Ti mire használjátok a válaszaimat? Nektek mit ad?

Segít látnunk, a mondataink hogyan érkeznek meg hozzátok. Többen jeleztétek, hogy olykor ködös, nem elég a konkrét a megfogalmazásunk. Ebben fejlődni akarunk, ehhez segítség, ha válaszoltok nekünk. Láthatjuk a ti szemetekkel is a világot. Szeretnénk ismerni benneteket, hogy igazán hozzátok tudjunk szólni.  (Andi)

Mit javasoltok napi rendszeres gyakorlatként, hogy boldogabb lehessek?

Ez nagyon egyéni. Az általunk javasolt Sonja Lyubomirsky könyvben megtalálod a legfontosabb gyakorlatokat, valamint egy kérdőívet. amiből kiderül, neked melyik a legjobb stratégia a boldogság megtanulására. Az én tapasztalatom az, hogy érdemes a sérüléseink meggyógyításával terápiás módon foglalkozni, amíg ez nem történik meg, addig nagyon könnyen visszacsúszunk a szenvedésbe. Ugyanakkor sokszor ez kevés, mert ha a szenvedésre rendezkedtünk be, akkor mindig találunk újabb lehetőséget a szenvedésre. Nekem a terápia ÉS a boldogság megtanulása lett a legeredményesebb stratégia. Ha csak egyetlen egy gyakorlatot javasolhatnék valakinek, az egész biztosan a hála gyakorlása lenne. (Andi)

Az elköteleződéstől való félelmem mögött csak annyit látok, hogy félek, hogy lemaradok valami kalandos dologról, be leszek zárva egy kétszemélyes világba. Ti láttok még mögöttes rétegeket?

Ez a mentális része, az ideológia, amit gyártottál magadnak. Ez egy kötődéshez kapcsolódó félelem, ami mindig az anyához fűződő kapcsolati mintán alapul hiszen hozzá kötődtünk először. A kötődéshez kapcsolódó félelmeink mögött rendszerint a fájdalomtól, az elutasítástól, a magánytól való félelem áll. Érdemes személyes mentorálással, terápiával a mélyére ásnod, és feldolgoznod a saját történetedet. (Andi)

Hogyan lehet megtanulni megbocsájtani, ha nem volt eddig benne részem, ha nem láttam, nem éreztem ezt az érzést eddig - tudatosan?

Szeretett tanárom, Veit Lindau azt mondja, a megbocsátást nem lehet akarni. Megtörténik, s megtörténte kegyelem. Csupán megnyithatom a szívem. Ha azt érzed, elmúlt a harag, fogadd el, ami van, s légy nyitott, hogy megtörténjen, amikor itt az ideje. S persze az is lehet, önáltatás, amikor úgy véled, valóban elmúlt a harag. Én azt tapasztaltam, minél előrébb járok az önismeretben, annál furfangosabban verem át magam. Ám, hogy nálad erről van-e szó, azt csak te tudhatod.(Andi)

Sajnos a párkapcsolatom nem az igazi de nem tudok a páromtól szabadulni, újra és újra visszatérek hozzá Angliába.

Az ilyen helyzetek mögött nagyon gyakran kapcsolatfüggőség áll. Egy mély, sokszor tudattalan hiedelem, meggyőződés, hogy egyedül életképtelen vagyok. Ha így gondolom, rendkívül félelmetes dolog, kilépni egy kapcsolatból, rettegek, hogy esetleg magányos maradok. Ezért bevállalom azt a kapcsolatot is, ami esetleg már egyáltalán nem tesz jót nekem. A megoldás a maradásom mögötti tudattalan hiedelmek, félelmek, érzelmi blokkok feltárása, gyógyítása. Ebben az esetben képes leszek kilépni, és egy hozzám méltó társat találni. Ehhez a munkához javaslom egy szakember segítségét. (Andi)

Párkapcsolat terén nem értem, hogy az emberek többsége (köztük én is) miért mindig egy olyan szekér után szaladunk, ami nem vesz fel és ami felvenne, arra nem vagyunk hajlandóak felszállni...Miért csúsznak el ezek a dolgok?

