Szerző: Radnai Laci

A Tantra útja nem a tökéletesség kereséséről szól, hanem a teljesség elfogadásáról. Nem arról tanít, hogyan váljunk „jobbá”, hanem arról, hogyan legyünk jelen teljes valónkkal – fénnyel és árnyékkal, vággyal és félelemmel, erővel és sebezhetőséggel együtt. Ebben a jelenlétben születik meg az elfogadás, és ebből fakad a feltétel nélküli szeretet. Ami persze gyógyít és emel, és ezáltal „jobbá” is tesz.

Elfogadás: a belső ellenállás feloldása

A tantrikus szemlélet szerint a szenvedés nem az érzésekből, hanem az ellenállásból fakad. Amikor elutasítjuk azt, ami éppen van – egy érzést, egy gondolatot, egy testi tapasztalást –, akkor kettéválunk önmagunkon belül. Az elfogadás ezzel szemben nem cselekvés, hanem megengedés. Annak felismerése, hogy minden tapasztalat az élet intelligenciájának megnyilvánulása, így amikor nem küzdünk az élményeinkkel, a figyelmünk felszabadul, és az energia újra áramolni kezd bennünk, körülöttünk, általunk.

Feltétel nélküli szeretet, mint tudatállapot

A Tantra nem a szeretetet tanítja, hanem azt az állapotot, amelyből a szeretet természetesen fakad. A feltétel nélküli szeretet nem erkölcsi elv, hanem tudatminőség. Ebben az állapotban nem akarunk megváltoztatni semmit. Nem minősítünk, nem hasonlítunk, nem zárunk ki, csupán áramlunk vele. Így a másik – és önmagunk – puszta létezése válik szerethetővé. És ez a szeretet nem függ viselkedéstől, teljesítménytől vagy szerepektől, mert nem az Egóból, hanem a jelenlétből születik.

Megérkezés az egység élményébe

A Tantra egyik legmélyebb felismerése, hogy a különállóság élménye részleges igazság. Az egység nem valami, amit létrehozunk, hanem valami, aminek részei vagyunk, és amit felismerünk, mikor a belső zaj elcsendesedik. Ez az egységélmény nem mindig extatikus. Gyakran inkább finom, csendes és békés. Egy olyan állapot, amelyben megszűnik az „én” és a „másik” közötti feszültség, és helyette megjelenik az együtt-létezés természetessége.

Az egység gyakorlása a Tantra útján

A Tantra gyakorlatai – legyen szó meditációról, légzésről, érintésről, szeretkezésről, vagy egyszerű jelenlétről – mind ugyanabba az irányba mutatnak: visszatérni a jelenben való tapasztalás közvetlenségéhez. Amikor teljes figyelemmel vagyunk jelen, az elfogadás magától megszületik. Amikor az elfogadás jelen van, a szeretet feltétel nélkülivé válik. És amikor a szeretet nem feltételekhez kötött, az egység élménye természetes következménnyé lesz.

A Tantra útján az elfogadás nem cél, hanem kapu. A feltétel nélküli szeretet nem erőfeszítés, hanem állapot. Az egység pedig nem valami távoli spirituális élmény, hanem a jelen pillanat legmélyebb igazsága.
Amikor ebbe megérkezünk, nem válunk mássá – csak végre azok lehetünk, akik mindig is voltunk.

Szerző: Boldog Betti

Évkörünk utolsó szakaszához érünk hamarosan, de még néhány energetikai  csúcspont támogat bennünket az új ciklus kezdetéig. Március 6-án a két, nagyobb ívű folyamatokat meghatározó bolygót követi a Kos jegyébe a Vénusz, és a következő két napban találkozik a még aktívan együttálló Neptunusszal és Szaturnusszal. Ezzel mintegy kinyitja a kaput az új kezdeteknek személyes életünkben is. Ahhoz hasonló érzettel jár ez a hármas találkozó, mint amikor megadjuk a belső engedélyt magunknak a következő nagyobb lépésre. A lépéshez szükséges energia is megérkezik majd hamarosan. Most az idealizmusunk, a realitás és a vágyaink összeegyeztetésére hív a Tér, és azok az impulzusok, amiket most adunk a vágyott dolgainknak, realisztikus keretekkel a következő hetekben elkezdenek manifesztálódni.

