspirációból így lesz megvalósítás, a megsejtésből így
lesz döntés, a kaotikusból így lesz rend.

Ha ezt a két tengelyt összeolvassuk, valójában a teljes belső
működésük rajzolódik ki:

1.      Ikrek – észreveszem

2.      Szűz – rendszerezem

3.      Nyilas – értelmet adok neki

4.      Halak – ráhangolódom a mélyebb üzenetre

Mintha négy női archetípus dolgozna bennünk egyszerre:

· a kíváncsi barátnő (Ikrek)

· a praktikus rendező (Szűz)

· a lelkes tanító (Nyilas)

· a finoman érző médium (Halak)

És minél inkább együttműködnek, annál könnyebb megérteni magunkat, az
embereket és az életünk alakulását.

Az Ikrek Teliholdunk most egyfajta „mentális nagytakarítás” lesz,
olyan, mintha egy kis villany felkapcsolódna belül, és hirtelen
tisztábban láthatjuk a helyzeteket.

A Nyilasban járó Nap (és Vénusz és Mars) most azt mondja: „Válassz
olyan utat, amiben hiszel!”

Ez az energia segíthet szélesebb perspektívában látni és megérteni a
történeteinket, tisztábban érezni, mi a fontos és mi nem, és nagyobb
bátorsággal továbblépni. És ez az időszak még erősebben kaphat
értelmet, mert a holdcsomók is ráerősítenek a Lélek irányára.

A Leszálló a Szűzben azt jelzi, hogy ideje van elengedni a túlzott
analizálást, a görcsös „mindent meg kell oldanom” érzést, a
perfekcionizmust, a túlgondolást, az állandó kontrollt. Ez az állás
olyan, mint amikor kitakarítasz a táskád alján: kiderül, mennyi
apróságot cipeltél fölöslegesen.

A Halak Felszálló pedig arra hív, hogy hallgassunk jobban az
intuíciónkra, bízzunk a megérzéseinkben, engedjünk teret a lágyabb
működésnek, hagyjuk megérezni magunknak, mi jó nekünk, merjünk kicsit
áramolni az Élettel. A Halak energia nem tervet ad, hanem finom belső
vezetésen keresztül irányt, ahogy a víz sodrása a belső áramlatokkal.
Mintha egy halk belső hang súgná: „Nem kell mindent előre tudnod
ahhoz, hogy elindulj.”

Mit jelent mindez a számunkra?

Az Ikrek Telihold felfedi a részleteket. A Nyilas Nap értelmet ad
nekik. A Szűz leszálló holdcsomó azt mutatja, mit érdemes elengedni. A
Halak felszálló azt mutatja, merre van a következő lépés. Egyszerűen:
látod, mi történik – érzed, mit szeretnél – és tudod, mit nem kell már
tovább cipelned.

Ez egy tisztuló, könnyedebb, inspiráló időszak lehet, főleg ha
megengedjük magunkban, hogy a következő lépés az életünkben
összeálljon, egyszerre a fejünkben és a szívünkben is.

Ha szeretnél ránézni a horoszkópodon keresztül a következő
időszakodra, várlak szeretettel egy konzultációra!

Szerző: Radnai Laci

A hit, mint belső tartóoszlop

A párkapcsolatban legtöbben a szerelmet keresik, kevesebben a hitet, pedig ha hagyjuk, a hit a szerelemből tud megszületni.

A hit e téren nem egy vallásos dogma, és nem is a másikba vet(ít)ett vak bizalom, hanem bizalom önmagunkban és az életben. Egy olyan belső tudás és meggyőződés, hogy az élet tudja, mit csinál; hogy a kapcsolat, amelybe kerültünk, nem véletlen, hanem egy értünk dolgozó, minket tanító és emelő erő, ahol minden, ami történik, mindkettőnk növekedését, és a közös növekedésünket szolgálja.

Persze minden kapcsolatban eljönnek a pillanatok, amikor a bizonytalanság, a félelem vagy a távolság felbukkan. Ilyenkor ez a hit az, ami összetart. Mint egy halk belső hang, amely azt suttogja: „Ez is érted van most.”, és ezzel segít megőrizni a szív nyitottságát még akkor is, amikor az elme fél, és arra késztet minket, hogy harcoljunk, védekezzünk, vagy meneküljünk, bezárkózzunk.

A felsőbb kapcsolódás ereje

Amikor a kapcsolatunkat csak fizikai és érzelmi síkon próbáljuk működtetni, gyakran elakadunk az Ego szintjén: ki ad többet, ki hibázott, kinek van igaza. De ha ráébredünk, hogy a kapcsolatunknak van lelki és spirituális síkja is, a másik pedig társ a lélek fejlődésében, akkor a nézőpont – és vele a kapcsolat tere is – hihetetlen mértékben kitágul. Ekkor már nemcsak egymásra, hanem egy magasabb rendű szeretetáramlásra is rálelünk, és ebben a tágabb térben a konfliktusok riasztó és veszélyes ellenségekből tükrökké és eszközökké válnak, amelyek segítenek minket mélyebbre látni, mélyebb szinten kapcsolódni valódi önmagunkkal, egymással, és az élettel.

A bizalom, mint teremtő erő

A hitből pedig bizalom születik. Bizalom önmagunkban, a másikban, és az élet folyamatában is.
Ekkor megláthatjuk, hogy a kapcsolatunk lényege, értelme és célja nem a folyamatos tökéletesség hajszolása, hanem egy gyönyörű tanulási, éretté válási folyamat, és akkor meg tudjuk engedni önmagunk, a másik, és a kapcsolat hullámzását is. Mert ez a bizalom megtart még akkor is, amikor a felszín viharos.

