De én akarom!

Bizonyára láttál már hisztiző gyereket a közértben, és valószínűleg megvan a magad véleménye a hiszti megfelelő kezeléséről. Sokan ismerünk hisztis felnőtteket is (szerintem pont annyira férfiakat, mint nőket), nem szokott egyszerű lenni a velük való együttműködés. Az akaratosság tehát jól ismert és kevésbé tolerált jelenség. Ebben a bejegyzésben az akaratról írok, az akarat fényes oldaláról, az akaraterőről, és az akarat árnyékos oldaláról, az akaratosságról. Mert ezek bizony párban járnak, és manapság nagyon elterjedtek.

Az akaraterő árnyoldala az akaratosság
A környezetem rendszerint pozitívan értékeli az akaraterőmet, sokan irigyelnek érte, és valóban, amit elhatározok, azt rendszerint meg is teszem, elintézem, kitartóan megvalósítom. Sokkal kevésbé ismerik ennek a szilárd akaratnak az árnyoldalát, az akaratosságomat, amit magam is csupán néhány éve ismertem fel magamban, és évek óta figyelem, ahogyan az élet csiszolja le rólam, ahogyan a gyémántcsiszolók érvényre juttatják a drágakő rejtett szépségét.
Nemrég egy kliensem mélyen megrendülve ismerte fel, mekkora akadályt jelent az életében a saját akaratossága, igazi elszántsággal kérte tőlem az eszközt, mert ő végre valóban nem akar akaratos lenni. Én együttérzően csak annyit tudtam válaszolni: “Nem akarhatod az akaratosságodat elengedni, hiszen az megint csupán akaratosság. De engedheted, hogy az élet kicsiszolja belőled, szelid, elfogadó, együtt áramló énedet.”
Ahogy átéreztem a fájdalmát, amikor szembesült akaratosságával, és szembesült a gáttal, hogy nem képes azt elengedni, bármennyire akarja is, felidéződött bennem saját utam, ami egy makacs betegséggel kezdődött.

Az akaratot akarattal elengedni? Lehetetlen.
2013-ban életemben másodszor hólyaghuruttal küzdöttem, és nagyon szenvedtem. Aki ismeri a betegséget, tudja, mekkora fájdalommal jár, ám a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam meggyógyulni, bármennyire akartam is. Pedig minden elképzelhető gyógymódot megpróbáltam, az alternatívtól az egyébként mindig elutasított antibiotikumig, minden létező lélekgyógyász ismerősömet végigjárva, minden lelki okot felkutatva, megoldva, és mégsem szűnt a fájdalom. Egy szokatlanul erős görcsnél zokogva ismételgettem magamban: “De mit csináljak még? Csak mondjátok meg, mit tegyek, egyszerűen csak meg akarom érteni, miért nem tudok meggyógyulni.” És ebben a pillanatban egy rendkívül szelíd, szeretetteljes hang szólalt meg bennem: “Mindig ez a sok akarom.”
Csupán egyetlen szelíd mondat volt, nem volt benne vádlás vagy számonkérés, mégis akkora ereje volt, hogy órákig csak ezen járt a fejem. Feküdtem az ágyban, folytak a könnyeim, és nem tudtam szabadulni ettől a mondattól. Ez volt az én megrendítő találkozásom addig büszkén elfogadott akaratom árnyoldalával, mérhetetlen akaratosságommal.
Ezzel kezdődött az út, ami azóta tart. Valójában nem tehetek mást, mint – Veit Lindau szavait idézve – újra és újra állok a tűzben, felismerve az akaratosságomat, ami életem számos területén mutatkozik meg, rendszerint éppen akkor, amikor azt hiszem, “hiszen már nem is vagyok annyira akaratos, de jó!”
Hasonló ez a folyamat az elengedéshez. Tanárom, Veit Lindau egyszer azt mondta, hogy teljesen értelmetlen dolog valakinek azt tanácsolni: “Engedd el!” Hiszen ha el tudná engedni, nem lenne mit elengedni. Az elengedés nem valami olyasmi, amit meg tudsz tenni, sokkal inkább egy kegyelem, ami megtörténik veled.
Ilyen az akaratosság kérdése, minél inkább el akarod engedni az akaratosságodat, annál jobban megerősíted azt. Ezen az úton az élet tud vinni téged, az élet gondoskodik az akaratosságod megszelídétéséről, akár akarod, akár nem. Azonban akkor és úgy, amikor és ahogyan annak helye és ideje van.  Te megteheted, hogy együttműködsz az élettel, felismerve azt is, amikor épp ellenállsz, vagy dacolhatsz vele, haragudva a világra, másokra vagy akár magadra, amiért nem az történik, amit akarnál.

