Szerző: Oros Andi

Sok évvel ezelőtt olvastam először róla, hogy az emberiség jelenleg a kamaszkorát éli, az individualizmus korát, amikor is a fejlődési cél, hogy az addigi külső vezetettségből belsőnk által vezérelt, integrált, önazonos felnőtt emberré váljunk. Akkoriban nagy megértést hozott nekem ez a nézőpont, és az eltelt idők nagy változásait, történéseit elnézve látom ennek az elképzelésnek az igazságát. Ahogyan Boldog Betti ebben az írásában is beszélt róla, most ideje van a figyelmünket a külvilágról befelé fordítani, a külső vezetők, guruk, megmondóemberek helyett a saját igazságunkat meghallani, képviselni, a saját utunkat követni. Mondani könnyebb, mint megtenni – gondolod talán most – nekem legalábbis ez a tapasztalatom, évek komoly munkája rejlik amögött, hogy egyre jobban tudom a saját belső hangomat követni. Ebben az írásban megosztom veled a 3 legnagyobb akadályomat, ami nehezítette az utamon a saját felnőtté válásomat.

Az életbe vetett bizalom hiánya

Sajnos az életetbe vetett bizalom (az ősbizalomnak nevezett természetes képességünk) legtöbbször már a megszületésünk pillanatában sérül. Hiába a mára már számos tudomány által bizonyított és alátámasztott tudásnak, hogyan is lenne érdemes egy születést kísérni, a legtöbb gyermek sajnos most is olyan körülmények között születik meg, amiben elveszíti az érzelmi biztonság érzését. Az életbe vetett bizalom nem azt jelenti, hogy arra számítok, hogy mindig minden rendben lesz, és minden jól alalkul. Az életbe vetett bizalom azt jelenti, hogy tudom, az élet nem ellenem van, hogy minden, ami történik velem, az értem van, és megbirkózom mindennel, ami az életemben megjelenik.  Az életbe vetett bizalom nélkül képtelenek vagyunk a külső vezetést elengedni, és „rábízni magunkat az élet áramlására„, az ugyanis gyakran nem kiszámítható, nem állandó és nem kontrollálható. És ezzel el is érkeztünk a második akadályhoz, a kontrollhoz.

A kontrollhoz való ragaszkodás

Amikor az ősbizalom helyébe a bizonytalantól, kiszámíthatatlantól való félelem lép, a kontroll egy nagyon is szükséges késztetés lesz. A kontroll támaszt ad: úgy érezzük, biztonságban vagyunk, ha mindent kézben tartunk. Valójában azonban a túlzott kontroll védekezés a bizonytalanságtól. Amikor mindent irányítani akarunk, akkor kívül keressük a kapaszkodókat, és elszakadunk a saját belső bölcsességünktől. Az életet természetéből adódóan folyton változó, gyakran kiszámíthatatlan, és semmilyen módón nem komtrollálható. Ezért ha a kontrollhoz ragaszkodunk, azzal elvágjuk magunkat az élettől. A görcsös kontroll teljesen az elménkbe visz bennünket (figyeld csak meg, mennyit kattog a fejed, amikor elalvás helyett próbálsz mindent alaposan átgondolni, hogy „nehogy valami  balul süljön el”), márpedig a belső bölcsesség, az intuíció a szívben lakozik, nem pedig az elmében. Gyakran találkozom a kérdéssel, hogy pontosan mit is jelent a „hallgass a szívedre”? Sokunknak egyáltalán nem könnyű a szív bölcsességét az érzelmek kaotikus hullámzásától, az intuíciót a félelmek hangjától megkülönböztetni. Nos, a szív bölcsességét a csendben, a befelé figyelő békés nyugalomban leled meg, míg az érzelmek – bármennyire meglepő is – az elmében kattognak és kavarognak. Az intuíciót egy mély nyugalom kíséri, míg a félelemhez mindig társul egy feszült érzés valahol a törzsedben. Az intuíció  halk és szelíd hang, a félelem viszont azonnali reakciót követel, sürgető és nyugtalanító érzés. Amikor a szív bölcs hangját hallod, elnyugszik és kitágul benned a tér, a félelem kapkodóvá teszi a lélegzetedet, és összerántja a testedet.

A görcsös akarás

A görcsös akarás valójában válasz a belső bizonytalanságtól való félelemre, és az abból következő kontrollhoz való ragaszodásra. Az akarás mögött gyakran a teljesítménykényszer, a megfelelés és a félelem áll: „Ha nem tolom, nem küzdök, nem szorítom ki magamból az eredményt, akkor összeomlik az egész.” Az akarás hangos, erőszakos és siet. Az akarás a gyermek működésmódja: „Én vagyok a világ közepe, az legyen, amit én akarok, akkor és úgy, ahogyan én akarom.” A felnőtt tudja, hogy „egy rész vagyok a nagyobb egészben, ezért csak együtt tudunk áramlani.”
Természetesen az akarást nem lehet akarni elengedni, erről bővebben írtam itt.  Tapasztalatom szerint egyrészt az élet így vagy úgy le fogja csiszolni rólad az akaratosság védőburkát, másrészt az ősbizalom elvesztésének gyógyítása természetes módon hozza magával a görcsös akarás, akaratosság csökkenését.

Érdemes tudatosítanod magadban, hogy ez a folyamat egy út, és nem egy intellektuális megértés, egy csettintés és már kész is. De hogy jó hírrel fejezzem be írásomat: a világban jelenleg zajló hatalmas átalakulások, a kiszámíthatatlanságok, váratlan események, bizony még az álhírek, dezinformálások mértéktelen elterjedése is mind-mind a te érdekedben történik, és vinni fog téged a külső (biztonság, vezetés, kontroll) irányából a belső bölcsességed megtalálásához, a belső vezetettséged megszilárdításához. Te bízol benne?