Ez egy szuper jó kérdés, szinte nem is ismerek senkit, aki ne találkozott volna azzal a jelenséggel, hogy újra és újra ismétlődnek bizonyos helyzetek az életében. Egy hasonlattal szeretném világossá tenni, miről van szó ilyen esetben. Képzeljük el, hogy van egy kocsim, ami egy ideig remekül működik, aztán egyszer csak kigyullad az olajnyomást jelző lámpa. Ha én egyáltalán nem értek a kocsikhoz, és zavar a lámpa, akkor elképzelhető, hogy egyszerűen eladom a kocsit. (Tudom, némileg abszurd ez a hasonlat, ennyire talán senki nem tájékozatlan autó ügyekben, most mégis képzeljük el!) Az új kocsi egy ideig megint remekül működik, ám egyszer csak megint kigyullad a lámpa. Eladom, új autó ...stb. Idővel csak felmerül bennem, hogy talán van ebben a lámpában valami, amit érdemes kikutatnom, ezért megkérdezek egy szakembert, és kiderül, hogy a lámpa csupán jelezte, hogy kevés az olaj, ideje az olajcserének. Vagyis az ismétlődő helyzetek az életünkben felhívják a figyelmünket, hogy valami nem működik megfelelően, érdemes a mélyére ásnunk a helyzetnek.

Amikor újra és újra azok után a szekerek után futok, amelyek nem vesznek fel, akkor a mélyben, a tudatalattiban olyan meggyőződés, "program" fut ami erre késztet. Talán gyerekként nem éreztem, hogy fontos lennék apáéknak, és rögzült bennem a meggyőződés, hogy "nem kellek." A tudattalan meggyőződéseink láthatatlan módon visznek újra és újra ugyanabba a helyzetbe, mindaddig, amíg fel nem tűnik az ismétlődés, és (általában szakember segítségével) fel nem tárom, és át nem írom ezeket a meggyőződéseket.
A kapcsolatokban egy erősen ható szabály, hogy a kapcsolatban az jelenik meg, ami az én "legmélyebb" (általában tudattalan szándékom. Ezért, ha újra és újra azt tapasztalom, hogy nem kellek a szekérre,  akkor bizony valaki bennem ezt akarja újra és újra megélni. Mégpedig azért, mert valaki bennem gyógyulni szeretne. A továbblépés útja, ha feltárom ezt a meggyőződést, meggyógyítom azt a részemet, akinek meggyőződése, hogy nem kell, és új meggyőződést gyökereztetek le a tudatalattiban. (Andi)

Szia!
Segítséged szeretném kérni. 1.5 éves párkapcsolatban élek, rengeteg vitánk van. Nagyon szeretem Őt, de mindig találok vmi bajt, amit szóvá teszek és összeveszünl, ez mindennap újrakezdődik. Mi lenne erre a megoldás? Hogy a jóra koncentráljak? Szeretnék elfogadó lenni, nem mindig az apró rosszat kiemelni. Rosszul érzem magam, mert evvel mindent elrontok. Hogy győzzem le saját magam?
Előre is köszönöm a választ.

