Szerző: Veit Lindau
Fordította: Andi
Forrás: http://veitlindau.com/2013/04/wie-du-den-mut-findest-auch-mit-angst-loszugehen/

Valószínűleg a félelem tart minket a legerősebben vissza attól, hogy a saját igazságunkat kövessük. A német Angst(=félelem) szó az indogermán anghu szóból ered, melynek jelentése:korlátozó, szorongató, nyomasztó. Ez a szó jól leírja, amit általában megtapasztalunk, amikor a komfortzónánk határán állunk. Összeszorul a torkunk, a lábunk megremeg.

Tudjuk, hogy valójában mit kellene tennünk, ám mégsem tesszük meg.

A beszorítottságnak erről a pillanatáról beszélgetve gyakran esik szó a félelemtől mentes élet utáni vágyról. Sok ember megpróbálja legyőzni a félelmét, például egy jól kitalált, menő fellépéssel, ezoterikus “minden nagyon rendben van” frázisokkal, vagy alkohollal. Én egy másik alternatívát szeretnék neked javasolni:

Barátkozz meg a félelmeddel!

A félelem nem az ellenséged, hanem egy természetes figyelmeztető jelzés, ami azt jelzi neked: “Vigyázz, közel jársz ahhoz, hogy elhagyd az ismerős zónát. Nem tudom neked megígérni, hogy a következő lépés még biztonságos.” És ez a valóság. Amikor új, ismeretlen területre lépsz, nem tudhatod, mi vár rád. Lehet, hogy kinevetnek, hogy megsérülsz, hogy elárulnak, eladnak, manipulálnak. Lehet, hogy félrevezetnek, vagy elhagynak. A félelmed ettől szeretne megóvni téged.

Tiszteld ezért, ám ne hagyd, hogy a félelmed mondja meg, mit tegyél! A valódi problémát nem a félelem testi megtapasztalása jelenti, hanem az, ahogyan a fegyelmezetlen elme a félelmet kezeli. Testi szinten a félelem ugyan kellemetlen, ám ahogy jött, úgy el is megy. Ám, ha megengeded az elmédnek, hogy arról fantáziáljon, mi minden történhet, az a félelmet újra és újra táplálja. Így a természetes jelzés, a félősség, bizonytalanság és az aggodalom krónikus állapottá válik. Megigézve bámulod a belső vetítővásznadon az általad kreált horror jeleneteket, és bénultan mozdulatlan maradsz.

Engedd meg magadnak, hogy átéld a félelem testi tüneteit, és ugyanakkor koncentrálj arra, amit valójában akarsz! Érezd a felgyorsult pulzusodat, a remegő térdeidet, a szorító mellkasodat, és mondd azt magadnak: “Oké, tehát újra itt van. Újból az ismeretlen világ határán állok.”

Tudom, mindez banálisan hangzik, ám próbáld ki! Én például a mai napig nem tudok az előadásaim előtt megbirkózni a lámpalázammal. És egyáltalán nem is akarok megbirkózni vele. Éberré tesz. Felkészít arra, hogy sok emberrel találkozzam, amikor is bármi megeshet. Ám amit meg kellett tanulnom, az annak a művészete, hogy az elmémet a határ előtti pillanatokban pontosan arra irányítsam, amit akarok.

Mit tehetsz, ha megbénít a félelem, és nem tudod megtenni a következő lépést?

Nos, rendelkezel egy igen értékes adottsággal, képzeletben tudsz arra koncentrálni, amit ezzel a lépéssel el akarsz érni. Tudsz az elmédben találni egy okot, ami olyan erősen motivál, hogy le tudod gyűrni a bénultságodat. Az én szememben nem léteznek gyáva emberek, csak olyanok, akik szem elől tévesztették az okot, ami miatt az ellenállásukkal együtt próbálkoznának.

Mi a megfelelő ok?

Minden, ami mélyen megérint, ami tűzbe hoz. Ehhez gyakran nem elég egy racionálisan jól csengő érv. Olyan dolgot kell találnod, ami eksztázist okoz az agytörzsedben. Mert önmagában a józan eszed nem visz át a másik oldalra. Meg kell találnod azt a célt, ami elkötelezett egységbe forrasztja valamennyi erőforrásodat, a testedet, az elmédet és a szívedet. Mindannyiunkban parázslik, lángol, vagy lobog egy erős vágy tüze, ami emlékeztet téged arra, kivé válhatsz. Emlékeztet egy ígéretre, amit magadnak tettél, és amit magaddal szemben érdemes betartanod.  És ez a tűz hatalmasabb minden félelemnél.

Hogyan találod meg a megfelelő okot?

Amikor legközelebb ezen a ponton vagy, szánj időt a következő három lépésre:

1. Érezd a testedben a félelmet! Pontosan hol érzed? Mi történik, ha ezúttal másképp, barátságosan tekintesz rá? Például így: “Ah, tehát újra itt van, a barátnőm, az én régi, új  izgalmam, amit az ismeretlen terep miatt érzek.”
2. Írd fel, hogy mitől félsz! Mi minden szörnyűség történhet? Ne térj ki előlük, vesd papírra őket! Ezek a démonok jelentős mértékben veszítenek az erejükből, ha meglátjuk, kimondjuk, leírjuk őket. Ó, egyébként ismered az emberi élet legviccesebb részét? Minden, amitől félsz, hogy megtörténhet, így is, úgy is meg fog történni, ha valóban autentikus módon létezel. El fogsz veszíteni embereket. Blamálni fogod magad. El fogsz bukni. Meg fogsz sérülni. Meg fogsz öregedni. Újra és újra magadra maradsz. És meg fogsz halni. Nem az a kérdés tehát, hogy mindez megtörténik-e, hanem hogy mindezt a félelemtől görcsösen a lelátón ülve éled meg, vagy éberen, vadul, örömmel telve a pálya közepén.
3. A legfontosabb rész: írj össze legalább húsz okot, hogy miért akarsz a félelmed ellenére is cselekedni! Mit veszítesz hosszú távon, ha nem mozdítod meg a hátsó feled? Mit nyersz rövid és hosszú távon, ha megteszed ezt a lépést? Figyelj az okok felírásakor arra, melyek azok, amik valóban megmozgatnak! Hol kezd el bizseregni az agytörzsed? Valahol benne ott rejlik az az egy ok, ami rendelkezik a hatalommal, hogy megszabadítson a bátortalanságod béklyóitól, és mozgásba hozzon.

U.i.:Ha egyszer újból habozol a saját igazadat követni, állj a tükör elé, nézz szeretettel a múlandó húsgombóckádra, amelyben a lelked lakik, és mondd ezt magadnak: “Ez a test hamarosan a kukacok táplálékául fog szolgálni. Mire várok még?”