Szerzők: Andi és Laci

A Nap (meg még néhány bolygó) a Kos jegyében jár, és ennek a jegynek egy fontos témája az erő, mint a bennünk munkálkodó egyik legalapvetőbb energia. De mit is jelent ez?

Ahogyan az évkörben haladunk, 12 állatövi jegyet érintünk, és 12 energiát tapasztalunk meg. Ezek az energiák természetesen mind jelen vannak bennünk, és ha a gyerekkorunk minden szempontból jól alakulna, akkor a felnövekvés során előbb megismernénk, megtapasztalnánk ezeket az energiákat magunkban, majd megtanulnánk birtokba venni és irányítani, vagyis helyesen, adekvát módon használni azokat. Ha azonban valami félremegy, és sajnos általában ez történik (mert mondjuk a szüleink nem voltak egészen komfortosak ezen energiák egyikével-másikával, hisz az ő szüleik sem voltak harmóniában velük, és azok szülei sem…stb.), akkor ezek az energiák nem lesznek harmóniában és egyensúlyban bennünk, ehelyett bizonyos aspektusait elfojtjuk, másokat túlműködtetünk, így valójában sokkal inkább az energiák használnak bennünket, mintsem mi használnánk azokat életünk kiteljesítésére.

Ha követed 2025-ös évi hírleveleinket (ha nem, érdemes feliratkoznod!), lehetőséged lesz csapatunkkal együtt végigjárni az évkört, ránézni a 12 életenergiára, és tudatosítani, hogyan kapcsolódsz azokhoz. Ráadásul még segítséget is kaphatsz nálunk, ha azt érzed, egyik-másik energia kapcsán gyógyulásra van szükséged.

Most pedig térjünk vissza a Kos energiájához.  Ebben az írásában részletesen írt Boldog Betti asztrológus a Kos energiájáról, én most picit más oldalról világítanék rá erre az energiára, így hát az erőről szeretnék írni.

Az ERŐ – és annak különböző megjelenési formái – talán az egyik legproblematikusabb energia manapság. Kibillent formáit (erőszak, agresszió, dac, hiszti, panaszkodás, meghunyászkodás, gyámoltalanság, stb.) napi szinten látjuk, ahhoz elég ha csak követjük a híreket, emberek közé megyünk, vagy olvassuk a hozzászólásokat a közösségi oldalakon. Ám a nagybetűs ERŐ tiszta, megdolgozott, érett és adekvát formáját manapság nehéz fellelni és megtapasztalni.

De vajon min múlik, hogy mi emberek az erőnkhöz jól (érett felnőtt módjára), vagy rosszul (kibillent módon, vagyis vagy nem igazán, vagy túltolt módon) kapcsolódunk? Ennek gyökereit (is) mindannyiunk esetében a gyerekkorunkban kell keresnünk, amikor ezt az erőt elkezdjük használni. Egyrészt születésünktől kezdődően azonnal érzékeljük és látjuk szüleink példáját, és velünk született késztetésként igyekszünk is tőlük a lehető legtöbb mindent lemásolni. Így azt is, az erőhöz ők hogyan viszonyulnak, hogyan bánnak azzal. És ha ők hadilábon állnak ezzel, akkor nem lesz jó példánk, így nekünk sem lesznek jó megoldásaink arra, mikor mit kezdjünk vele. Másrészt a másik fontos késztetésünknek engedve állandóan kísérletezünk is vele, és próbálgatjuk használni az erőnket. Ha azonban a szüleink (majd a tágabb közegeink) részben vagy egészében elutasítják a próbálkozásainkat (hisz patriarchális, hierarchikus családokban és társadalmakban az erő csak fent megengedett), és ezzel ledorongolják az éppen nyiladozó erőnket (pl. „Nem, nem, a spenót finom és egészséges, nem köpjük ki, igenis meg kell enni!”; „Tudom, tudom, még játszanál, de tedd csak le szépen, mert itt a lefekvés ideje, és indulj azonnal lefeküdni!”), akkor megint csak nem tud bennünk egyensúlyba kerülni ez az energia. Mert az elutasítás (a szükségleteink, késztetéseink elutasítása) fáj a lelkünknek, és ha ezt jelezzük, és mégsem lehetünk önmagunk, akkor dühösek (haragosak) leszünk, amit aztán pláne nem engednek meg nekünk, így marad a dac. És a kisgyermekkorunk során így el is jutunk a 3-6 éves korig, az elhíresült „dackorszak”-ba, ami kimondottan ennek az energiának a felfedezésére szolgál(na). Ám sajnos gyakran ez a korszak sem alakul jól, így hát az erő helyes használatát ekkor sem sikerül megtapasztalnunk. Ez pedig azt jelenti, hogy vagy megtanuljuk elfojtani (és hát alapvetően erre nevelnek minket a szüleink, majd a társadalmi elvárások) az erőnket, vagy – ha rendhagyó módon parttalan, medertelen közegben növünk fel, ahol a szüleink nem igazán figyelnek ránk, és nem segítik az akaratvezetés kialakulását, az erőnk uralását, akkor – kiszámíthatatlanná, kezelhetetlenné, határtalanná válunk. Vagyis ha a szüleid nem megfelelő módon kezelték az erődet, és főleg a dackorszakodat, akkor vagy a) nem kapcsolódsz az erődhöz, és elfojtod magadban ezt az energiát, nem állsz ki magadért, nem húzod meg a határaidat, vagy b) túltolod azt, és ezért gyakran a kelleténél erőszakosabb, rámenősebb, agresszívebb tudsz lenni, illetve c) mindkét irányú hatás eredményekén hol egyik, hol másik irányba kibillenve (hol alul képviselve, hol túltolva azt), bizonytalanul vergődünk az erőnk használatával egész életünkben.

Ha szerencsés voltál, és módod volt az erődet megismerni, kitapasztalni, és megtanulni uralni és jól használni, akkor ez az energia érett, megdolgozott módon, tehát egyensúlyban van jelen benned. És akkor (és csak akkor) képes vagy az erődet nem csupán és kizárólag az EGOd szolgálatába állítani, hanem egy ügyet (a TE ügyedet is) képviselve, a közös jó számára is fontos, hasznos módon használni azt.