Az előttünk álló két hét viszont még a Halak energetikájával hullámzik, szó szerint is – az idő minősége nyugtalanító, zavaros, ködös, elbizonytalanító – és ez a hullámzás az egész évben tapasztalható lesz. Ami segíthet: folyamatosan van lehetőségünk megtapasztalni a belső stabilitásunkat, ha időnként csak önmagunkkal kapcsolódunk és ebben a gyengéd szeretetben (át)értékeljük a dolgainkat. Erre a retrográd Merkúr időszaka kiváló lehetőség, és néha muszáj is kezelni a szétszóródást, a túl sok változást. Március 20-án a felszálló holdcsomóval együttállva kezdi majd felvenni a tempót a retrograditásból, de egészen április 14-ig a Halak jegyében jár. Ebben az időszakban érdemes a mindennapi praktikumokhoz kapcsolódó dolgainkra dupla figyelmet fordítani, mert könnyen elszámíthatjuk magunkat. Szánhatunk és szánjunk elég időt a mindennapi életünk
kezelésére és a fontosabb döntések gondos mérlegelésére.

Március 15-én lesz egy kiemelt lehetőségünk a Merkúr- Mars- felszálló holdcsomó találkozásával, amikor plusz energiát kapunk a belső és a kimondott szavainkhoz. Ha nem aprózzuk el spiri vitákra, akkor igazán jó szívbéli kapcsolódásokon keresztül érthetjük-érezhetjük meg egymást. Kiváló lehetőség a magasabb frekenciákhoz való kapcsolódásra, az odaadás gyakorlásában, meditációban, mantrákkal, imával. És felkészülni a március 19-i Újholdra, a Halak 28. fokán, melyet olyan szépen felturbóz a Bika Uránusz egzakt szextil fényszögével. Ez az időpillanat egy finomabb, befelé figyelő kapu, amely az intuitív ráhangolódást támogatja. Jó alkalom számba venni az elmúlt egy évünk
eseményeit, had tisztuljon ki a belső terünk az új lendülethez. Egy kis szünetet adni magunknak és átgondolni helyünket az élet körforgásában és értékelni a tapasztalatainkat.

Néhány coaching kérdés segíthet az értékelésben:

Ha úgy érzed, szívesen jönnél velem egy jó nagyot lépni az életedben,
örömmel kapcsolódom, keress!

Szerző: Radnai Laci

A párkapcsolatok mélyén mindannyian ugyanarra vágyunk: megérkezni. Egy olyan térbe, ahol nem kell bizonyítanunk, szerepet játszanunk vagy védekeznünk. Ahol lehetünk azok, akik épp vagyunk, ahol ez pont elég. Ezt az állapotot nevezzük elfogadásnak, feltétel nélküli szeretetnek – vagy spirituális nyelven: az egység élményének.

Az elfogadás, mint belső bizonyosság

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy mindennel egyetértünk, vagy hogy nincsenek határaink. Sokkal inkább egy belső bizonyosság és stabilitás: nem küzdök azzal, ami van, mert ami van, az itt és most rendben van.

Amikor elfogadjuk a társunkat – és önmagunkat! – akkor megszűnik az a rejtett elvárás, hogy a másiknak (vagy önmagunknak) „mássá kellene válnia”, hogy szerethető legyen. Ez a hozzáállás mély megkönnyebbülést hoz a kapcsolatba, mert teret ad az őszinteségnek és a valódi találkozásnak.

Feltétel nélküli szeretet – nem viselkedés, hanem állapot

A feltétel nélküli szeretetet gyakran félreértjük. Nem azt jelenti, hogy mindent eltűrünk, vagy hogy feladjuk önmagunkat. Inkább egy tudatállapot, amelyben a másikat nem a teljesítménye, reakciói vagy szerepei alapján látjuk, hanem csodálatra méltó lényként.

Ebben az állapotban a szeretet nem jutalom és nem eszköz, hanem jelenlét. Akkor is jelen van, amikor nehéz, amikor fájdalmas, amikor a különbségek felszínre kerülnek.

Megérkezés az egység élményébe

Az egység nem azt jelenti, hogy megszűnik a két különálló személy, hanem épp ellenkezőleg: az egység akkor jön létre, amikor két önálló ember nem olvad össze, hanem egy harmonikusan áramló táncban – kiegészítve és emelve egymást – (össze)kapcsolódik. Ez az élmény gyakran csendes. Nem drámai, nem hangos. Inkább egy mély belső béke, amelyben érezzük: nem vagyunk egyedül, és nem kell elszakadnunk önmagunktól ahhoz, hogy együtt legyünk.

