Valószínűleg számos alkalommal hallottad már a mondatot: „Ne légy áldozat!” Talán nem is létezik olyan önfejlesztő könyv, ami ne szentelne legalább egy fejezetet az áldozatiság témájának. Biztos vagyok benne, hogy te is elhatároztad már számtalanszor, hogy nem leszel áldozat, leveszed ezt az életedet megnehezítő szemüveget, és többé nem engeded, hogy áldozatként beszélj, érezz, cselekedj. Ez az írás akkor lesz érdekes a számodra, ha meghoztad a döntést, hogy többé nem akarsz „szegény én”-ként élni, mégis azt érzed, minden erőfeszítésed ellenére újra és újra azzal kell szembesülnöd, hogy az áldozat szerepébe teszed magad, és úrrá lesz rajtad az önsajnálat . Ebben az írásban hozzád szólok,  aki elhatároztad, hogy többé nem vagy hajlandó szenvedni, és azt keresed, hogyan tudod ezt megvalósítani.

Sok éve foglalkozom az önszeretet témáján belül az áldozatisággal, mind a magam életében tapasztalva, mind a mentoráltjaimat kísérve az önfelfedezésben. Tapasztalataim szerint van 3 meghatározó lépés, amik megtétele az út az áldozatiságból a cselekvőbe, teremtőbe. Az alábbiakban ezt a 3 lépést mutatom be.

1. Lépés: Tudatosítom
Az első lépés természetesen az, hogy tudatosítod magadban, hogy mely helyzetekben jelenik meg az áldozati éned. Attól függően, hogy mekkora tudatosságra tettél szert ebben a témában, számos trükkös módon tudod az áldozatatot játszani. Mindegy, hogy a gyerekkorodat okolod, a szüleidet, a koronavírust, az embereket, akik mégis kimennek az utcára vagy akár a saját lustaságodat, halogatásodat, valójában áldozatként tekintesz magadra. Ezzel pedig azt üzened magadnak: „nem tehetsz semmit.” Az első lépés tehát, hogy feltárd, te hol és hogyan csinálod, hol vannak azok az életterületek, kihívások, kapcsolatok, ahol meghozhatod a döntést, hogy ezentúl 100 %-ban vállalod a felelősséget. És feltárod azt, hogy milyen kifogásokat használsz a felelősség alóli kibújásra.
Érdemes tudnod, hogy ez egy hosszú folyamat, és ha 30-40-50 éve áldozatként reagálsz a veled történő eseményekre, akkor nem lesz elég egy AHA-élmény hogy felhagyj ezzel. Én azt tapasztaltam, hogy minél előrébb haladok az önismeretben, annál ügyesebben tükrözöm ki magam, így manapság is előfordul, hogy mögénézve egy-egy érzésemnek, viselkedésemnek felfedezem az áldozatiságot. Egy-egy ilyen felfedezés esetén nem érdemes emiatt kárhoztatnod, pláne bántanod magad, mivel ezzel éppen azt erősíted, amit elengedni szeretnél. A legjobb, ha megértően fordulsz magad felé, és időt adsz magadnak a változásra.

2. Lépés: Megértem
Gyakran dolgozom olyanokkal, akik az első lépést már megtették. S bár újra és újra képesek meglepni magukat, a legtöbbször pontosan látják, amikor áldozatként éreznek, viselkednek. Olykor az az érzés jelenik meg bennük, hogy hiába döntötték el, hogy nem csinálják tovább, valahogy képtelenek máshogy cselekedni. Ilyenkor sokat segít, amikor felteszem nekik a kérdést: „Mi ebből a hasznod neked?” Elsőre meglepően hangzik ez, hiszen mi hasznom lehet valamiből, aminek minden szenvedésemet köszönhetem? Ugyanakkor semmit nem csinálunk belső, rejtett haszon nélkül. Ha semmi jó nem lenne benne, egyszerűen nem csinálnánk. Egy ilyen belső haszonról korábban írtam itt. 
Kétségtelenül kényelmes módja az energiaszerzésnek, ha „szegény én” vagyok.  Az is az áldozatiság mellett szól, hogy nem kell felelősséget vállalnom. Ha mások áldozata vagyok, akkor lehet másokat hibáztatni, így elkerülöm az esetleges hibázás miatti bűntudatot. Ezeken felül is érdemes a „mi a hasznom ebből” kérdését újra és újra feltenned magadnak, biztos lehetsz benne, hogy igazán értékes válaszokra fogsz bukkanni. Lehet, hogy állandóan mások körül ugrász, kiszolgálsz másokat, akik talán ki is használnak. Ha a mélyére ásol ennek az érzésnek, felfedezheted egy részedet, aki retteg attól, hogy ő nem elég fontos.  Lehet, hogy folyamatosan méltatlan társat választasz magadnak. Könnyen lehet, hogy a gyenge önbizalmadnak jót tesz, hogy „bezzeg te mennyivel jobb vagy nála”.  Talán újra és újra nős férfiakkal keveredsz viszonyba. Remek lehetőség ez arra, hogy legyen is meg nem is párkapcsolatod, elkerülve ezzel a legnagyobb félelmedet, az elköteleződést. Bármi is a te sajátságos törtneted, egészen biztos lehetsz benne, hogy a felszíni szenvedés mélyén valamilyen rejtett haszonra találsz.

3. Lépés: Elengedem
Ez az a pont, ahol „elválik az ocsú a búzától”. Legtöbben arra számítanak, hogy miután felismerték és tudatosították az áldozatiságot, miután megértették, miért csinálták, megtettek minden szükséges lépést, és akkor ettől kezdve megváltozik az életük, minden úgy alakul, ahogyan elképzelik. A körülmények attól kezdve kedvezőek, támogatóak lesznek, hiszen megérdemlik. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének.
Egyrészt fontos tudatosítanod, hogy az „élet nem habostorta”. Nem arról szól, hogy körülötted forogjon minden, hogy minden akkor és úgy alakuljon, ahogyan te azt kigondoltad magadnak. Rém könnyű nem áldozatként megélni az életet, amikor minden a legjobban alakul. Az élet mindig dobál jót és rosszat, könnyed pillanatokat és nehézségeket, a művészet abban áll, hogy te egyformán igent mondasz mindenre, mert tudod, hogy minden érted van, és mindent tekinthetsz lehetőségnek, támogatásnak. 
Másrészt a gyógyulás mindig akkor következik be, amikor ugyanaz megtörténik veled, ám te új módon – többé nem áldozatból – reagálsz. Ha te az az ember vagy, akit rendszerint megcsalnak, akkor a gyógyuláshoz arra van szükség, hogy megismétlődjön a „megcsalás”, ami során te felismered, hogy ez valójában nem arról szól, hogy te nem vagy elég jó, csupán a másik ezt az utat találta a saját problémájának megoldására. Az elengedéshez tehát szükséged van arra, hogy a retteget sztorid megismétlődjön, amire te új – többé már nem az áldozatiságból született –  választ adj.

Ha komolyan veszed a döntésedet, hogy többé nem leszel áldozat, ha elegendő időt hagysz magadnak a változásra, és kitartóan megteszed ezt a 3 lépést újra és újra, akkor az életed szép lassan átalakul: áldozatból cselekvő leszel. És többé nem ugyanazokat az önsorsrontó köröket futod, hanem megteremted azt az életed, amire mindig is vágytál.