Az egyik legjobb film ebben a témában (meg úgy általában is szerintünk a legjobb film) az ‘Utolsó szamuráj’. Ebben a filmben több karakter is van, aki bemutatja az erő kibillent működtetését . Ilyen például Algren kapitány, aki rögtön a  film elején a fegyverbemutatón látható (ő az erőszakot jeleníti meg), Meiji császár (aki az erőhöz való nem kapcsolódás példája), Omura miniszter (aki az erejét önös célokra használva tolja túl ezt az energiát). Ám ebben a filmben egy csodálatos példát is láthatsz az erő érett, egyensúlyban lévő, megdolgozott formájára Katsumoto, a szamurájok vezetője személyében.

Vendégszerzőnk: Boldog Betti

A mi életterünk a Föld bolygó, és Természetnek hívhatjuk azt a nagyobb rendszert, melynek az emberiség is része. Ha harmóniában vagyunk a Természettel, bőség áramlásban és jól-létben élhetjük a személyes életünket. Írásainkkal ehhez szeretnénk nektek inspirációt nyújtani.
A Természet ciklusainak megfigyelésével alakult ki az asztrológia tudománya (kb 6000 éve), a Földön történő természeti változásokban őseink meglátták az összefüggést a Föld körül zajló változásokkal egyidejűleg. A Nap haladása az égbolton felismerhető ritmust, egy évkört ad ki, melyben négy ún. napforduló van. Asztrológiai nyelven ez a Nap kardinális jegyekbe lépését jelenti. Két kiegyenlítő napfordulónk van, tavaszi és őszi, mikor egyenlő hosszúságú a nappal és az éjszaka, ezek a napok kiemelkedő jelentőségű időminőségeket képviselnek.
2025. március 20. 10:01-kor pontos az idei tavaszi napéjegyenlőség, melyet a Nap Kos jegybe lépése jelez. A napforduló asztrológiai képlete a Hold uralma alatt van, így mindkét fő égitest támogatását megkaphatjuk ahhoz, hogy visszataláljunk a Természet ritmusához és a kiegyenlítődés megtörténjen az életünkben – ami maga a Harmónia. Az idei évben igazán sok globális változás vár ránk (a következő posztokban részletesebben írok majd erről), amit a belső egyensúlyunkban maradva tudunk a legjobban kezelni. Ehhez minden
támogatást megkapunk, ha összehangolódunk az univerzális életenergiákkal. Az első lépés, hogy megértsük, az életenergia másik neve a szeretet, és ugyanez az energia hatja át, építi fel a világunkat, ez a mi létezésünk szövete is. Amikor ezt a szívünkkel megértjük, alapvető paradigmánkká válik az önszeretet.

A kos energia

A Természet most ezt az alapvető energiát a kezdetben hordozza. Az összes életerő a megszületésbe összpontosul. A Kos jegy alapélménye az „én vagyok!” Az előttünk álló hónap kinyíló, előre törekvő, új teret hódító energiáit akkor tudjuk kibontakoztatni, ha ezt a „vagyok!” – érzést teljesen átéljük. A pillanatban nincs gondolat, tervezés, érzések, múlt – jövő, csak a puszta létezés élménye.
Milyen Kos analógiákkal találkoztunk már életünkben? Egy sistergően fellobbanó szikra a tűzben, vagy egy magból kipattanó csíra, vagy a rügyfakadás… ha versenyeztünk már, ki ér haza előbb és az első tépte fel a bejárati ajtót… ha hajnalhasadáskor hirtelen felviláglott a
Nap… ha világra szültünk egy csodalényt… ha megtapasztaltuk már életünkben az újjászületés élményét… vagy a szerelem belobbanása… ez mind Kos energia.
A napfordulón érdemes felkészülni az új kezdetre, melyet majd a március 29-i Kos Újhold pecsétel meg. Mit szeretnénk most elindítani az életünkben? Ez az újhold a szeretetből fakadó cselekvést fogja támogatni, az egymás elismerésén alapuló kapcsolódásokat, teljesen új nézőpont jelenhet meg számunkra. Ha úgy érezzük, hogy az érzelmi
biztonságunk önmagunkban még nem teljes, kérhetjük a gyógyulás energiáját, amely a kiteljesedést hozza számunkra.

Alapvető szükségletünk, hogy kapcsolódjunk, szeretetteljesen kötődjünk másokhoz. A párkapcsolat – felnőttként – ennek a kötődésnek egyik legfontosabb tere.

Mindannyiunk fejében él egy kép arról, mi a párkapcsolat, milyen egy jó párkapcsolat. Ha azonban elkezdünk beszélgetni róla, gyorsan kiderül, hogy a vélekedéseink egyrészt elég idilliek, másrészt nagyon el is térnek egymástól. Hisz mindannyian különbözünk, így nagyon más lehet, mire van nekünk szükségünk egy párkapcsolatban, mit tudunk adni, hogyan szeretünk és tudunk kapcsolódni a párunkhoz. Ráadásul mivel a párunk is egyedi, így neki a mi igényeinktől eltérő dolgokra lehet szüksége tőlünk, így másképp kapcsolódik hozzánk, mint mi őhozzá. Ebben a táncban alakul ki, hogyan hatunk egymásra, hogyan működünk együtt, és végeredményében hogyan érezzük magunkat a kapcsolatban, és hogy emeljük vagy visszahúzzuk egymást.

