“Ha minden cselekedetünknek valamennyi következményét előre láthatnánk, és komolyan elgondolkozhatnánk először a közvetlen, majd a valószínű, majd a lehetséges, majd az elképzelhető következményeken, soha többé el nem mozdulnánk onnan, ahová az első gondolat odaszegezett.”

José Saramago

Képzelj el egy 2 éves kisgyermeket, aki éppen csak megtanult járni! Ha van saját élményed egy ilyen korú gyermekről, pontosan tudod, hogy számára az élet izgalmas, kihívásokkal teli, csupa felfedezni való terület. A szülők ilyenkor rácsot szerelnek a lépcsőfeljáróhoz, védik a konnektorokat, magasra tesznek minden törékeny tárgyat és fél szemükkel megállás nélkül a totyogó, örökmozgót figyelik.

Hogy miért?

Mert ilyenkor még semmi problémánk nincs az önbizalmunkkal, nem létezik számunkra sem veszélyes, sem elérhetetlen, sem lehetetlen. Minden, ami körülvesz minket csak arra vár, hogy megfogjuk, felmásszunk rá, felfedezzük. Miközben mi 2 évesen kíváncsian vágunk bele újra és újra a világ felfedezésébe, a felnőttek egyre másra csak óvnak, figyelmeztetnek, olykor dorgálnak:

“Vigyázz! Ez túl veszélyes!” “Te még nem tudsz oda felmászni, ehhez még kicsi vagy!” Ha elesünk, vagy elejtünk valamit, akkor még meg is szidnak minket: “Mit csináltál? Hogy lehetsz ennyire ügyetlen?!”

És ez így megy éveken keresztül. Egy statisztika szerint egy kétéves gyerek a szüleitől napi 432 negatív és csak 32 pozitív állítást hall. A szülői tiltások és a destruktív kritika hatására az egykor kalandvágyó és bátor gyerekekből szorongó, mindent sokszorosan megfontoló, biztonságra törekvő és bizony önbizalom hiányos felnőtté válunk.

Önmegvalósító emberként a biztos, kitaposott, járt út helyett a bizonytalant, a járatlant választjuk. Semmit nem kapunk meg készen, nap mint nap kockáztatnunk kell, döntéseket kell hoznunk és azokért felelősséget kell vállalnunk. Mindez rendkívül nehéz, ha gyenge az önbizalmunk, így ha máskor nem, amikor az önmegvalósítás mellett döntesz érdemes szembenézned az önbizalmaddal.

A jó hír, hogy az önbizalom nem egy statikus, megváltoztathatatlan állapot.

És a rossz hír is ez. 😀

A legkiválóbb önbizalom erősítő tréning hatása is gyorsan elmúlik, ha nem figyelsz folyamatosan rá, nem tudatosítod önbizalom romboló szokásaidat és cseréled le őket önbizalom építő szokásokra.

Az első lépés természetesen ebben az esetben is az alapos, kíméletlen és őszinte önvizsgálat:

• Milyen az önbizalmad? Mennyire magabiztos, határozott a fellépésed?
• Milyen destruktív, önbizalom romboló szokásaid vannak?
• Erősíted valahogyan az önbizalmadat? Figyelsz rá?

Az önvizsgálat, a tudatosítás után következhet az önbizalom növelés és a destruktív szokások építő szokásokra cserélése. Jó segítséged lehet egy remek önfejlesztő könyv az önbizalomról, ugyanakkor semmi nem pótolja egy csoport erejét, így ha van rá lehetőséged, jelentkezz egy önbizalom növelő tréningre!

Ugyan nem a te hibád, ha kevés az önbizalmad mégis te vagy érte a felelős. Az önbizalom fejleszthető, de ha mindig a külvilágban elért sikerektől vagy kudarcoktól teszed függővé, akkor nem önmegvalósító ember leszel, hanem függésben, kiszolgáltatottságban élő.

A világban semmi, ami rajtad kívül álló nem lehet sem állandó, sem kiszámítható, sem biztonságos. Ha ezeket keresed, valójában nem élsz, várod, hogy elkezdődjön az életed.

Ha bízni tudsz magadban, ha hiszed, hogy bármit hoz eléd az élet, képes leszel kezelni, abból tanulni és a hasznodra fordítani, akkor megadod magadnak a szabadságot.

Az élet szabadságát.