Szeretem, ha egy film magával ragad, szinte együtt lélegzek a szereplőkkel, egy leszek magával a történettel. Jó, amikor érzelmileg alaposan átmos, felkavar, felrepít, vagy átéget. Jó nekem az a film, ami kérdéseket vet fel, méghozzá olyan kérdéseket, amikről akár óráig lehet egyedül vagy a társakkal morfondírozni.  És egy életre társam lesz az a film, ami megmutatja a világot, az életet, a létezést, bölcsen, szelíden és sejtekig hatolóan.

Amikor megnéztem a Whiplash című filmet, alig tudtam elszakadni a mozivászontól. „Már nagyon rég nem láttam ennyire jó filmet!” – szakadt fel belőlem a lelkes vélemény. Talán mert elsősorban tanárnak érzem magam, talán ezért fogott meg ennyire ez a film. Kétségtelenül magával ragadott a történet, az egyes szereplők drámája. A legértékesebb számomra – és apropója annak, hogy most ajánlom e filmet – hogy nagyon izgalmas kérdéseket vetett fel bennem. Izgalmasakat és saját emberlétem, emberlényem átgondolására késztetőeket. De nem szaladok ennyire előre, először egy rövid összefoglaló a filmről.

A film egyik főhőse, Andrew Neiman egy ambiciózus jazzdobos, az egész világ egyik leghíresebb zeneiskolájába, a Shaffer Konzervatóriumba jár, dobolni tanul, rengeteget gyakorol, és mindenre képes volna a siker érdekében. Legalább is, azt hiszi. A film másik főszereplője egy tanár (J. K. Simmons), aki felfedezi Andrewt és aki még nála is elszántabb. Ő abban hisz, hogy a tehetséget mindenáron fel kell szabadítani, és ami bujkál, azt ki kell préselni a tanulókból. Akkor is, ha kínlódnak, ha sírnak vagy belehalnak.

A film előzetese

Hogy benned felvet-e kérdéseket a film, s ha igen milyeneket, s főképp milyen válaszokat találsz a magad számára, nos, ezt nem tudom. (Bár, amint látod, a bejegyzéshez hozzászólhatsz, így ha szeretnéd, akkor meg is oszthatod velem. Én nagy örömmel olvasom majd.)

Engem elgondolkoztatott életünk értelmén,  az áron, amit fizetünk. A teljesítmény fontosságán/vagy túlértékelésén. És elsősorban az értékeimen. Mennyit ér nekem a teljesítmény? Meddig akarok elmenni, akár a saját, akár a másik teljesítményéről van szó? Ki a jó tanár? Hogyan vagyok én a magam számára definiált legjobb tanára mentoráltjaimnak, és önmagamnak?

Jó szórakozást, minden szinten átmozgató élményt kívánok neked.