Egy jó párkapcsolat érdekében fontos, hogy:

1. Lássuk a párunk egyediségét, hogy különbözik tőlünk, és sose felejtsük, hogy mi ezzel együtt fogadjuk el és szeretjük őt. Tudjuk látni és kimutatni felé, amit szeretünk a párunkban, ahelyett, hogy a gyengeségeire fókuszálnánk.
2. A párkapcsolatunkra ne meglévő adottságként tekintsük, hanem olyan tábortűzként, amiről folyamatosan gondoskodnunk kell, hogy melegedhessünk mellette. Fogadjuk el alapvetésnek, hogy: Amelyik nap nem tettünk semmit a párkapcsolatunkért, aznap nem volt párkapcsolatunk.
3. Tudjunk egymással őszintén és értőn beszélgetni, meg tudjuk figyelmesen hallgatni és akarjuk megérteni egymást, és akarjuk megosztani a másikkal mindazt, amire szükségünk van, ill. ami bennünk zajlik.
4. Igyekezzünk érteni, mire van a párunknak szüksége, és folyamatosan próbáljuk azt adni neki, ezáltal tenni a kapcsolatunkért (őérte és mindkettőnkért), és ne csak kivenni belőle, amire nekünk szükségünk van.
5. Legyen tiszta a párkapcsolatról, a párkapcsolati ideálunkról alkotott képünk, legyenek közös értékeink, jövőképünk, céljaink.
6. Találjuk ki együtt, hogy hogyan hozzuk le mindezeket a szürke hétköznapok szintjére, találjuk ki a hétköznapi gyakorlatainkat és praktikáinkat, és figyeljünk rá közösen, hogy működtessük azokat. Ezek között legyenek közös megoldásaink a feszültségek, stresszhelyzetek kezelésére is.
7. Ne tekintsük adottnak az intimitást sem, hanem építsük fel azt is közösen.

(Az intimitás nem csupán a testi szerelem, a szex kifejezőeszköze, hanem annál jóval több: egyfajta lelki meghittség, bizalmasság a párkapcsolatban.)

Minden ember egyedi tehát, így minden kapcsolat is más. És mivel a kapcsolataink gyökerei bennünk, mindkettőnk lelkében rejlenek, így rengeteg ponton megbillenhet ez a tánc. Ráadásul folyamatosan változunk, fejlődünk is, így a párunknak és a kapcsolatunknak is velünk kell fejlődnie.

Ha homok kerül a gépezetbe, akkor jön a:

• Félrekommunikálás, kommunikációs zavar;
• Keserűség, csalódottság, elfojtott düh, harag;
• Szeretetnyelvek közti diszharmónia (azt adod, ami neked kellene, vagy semmit, és azt kapod, ami neki hiányzik, vagy semmit);
• Megszokás, unalom;
• Magány.

Ám sosem szabad elfelejtenünk, hogy ahol mindkét félben megvan a szeretet, ott még a felszín alatt lappangó problémák is megoldhatóak közös akarattal.

Általában a legelső probléma abból adódik, hogy mivel a jó párkapcsolatról alkotott képünket (ideálunkat) nyilvánvalónak és általános érvényűnek gondoltuk, így nem raktuk le jól az alapokat, vagyis nem beszéltük át, nem tisztáztuk ki közösen, nem hangoltuk össze az elképzeléseinket, a közös értékeinket, jövőképünket, céljainkat. Így idővel azt éljük meg, hogy szép lassan elsétálunk egymás mellett, sok beletett energiánk ellenére alig kapunk valamit, és csak vergődünk egyre zavarodottabban, keserűbben, csalódottabban és dühösebben egymás mellett. És egyre inkább egyedül érezzük magunkat, elveszítve a kötődést, ami a kapcsolat alapvető lényege.

Másrészt még ha meg is vannak az alapok, és még igyekszünk tenni is a kapcsolatunkért, ám gyakran még akkor is azt éljük meg, hogy nincsenek jó eszközeink, hétköznapi rutinjaink arra, hogy a közös ideálunkat megvalósítsuk. Olykor pedig azt látjuk, hogy adott pontokon (vagy problémák felbukkanásakor) valami újra és újra elsodor, kizökkent minket a jó útról. Aztán persze ezek miatt egyre inkább egyedül érezzük magunkat, és néha már a párunkat, sőt magát a kapcsolatunkat sem látjuk tisztán. És a csónak elkezd billegni, egyre jobban megtelik vízzel, és süllyedni kezd.

Egy jó párkapcsolat ugyanis nem egy adott és statikus állapot, hanem egy folyamatosan, a felek által közös erővel felfedezendő és felépítendő, újra és újra megújítandó szövetség – egy közös utazás. Ezen az úton minden párkapcsolat befut egy ívet (Szimbiózis, Differenciálódás, Gyakorlás, Újraközeledés, Érett párkapcsolat), ahol csak a pár tagjain áll, meddig jutnak el.
Érdemes mindenesetre közösen dolgozni rajta. Mert ez a közös út megtalálható és bejárható! Ráadásul minden nehézsége mellet és ellenére is gyönyörű!

A Tantra szó a szanszkrit tanoti – ’kiterjedés’ és a trajati – ’felszabadulás’ szavakból ered, és ’összeszőni’ értelemben is használják. Gyökerei India hindu és buddhista közösségeiből indultak, de kínai és japán hatások is érték.
A Tantra nem vallás, hanem egy ősi felismeréstan, amelynek alapja a dolgok elválaszthatatlansága. Abból indul ki, hogy mivel a valóság (az egész Univerzum, a Mindenség és benne minden) energia-természetű, ezáltal minden elválaszthatatlanul össze vannak szőve. Ezért egyrészt az anyagot, a lelket és a szellemet sem lehet különválasztani, így hát minden külső cselekvésünk sem más, mint belső állapotunk tükre. Másrészt mindannyian egy nálunk hatalmasabb dolog (a szövet ) részei vagyunk, és valamiféleképpen mindannyian kapcsolatban állunk egymással.