Kedves Liza, üdv a kiábrándulás szakaszában. Mélyen átérzem a nehézségeidet, sajnos jól érzed, ez egy meglehetősen kapcsolatromboló szokás, ami sok szenvedést okoz mindkettőtöknek, és valóban akár véget is vethet a kapcsolatnak. Hogy pontosan mit tudsz tenni, azt anélkül, hogy jobban ismernélek nem tudom megírni, viszont talán az is segít, ha megírom mi minden lehet a háttérben, és milyen irányokba indulhatsz el. Először is érdemes tudnod, hogy minden fejlődő (tehát nem elakadt) kapcsolat előbb vagy utóbb el KELL jusson a kiábrándulás fázisába, és nem elsősorban azért, mivel a szerelem állítólag elmúlik, hanem mert a kiábrándulás szakasza arról szól, hogy lerombolom azt az ábrándot, amit magam alkottam, elengedem a másikra kivetített idealizált képet, és hajlandó vagyok a másikat ténylegesen megismerni, és őt magát (minden apró-nagyobb kivetnivalójával együtt) megszeretni. Ez a szakasz cseppet sem kellemes, és bizony sokan éppen itt rekednek meg, vagyis nem képesek az idealizált eszményképet elengedni, ezért vagy elválnak, vagy egy életen át csatároznak, vagy megalkusznak ("nekem ez jutott"). Ha mindketten készek vagytok fejlődni, gyógyulni, változni a kapcsolatban (én valójában nem hiszem, hogy ezt te egyedül "csinálod", gyanítom, hogy a párodnak is megvan ebben a szerepe), akkor ebben a szakaszban lehetőség van arra, hogy a sérült részeiteket felismerjétek, és meggyógyítsátok.  Az ismétlődő konfliktusaitok mélyén ugyanis a gyerekkori sérülések, negatív minták munkálkodnak, arra várva, hogy felismerjétek és meggyógyítsátok a bennetek élő sérült gyermeket. Ehhez az általam ismert és alkalmazott legjobb módszer az AnaLog terápiás oldás, amit akár párokkal is végzek. Leírásod alapján azt sejtem, hogy egy erőteljes negatív férfiminta működik benned, aminek a meggyógyításával és elengedésével tudsz továbblépni. Azt is érdemes megvizsgálnod, hogy vajon elég inspiratív-e számodra ez a kapcsolat. Én magam korábban rendszeresen a vita kiprovokálásának eszközét használtam, amikor unni kezdtem magam a kapcsolatban. Ilyen esetben rengeteget segít, ha találunk olyan közös tevékenységet, ami kalandot, kihívást, izgalmat, valami új megtanulásának a lehetőségét hordozza magában. Amennyiben a kritikai megjegyzéseidből veszekedés lesz, akkor valószínűleg a párod önértékelése nem megfelelő, könnyen lehet, hogy bűntudatot okozol benne a szavaiddal, amire ő védekezni próbál, ez pedig veszekedéshez vezet. Ezen neki érdemes dolgoznia, ugyanakkor te is megteheted, hogy elismerő szavakkal kifejezed, mennyire szereted. Segít a jóra fókuszálni, ha minden nap este, lefekvés előtt leírod, hogy mi mindenért vagy neki hálás. Ha nyitott rá, akár meg is oszthatod vele. Tudod-e vajon, hogy mi a párod szeretetnyelve? Vajon oly módon fejezed ki a szeretetedet, hogy ő érezze is? Az állandó kritizálás egy mély apaseb következménye, vagy egy anyától átvett rossz minta, szokás? Sok-sok kérdés, amit itt csak feltenni tudok, remélve, hogy önmagában ez is tud segítség lenni. Arra biztatlak, ne legyőzni próbáld magad (hiszen ezzel küzdésre hívod magadat), inkább először önmagadat elfogadva, szeretve igyekezz magad meggyógyítani. Sok szép közös évet kívánok nektek. (Andi)

Mi van, ha nekem nem sikerül boldognak lennem?

Nekem az a tapasztalatom, hogy ez nem szerencse kérdése. Most úgy tűnhet, valahova el kell jutnod ahhoz, hogy boldog legyél, ám a boldogság már ebben a pillanatban is jelen van az életedben. A feladat "csupán" meglátni azt. Ugyanakkor vannak olyan nehéz élethelyzetek, krízisek, amelyeken nagyon nehéz, vagy lehetetlen szakember segítsége nélkül átjutni. Ha úgy érzed, a tied ilyen, javaslom, haladéktalanul keress fel egy szakembert. (Andi)

Hogy érhetem el, hogy a tudatosság beépüljön a mindennapi tevékenységeimbe?

Csinálod. Minden nap. Ha megszakad a folytonosság, nem ostorozod magad, csinálod újra. Kitartasz, bármeddig tart is. Én mindenkinek javaslom a több napos meditációs elvonulást, mert ott lehet megtapasztalni, hogy ha csinálom, nem hagyom abba, akkor egyszer csak érezhető lesz, hogy történik valami. (Andi)

Lehet-e a kutyából szalonna? Össze lehet-e ragasztani a széttört üvegcserepeket a lelkemben, pszichémben? Vagy legjobb elfogadni, hogy ez már így marad...

Nos, attól függ, miben hiszel, és hogyan döntesz. Én abban hiszek, a sorsomat magam választottam. A fényesen csillogó részét éppen úgy, mint a széttört üvegcserepeket. Ám utóbbiakat semmikép nem azért, hogy végeláthatatlan energiát áldozva igyekezzem azokat meg nem történtté tenni, elfeledni, vagy magam azok miatt sajnálni. Én hiszem, hogy életem legnehezebb időszakai is értem történtek, engem építenek. Az, ami széttörik bennem, a jelmez. Az, amit igazi valómnak hiszek, rendíthetetlen, mozdulatlan csend, béke. Ott nincs, mi összetörjön, s nincs mit megragasztanom kellene.  (Andi)

Hogyan lehet beleengedni magam a fájdalomba? Hogyan lehet legyőzni a félelemet az összeomlástól? Hogy ha beleengednem magam a fájdalomba, akkor minden összeomlik körülöttem, hogyan lehet ezt megengedni?

