2 éves volt a fiam, amikor hatalmas hisztit vágott le az esőben az utcán. Bevásárlásból mentünk haza, sok holmival, pocakomban a húgával. Elfáradt, kérte, vegyem fel. Esélytelen volt. Leült az utca közepén, és üvöltött. Én megőrizve a nyugalmamat csak annyit javasoltam neki, üljön be a posta eresze alá, hogy ne ázzon. Megvártuk, míg elfogadta, nem tudom felvenni.
Ha 10 embert megkérdezek, helyesen reagáltam-e, valószínűleg 11 különböző választ kapok. Az akarat(osság)ról mindenkinek megvan a maga véleménye, a maga ilyen-olyan tapasztalata alapján.
Nekem ez volt az egyetlen lehetséges opció, mert gyerekkoromban megrázó volt látnom, amikor egy apa a hisztiző gyermekét a hideg víz alá dugta.

A dackorszak és annak nagy testvére, a kamaszkor rettegett korszakai a gyermeknevelésnek. Mindkét korszak az énről és a határokról szól. Próbára teszik szülőt gyermeket egyaránt. A gyerek tanulja, tanulná és tanítja- ha a szülő hagyja – az egészséges határtartást.

A Föld nevű bolygón, tanulásunk jelenlegi helyszínén a polaritás szabálya érvényes. Nappal nincs éjszaka nélkül, fény nincs árnyék nélkül. Minden energia két pólusra osztódik, s az egyiken keresztül jutunk el a másik pólusig.
Ha úgy érzed, nehezen tartasz határokat, egészen biztos lehetsz benne, hogy máshol – valószínűleg észrevétlenül átléped másokét. A kettő mindig együtt jár.
Meglehet, hogy engedsz, nyelsz, nem szólsz, elfojtod, elhallgatod. Meg is kapod innen-onnan, „Megint nem tudtál nemet mondani.”
Aztán eljön a pillanat, amikor betelik a pohár, és veszekszel, vég nélkül, kioktatva, bántva, alázva a másikat. Vagy csak a „más szemében a gerendát” alapján kioktatsz másokat: „Megint nem tudtál nemet mondani.” Egyik is, másik is a másik határainak durva átlépése.

„Akkor hogyan csináljam jól?”  – tették fel nekem nemrég a kérdést. Ez egy több lépéses folyamat.

1. Tisztázd magadban, hogy miért nehéz határt tartanod! Például félsz hogy nem fognak szeretni, elutasítanak, elhagynak, bántó leszel, nem leszel elég jó. Ezek mögött az okok mögött rendszerint érzelmi blokkok állnak, jellemzően gyerekkori traumák, kielégítetlenségek. Ezeket terápiás módszerekkel hasznos feldolgoznod, mert enélkül nehéz lesz határt tartanod.
2. Tisztázd a magad számára, hogy mik a határaid! Ehhez jó, ha van egy etikád, vagy minimum összefoglalod magadnak, hogy mik a számodra fontos értékek.
3. Tanuld meg a határaidat tisztán kommunikálni! A veszekedés, panaszkodás, fülrágás, sárkánykodás nem az. Beszélj magadról, az érzéseidről, kérj!
4. Tanuld meg a határaidat szeretettel megvédeni! Ha azonnal jelzed, és annak, akit illet, hogy neked ez rossz, akkor nem gyűlik benned össze a frusztráció olyan méretűre, hogy már sem szeretettel, sem tisztán kommunikálva nem tudsz jelezni a másiknak. Ahol feszültség van, ott elfojtás van. Megelőzheted, ha nem hallgatod/halogatod el.
5. Tanuld meg elfogadni mások határait! Ez onnan indul, hogy elfogadod, mindenki más. Más a nézőpontja, az értékrendje, az igazsága, mások a határai. Amíg a „Kinek van igaza” játékot játszod, állandóan gondjaid lesznek a határokkal.

Nem állítom, hogy ez gyors, vagy könnyű út lenne. Talán felmerülhet, hogy mégis miért vállalnád be, mit adhat ez neked?

Békét. Kint éppúgy, mint bent.