Ha befelé figyelünk, mind érezzük, mennyire alapvető szükségletünk, késztetésünk, törekvésünk, hogy kapcsolódjunk, szeretetteljesen kötődjünk önmagunkhoz és másokhoz, a világhoz. Erre biztatnak a nagy vallási könyvek is (pl. Biblia, Bhagavad.gíta, Tóra, Korán), és ezt támasztja alá mára a tudomány is.
A Tantra pedig egy olyan a test, a lélek és a szellem síkjain átívelő spirituális út, mely a bennünk rejlő teremtő életerő felfedezésével és megélésével megnyitja a szívünket önmagunk, a minket körülvevő emberek és világ (a Mindenség) felé. Ezért általa felszabadulva és kiteljesedve rálelhetünk a – mindennapok pillanataiban is megélhető – valódi, feltétel nélküli szeretetre, és a boldogságra.
A Tantra célja tehát nem más, mint az alapkésztetésünk beteljesítése a szeretet és boldogság megtalálása és megélése által.

Sokan félreértik a Tantra és a szexualitás közti kapcsolatot. Mert bár a Tantra a szexuális energiát – mint életenergiát – közvetítő közegként használja, ám a célja nem a szex. A Tantra ösvénye a szíven át vezet, a szívet pedig a szeretet irányítja. Vagyis a Tantra az önmagunkkal és a világgal való szeretetteljes kapcsolódás, a boldogság megélésének tere.
Ebben az értelemben tehát a Tantra egy eszköz is, mely megközelítésében és technikáiban is mindhárom síkon – azaz a test (fizikai), a lélek (érzelmi) és a szellem (spirituális) síkjain – egyszerre, holisztikusan dolgozik. Ezáltal lényegesen elemibb megélések során, sokkal mélyebb szinten, hatékonyabban fejleszt és gyógyít.
A tantrikus folyamatok/megélések során először a – főleg 2. (szakrális/szex) csakrában összpontosuló – teremtő férfi energiát, és a – főleg a 4. (szív) csakrában összpontosuló – befogadó női energiát stimuláljuk és építjük fel (hisz Siva erőtlen Sakti nélkül, és Sakti is éppúgy tehetetlen Siva nélkül). Majd az energiákat egyesítve és szétoszlatva feltöltjük a Befogadó testének valamennyi további energetikai központját (3.-7- csakráját) is. Ezáltal fejlesztjük és gyógyítjuk az önmagunkhoz (testünkhöz és lelkünkhöz) és másokhoz, a világhoz való szeretetteljes és intim kapcsolódásunkat.

Mindannyiunk legbelsőbb szándéka/késztetése, hogy jók legyünk, szeretettel kapcsolódjunk (tudjunk szeretni), szeretve érezzük magunkat, és értékessé váljunk a világ számára. Ezen késztetésünk által vezérelve életünk során folyamatosan kapcsolódunk és kötődünk, élményeket szerzünk, és sajnos néha sérülünk is. Az élmények a Test-Lélek-Szellem minden síkján energetikai lenyomatokat képeznek bennünk (így pl. a lelki sérüléseinknek van testi lenyomata is, és a testi sérüléseinknek van lelki lenyomata is, és mindnek van szellemi leképződése is). És mivel a negatív élményeink (sérüléseink) lenyomatai fájnak, amit nem szeretnénk érezni, így – a legbelsőbb késztetésünk ellenére – öntudatlanul is a fájdalmak elkerülésre fókuszálunk. És mivel a fókuszunk (öntudatlan figyelmünk) az fájdalom elkerülésén van, így végső soron ezek a cipelt fájdalom-lenyomatok gátolnak, blokkolnak minket a szándékunk elérésében és megélésében, hogy végsősoron boldogok, önmagunk lehessünk. A nőkre ez különösen igaz, hisz mivel általában lelkileg ők érzékenyebbek, így ebben a maszkulin oldalra kibillent világban ők lényegesen többet, és mélyebb szinten sérülnek.

A tantrikus folyamatok a Test-Lélek-Szellem mindhárom síkján dolgoznak, így rendkívül mély szinten képesek emelni a Befogadót a minél kiteljesedettebb megélések felé. Ezáltal a Befogadóban mélyen megbúvó érzelmi blokkokhoz is hozzáférést biztosítanak, melyek ebben a biztonságos, meghitt és bensőséges, szeretet- és tiszteletteljes közegben igen hatékonyan gyógyulhatnak. Így a legbelsőbb késztetésünk, kiteljesedésünk megéléséhez vezető út kinyílik előttünk.

A nők esetében – mivel lelki érzékenységük mellett a testük is kifinomultabb, így több helyen és módon (például a Yoni-ban is) képes tárolni a fájdalom-lenyomatokat (blokkokat), így – általában több a feldolgozandó, de mélyebbek a megélések és gyorsabb a gyógyulási folyamat is.

Ha pedig ezt az alapvetően szomatikus (test alapú) módszert esetleg még egy érzelmi és tudat alapú terápiával (pl. AnaLog módszer) ötvözzük, akkor a mély gyógyulásokat rendkívül hatékonyan tudjuk a hétköznapok megélésévé és gyakorlatává tenni.

Ha egy helyzetet nem tudsz jól kezelni, akkor azt problémának látod, amiből előbb vagy utóbb konfliktusod lesz. Amennyiben továbbra sem találsz megoldást, csak idő kérdése, hogy mikor lesz a helyzetből krízis. Hasznos tehát, ha rájössz, hogyan tudod jól kezelni a jelenleg még nem jől kezelt helyzetedet. De vajon mi az oka, hogy nem tudunk jól kezelni bizonyos helyzeteket?
Az általánosan elfogadott válasszal szemben („Nem tudom, mit tegyek”) én azt tapasztalom, hogy valahol mélyen belül mindig pontosan tudjuk, mit tudnánk tenni, hogy a probléma megoldódjon, vagy még inkább fel sem merüljön. A gond csupán az, hogy a sikerre vezető cselekvés vagy kommunikáció le van bennünk gátolva. Egyszerűen azért, mert egyszer régen (leginkább a gyerekkorunkban) az adott kommunikáció vagy cselekvés kellemetlen (legtöbbször ijesztő vagy fájdalmas) következménnyel járt.  Nézzünk egy teljesen átlagos példát:

Sok éve dolgozol irodai dolgozóként egy munkahelyen, egész jól érzed magad. Egyszer csak új főnök érkezik, aki munkamániás, és rendszeresen a munkaidőd vége előtt néhány perccel sóz rád még valami sürgős és nem rövid feladatot. Az első pár alkalommal még benyelte a férjed, hogy kivételesen ő megy a gyerekért az óvodába, de az már cseppet sem tetszik neki, hogy kezd az egészből rendszer lenni. Egyre feszültebb vagy, mert nem tudod, mit tegyél.