Mi a baj az akaratossággal?
Először is agresszió, vagyis bántasz vele másokat. Mondjuk akkor is, amikor egyébként épp a “nem ártás” alapelvét akarod ráerőltetni a másikra, mert azt akarod, hogy az állatok ne szenvedjenek, és senki ne egyen húst. Az akaratosságodra figyelve elveszíted másokkal a kapcsolatot, nem tudsz mások igényével foglalkozni, mert észre sem veszed azt.

Bántod vele magadat is, mert a nagyobb képet nem látva, a mélyebb összefüggéseket nem értve – úgy szoktam mondani a béka feneke alatti perspektívából nézve – akarsz beleavatkozni dolgokba, sokszor éppen magad akadályozva magadat.
Egy időben rendszeresen használtam Müller Péter Jóskönyvét. Nagyon bölcs mű, sokat segített, és persze remekül kiszogálta az akaratosságomat. “Mutasd meg, mi rejlik mögötte, én megteszem, amit kérsz, és akkor végre azt történik, amit én akarok.”
A legutálatosabb jel a “Várakozás” jele volt, nagyon tudott bosszantani, amikor ezt a jelet kaptam. “Megvágyom – s elengedem. Mert ha nagyon akarom, ha az éhség és a szomorúság türelmetlenné tesz: elrontom az egészet. Figyeld meg: amíg valamit nagyon akarsz, nem kapod meg! Sőt, pusztán az állandó akaratoddal hátráltatod vagy elrontod az érés folyamatát. (…) Ami a miénk, megkapjuk idejében. Amit nem kapunk meg, nem a miénk. Valamit ki lehet forszírozni – de nem éri meg.”
Sok lecke adatott meg, hogy tanuljam ezt a türelmet, és építsem a bizalmat, hiszen ennek az alapja a bizalom, hogy minden értem van, és engem szolgál. És volt néhány keserű tapasztalatom arról, miyen, amikor kierőszakolok valamit az élettől, mert azt hiszem, nekem az kell, s a végén rá kell döbbennem, hogy valójában csupán távolabb vitt attól, amire vágytam.

Az akaratosság ezeken túl eltávolít az élettől. Bár erősen tartja magát a paradigma, hogy az élet arról szól, hogy boldog és sikeres legyél, és ehhez megszerezd mindazt, amit akarsz, én azt tapasztalom, ez tévutakra visz. Miközben csupán a célra fókuszálunk, vagyis arra, amit akarunk, szem elől tévesztjük az utat magát. Az élet pedig nem a célok összessége, hanem az út, amit megtettünk a céljainkhoz. Ezt a szemléletet tükrözi nekem Veit Lindau: Think Big Evolution online kurzusa, amiben így ír erről: “Egy cél igazi értéke nem az, hogy eléred-e, hanem hogy neked kivé kell válnod azért, hogy elérd.”

Az akaratosság tehát rossz másoknak, rossz neked, és eltávolít az élet lényegétől. Érdemes megismerned és felismerned, akkor is, amikor az önismereti úton haladva egyre trükkösebb álarcok mögé rejtőzik. De erről kicsit később, most nézzünk mögé az akaratosságnak!

