Ahogyan más hónapok összefoglalóinál, ezúttal sem célja ennek az írásnak, hogy eszköztára legyen az önigazolásnak:
„Jaj, anyósom pont ilyen kritikus, persze, mert Szűz.”
Nem szeretném az önsajnálatot sem táplálni:
„Igen, nekem is annyira kevés az önbizalmam, miért kell pont Szűznek lennem?”
Sokkal inkább invitállak arra, hogy táncra kelj a benned is meglévő Szűz minőséggel, hiszen bármely jegy szülöttje vagy is, a Szűz minőség (is) ott van mindannyiunkban.
És miért éppen tánc? Nos, mert a Szűz éppen nem a táncparkett ördöge. Ő inkább a megszeppent, a sarokban petrezselymet áruló leányka, vagy vénlány, aki igyekszik teljesen láthatatlan maradni, miközben persze titkon eleped, hogy táncolhasson végre. Nem fog, de meglepődnél, ha szóba állnál vele a bál végén, milyen alaposan megfigyelt és kielemzett mindent, és mindenkit. Éleslátását, rendszerező képességét, alkalmazkodási képességét sokan megirigyelhetik.
Szeretem rendszerben nézni az állatövi jegyeket (is). A nyár dereka az Oroszlán hava a bőségről, az élvezetekről, az örömről, a szórakozásról szól. Az ezt követő Szűz hava felkészülés a télre. A megtermelt javakat le kell aratni, szüretelni, télire a megfelelő módon rendszerezve el kell raktározni. A Szűz minőség az, aki egy családi vacsora után elsőként ugrik fel, hogy leszedje az asztalt, elpakolja a maradékot, elmosogasson. Ő ugyanis akkor érzi jól magát, ha hasznos – különben mi joga az élethez – , ha világában minden rendben van. Legalábbis látszólag.
A Föld bolygó polaritás uralta világában a szabad, önmagát megmutató, kifejező és ünneplő Oroszlán hava után a Szűz hava következhet csak, amikor a világ és benne az én helyének korlátai mutatkoznak meg. A Szűz mestere az alkalmazkodásnak így keresve az egyensúlyt az önkibontakozás és az önkorlátozás között. A mának élő Oroszlán után a Szűz a biztonságra törekvő, a jövőt a jelenben megtervező és bebiztosító.
Kérdések a benned élő Szűzzel való találkozáshoz:
- Mennyire vagyok kritikus?
- Mit jelent nekem a biztonság?
- Mennyire látom át tisztán az életem, a céljaim, az értékrendemet?
- Tudok-e „haszontalan” lenni, egyszerűen csak létezni tevékenység nélkül?
- Hol alkalmazkodom túlzottan, vagy éppen túl kevéssé?
- Tudom-e a saját szükségleteimet a mások szükségleteivel egyensúlyban kezelni?
- Tudok-e önmagamnak fontos lenni?