Valójában pontosan tudod, hogy beszélhetnél a főnökkel, hogy óvodás gyereked van, nem tudod megoldani, hogy rendszeresen túlórázz, beszéljétek meg, hogyan tudja úgy szervezni a feladatokat, hogy beleférjen a munkaidődbe. Egyszerúnek hangzik, igaz?  Egyszerű is, kivéve, ha gyerekkorodban átélted, hogy amikor szóltál, hogy valami nem jó neked (mondjuk kiköpted a spenótot), jól megbüntettek. Akkor bizony könnyen lehet, hogy inkább próbálsz a végletekig alkalmazkodni, mintsem kiállj magadért, és információt adj, együttműködésre hívj, amikor valami nem jó neked. Csak hát a példánál maradva, ha a férjedhez alkalmazkodsz, a főnök lesz haragos, ha meg a főnök elvárásainak felelsz meg, akkor a férjed akad ki rád. És akkor még a gyermekedről nem is beszéltünk, akinek szintén szüksége lenne rád. Sakk, matt.

A példa alapján talán már eszedbe is jutott egy saját élethelyzet (vagy akár több is), bizonyára kíváncsi vagy, mit tudsz tenni az ehhez hasonló kilátástalannak tűnő helyzet(ek)ben. A megoldás tulajdonképpen nagyon egyszerű. Ki kell derítened, milyen megoldás lenne a megfelelő az adott helyzetben, feltárnod az érzelmi gátat, ami megakadályozza, hogy megfelelő módon cselekedj vagy kommunikálj , és ki is kell oldanod ezt az érzelmi gátat. Pontosan ezt tesszük az AnaLog konzultáció során. Megnézzük, milyen érzelmi gátjaid akadályoznak téged abban, hogy jól tud kezelni az élethelyzeteidet, és gyorsan és egyszerűen ki is oldjuk azokat. Az odlás következtében megkönnyebbülsz, és képes leszel változni, azaz másképpen kommunikálni és cselekedni. Mindig pontosan úgy, hogy problémák helyett örömteli és könnyed életet teremtes magadnak.

Én 22 éve járom az önmegismerés útját, 13 éve kísérek másokat ezen az úton. Sok terápia, önfejlesztés, öngyógyítás és a több száz klienssel végzett munka tapasztalata nyitotta fel a szememet az általam legnagyobb csapdának tartott jelenségre: az önmagunk megszerelésének késztetésére. Ebben az írásban megfogalmazom, hogyan használjuk az önfejlesztést gyakran rossz célra, és nehezítjük ezzel saját magunk a fejlődésünket, gyógyulásunkat.

A legnagyobb démon

Te mitől szenvedsz a legjobban? Nincs elegendő pénzed? Nem bízol magadban? Nincs párkapcsolatod? Mindenki kihasznál? Boldogtalan házasságban élsz? Nem tudsz meggyógyulni? Képtelen vagy lefogyni? Sokan, sokféle problémával keresnek fel kliensek, akik az életük különböző életterületén akadtak el, és keresik a kiutat a problémájukból. A beszélgetéseink során eggyel mélyebb szinten különböző negatív berögződésekre, hiedelmekre bukkanunk.

Van, aki szenved az érzéstől, hogy „Nem kellek”, más újra és újra megéli a kapcsolataiban, hogy „Nem vagyok fontos”. Amikor ezek mögé az érzések mögé nézünk, végül mindenkinél kilyukadunk a hiedelemnél, hogy „nem vagyok elég jó.” Ez a hiedelem a gyerekkorban rögzül, amikor anya/apa elutasít, megharagszik, megszid, megbüntet, megver, majd később legtöbbször tudattalanul húzódik meg életünk valamennyi problémája mögött.

Gyermekként csak a „körülöttem forog a világ” nézőpontjából vagyunk képesek szemlélni, értelmezni a világot, minden miattunk van, és ha éppen baj van, annak is csak mi magunk lehetünk az okozói. Ha anya haragszik, azért én vagyok a hibás, akkor velem valami baj van, nem vagyok elég jó (szerethető). Ez a következtetés az, ami személyiségünk mélyén rögzül, hosszú-hosszú ideig teljesen tudattalan, és ez az a (téves) hiedelem, amely a legnagyobb démonunk, szenvedéseink forrása.

Felnőve sokáig építgetjük az életünket, és mindaddig, amíg ebben sikeresek vagyunk, észre sem vesszük, hogy a mélyben önkorlátozó hiedelmet, hiedelmeket cipelünk magunkkal. Aztán ahogy jönnek a csalódások, kudarcok, problémák, esetleg egy-egy nagyobb krízis, kezdjük gyanítani, hogy valami nincs rendben. Az önmegismerés, öngyógyítás útja általában akkor kezdődik, amikor elkezdjük vállalni a negatív megtapasztalásainkért a felelősséget, és többé már nem a társunkat, főnökünket, a politikát vagy a körülményeket okoljuk, helyette feltesszük magunknak a kérdést: “hogyan járulok hozzá mindehhez én magam?”

A terápia csapdája

Téged mi indított el az önismeret útján? Én 34 évesen egy megrendítő betegség kapcsán kerültem egy mély, lelki válságba. Az éltem meg, hogy elviselhetetlen a lét magammal. Azt éreztem, ezen a ponton vagy kiszállok ebből az inkarnációból vagy valamin változtatok. Két kisgyerek anyukájaként nem választhattam az első megoldást, így aztán maradt az önmunka, öngyógyítás, terápia.