Dac: ami az akaratosság mögött van
Már több hónapja jártam AnaLog terápiás oldásokra, amikor először bukkant fel a dac az oldások során. Egy reinkarnációs történet főszereplőjeként kislány koromban megbántottak, mert engem figyelmen kívül hagytak, és egy másik lányt sztároltak a csapatunkban , csupán azért, mert  ő gazdag családból való volt, én meg nem.  Igazságtalannak éreztem, és elhatároztam, hogy bebizonyítom, én jobb vagyok nála. Amikor a másik lány férjhez ment, elszegődtem hozzájuk szolgálni, pusztán azért, hogy a dacból meghozott elhatározásomat megvalósítsam, elcsábítottam a férjét, akivel közös gyermekünk született. A történet végén elszakították tőlem a gyermeket, én pedig belehaltam a bánatba. Az oldás végén, visszaérkezve az éber tudatossághoz egészen megrendültem, micsoda őrültség dacból beáldozni egy egész életet, hiszen az egész élet semmilyen mértékben nem szólt rólam, csupán egy sértett egó akaratosságáról. Nem számított a saját boldogságom, a saját életem, csupán, hogy bebizonyítsak valamit.
Azóta sok alkalommal dolgozhattam a dacommal, lassan bontogatva le magamról, és számos esetben kísérem a klienseimet is a dac oldásában. Az akaratosság mögött ugyanis rendszerint dac van, a dac mögött pedig haragvás, rendszerint apára. Apára, aki először korlátozta az akaratomat, és engem teljesen figyelmen kívül hagyva rám kényszerítette a sajátját. Ha ebben a helyzetben nem tudok visszajelezni apának, hogy ez nem jó nekem, mert a visszajelzés már gátolt bennem – mondjuk korábban megtapasztaltam, hogy megtorolják, ha szólok, vagy teljesen figyelmen kívül hagyják, tehát értelmetlen – akkor kifejezetlen lesz bennem a harag, és megjelenik a dac. Az autoriter szülői közegben nevelkedett embereknél felnőttként vagy az akaratosság mutatkozik meg jellemző vonásként, vagy a teljes alárendelődés, akaratlanság. És gyakran ennek a kettőnek a váltakozása.
A dac egyébként erős motiváció tud lenni, én egy fél életet felépítettem a segítségével, de előbb vagy utóbb zsákutcába visz, hiszen az elutasítás fájdalmát akarom elkerülni vele. Minden stratégia pedig, amivel egy nehéz érzést akarok elkerülni végül egy zsákutcában végződik.

Akaratosság – a báránybőrbe bújt farkas?
A hisztiző gyereket a fagylaltozónál, a hisztis főnököt a munkahelyen igazán könnnyű felismerni, én egyik sem voltam. Szerény, szolíd, alkalmazkodó kislány voltam, és együttműködő, alárendelődő felnőtt. Sokáig elkerekedett volna a szemem, ha azt állítod rólam, akaratos vagyok. Most visszatekintve felismerem az akaratosságomat, bármilyen nyájas báránynak álcázta is magát. Látom

  • a spirituális gőgömben, amikor elkezdtem önismeretettel foglalkozni, és egyből felhatalmazva éreztem magam, hogy kéretlenül beolvassak, kinek mit kellene tennie, hogyan kellene élnie.
  • a manipulálásaimban, amikor azt éreztem, a másiknak – ha elég fontos vagyok – változnia kell, akkor és úgy, ahogyan azt én jónak látom.
  • a fontoskodásomban, amikor segíteni akartam kéretlenül és mindenkinek.
  • a sértődéseimben, amikor az élet nem úgy alakult, ahogyan elterveztem.
  • önmagam megkérdőjelezésében, amikor nem tudtam elfogadni saját magamat.
  • a végeláthatatlan önszereléseimben, amikor önmagam megdolgozásának álcája alatt olyan akartam lenni, aki majd megérdemli, amit megkapni akartam.