Akkor fogod legyőzni a félelmet az összeomlástól, amikor összeomlasz. Ha van melletted egy mentor, egy terapeuta, egy társ, egy barát, egy csoport, ami megtart, akkor vagy képes rá, hogy megtedd. És akkor, amikor eljött az ideje. És amikor eljött az ideje, az élet nem igazán kérdezi, akarod-e. Ekkor van a pillanat, hogy megtörténik, a beleegyezésed nélkül. Persze előbbi mindig kellemesebb. (Andi)

Érdekelne a véleményetek a párkapcsolaton belüli szexualitásról. Mitől működik szerintetek a női vágy? És mi van azután, hogy a házasságban a felek eltávolodnak egymástól testileg? (valószínű a helyes megfogalmazás a testileg IS!)

Az eltávolodás szerintem sem csak egy szinten történik, és többféle oka lehet. Szerintem az elsődleges kérdés, hogy milyen szükségleted kielégítésére „használod” a szexualitást. Ha megnézed a Maslow-féle szükségletpiramist, annak legalsó szintjén szerepel a szexualitás, mint fiziológiai szükséglet, és itt alapvetően a fajfenntartást szolgálja. Azonban ha tovább keresel magadban, akkor felfedezheted, hogy vannak olyan időszakok és élethelyzetek, hogy a szexualitással más és más szükségleted elégíted ki. Lehet olyan időszak, hogy a biztonságot jelenti, vagy a szeretetet, szolgálhatja az önbecsülésed, adhatja a másik megbecsülését, és lehet egy út az önmegvalósításod felé. Ugyanígy érdemes megvizsgálni a párod szükségleteit is, és megnézni, hogy a kapcsolatotok során ez hogyan változott bennetek. A „mi van azután” kérdésre az a válaszom, hogy érdemes beszélgetést kezdeményezni erről a partnerrel. Ismerek olyan párt, akik kapcsolatuk ezen a pontján elmentek párterápiára, vagy csoportba (pl. tantra), és nagyon jó irányban változott a szexualitásuk, azóta is boldogok együtt. Azonban ehhez (is) mindkét fél kapcsolatjavító szándéka szükséges. A „mitől működik a női vágy” egy bonyolult kérdés. Alapvetően a vágyunkat az agyi működésünk és a bennünk lévő hormonok nagymértékben befolyásolják. A fizikai okokon túl a pszichés tényezők legalább annyira fontosak. Én azt tapasztalom, hogy ahogyan egyre inkább ismerem meg önmagam, egyre jobban ismerem fel, hogy mire vágyok, és mire van szükségem – és nemcsak a szexualitásban. Az élettel együtt jár a változás, tehát nem az vagyok, mint 5 vagy 10 éve, így a vágyaim is változnak. A kérdéseid sok gondolatot indítottak el bennem, és mivel a jövő hónap jegye a Skorpió jegy, amihez tartozik a szexualitás is, így a következő hónapban fogok még írni erről a témáról. (Bea)

Az én tapasztalatom, hogy a szexuális problémák mindig csak tünetei a párkapcsolatban fellépő krízisnek. A krízis szót itt semmi esetre sem valami szőrnyű, félelmetes nagy baj értelemben használom, hanem mint egy meghívás az élettől, hogy egyet lépjetek, valamiben fejlődjetek, a kapcsolatotokat, magatokat valami újnak megnyissátok. A legfontosabb ebben az esetben az őszinte, nyílt és támogató beszélgetés, a másik hibáztatása, számonkérése rendkívül sokat rombol, mélyíti a krízist, megsebez. Ha korábban jó volt a szexualitás a kapcsolatban, érdemes keresni, hogy vajon mi változott meg köztetek. Nem feltétlenül az ágyban, ha éppen hogy az ágyon kívül. Hogy mitől működik a női vágy? Ezt a kérdés általánosságban megválaszolni értelmetlen. Hiszen téged is elsősorban az érdekel, a te vágyad mitől működik. Azt pedig neked kell tudni. Nem akarok kitérni sem a válasz elől, én csak azt tudom, hogy nekem a közelségtől. Ha közel érzem magam a páromhoz, akkor éled fel bennem a vágy. Azt is megtapasztaltam már, hogy bármelyik félnél tűnik is el a vágy, az mindig mindkét félről szól. Együtt hoztuk létre ezt az állapotot, bármelyikünkben jelenik is meg, és csak együtt fogjuk tudni megváltoztatni. Minden nehézsége ellenére hatalmas ajándék rejlik ebben a helyzetben. Egy újrakezdés, újjászületés, elmélyülés, a kapcsolat kibontakozásának lehetősége. (Andi)