Tíz évembe telt, mire tudatos lettem a bennem zakatoló hangra: „ez lesz az, ez a módszer/terápia/workshop, ami majd végre megjavít. És akkor minden jó lesz”. Ne értsd félre, minden, amit tettem rengeteget segített. Hálás vagyok minden tanáromnak, terapeutámnak, segítőmnek. Egy ponton azonban szembesültem a ténnyel, hogy belül nagy intenzitással dolgozom a gyógyulásom ellen. Szerencsére egyik módszer sem hozta meg az „áttörést”, egyik sem „javított meg végre”, és ez annyira mélyen elkeserített, hogy kénytelen voltam feladni a megjavításom kényszerét.

És végül ez a feladás hozta el az annyira vágyott áttörést. Ez azt jelenti, hogy többé nincs problémám? Már nem járok terápiára? Dehogyis. Ez azt jelenti, hogy felhagytam a szenvedéssel. A probléma többé nem probléma a számomra, csupán tapasztalás, esetleg megoldandó helyzet. És ha felfedezek magamban egy kommunikációs vagy viselkedésmintát, ami akadályoz abban, hogy az utamon haladjak – vagy megterheli a kapcsolataimat -, akkor az AnaLog módszer segítségével kioldom azt.

A belső motivációm azonban már nem az, hogy “megjavítsam magam” vagy hogy “elég jó” legyek. Hanem hogy közelebb kerüljek ahhoz, aki valójában vagyok. Hogy az élet rajtam keresztül a maga legteljesebb valójában megnyilvánulhasson.

Akkor mi a célja a terápiának?

Ha ideáig eljutottál az olvasásban, akkor lehet, hogy az a kérdés zakatol benned, hogy jó, jó, de akkor mi a célja a terápiának? Amikor gyerekként levonjuk azt a következtetést, hogy nem vagyunk elég jók, azonnal bekapcsol bennünk az “elég jóvá kell válnom (= meg kell felelnem anya, apa elvárásának)” kényszere. Ez pedig azt jelenti, hogy elkezdjük egyre kevésbé megmutatni, megélni, megtapasztalni azt az egyedi és csodálatos lényt, akiknek születtünk. Elkezdünk egyre inkább olyannak akarni látszódni, aki a környezetünk kimondott vagy ki nem mondott elvárása szerint elég jó, és ezzel párhuzamosan egyre többet elrejteni a valódi lényükből.

Ez engem erősen emlékeztet arra a folyamatra, ahogyan a tápláló élelmiszerek helyett egyre inkább már csak valaminek látszó, mesterségesen manipulált és valójában inkább megbetegítő, mint tápláló ételekkel etetjük magunkat. Bár a terápia során hibás mintázatokat javítunk ki, annak nem az a célja, hogy megszereljünk téged, mert elromlottál, hanem hogy lebontsunk rólad mindent, ami valójában nem te vagy. A félelmeidet, a bűntudatot, a kisebbségi érzést, a megfelelési kényszert, vagyis az érzelmi gátakat.

Hogy végre az legyél, aki vagy. Ha egy gyönyörű mosolygós alma, akkor az. Ha egy sejtelmes virág, akkor pedig az. A világnak ugyanis pontosan rád van szüksége. Abban a pillanatban, amikor megérkezik a szívedbe a felismerés, hogy csodálatos vagy, és minden rendben van veled, egy egészen új megtapasztalás bontakozik ki benned és körülötted. Elfoglalod a helyedet a nagy egészben és elkezded kibontakoztatni mindazt a szépet, jót és igazt, ami általad érkezhet a világba. Megmutatod magad a világnak, és felhagysz azzal, hogy elég jó akarj lenni – egyszerűen az leszel, aki vagy.

Egyik kliensem, Zsuzska amolyan „bocs, hogy élek” típus. Biztos ismersz te is ilyen embereket, akik állandóan szabadkoznak, elbújnak a sarokban, illedelmesen minden jóságot visszautasítanak („nekem mindegy, jó lesz ez is”), és aztán a nap végén szomorúan, epekedve bújnak ágyba. 

Epekednek, hogy valakinek fontosak legyenek, valaki törődjön velük, valaki figyeljen rájuk, de valahogy nekik ezekből sosem jut. Amikor elkezdtük a közös munkát, kicsit egy éppen csak éldegélő, kókadt virágra emlékeztetett, aki igyekezett a lehető legkevesebb gondot jelenteni másoknak, miközben szenvedett attól, hogy ő senkinek nem számít. Rendkívül elkeseredett volt, tele sérelemmel, negatív gondolattal, csak úgy dőlt belőle a panasz.

Annak érdekében, hogy a negatív fókuszt megváltoztassuk pozitívra, eleinte a tudatos teremtés alapelveiről beszélgettünk sokat. A Think Big Evolution online kurzus segítségével alapvetően változtatta meg a hozzáállását, a félelmei, kétségei helyett végre elkezdett arról beszélni, mit akar, milyen céljai, vágyai vannak, mit szeretne megvalósítani az életében. És az eredmények nem is maradtak el, egyre jobban kivirágzott az élete, egyre több célja megvalósult, egyre inkább megjelent benne az az érzés, hogy kezdi álmai életét élni. Boldog párkapcsolata lett, megtalálta álmai munkáját, szép lakásba költözött, utazgatott.

A közös munka során rengeteget változott az élete, és rengeteget változtak a kapcsolatai. Először arra lett tudatos, valójában mennyi szeretet, odafigyelés, törődés veszi körül, amiket eddig észre sem vett. Később azonban arra is tudatos lett, hogy valójában nem tudja befogadni a törődést, figyelmet, sőt gondolkodás nélkül visszautasítja, elkerüli, vagy ha meg is engedi, mélyen belül rosszul érzi magát tőle.

