Mindannyian ismerjük a helyzetet, amikor pontosan tudjuk, mi lenne számunkra a következő lépés, látjuk, hogy merre lenne érdemes indulnunk, ám megbénít minket a félelem, és nem lépünk. Hetek, hónapok, évek, akár évtizedek telhetnek el ebben a kényszerű várakozásban, idővel már nem csak attól szenvedünk, hogy nem lépjük meg, amit szeretnénk, de attól is, hogy gyávának érezzük magunkat. Mindez persze ördögi kör, mert önmagunk el nem fogadása csak még jobban megfoszt minket az én-erőnktől, így a vágyott, vagy éppen szükséges lépés megtétele még nehezebbé válik. Arról nem is beszélve, hogy a benne maradás egy túlhaladott élethelyzetben erősen lélekromboló, önmagunkat és minden bizonnyal a környezetünket is bántó élethelyzet. “Ugyan, ne légy már ilyen gyáva, mire vársz még? Tedd meg, és kész!” – kapjuk meg sokszor másoktól, vagy éppen önmagunktól a tanácsot, nyomasztó elvárást, amitől csak még rosszabb lesz minden. Van valami, ami ebben a helyzetben segít, ami erőt ad, és kiutat az ördögi körből?

Igen! A félelem legjobb ellenszere!

A félelem legjobb ellenszere: a tudás!

Ha tisztában vagy vele, hogy a félelem nem valami defekt, nem valami, amit rosszul csinálsz, nem egy hiányzó képesség, hanem egy természetes jelzés, akkor képes vagy teljesen más nézőponttal közelíteni a helyzethez, és ezzel teljesen más választ adni.

A félelem valójában felhívja a figyelmedet, hogy éppen készülsz elhagyni a megszokottat, az ismert terepet, azt az élethelyzetet, amiről pontos tudásod, ismereted van, amire kész válaszaid, viselkedési mintáid vannak, mert ismered, kipróbáltad, megszoktad, megtanultad.
A félelem jelzi, hogy most egy olyan határhoz érkeztél, ami után kiszámíthatatlan, hogy mi történik. Légy tehát éber! A félelem csupán ennyit mond: LÉGY ÉBER! FIGYELJ!

Dönthetsz tehát úgy, hogy lépsz, ugrasz, indulsz, és éber vagy!

A félelem önmagában ettől még nem múlik el, ám van egy nagyszerű képességed, amit alkalmazva jelentősen megkönnyíted a helyzet megélését:
El tudod képzelni, mi fog történni. Ahelyett, hogy hagynád, hogy a félelem megbénítson, vagy hogy elmenekülnél valamilyen eltereléssel (alkohol, televízió, internet, okosságok), választhatod azt, hogy fogsz egy darab papírt, ceruzát, és átgondolod a félelmetes helyzetben mi a legrosszabb, ami történhet, mi lehet, ha minden a legrosszabbul alakul. Ez bizonyára nem lesz nehéz, hiszen amikor engedjük az elménknek, hogy elmerüljön a félelmünkben, akkor pontosan ezt tesszük, elképzeljük újra és újra a legfélelmetesebb lehetőségeket. Most azonban fegyelmezd meg az elmédet, és ha megkaptad a választ a kérdésre: “Mi a legrosszabb, ami történhet?” fogd a papírt és a ceruzát, és készíts tervet! Mit fogsz tenni, ha bekövetkezik a legrosszabb? Milyen megoldási lehetőségek jutnak az eszedbe? Készíts menekülési útvonalat, stratégiai tervet, menj a félelmed legmélyére, mert ott nem mást fogsz találni, mint ERŐT.

Ha tudod, mi a legrosszabb, ami történhet, és kész terved, menekülési útvonalad van a legrosszabb alternatíva beköveztére, akkor az egykor félelmetes ismeretlen többé már nem ismeretlen, és így a félelmed azonnal csökken, míg a “meg tudom csinálni” hozzáállás adta erőd növekszik, és cselekvésre buzdít.

Ha tehát úgy döntesz, többé nem menekülsz a félelmed elől, és nem hagyod, hogy irányítsa az életed, csak vegyél elő egy papírt, és készülj fel a legrosszabbra! Mert a kész terv birtokában könnyebb lesz számítani a legjobbra.