Szerző: Martin Ucik
Németből fordította: Andi

Ha vetünk egy pillantást integrál szemmel a romantikus párkapcsolatainkra megértjük, miért él az Amerikai Egyesült Államokban a felnőtt lakosság közel fele egyedül. (Európában ez a szám csak közel 30 %, a szerkesztőség megjegyzése). Magyarázatot nyer az is, miért küzd sok pár nehézségekkel a kapcsolatukban, miért kezdeményezi a válások/szakítások 2/3-át a nő, aki inkább szingliként él, mintsem együtt éljen egy idiótával, és hogy miért nem talál sok szingli új partnert. Jó hír, hogy az is tisztázódik, milyen fejlődési szint és kapcsolati vízió szükségeltetik ahhoz, hogy a férfiak és a nők[1] elkötelezett, „integrál” kapcsolatban/házasságban tartós és békés jövőt teremtsenek az emberiség számára

Cikkünk az integrál kapcsolati modell átfogó bemutatása, mely modell lehetővé teszi számunkra, hogy a jövőben tágabb kontextusba helyezzük a témát illető további beszélgetéseinket.

A párkapcsolatok integrál szemmel való vizsgálatát azzal kezdjük, hogy megkülönböztetjük a biológiai nemet, a tanult nemi szerepeket és a férfiak és nők feminin/maszkulin polaritását. Tesszük ezt azzal a céllal, hogy megértsük a nő alapvető szexuális fantáziáit a sikeres, védő és gondoskodó, magas státuszú, gazdag férfi elcsábításáról illetve a féri elsődleges fantáziáit a fizikailag attraktív és egészséges nőről, aki támogatja a hivatásában (vagy osztozik vele ebben a hivatásban). Ez a modell segít nekünk megérteni, hogy a nő elsődleges érzelmi reakciója a kapcsolati konfliktusokra a félelem, míg a férfié a szégyen. Ez a differenciálás adatokkal szolgál a pár szociális elvárásait illetve kompatibilitását illetően, továbbá arra vonatkozólag, hogyan képesek a két ellentétes pólust, az aktív cselekvés, a kapcsolódás férfi és a női pólusát a maguk egészséges módján növekvő (Eros) vagy csökkenő (Agape) módon kiegyensúlyozni, harmóniába hozni, hogy szexuális vágyat és együttműködést hozzanak létre.

Következő lépésben a modell figyelembe vesz számos intelligenciát, kompetenciát, értékrendet, érdeklődést, szenvedélyt és érzelmi szükségletet (fejlődésvonalakat), melyek a párok között kompatibilisek kell, legyenek, hogy egy mélyebb szinten, szívükkel, lelkükkel kapcsolódhassanak, és a kapcsolatukat fejleszthessék.

Integrál szemmel nézve a férfiak és nők közötti kapcsolati dinamikákban a következő négy fejlődésvonal játszik döntő szerepet:

1. Tudatfejlődés (8 szint az archaikustól a transzperszonálisig)

2. Spiritualitás (5 szint a durva fizikaitól a non duálisig)

3. A szexuális fejlődésvonal (5 szint az elnyomottól a transzcendentálisig)

4. A férfi anima komplexusa (5 szint a nő, mint anyától az egyenrangú társig) és a nő animus komplexusa (5 szint az idegen kívülálló férfitől az egyenértékű partnerig)

Az, hogy az egyes partnerek e fejlődésvonalak mely fejlődési szintjén tartanak, döntően befolyásolja a képességüket, hogy egymással szemben álló félként vagy egyenrangú félként kapcsolódjanak.

Érdemes tudatában lennünk továbbá annak is, hogy a romantikus párkapcsolatok tipikusan mely állapotokon, szakaszokon mennek keresztül (vágy, szerelem, romantika, konfliktus, bizonytalanság, megegyezés, elköteleződés, és újra-elköteleződés).  E szakaszok ismerete lehetővé teszi számunkra, hogy lazák és oldottak maradjunk, amikor a különböző szerelmi hormonok a racionális párválasztási képességünket akadályozzák, lerombolják, és a munkát a nehéz időkben még nehezebbé teszik. Figyelembe vesszük még a személyiségtípusokat, melyek egyrészt segítenek megérteni a viselkedési mintázatokat, másrészt meghatározzák elsődleges és másodlagos szeretetnyelvünket, vagyis a módot, ahogyan a szeretetet elfogadjuk, illetve adjuk – szavakon, minőségi időn, apró ajándékokon, gondoskodáson vagy érintésen keresztül.

Amennyiben tudatában vagyunk az integrál kapcsolati modell ezen elemeinek, integrálhatjuk azokat Ken Wilber szemléletmódját alkalmazva, mely szerint minden ember egyszerre bír egy belső megértéssel(1)  egy külső, fizikai testtel (2), egyidejűleg teljes mértékben egy individuum(3), miközben egy nagyobb kollektív része(4). Ezt a 4 dimenziót négy kvadránsként ábrázolhatjuk, úgy, mint az individuális „én” balra fent, az individuális „az” jobbra fent és ezek kollektív kiterjesztése/kapcsolata a megfelelő alsó kvadránsokban.

Ha felismerjük, hogy a kapcsolatok mindig a bal alsó kvadránson keresztül formálódnak, az lehetővé teszi, hogy a szeretet 8 formáját különböztessük meg (nem-szeretet, barátság, szerelem, odaadás, romantikus szerelem, őrült szerelem, összetartozás és integrál szeretet).

A szeretet e 8 változatát érezhetik és módját és hőfokát tekintve alkothatják meg a szerelmesek, amennyiben rezonálnak a kollektív belső (bal alsó) kvadránsuk területén (ez előhozza az intimitást), a kollektív külső (jobb alsó) tartományban (ez megteremti a szenvedélyt) és/vagy a tudattalan dimenziókban (melyek a függés különböző formáit generálják a kapcsolatfüggőségtől a minden létezővel való kölcsönös elköteleződéséig).

Mivel a térkép sosem azonos a területtel, amit leír – amit különösen érdemes az emlékezetünkben tartanunk, amikor a romantikus szerelemre kerül a sor – az integrál kapcsolati modell tapintatos és együtt érző megfigyeléseket, párbeszédeket és megtapasztalásokat javasol annak érdekében, hogy meghatározzuk a partnerek tudatfejlődési, spirituális, szexuális fejlődésvonalát illetve anima/animus komplexusát, amennyiben a partnerek szeretnének elköteleződni az emberi kapcsolatok e meghitt és sérülékeny formájában.

Ha e belátásokat és tapasztalatokat kombináljuk a nézőpontok számával (1., 2., 3., 4. személy illetve további személyű nézőpontok), melyekbe az egyes partnerek képesek belehelyezkedni, képesek leszünk megfogalmazni a partnerek individuális helyét a kozmoszban . Ez utal a szerelmi kapcsolat  típusára, a minőségére, a tartósságára, mely a pár számára nagy valószínűséggel elérhető. A szerelmesek ezek után eldönthetik, hogy szeretnék a jelenlegi kapcsolatukat megjavítani (ha mindketten akarják és képesek rá), vagy együttérzéssel befejezni, és ezzel lehetővé tenni, hogy integrál szemléletet fejlesszenek ki, egy kompatibilis párt találjanak/vonzzanak be.

Angolból fordította Heinz Robert

Forrás: OpenMindJournal