Amikor azonban elkezdtük ennek a rossz érzésnek a gyökerét kutatni, egészen döbbenetes, és már rég elfeledett gyerekkori helyzetre bukkantunk. Zsuzska szülei gyerekkorában gyakran mondogatták neki viccesen, hogy „örülj, hogy nem adtunk be az árvaházba”. Egy kisgyerek természetesen nem tudja ezt viccként értelmezni, kialakult hát benne egy mély, és felnőtt korára teljesen tudattalan meggyőződés, hogy ő megtűrt személy, valójában teher a másik számára, és neki SEMMI nem jár az életben.

Ezért bármi pici törődést, ajándékot, odafigyelést, szeretetet kap, azért nagyon hálásnak kell lennie, és még félnie is kell, mert lehet, hogy egyszer csak besokall a másik, és kitessékelik őt a „fészekből”. Felnőttként, racionálisan ez persze egyáltalán nem reális érzés, hiszen 19 éves kora óta eltartotta magát, gondoskodott magáról, semmitől nem kellett tartania, ám az ilyen mély, tudattalan meggyőződések egyáltalán nem logikusan működnek, az általuk gerjesztett érzéseket pedig csak érzelmi oldással lehet kioldani, kibeszélni magunkból lehetetlen.

A mélyen a tudatában rögzült „nekem ez nem jár” érzés azt eredményezte, hogy nem volt képes elfoglalni a helyét az életben, nem volt képes a szeretet, gondoskodás áramlásában benne lenni, és folyton mindenért keményen megdolgozott, miközben mélyen mégis minden álma valóra válására érdemtelennek érezte magát. Nagyon szeretett volna ő is kapni, de képtelen volt elfogadni.

Gyerekként a gondozóink jóindulatára van bízva, mekkora helyet kapunk az életben, mennyire kerülnek kielégítésre szükségleteink, kívülről érkezik minden, amire szükségünk van. Ha ez a folyamat sérül, ha azt éreztetik velünk, hogy nem számítanak a szükségleteink, vagy azt tükrözik vissza, hogy nem érdemeljük meg a gondoskodást, akkor felnőttként pont mi magunk leszünk azok, akik elnyomjuk, kizsákmányoljuk saját magunkat. Okkal érkeztél a Földre, szereped, feladatod van, és az élet megad ehhez minden szükséges erőforrást. 

Az, hogy a rendelkezésre álló térből mennyit foglalsz el, hogy az erőforrásokból mennyit használsz fel, ez bizony már tőled függ, a te mély önképed fogja meghatározni. Ha elégedetlen vagy az életeddel, ha szerencsétlennek, kihasználtnak, elhanyagoltnak érzed magad, ha gyakran jelenik meg benned az érzés, hogy nem számítasz, nem vagy fontos, érdemes megvizsgálnod, vajon te magad mekkora teret vagy hajlandó elfoglalni.

Kezdetnek rögtön megteheted, hogy felállsz, széttárod a karjaidat, és néhányszor hangosan kimondod: „Ez vagyok én. Itt vagyok, és elfoglalom a helyemet.”

Hattest du irgendwelche Fragen zur Methode oder zur Beratung?

Wir haben die häufigsten gesammelt und sie auch beantwortet.

Ich war noch nie in der Lage, einen Trancezustand zu erreichen. Was, wenn ich es jetzt nicht schaffe?

Wenn du auf dieses Problem gestoßen bist, bist du leider nicht gut über den Trancezustand informiert. Zu Beginn deiner AnaLog-Beratung werden wir dir genau erklären und zeigen, was ein Trancezustand ist und wie er funktioniert. Was dich erwartet, was du tun kannst, was du erleben wirst, etc. Alle deine Fragen dazu werden präzise und detailliert beantwortet. Dank dessen kann jeder während der Beratung einen Trancezustand erzeugen.

Werde ich mich an das erinnern, was während der Beratung passiert ist?

Ja, du wirst dich an alles genau erinnern und am Ende der Beratung werden wir besprechen, warum es passiert ist, welche Ergebnisse oder Veränderungen du erwartest und ob es sich lohnt, sich später noch einmal zu treffen.

Kann ich eine Begleitung mitbringen?

Natürlich kannst du das, denn wir haben keine Einwände dagegen. Allerdings solltest du dir bewusst sein, dass du vielleicht nur ungern redest oder Geheimnisse zu erzählen hast, was ein Hindernis für eine erfolgreiche Zusammenarbeit sein kann. Das gilt vor allem für Eltern-Kind- und Ehepartner-Beziehungen. In ihrem Fall empfehlen wir keine Teilnahme, weil sie sicherlich eine erfolgreiche Zusammenarbeit verhindern wird.

Funktioniert die Methode auch, wenn ich nicht an die Reinkarnation glaube?

Der Erfolg der Konsultation hängt nicht davon ab, was du tust oder nicht glaubst. Wir wissen, dass es funktioniert, weil wir es unzählige Male in unserem eigenen Leben und im Leben unserer Kunden erlebt haben. Wir wissen auch, wie der menschliche Geist funktioniert, wie du dich mit fehlerhaften Mustern programmiert hast und wie du sie korrigieren kannst. Das ist die Basis, auf der wir unsere Arbeit machen. Deine Erfahrung nach dem Treffen wird beweisen, dass du es geschafft hast.
Wir arbeiten mit Reinkarnationsbildern nur dann, wenn du es möchtest und nur wenn es gerechtfertigt ist. In den meisten Fällen ist es jedoch unnötig.

Was ist, wenn das Treffen nicht erfolgreich ist?

Es ist sehr selten, dass eine Beratung ihren Zweck nicht erfüllt. Wenn ja, dann ist der Termin kostenlos.

Wie lange dauert die Beratung? Was passiert, wenn es zu lange dauert?

Es ist sehr selten, dass eine Beratung länger als 90 Minuten dauert. Wenn das der Fall ist, dann deshalb, weil wir uns mehr Zeit als sonst nehmen, um mit dir zu sprechen, um den Erfolg sicherzustellen. Die Beratungsgebühr ist davon nicht betroffen. Jeder Termin endet, wenn das aktuelle Ziel erreicht wurde.

Die AnaLog-Methode wurde entwickelt, um dir zu helfen, deine Probleme und Konflikte zu lösen und dich selbst zu heilen.

