Ez történik, amikor elfojtod az érzelmeidet

Az érzelmek kifejezése nem feltétlenül könnyű dolog, a haragnak, a fájdalomnak, és akár a kitörő örömnek sincs mindig tere az életünkben. Sokan megtanultuk gyerekkorban, hogy bizonyos érzelmeket fojtsunk el, tegyünk úgy mintha azok nem léteznének. Az érzelmek az elfojtás hatására természetesen nem múlnak el, csupán tudattalanná válnak, ám az életedben mindenképpen gátolni fognak.
Ebben az írásban összefoglalom, miért tanuljuk meg az érzelmek elfojtását, milyen következményei vannak az elfojtásnak, és hogy mit nyerünk azzal, ha kioldjuk az elfojtott érzéseket.

Daniel Goleman így fogalmaz az érzelem definícióját illetően: ” Az érzelmek lényegében egytől egyig cselekvésre való indíttatások, az evolúció által belénk táplált azonnal bevethető minták.” Ha megnézzük a latin Emocio szó jelentését (elmozdulás), kiderül, hogy az érzelem és a cselekvés együttjár. Legalábbis az állatoknál és a gyerekeknél, mert a jól nevelt felnőtteknél ez gyakran már nincs így.
Az érzelmek üzenetek az ösztönös énünktől, jelzik, hogy az utunkon vagyunk-e.

Amikor gyerekek vagyunk, nem vagyunk szabadok, hiszen az életünk a minket gondozó felnőttek kezében van. Ki vagyunk szolgáltatva nekik, ezért gyorsan megtanuljuk, hogy érdemes a nekik tetsző módon viselkedni, ha el akarjuk kerülni az elutasításukat. Ezért elkezdjük megtanulni, hogy elfojtsuk azokat az érzéseket, amiket a környezetünk nem tolerál, legyen ez akár egy felfokozott öröm (aminek egy nyakadba öntött hideg pohár víz vet véget), vagy a harag, aminek a kifejezését gyakran nyaklevessel honorálják vagy épp figyelmen kívül hagyják. A cselekvés és az érzelem így elválik egymástól, mi felhagyunk azzal, hogy szabadon megmutassuk, kifejezzük magunkat, és megtanuljuk az érzelmeinket elfojtani. Ahelyett, hogy a környezetünk megtanítaná az érzelmek megfelelő kezelését, kifejezését, megtanítják nekünk, mit szabad éreznünk, és mit nem.

Az elfojtott érzelmekből idővel gátak lesznek, hiszen amennyiben például a harag érzése nem megengedett a számomra, akkor a cselekvésemet is úgy kell irányítanom,  hogy a lehető legbiztosabban elkerüljem a haragot. A harag szerepe, hogy jelezze, az énhatáraimat sértő, a külvilágból érkező ingereket, és ösztönözzön az önérvényesítésre, ha azonban a harag számomra nem megengedett, akkor szépen lassan konfliktuskerülővé válok, nem tanulom meg a helyes önérvényesítést, önmagam felvállalását. Ezzel legátlódik, hogy információt adjak, amikor nekem valami rossz.

Az elfojtott érzelmek okozta gátak negatív spirálként működnek, mivel a gátolt viselkedés csak még több elfojtáshoz vezet. Ha nem merem önmagamat felvállalni, a szükségleteimet kifejezni, érdekeimet érvényesíteni, akkor természetes módon egyre jobban elnyomom magam, amit gyakran úgy élek meg, hogy „mindenki kihasznál”, „senkinek nem számítok”, „mindenki belémrúg”, „nem vagyok fontos”. Ami természetesen csak még több haragot generál bennem, bezárva ezzel az ördögi kört.

Az elfojtott érzelmek kitörést keresnek, így attól függöen, hogy milyen cselekvési mintákkal rendelkezem vagy növelem az elfojtást, míg a gátolt energia fizikai betegség formájában nem talál magának kiutat, vagy időnként újra és újra kirobban belőlem a feszültség. Míg az előbbi az egészségem kárára megy, az utóbbi a kapcsolataimat rombolja, és a dühkitöréseim okozta szégyen vagy bűntudat csak még jobban megerősíti a téves viselkedésmintát, a harag elfojtását.
Egy harmadik hibás viselkedésminta, amikor – a harag példájánál maradva – a bennem elfojtott haragomat tudattalanul a másikra vetítem, így én minden alkalmazkodásom ellenére újra és újra haragos, engem verbálisan bántalmazó, velem agresszíven viselkedő emberekbe botlom. Ebben az esetben a (saját) haragomat utálhatom benned.

Tapasztalatom szerint az elfojtott érzelmek feldolgozása, kioldása sok változást hoz az életünkbe. Az érzelem tartós elfojtása rengeteg energiánkba kerül, ami az oldás hatására felszabadul, és amit önmagunk kibontakoztatására használhatunk, ha többé nem kell egy kitörni készülő érzést elnyomni vele.  Betegségeink gyógyulhatnak meg, csökken az életünkben a stressz, javulnak a kapcsolataink, és határozottan nagyobb elégedettséget élünk meg. Az érzelmek kioldása a gátlásaink oldásához is vezet, így önmagunkra kezdünk el figyelni, és az utunkat követjük, kibontakoztatva mindazt, aminek a megtapasztalására születtünk.

 

Elmélyülnél?

Néhány tipp, ha ez a téma érdekes a számodra:

  • Amennyiben szeretnél a benned kialakult gátlásokkal dolgozni, az AnaLog módszer hasznos lesz a számodra.
  • Az elfojtott érzelmek kifejezésére, megélésére remek alkalom a transztánc, ahol megjelenhet minden érzés akár mozdulatban akár hangban.
  • Vajon lehet a múlton változtatni? Ezt a kérdést járja körbe Loós Balázs írása.
  • Szívesen olvasol az érzelmekről? Íme egy lista az érzelmi munkával foglalkozó könyvekről.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük