Az alábbi gondolatok egy AnaLog oldás után fogalmazódtak meg bennem, az oldás részleteit a kliensem engedélyével osztom meg, az oldás egyes – nem releváns – részleteit megváltoztatva.

Talán ismerős neked a helyzet, amikor egy adott konfliktus állandóan visszatér az életedbe, s miközben te azt hiszed, megoldottad, minden visszatéréssel egyre csak mélyül, végül feloldhatatlan problémává válva.
Így érezheti magát a lány, aki újra és újra megkapja a kapcsolatában, „szeretlek, de…”
Vagy a nő, aki egyik házasságából lép a másikba, újra és újra változtatni próbál, ám mégis újra az elhanyagolt feleség szerepében találja magát.
Vagy a beosztott, aki ismétlődően belekényszerül a vállalhatatlan döntésbe, hogy feladja az elveit, és elfogadja a tisztességtelen ajánlatot, vagy kirúgatja magát.
Az ezekhez hasonló ismétlődő helyzetek arra hívják fel a figyelmedet, hogy új viselkedésmintákat kell kialakítanod a régiek helyett, vagyis változnod kell. Ez a változás a régi minta elengedését és az új minta kialakítását jelenti.

Ebben a helyzetben volt kliensem, Borcsa, aki kezdődő párkapcsolatában azzal szembesült, hogy gyerekkorából ismerős érzések jelennek meg benne. Amikor valami nem a barátjával előre egyeztetett módon alakult, mondjuk később ért haza, mint tervezte, vagy hétvégén is dolgoznia kellet, azonnal egy erős félelem jelent meg benne, hogy ebből nagy baj lesz. Újra felbukkant benne a rég ismert érzés: „nem lehetek önmagam, állandóan a másikhoz kell alkalmazkodnom, különben baj lesz.”
A rövid, 3 történeten átívelő oldásban újra és újra ismétlődött a helyzet, hogy ő remekül elvan boldog világában, mígnem megjelenik a rossz, ami ismeretlen, és zavaró, amitől ő megrémül, értetlenkedik, és cselekvőképtelen lesz. Az első történet egy piacon játszódott, ahol ő 13 éves vidám lány, ám megjelenik egy rossz arcú férfi, amitől ő megijed, elbújik. A második képben pici gyerek a kiságyban, békésen, boldogan álldogál, míg meg nem látja a közeledő nagymamáját, akit egy ismeretlen, sötét árny kísér. Ő annyira megijed, hogy lefagy, arra sem képes, hogy jelezzen a nagyinak, hogy fél, egyszerűen lemerevedik. A harmadik és egyben utolsó képben 6 éves kislány, egy bájos házban lakik a szüleivel és a nagymamájával, éppen kíváncsian és vidáman kóborol a réten, amikor a távolban egy szörnyet fedez fel, aki éppen falja fel a világot. Megijed és dühös is lesz, mert azt érzi, betört boldog világába valami ismeretlen gonosz. A történet javításában a szörnyet látva megáll, de nem ijed meg, hanem hazaszalad megkérdezni a szüleit, hogy mi lehet az, amit látott, és mit tegyen. Vagyis mielőtt megítélné a helyzetet, megáll, figyel és információt szerez. A korábbi képekhez visszatérve a kiságyban álló kislány is ezt teszi, meglátja a nagyit és az árnyat, megáll, és figyeli, mi történik. Figyeli, hogy ez neki jó vagy rossz. A kamaszlány a piacon szintén nem ijed meg, szóba elegyedik az árusokkal, mutatja nekik a rossz arcút, és inkább izgalmas játéknak élve meg a helyzetet lebújik az asztalok alá.

Az oldás feltárta, hogy az ismétlődő helyzetekben hajlamosak vagyunk ugyan új és új köntösbe öltöztetve, ám mégis a régi viselkedésmintát ismételni, mivel egy feldolgozatlan régi érzés (ebben az oldásban a félelem) határozza meg a döntésünket. És megmutatta, hogy mielőtt döntést hozunk („baj lesz, valamit tennem kell, hogy elkerüljem a bajt), érdemes megállnunk, és figyelnünk, valamint érdemes a régi érzelmet feldolgozva kíváncsian és nyitottan jelen lenni a helyzetben. Ez teszi lehetővé, hogy az ismétlődő helyzetben új viselkedésmintát tanuljunk meg, elengedve a régit, vagyis, hogy megváltozzunk. Ezzel pedig az ismétlődő konfliktus elérte célját, és megszűnik.