Die Basis, wie es funktioniert, ist, dass deine Probleme und Symptome durch deine schlechten Entscheidungen verursacht werden. Du denkst wahrscheinlich, wie die meisten Menschen, dass man Entscheidungen im Nachhinein nicht immer ändern kann, aber das ist nicht der Fall. Die falschen kannst du nur im Nachhinein ändern, denn du findest erst im Nachhinein heraus, dass sie falsch sind, wenn sie schon falsch sind.

Deine Entscheidungen formen dein Verhalten. Schlechte Entscheidungen bauen aufeinander auf und du benutzt sie, um eine Kombination von Verhaltensweisen zu bilden, die deine Persönlichkeit ausmacht. Das ist es, was deine Probleme, Konflikte und Symptome verursacht, und du musst es ändern, um dein Leben zu ändern. Gerade in wirklich schwierigen und aussichtslosen Situationen hast du das Gefühl, dass es dir schlecht geht, aber du weißt nicht, was du tun oder wie du dich verhalten sollst, um dich zum Besseren zu verändern.

Es ist ein Problem, wenn du ängstlich bist, Selbstzweifel hast, Lampenfieber hast, Angst vor dem Zahnarzt hast, dein Kind nicht zahnt, eifersüchtig bist, dein Chef blöd ist, dein Untergebener dir auf die Nerven geht, deine Schwiegermutter dich mobbt, dein Mann ein Vollidiot ist, du keine Beziehung hast und seit Jahren keinen normalen Mann gefunden hast, du abnimmst, zunimmst, lesbisch wirst, high wirst, Phobien hast, Allergien, Ekzeme, etc. Du könntest tausend Probleme haben, die eine Sache gemeinsam haben. Du musst dich ändern, damit sie verschwinden, aber wie?

Dafür gibt es die AnaLog-Methode.

Es funktioniert auf der Basis von

Die AnaLog Methode basiert auf zwei menschlichen Fähigkeiten. Eine ist, dass du dein Leben durch deine Entscheidungen kontrollierst. Das andere ist, dass deine Entscheidungen durch deine Emotionen motiviert sind.

Deine Emotionen leiten und lenken also letztendlich dein Leben, ob du es nun willst oder nicht. Das wird besonders deutlich, wenn dir etwas nicht gefällt, du es ändern willst, aber trotz aller Bemühungen nicht kannst. Um etwas zu ändern, musst du zuerst deine Emotionen ändern, was du nicht nach Belieben tun kannst. Deine Emotionen sind das Ergebnis von schlechten Entscheidungen und Fehlern, die du in der Vergangenheit gemacht hast. Sie werden fixiert, damit du sie später, wenn die Zeit gekommen ist, nutzen kannst, um die Fehler, die du gemacht hast, ungeschehen zu machen und zu korrigieren. Falsche Entscheidungen können dann im Nachhinein korrigiert werden, wenn du reif genug bist und genügend Erfahrung gesammelt hast.

Die AnaLog-Methode nutzt deine Emotionen als Tracker, um Fehler zu finden und zu korrigieren, ganz ähnlich wie du ein Computerprogramm korrigieren würdest. Als Ergebnis wirst du dich verändern, und das Ergebnis wird sein, dass dein Problem überflüssig wird und verschwindet, gelöst.

Wie die Methode funktioniert

Einfache, schnelle, effektive, verständliche und messbare Methode.

Einfach, weil es sich auf das Problem konzentriert und es löst. Wir analysieren nicht, wir erklären nicht, wir lösen dein Problem, denn das ist es, was du willst. Mit der Emotion, die dein Problem antreibt, werden wir die Quelle des Problems finden und es beheben. Unser Ziel ist in erster Linie das Lösen, erst danach das Verstehen. Es erfordert keine vorherige Ausbildung, Vorbereitung oder besondere Fähigkeiten deinerseits. Sobald der Fehler mit AnaLog korrigiert ist, ändert sich die Emotion und damit auch du. Du wirst dich in der jeweiligen Situation anders fühlen und verhalten, und du wirst nichts mehr tun müssen, um erfolgreich zu sein.

Es ist schnell und effektiv, denn während der Beratung erforschen und lösen wir die betreffende Emotion und transformieren das Muster. Eine Sitzung reicht dafür immer aus, und jede Sitzung führt zu einer positiven Veränderung.

Verständlich. Das vielleicht wichtigste Merkmal der Technik ist, dass es keine mystischen, unverständlichen oder undurchsichtigen Punkte gibt. Als Ingenieur ist es für mich wichtig, zu verstehen und zu wissen warum. Das gilt auch für Emotionen. Während einer AnaLog-Beratung nutzen wir Emotionen, um die Konflikte aufzudecken, die aufeinander aufbauen. Dabei machen wir deutlich, warum und wie sie entstanden sind und schlimme Folgen hatten. Während der Beratung siehst du den Prozess ihrer Entwicklung, verstehst die Ursachen, erkennst und korrigierst den Fehler. Du wirst sehen, was du falsch gemacht hast und warum du dich jetzt anders verhältst. Das wird auch dazu beitragen, dass du den gleichen Fehler in Zukunft nicht wieder machst, die Veränderung ist also dauerhaft.

Sie ist messbar, denn AnaLog-Beratungen arbeiten mit realen Ereignissen und realen Verhaltensmustern. Das bedeutet, dass du die Veränderung in den wenigen Wochen nach der Beratung selbst beobachten kannst, wenn du mit der Situation konfrontiert wirst. Du kannst die Veränderungen, die du während der AnaLog-Beratung beobachtet und erlebt hast, mit dem realen Leben vergleichen. Du musst nichts glauben, denn die Erfahrung wird ihre Wirksamkeit in kurzer Zeit zeigen. Dank dessen kannst du überzeugt sein, dass du dein Leben umkrempeln kannst. Es macht keinen Unterschied, ob du es glaubst oder nicht, denn die Erfahrung beweist es.