Az egység szerepe a kapcsolatban

Amikor egy kapcsolatban időről időre megjelenik ez az egységélmény, az gyógyító hatású. Oldja a félelmeket, csökkenti a kontrollt, és segít túllépni az „én versus te” dinamikán. Ilyenkor a konfliktusok sem eltűnnek, hanem átalakulnak, s már nem egymás ellen, hanem egymásért történnek. Ekkor a kapcsolat biztonságos térré válik a növekedéshez.

Az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet és az egység élménye nem állandó állapot, hanem újra és újra megélhető tapasztalás. Nem cél, hanem folyamat. Melyben a párkapcsolat nem más, mint egy szent gyakorlótér, ahol újra és újra hazatalálhatunk önmagunkhoz és egymáshoz.

Szerző: Boldog Betti

A földi évkör időszakait az égbolton az állatövi jegyekkel „tükrözték le” a régmúlt idők tudósai, a mostani időminőséget a Halak jegyéhez társították. Idén az adott időszakra jellemző energiának jelentős bolygó-csoportosulások adtak hangsúlyt, a Bakban, a Vízöntőben és most a Halakban is. Február 18-tól a Nap is átlépett a jegybe, és március
2-ig az összes személyes élettémáinkat leképező bolygó áthangolódik a vizes jegy hullámhosszára (a Merkúr retrograditása miatt egészen április közepéig) – lecsatornázva mindenki számára elérhetően a felszálló holdcsomó témáját. Mintha most a Lélek egyszerre akarna emlékezni, érezni, gyógyulni és új irányt találni.

A hosszú időszakot meghatározó Neptunusz után február 14-én a Szaturnusz is elhagyta a Halak terét, így már csak az Uránusz jegyváltására kell várnunk egy kis időt, hogy mindennapi életünkben is látványossá váljon az a globális változás, amire sokan készülnek. A Földön minden igazán nagy átalakulást a lassú mozgású bolygók (Jupiter, Szaturnusz, de főképp az Uránusz, Neptunusz és Plútó) meghatározó fényszögei, jegyváltásai jeleztek – ami logikus, ha igazán megértjük, hogy minden, ami létező – az energia, ami valamilyen frenkvencián fejeződik ki.

Amikor az energia-ellátásunkban önellátóvá válunk (ezt célozta pl. a Szaturnusz elmúlt 2,5 éve), nem szükségből kapcsolódunk, nem muszájból indítunk cselekvést, hanem „belülről kifele” mozdulunk. A következő időkben mindennél értékesebbé válik majd a saját középpontunkhoz, a Forráshoz való kapcsolódásunk. Még csak az elején vagyunk annak a sokszor „átalakulásnak” nevezett időszaknak, amikor az emberiség tudattalanjából az összes elrejtett tartalom felszínre kerülhet. Ezek az időszakok mindig növekvő frusztrációval, felháborodásokkal, majd összecsapásokkal indulnak, ahogy a sajtóban láthatjuk, a világ egy része a poklot éli. Együtt adjuk össze a Föld összes (tudatos és tudattalan) dimenzióját, így ami érinti az egyéni világunkat, az minden esetben, mindig a saját tudattalanunk manifesztálódása is. Nem a lehasítással tudjuk kioldani a nehéz helyzeteket, érzéseket, mindenáron a pozitív oldalt sulykolva (vagy ha nem beszélek róla,
akkor nincs is) – hanem az átéléssel és átadással. Az elengedésen sem kell görcsölni, mert automatikusan megtörténik, ahogy átengedjük magunkon teljes egészében az érzést. A Telihold alkalma ilyen „kilélegző” idő lesz, használd ki, add át magad, legyen, ami akar
lenni…

Milyen ajándékot hozhat nekünk ez a most még átmeneti időszak?

Ha összehangolódunk a Halak frekvenciájával, kitágulhat az érzékelésünk, kioldódunk a mindennapi merev, kategorikus menetrendből, és az intuitív, teljes önátadás felé mozdulhatunk. Éppúgy kinyílhatunk az illúzióknak, időtlen álmodozásnak, elmerülve az érzelmek mámorában vagy viharában, ahogyan a létezésünk végtelensége tapasztalatának, a Forrásunkkal való kapcsolódásnak is. Az ezoterikus emberek abban hisznek, hogy teremtők vagyunk. De a személyiséggel, egoval nem tudunk létrehozni, ahogyan egy új életet sem mi hozunk létre – de része lehetünk egy „létre-hozó” folyamatnak. Mi csak megélhetjük a vonzásunkat és megélhetjük az érzéseinket, amelyek a vonzásainkat teszik érzékelhetővé. A vonzásunk  a gravitációhoz hasonló – itt olyan gyönyörűen összeér az asztrológiával az egyéni világunk…

A következő időszak egyik energetikai csúcspontja március 3-án lesz, a Szűz jegy 12. fokán álló Teliholddal, Budapesti idő szerint 12:37-kor.
Ez a szép időminőség inkább kedvez az elcsendesülésnek, figyelmet adva annak, ahogyan „vagyunk” önmagunkban, a testünkben, a jelen pillanatban, csak átadva magunkat, gondolatok, elvárások nélkül. A Telihold energiája támogat abban, hogy megtapasztaljuk a saját erő-forrásunkat, és a mi lehetőségünk most az, hogy megfelelő körülményt adjunk magunknak ehhez. Érdemes a megelőző napon már fókuszt adni és a csúcsponttal saját-időt adni, ahol le tudunk lassulni és a kinti világról befelé tudjuk fordítani tekintetünk.

Néhány kérdés önmagadhoz talán segít felkészülni:

Ha úgy érzed, itt az idő mélyebben megérteni önmagad, az asztrológia coachinggal és integrál szemléletben egy különleges térképet adhat, szeretettel várlak konzultációra!

Betti

Szerző: Oros Andi

Az életünk minden történése lehet egy apró inspiráció, amiből kibomlik személyiségünk egy-egy újabb rétege. Az alábbi, teljesen banális történet egy izgalmas belső folyamatot indított el bennem, mely végül egy igazi aha-élményhez, egy erőteljes hatású felismeréshez vezetett a szükségletek megfogalmazásának és a kérésnek a fontosságáról. 

Elba szigetént töltöttünk néhány hetet, és egy este bekopogott hozzánk egy vendég a szomszédos apartmanból, megkérdezte, tudunk-e adni neki fogkrémet. Ők a férjével aznap érkeztek, és mivel ő azt hitte, a férje hoz fogkrémet, a férje pedig ugyanezt feltételezte róla, végül fogkrém nélkül indultak útnak. Banális eset, bármelyikünkkel megeshet, mi tudtunk adni fogkrémet, tehát minden gördülékenyen elrendeződött, és még egy kellemes ismerkedés, barátkozás is megindult a hozzánk hasonló korú, német házaspárral.

Közben bennem elindult egy belső elmélkedés, és amint később kiderült, a férjemben is pont ugyanaz. Egymástól függetlenül azon kezdtünk el gondolkozni, hogy mi ezt sosem tettük volna meg. Ha nem hoztam fogkrémet, aznap anélkül mosok fogat, majd másnap elmegyek az első boltba, és veszek. Miközben teljes bizonyossággal tudtuk, hogy ezt tennénk, beszélgetni kezdünk arról, hogy vajon miért? Miért is választanánk ezt a megoldást ahelyett, amit a német nő választott? Hiszen semmi rosszat nem találtunk a kérésében, teljesen természetesen és örömmel segítettük ki.

Mostanra talán megjelenik benned a kérdés, hogy mégis mi izgalmas lehet ebben a sztoriban, és pláne mi köze lehet a kedvenc témámhoz, az önszeretethez. 2016 óta tanulom, kutatom, tapasztalom – és most már tanítom is – az önszeretetet, sok száz emberrel dolgoztam ezen a témán. Azt tapasztalom, hogy azok, akik nem szeretik saját magukat, számos hasonló problémával küzdenek. Az egyik ilyen pedig éppen az önmagunk képviselete, a szükségleteink felvállalása és kommunikálása, a segítségkérés vagy épp a felajánlott segítség elfogadásának képessége.

Persze az életutak különbözőek, ki így sérül, ki úgy, mindenkinek egy picit más és más a mély belső meggyőződése, hiedelme, ugyanakkor sokan tapasztalják meg, hogy nem szeretnek segítséget kérni. Valahogy az a megszokott hozzáállásuk, hogy oldjuk meg önállóan, segítség nélkül. A fogkrémes eset után engem nagyon foglalkoztatott a kérdés, hogy mitől nehéz nekem a szükségleteimet kifejezni, azzal kapcsolatban szükség esetén kérést megfogalmazni.

