Furcsa és szokatlan gondolatok járnak a fejemben a szeretet kapcsán. Leginkább azért, mert az a fajta szeretet érzés, amit masszázs során tapasztalok (akár kapom, akár adom a masszázst) átértékeli mindazt, amit eddigi életemben a szeretetről hittem.

Olyan családban nőttem fel, ahol szinte tabu volt az érintés, a szeretet kifejezésének a módja a táplálás volt.  Minél többféle ételt főztek – és minél több kedvencet – ez azt jelentette: annál inkább szeretnek. Amikor egy ételre nemet mondtam – az katasztrófa volt, hiszen ez azt jelentette, hogy az étel elkészítőjének szeretetére mondtam nemet. Persze ezt akkor nem tudtam, és egyáltalán nem szándékosan „csináltam”, csupán őszinte voltam, és kifejeztem valós igényem, tehát akár azt, hogy nem vagyok éhes és nem kérek enni.

Erre a történetre a Tudatos Étkezés elsajátítása után, a családi minták témakör gyakorlása közben jöttem rá. Ezek után jött a felismerés: hiszen én éppúgy az ételekkel akarom kifejezni a szeretetem! Mi több, azt is megláttam, hogy az önmagam felé irányuló szeretetem – vagy akár a vigasztalás – kifejezésének módja önmagam táplálása. Keresni kezdtem, hogy mi lehet még fontos a számomra, milyen tevékenységgel lehet a szeretetet kifejezni, ami nem az étel? Hamar eljutottam az érintés témájához – hiszen mi más is lehetne?

Egy kisbaba két alapvető dolgot „kap” az édesanyjától: az ételt és közben az érintést. Később, mikor a gyermek elkezd magától enni, akkor fogy az érintések száma (pedig ha a logikus részét nézem, és pusztán a matematikára akarok hagyatkozni, akkor is egyértelmű lesz, hogy amíg csecsemő, addig minimum ugyanannyi érintést kap, mint tejet. Amikor tanul kiskanállal enni, akkor is anya ölében ülve eszik. Később önállóan megtanul enni. És – jó esetben – önállóan jelzi igényét az érintésre is, a kérdés csak az, hogy ebben a rohanó világban ezt az anyák mennyire látják és mennyire értik? Vajon mennyi „nem”-et kell kapnia egy gyermeknek ahhoz, hogy úgy érezze: akkor jó gyerek, ha befejezi az érintés „koldulását”?)

Számomra a Lomi-lomi masszázs megtanulása egy újfajta érzékelés kezdete volt, kinyitott a világra egy újabb kaput. Amikor masszírozok, akkor tökéletesen az ágyon fekvőre figyelek, de nemcsak a szememmel és szívemmel, hanem minden sejtemmel. A bőrünk folyamatos találkozása olyan, mint valami önműködő információs csatorna, amin pontosan olyan „adat” megy át, amire szükség van. Adhat támaszt, nyújthat biztonságot vagy elfogadást, inspirálhat, feltölthet, és mindenképp táplál – néha még a fizikai táplálékot is képes helyettesíteni. Az emberek egy jó masszázs után megfiatalodnak. Arra hívlak most, ha szeretnéd, mélyülj el te is a szeretet-érintés témájában. A következő kérdések segítenek:

• Hogy emlékszel, gyerekként elegendő érintést kaptál?
• Manapság hogyan viszonyulsz az érintéshez?
• Elegendő érintést kapsz a mindennapokban, és ha nem, képes vagy pótolni a hiányt?
• Mennyire vagy tudatos a mindennapokban a bőröd érzékelésére? Képes vagy megfigyelni a rajtad lévő ruhák, vagy a szellő érintését?
• Ha a szereteted ki akarod fejezni mások, vagy önmagad felé, hogyan teszed?