Spirituális értelemben ez a szív kinyitása a Ego-s kontroll helyett – amikor már nem mi akarjuk irányítani az életet, hanem együtt áramlunk és lélegzünk vele.

Mindaz, ami összeköt

Ez hit és bizalom azonban nem csupán belső tartás, hanem összekötő energia is. Amikor mindketten hiszünk abban, hogy az életünknek van értelme, célja, ritmusa, ez erőt ad és fényt hoz a hétköznapokba, még akkor is, amikor a másik épp elbizonytalanodik. Ezáltal a kapcsolatunk hihetetlen módon elmélyül, és szoros szövetséggé válik úgy kettőnk között, mint az élettel.

Szerző: Boldog Betti

November 20-án Bp.idő szerint 7:47-kor lesz pontos együttállásban a Skorpió 28.fokán a Nap és a Hold, a retrográd Merkúrral együtt. Az idő minősége erőteljesen befelé húzza a figyelmünket, a saját színfalaink mögé. Az asztrológia mindig segíthet, ha elmélyültebb perspektívából, tágasabb világnézetből szeretnénk rálátni önmagunkra – és a mostani cikkben egy kicsit jobban belemélyülünk ebbe…

Az Univerzumunk kozmikus mozgását megfigyelve láthatjuk, ahogyan személyes életünkben – szinkronicitásokban – hangolódunk össze az égitestekkel. Olyasmi ez, mintha mi játszanánk a Föld szerepét, miközben a többi égitest körülöttünk kering. Annyira tudunk e gigantikus energiáktól függetlenül működni, mint a földi gravitációtól –  így érdemesebb megfigyelni, hogy mi az, ami történik, amikor egy-egy erősebb csúcsponthoz érkezünk az időben. Jobban megfigyelhetjük ezt az összehangolódást Újhold vagy Telihold idején, de sokszor az “összeállás” ideje rövidebb, mint hogy egy folyamat az életünkben felépüljön és ki tudjon futni. Erre a lassan mozgó égitestek energiája ad muníciót, mivel néhány hétig-hónapig tart egy-egy ponton való áthaladásuk. Ha a saját horoszkópunkban ún. “érzékeny ponttal” kapcsolódnak a lassan mozgó planéták, azt egészen biztosan sorsszerű történésnek éljük meg – más kérdés, hogy mit kezdünk vele.

A következő időszakban három ilyen „lassú” sorsbolygó is sorsszerű helyen tartózkodik, mely a jegyek 29. (anaretikus) fokát jelenti (ha képletedben itt van személyes bolygód vagy aszcendensed, különösen aktuális a cikkem, remélem segít a tájékozódásban). Az anaretikus szó a görög “pusztító” szóból származik, mert általában együtt jár valamilyen döntésre kényszerítő, válságos helyzettel. Egy ciklus kiteljesedésének és lezárásának foka: a bolygó már megtapasztalta az adott jegy összes leckéjét, és épp átkészül a következő jegybe. Ilyenkor ez a bolygó intenzíven, néha szélsőségesen fejezi ki a jegy minőségét, mintha utoljára, „teljes erővel” próbálná megmutatni azt. Tehát ez az átmenet, lezárás és beérés foka, a tapasztalat és a váltás küszöbe. Erős besűrűsödő érzéssel és feszültséggel jár: mint a vihar előtti pillanat, a levegő már elektromos, érezni, hogy valami végleg
lezárul, és valami új közeleg, de még nem kezdődhet el, még tart a régi ritmus.

A Neptunusz október 23-tól jövő év január 26-ig állomásozik a Halak 29.fokán, és a Szaturnusz majd követi itt február 4-14-ig. A harmadik bolygó pedig a Bikába visszatérő Uránusz, a 29.fokon idén november 8-december 2-ig és majd április 6-26-ig lesz.

Időben legközelebb a Bika Uránusz lépett át a 29. fokra, ez a stabilitásból a levegőbe ugrás pillanata: a Bika földjéből az Ikrek szellemébe való átlépés határán, így egy kis plusz összefoglaló a még zajló folyamatokról:

A Bika stabil, földies, anyaghoz kötődő jegy, míg az Uránusz elektromos, villámszerűen, megvilágosító, szellemi és szabadságra törő energia. Látszólag nem sok közük van egymáshoz, de ha láttál már az Alföldön ménkűt vagy istennyilát, na az olyan…! Találkozásuk gyakran AHA-élményekkel és elektromos testérzetekkel, zsibbadással, vagy
feltöltöttséggel, kisülésekkel jár. Ugyan a legsűrűbb jegy “lefogná” a villámló energiát, de láthattuk már az elmúlt hét évben, hogy az eddig stabil, bebetonozottnak hitt struktúrák hirtelen átalakulnak. A földi biztonság-elképzelésünk és az értékrendünk gyökeresen új alapokra kerülhet még: a pénzügyek területén, a testünkhöz, érzékiségünkhöz
való viszonyunkban élhetünk meg hirtelen változást, a biztonságérzetünk is forradalmi átalakuláson mehet még át:

Megvilágosodás élményekkel gazdagodhatunk a természettel kapcsolódva, és erős késztetést érezhetünk az önállóságra, önellátásra, a megélhetésünk és az önértékelésünk terén.

Tavaszig tehát a nagy felismerések ideje zajlik: a neptunuszi illúzióink és hitrendszereink elengedésével a spirituális beérést támogatva, és a szaturnuszi felelősséggel, döntéssel,
struktúráltsággal kapcsolatos utolsó tanításokkal az életfeladatunkat támogatva.

Ha kíváncsi vagy, a személyes életedben hogyan hangolódik be a változás, szeretettel várlak egy konzultációra!