A belső kutakodásom – nem meglepő módon – egy mély, gyerekkorban rögzült és mostanra teljesen tudattalan meggyőződésemhez vezetett vissza. Rájöttem, hogy belül, tudattalanul azt érzem, én egy megtűrt személy vagyok, nekem semmi nem jár, semmit jogosan nem kérhetek, és minden apró dologért, amit kapok – legyen az akár a munkám ellentételezése – nagyon hálásnak kell lennem. „Húzd meg magad és légy hálás, mert lehet, hogy honlap még ez sem lesz.”

Egyszerre felszabadító és megrendítő volt számomra, amikor sikerült felismernem ezt a tudattalan hiedelmet, amit ezek után az AnaLog módszer segítségével könnyen ki is tudtam oldani. És itt még nem zárult le bennem a folyamat, mert az a kérdés kezdett el foglalkoztatni, hogy vajon hogyan tudom eldönteni, hogy melyik kérésem jogos, és melyik nem. Mit kérhetek másoktól, és mit nem? A válasz – ami nekem egy igazi aha élmény volt – egy reggeli ébredezésemben érkezett meg, amikor megértettem, hogy MINDEN szükséglet jogos.

Kérhetek bármit – természetesen emberi módon, nem követelve, és az esetleges elutasítást elfogadva -, hiszen a másik fél majd felnőtt módon nemet mond, ha ő nem akarja, nem tudja a kérésemet teljesíteni. Az elutasítást el kell tudni fogadnom, ám szégyenkeznem a kérés miatt nem kell.

Természetesen nem mindenkinél rejlik ugyanez a hiedelem a „nem tudok kérni” állapota mögött. Vannak, akiket korán magukra hagytak a szülei, ezért teljesen természetessé vált a számukra, hogy csak magukra számíthatnak. Másokat megszégyenítettek, ha segítséget kértek („Erre se vagy képes?”). A „nem akarok kérni” mögött sokszor bizonyítási kényszer van. („Bebizonyítom anyámnak/apámnak, hogy megállok a saját lábamon.”)

Más-más sérülések, hiedelmek vannak a háttérben, amit érdemes tudatosítani, és kioldani, felülírni – különben azt fogjuk érezni, hogy csak magunkra számíthatunk, semmilyen segítséget, támogatást nem kapunk, miközben éppen mi magunk tartjuk magunkat távol attól, hogy érezhessük, számítunk, fontosak vagyunk.

Mi a te történeted? Tudsz másoktól kérni? Tudsz segítséget elfogadni? Amennyiben nem, milyen mély, tudattalan meggyőződés áll ennek hátterében?

Szerző: Boldog Betti

A február hónap hagyományosan a Vízöntő-Halak időszaka, az évkörben a téli időszak és minden elmúló dolog lezárásának ideje, de az idei évben ez hatványozottan érvényesül. A nagyobb energia-sűrűsödést február közepén tapasztalhatjuk, azután, hogy a holdcsomók témáinak is teret adó Halak jegyébe lép 6-án a Merkúr és 10-én a Vénusz is.

Február 14-én a Szaturnusz a Kos jegyébe lép, ahol egészen 2028 áprilisáig marad. Sokan majd kisebb „felszabadításként”, megkönnyebbülésként élhetik meg, mert érezhetően valami megváltozik a kollektív térben. A jegyek legvégén (kiváltképp a 29.fokon) tranzitáló
lassú mozgású bolygók a végletekig húzzák a tapasztalati teret, ami egy nagy ciklus, életszakasz lezárásához, és a múlt elengedéséhez jól tud jönni, de sokszor frusztráló, mert a látható világunkban úgy tűnik, a fű sem nő. Ezek az időszakok azonban sokszor a belső érésről, átváltozásról szólnak, hogy a következő lépésünk a belső igazságunkból szülessen. Az biztos, hogy ha jól megalapoztuk – többek között kitartó belső munkával – a következő életszakaszunkat, most fókuszáltan előre fogunk tudni indulni. A Kos jegy vehemenségét ugyan visszafogja a Szaturnusz megfontoltságra hajlamosító, „szűkítő” energiája, de nem
elveszi az energiát, hanem inkább irányt ad neki. Segít, hogy ne szétaprózódjon a nagy lelkesedés, hanem formát öltsön, így tudatosan el kezdhetünk belefogni a nagyobb horderejű terveink megvalósításába.

A Szaturnusz mindig a felelősségről tanít bennünket – és elsősorban a magunkért (érzelmi és anyagi biztonságunkért, önállóságunkért) vállalt felelősség az, amit  – a jegyek háttér-energiájával átszínezve – biztosan megkapunk életleckeként. Ha még a tervezés-előkészítés kér több figyelmet tőlünk, semmiről nem maradunk le, mert hamarosan az
egész kollektív mező átszíneződik új impulzusokkal – de ennek most még az előszobájában vagyunk.