Ha ideáig elolvastad ezt az írást, és esetleg számos ponton magadra ismertél, akkor mostanra valószínűleg megfogalmazódott benned a kérdést, hogy mit tegyél, mit kezdj most a talán csak éppen most felismert akaratosságoddal?
Nos, ahogyan korábban írtam, lehetetlen akarni az akaratosság elengedését. Ha eljött számodra az ideje, az élet megtöri az akaratosságodat, ebben biztos lehetsz. Ezzel együtt nálam bevált néhány dolog, ami segített engem ezen az úton:

  • Meditáció. 8 éve meditálok rendszeresen, olykor hosszabb elvonulásokra is elmegyek. Megtanít jelen lenni abban, ami épp van, és elengedni az akarást.
  • Think Big Evolution kurzus, amiből többet tanultam az akaratról, mint bármilyen más kurzusból.
  • Az AnaLog oldások, ahol segítséget kapok, amikor fejben értem, de az érzelem fogva tart.

És a legtöbbet természetesen az élet segített, amikor újra és újra falakba ütközöm, és nem enged tovább. Akkor sem, ha nagyon szeretnék valamit. Ha mindent megtettem, ha mindent beleadtam, nem és nem és nem. Olykor napokig letört vagyok,  néha elkeseredem. Idővel mindig meghallom a szelíd, szeretetteli hangot: “Mindig ez a sok akarom.” Ekkor felsóhajtok, mosolyra húzódik a szám, és csak annyit mondok: “Legyen!”

arrow

 

Dolgoznál az akaratoddal? Erre indulhatsz:

  • Minden odavan - Amerikai kalandfilm. Amikor először megnéztem ezt a filmet, úgy éreztem, kibírhatatlan. Egyetlen férfi szerepel benne (Robert Redford), aki egyetlen szót sem szól a filmben. Azóta rengetegszer ajánlottam a klienseimnek, mert elképesztő pontossággal mutatja be az odaadás folyamatát. Ahogyan az akarat, ami ebben a filmben az életét jelentheti átfordul odaadásba. Ha szeretnéd átélni mindazt, amiről írtam, ez a film neked való.
  • Think Big Evolution online kurzus - A megszokott célmegvalósítós tréningek bennem éppen az akaratomat erősítették. Amikor először végeztem el ezt a kurzust, azonnal elhatároztam, hogy lefordítom magyarra, mert ez volt az első kurzus a témában, ami megtanította az akarat és az odaadás finom egyensúlyát. Az első kurzus, ami nem csupán a siker férfi oldaláról ír (akarat), hanem a nőiről is (odaadás). Nekem ez így teljes.
  • Transztánc rituálé - A tánc számomra a legmegfelelőbb forma, hogy kapcsolódjak a bennem élő bölcsességhez. A transztánc pedig a legmegfelelőbb hely, ahol az odaadást, az akarat elengedését tanulhatom. Erről részletesen itt írok.
  • AnaLog terápiás egyéni konzultáció - Ez az eszközöm az érzelmeim oldására. Gyakran akadok el abban, hogy intellektuálisan megértem az adott helyzetet, tudom, mit lenne érdemes tennem, de érzelmileg képtelen vagyok rá. Az érzelmek oldására nekem ez az eszköz válik be a legjobban.

2 thoughts on “De én akarom!

  1. Andi! Olyan jot mosolyogtam az elöbb – a “Minden odavan” az a film, aminek kapcsan a ferjem, Michi körülbelül ket honapig gyozkodott, hogy nezzuk meg, mert o annyira szereti – engem meg a hideg razott a gondolatatol is… Aztan megneztuk. Nyilvan nem veletlenul hadakoztam annyira ellene. 🙂 Ugy szeretem, ahogy az elet tanit!

    1. Dórim, ez szenzációs. Igen, az élet visz. Ha engedjük, akár élvezhetjük is, ha ellenállunk, szenvedhetünk is. Miénk a választás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.