A Vízöntő időszakát február 17-én  a napfogyatkozással egyidejű Újhold koronázza meg és másnaptól a Nap is jegyet vált a Halak jegyébe. Ez a váltás még az intuitív hangolódást és befelé figyelést támogatja, és talán segít néhány kérdés kapcsolódni ehhez az időszakhoz:

Ha úgy érzed, eljött az ideje életedben egy valódi átalakításnak,
várlak szeretettel konzultációra.

Betti

Szerző: Boldog Betti

Az évkör következő állomásán a Vízöntő időszaka köszöntött ránk: január 20-án a Nap és a Merkúr együtt lépett át a jegybe.

Ez a váltás sokunk számára hozhat egyfajta belső fordulatot, friss szemléletet. Ebben az időszakban több személyes témát érintő hatás is végigvonul ezen a területen, így most könnyebb lehet más irányból ránézni az életünkre, és új döntéseket hozni. A következő napokban nyitottabbá válhatunk az új utakra, és a kapcsolataink is mélyülhetnek, ha a kerülgetések és manipulációk helyett az őszinte, egyenes beszélgetéseket választjuk.

Amikor kapcsolódásról van szó, mindig érdemes azon is elgondolkodni: azzá válunk-e együtt, akivé egyébként önállóan is szeretnénk? Jó alkalmunk van most tisztázni, mi az, ami valóban közös, és mi az, amit mindenkinek a saját útján kell megélnie.
A Vízöntő üzenete egyszerű és emberi: akkor tudunk igazán önmagunk lenni, ha ismerjük a határainkat, és közben teret adunk és kibontakoztatjuk az egyediségünket is. Így válik lehetővé az, hogy egy közösség részeként is önállóan, szabadon működjünk, együtt gondolkodjunk, tervezzünk, és megvalósítsuk azt, ami fontos számunkra.

Az Uránusz az az energia bennünk, amely felébreszt a rutinszerű mindennapokból, elektromossággal tölt fel és azt súgja folyton: “ennél több az Élet, menj tovább!”

Az idei év több ponton is új kezdeteket hozhat. Ezek az időszakok segítenek abban, hogy jobban kapcsolódjunk a saját erőnkhöz, belső iránytűnkhöz vagy egyáltalán megtaláljuk végre azt. A változás mindig belül indul el: amikor átalakul a szemléletünk, a külvilág is leköveti. A saját jövőképünk is ebből a belső kapcsolódásból születik meg – ahogyan az a bátorság is, amivel az új dolgokat be tudjuk engedni az életünkbe.

Január 26-án egy hosszabb távú váltás is elkezdődik: a Neptunusz átlép a Kos jegyébe, ahol 2038-ig marad. Ennek hatása fokozatosan, lassan válik majd érzékelhetővé a közösségek és a társadalom szintjén is. Az álmok és eszmék egyre inkább cselekvést kívánnak: nem elég csak elképzelni, ki is szeretnénk próbálni, megélni őket. Az együttérzés most bátorsággal és kezdeményezőkészséggel társulhat, ami közös ügyekben, például a természetvédelem vagy a “nálunk gyengébbek” támogatása terén is kézzelfogható változásokat hozhat. Egyéni szinten pedig átrendeződhet, mi fontos számunkra, és határozottabban kiállhatunk az értékeink mellett.

A Plútó már 2023 óta a Vízöntő jegyében jár, és 2044-ig marad itt. Ez az időszak lassú, de mély átalakulást hoz: olyan rendszerek kérdőjeleződnek meg, amelyekről korábban azt hittük, megkérdőjelezhetetlenek. Ez a folyamat nemcsak társadalmi szinten zajlik, hanem a saját életünkben is. A változás gyakran egy egyszerű kérdéssel indul: „Biztos, hogy így szeretném én ezt tovább…?” Ahogy ezeket a kérdéseket fel merjük tenni, mindig közelebb fogunk kerülni egy szabadabb, őszintébb élethez.

Néhány kérdés segíthet lehívni a Vízöntő energiákat:

Felelősség, alázat, kapcsolódás a párkapcsolatban

Szerző: Radnai Laci

Felelősség alázatos elfogadása

A párkapcsolat nem csupán érzelmi vagy pszichológiai tér, hanem egy élő rendszer. Amikor belépünk egy kapcsolatba, nemcsak a másikat választjuk, hanem azt a tanulási és fejlődési  folyamatot is, amelyet a kapcsolat hordoz. Ennek keretében vállaljuk a felelősséget önmagunkért (tetteinkért és érzéseinkért) és a kapcsolatunkért. Ez az az alázat tehát egyáltalán nem önfeladást jelent, sőt, hanem annak elfogadását, hogy nem mi vagyunk a kapcsolat középpontja (nem mi irányítunk mindent, és nem is értünk történik minden), így a másik sem azért van mellettünk, hogy minden igényünket kielégítse, hanem hogy tükröt tartson, kihívjon, és segítsen kibontani azt, akik valójában vagyunk. A mi dolgunk pedig ugyanennek kölcsönös biztosítása párunk számára.

A saját helyünk elfoglalása

A felelősség egyik legfontosabb megnyilvánulása, hogy elfoglaljuk a saját helyünket a kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy nem várjuk a másiktól, hogy megélje helyettünk az erőnket, meghozza döntéseinket és megtegye érzelmi munkánkat. Amikor valaki nem vállalja a saját szerepét, gyakran túlvállal vagy alulmarad: irányítani próbál, vagy épp elbújik a felelősség elől. Mindkettő kibillenti a kapcsolati egyensúlyt. Az érett felelősség ott kezdődik, ahol kimondjuk: „Ez az én részem. Ezt nekem kell megtennem.” És hálásan elfogadjuk, hogy a másik is felelősséggel megteszi a maga részét.

A feladat felismerése

Minden kapcsolat hordoz ránk és kettőnkre szabott egyedi tanítást. Van, ahol a türelem, máshol az őszinte kommunikáció, az önállóság vagy épp az elköteleződés a központi téma. A felelősség ekkor azt jelenti, hogy nem a másikat hibáztatjuk azért, ami nehéz, hanem megkérdezzük magunktól: „Mit tanít nekem ez a helyzet?”, és igyekszünk fejlődni általa. Ez nem önvád, hanem önismereti nyitottság. A kapcsolat így nem harctérré, hanem fejlődési térré válik.

Felelősség és szabadság

A félelmekkel ellentétben a felelősség nem elvesz a szabadságból, hanem megteremti azt.
Amikor tudjuk, hol a helyünk, mit vállalunk, és mit nem, akkor megszűnik a bizonytalanság. Nem kell állandóan küzdenünk a szerepekért, mert belül már elfoglaltuk őket. És ez a belső rend nyugalmat hoz a kapcsolatba, és teret ad az egyéni és közös fejlődésnek, valamint az igazi, mély intimitásnak is.

A felelősség tehát nem egy merev szabályrendszer a párkapcsolatban, hanem élő kapcsolódás egymáshoz és a kozmikus rendhez. Amikor alázattal elfogadjuk, hogy részei vagyunk egy nagyobb egésznek, és készek vagyunk megélni a saját szerepünket, a kapcsolat is fellélegzik Ekkor a szeretet nem csupán bennünk élő érzés lesz, hanem egy közösen vállalt állapot: jelen lenni, tanulni, és hűségesnek maradni ahhoz, amit a kapcsolat által kibontakoztat bennünk az élet.

Szerző: Boldog Betti

Január hónap az évkörben a Bak – majd 20-a után a Vízöntő – időszaka, melyet most a Halakban járó Szaturnusz finoman, de határozottan koordinál. Az erőteljes Bak-halmazat – a Nap, a Merkúr, a Vénusz és a Mars együttese – szinte hívogat: csináljunk már végre valamit! Egy jól működő projekt, egy kézzelfogható előrelépés, egy „legyen ebből
valami” érzés kavarog bennünk. A földies energia dolgozni akar, megvalósítani, formát adni annak, ami eddig csak gondolat volt.

A január 3-i Rák Telihold után, 9–10-én a Jupiter szembenállása tovább élénkíti ezt a belső impulzust, különösen a fontos kapcsolatainkban. Jöhetnek nagy felismerések, lelkes beszélgetések – és persze némi túlzás is: kinek van igaza, ki mit vár a másiktól, hol a határ. Itt jön jól a Bak józansága: az okos tervezés, a tiszta megállapodások és  reális költségvetés most tényleg aranyat érnek.

Közben a hónap végéig a Halak Neptunusz még őrzi az utolsó fokot – ezt a különös, határvidéki állapotot, ami olyan, mint egy kozmikus Mariana-árok. Már nem a régi, de még nem az új. Az időérzékünk megcsúszhat: néha száguld, máskor meg mintha megállna. Érezzük, hogy irányba szeretnénk állítani a hajó orrát, de a látóhatár még ködös.
Lebegünk egy kicsit, és várjuk, hogy kitisztuljon a kép.

Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, az a türelem. Ha nem tudunk tisztán koncentrálni vagy biztosan dönteni, érdemes halasztani a fontos lépéseket. Az energia még gyűlik, még nem akar igazán cselekvésbe fordulni. Amit most tehetünk, az a stabilitás erősítése: rendet rakni, alapokat megerősíteni, felkészülni arra, ami majd hamarosan megindul, mert meg fog!

Ehhez különleges támogatást kapunk, ha ráhangolódunk a Neptunusz minőségére. Elcsendesülve, meditációban kapcsolódhatunk ahhoz a finom, láthatatlan térhez, amiből a mi világunk is megszületik. Megfoghatatlan, mégis jelen van – mint a levegő. Amikor a biztonságot nem kizárólag “kívül” keressük, a fókusz lassan befelé fordul – ez a
Neptunuszra hangolódás ajándéka. A csendben pedig egyszer csak megszólal valami bennünk: egy halk, de nagyon pontos belső hang. Hívhatjuk Felső Énnek, intuíciónak vagy belső vezetőnek – a lényeg, hogy most érdemes figyelni rá.

Január végétől tisztulni kezd majd a kép. Addig pedig nem baj, ha nem sietünk. Néha a legnagyobb előrelépés az, amikor megállunk egy pillanatra, mély levegőt veszünk, és hagyjuk, hogy belül is összeálljon az irány.

Szerző: Boldog Betti

Az Újév első napja kollektíven a Halak felszálló holdcsomó témáját bontja ki számunkra, többek között egy erőteljesen szép Bak stelliummal (a Nap, Vénusz és Mars együttállásban), másnaptól pedig a Merkúr is a Bak jegyébe ér. A kollektív irány egyenlőre még egy nagy ciklus lezárásához szükséges teendőinket jelenti, hogy megtisztulva nyithassunk új fejezetet. Sorban jegyet váltanak majd a nagybolygók (január végétől szinte havonta történik „esemény”), és nyár közepén majd a holdcsomók is, így egyszerre érezhetjük már az új szelek fuvallatát és a régi – még kipörgésre váró – energiák hatását.
Az évkörünkben a Bak időszakát éljük, és ha összehangolódunk ezzel a minőséggel, fókuszáltabbnak érezhetjük magunkat, jobban be tudjuk osztani az energiánkat, rendszerezünk, tervezünk, alapozunk, felépítünk – jó idő arra, hogy akár lépésről lépésre megtervezzük az évünket.

Mit tanulhatunk a Bak-lélektől?

Előszöris a Bakban mindig van egy titkos, láthatatlan remete, egy tudó a belső vezettetésről, ami a „nálunk nagyobb” gondviselése az életünkben. Ezért tűnik sokszor olyan eltökéltnek, célirányosnak, komolynak. Átgondoltan, alaposan tervez és azután kivárja a legjobb időt a megvalósításhoz. Nála van a jó időbeosztásnak és a hasznosulásnak az öröme. Kiválóan szelektál, nem szereti fecsérelni (drága) idejét, módszeres és hatékonyság-alapú, ami bevállt, azt beépíti stratégiájába. A Szaturnusz uralma alatt a dolgok struktúrája érdekli, mindig van valami esszenciális mondanivalója, és alapvetően hosszútávra tervez, mely kiállja az idő próbáját. Természete, hogy „leföldeli” a dolgokat, formát ad, szereti kikristályosítani a helyzeteket, és értéket teremteni.

Az életerő nem túl látványos ebben az időszakban a természetben és e jegy szülötteire sem igazán jellemző a harsány kicsattanó megnyilvánulás, de ez a belső visszahúzódás érleli meg az igazán tartós dolgokat. Alaposan felkészülni és amikor itt az idő, fókuszálni és cselekedni – ez a Bak sikerének titka.
És megvan az ideje a célba érésnek és a megelégedésnek is, mindent feltölt egy belső derű és megérkezettség.

Kívánom nektek ezt a belső derűt a jövő évre, s ha úgy érzed, segíthet utadon egy kitartó bak támogatása, szeretettel várlak konzultációra.