A pénz a négy kvadráns tükrében

Manapság, a globális pénzügyi válság, a magánnyugdíj- reform, az emelkedő törlesztő részletek kapcsán sok szó esik a pénzről. Két egymástól jól elkülönülő áramlatot látok, amely az integrál szemlélet négy kvadráns modelljét használva a pénzzel kapcsolatos gondokat és azok megoldását két oldalról közelíti meg:

1.      A vonzás törvényén alapuló megközelítés (Bal Felső és Bal Alsó kvadráns)- belső megközelítés

2.      A pénzügyi intelligenciára fókuszáló megközelítés (Jobb Felső és Jobb Alsó kvadráns)- külső megközelítés

Mindkét megközelítés számos követővel, rajongóval bír, és önmagában is képes javulást hozni pénzügyi helyzetünkben. Ha azonban a témát integrál szemmel közelítjük meg, azt látjuk, hogy a kettő összetartozik, s a két megközelítés integrálásával teljes, átfogó képet kaphatunk a pénzhez fűződő viszonyunkról, valamint hatékony és minden nézőpontra kiterjedő módon dolgozhatunk e viszony javításán.

Pénz a Bal Felső kvadránsban (BF)- Mit jelent nekem a pénz?

A BF kvadráns, mint az egyéni, belső, szubjektív nézőpont a pénzhez fűződő viszonyom, hozzáállásom, érzéseim, gondolataim, hiedelmeim területe. Mit érzek, ha 20 ezreseket vizualizálok? Mit érzek, ha látom, hogy mások hogyan bánnak a pénzzel? Hogy érzem magam, ha anyagi jólétet/nehézségeket élek meg? A BF kvadránshoz tartozik minden, ami a pénzzel kapcsolatban bennem van, tudatosan, vagy tudattalanul. A pénzügyi megszállottságom, vagy egy elutasítás („minden pénzhez vér tapad”), egy eldugott hiedelem („a pénz irányítja a világot”), vagy egy tudattalan, negatív életfilozófia („született vesztes vagyok”). Erre a kvadránsra fókuszálnak azok a pénzügyi tréningek, önfejlesztő könyvek, amelyek a pénzügyi nehézségek hátterében a negatív gondolatokat, a pénz helyett a pénz hiányára való fókuszálást emelik ki, és a gondolatok, az érzelmi beállítódás megváltoztatásában látják a javulást. (Például a Titok című könyv, a Kérd és megadatik). Ezek a teóriák azt hirdetik, hogy a mentális kondicionálások határozzák meg, hogy valaki szegény, vagy gazdag. Mindez fontos összetevője a pénzügyi helyzetemnek, ahogy az élet bármely más területén, itt is meghatározóak a hiedelmeim, gondolataim, érzelmi hozzáállásom. Mindez azonban csak egy szelete egy összetett képnek. A következő mondatok befejezésével egyszerűen megvizsgálhatod, hogyan viszonyulsz a pénzhez:

A pénz számomra…

Pénz nélkül élni…

Pénzt költeni számomra…

Pénzt keresni számomra…

A mondatokat fejezd be, anélkül, hogy hosszasan gondolkoznál, vagy mérlegelnéd a választ, egyszerűen írd azt, ami elsőre eszedbe jut.

Pénz a Jobb Felső kvadránsban (JF)- Hogyan viselkedem a pénzzel?

Ez az individuális, objektív viselkedés területe a pénzzel kapcsolatban. Hogyan bánok a pénzzel? Hogyan használom a pénzt? Az egyéni pénzzel kapcsolatos viselkedés, amely objektív módon megfigyelhető. A fösvény, a nagyvonalú, a takarékos, az adományozó… stb. Ezek a viselkedésbeli hozzáállások éppúgy nyomot hagynak például a bankszámlánkon, mint a belső, érzelmi viszonyulásaim, s természetesen e két terület szorosan összefügg. Következtethetünk a pénzzel való bánásmódunkra a következőhöz hasonló mondatainkból: „Aranyszabály, ha azt akarod, hogy mindig elég pénzed legyen, hogy ne költs többet, mint amennyi bevételed van” Erre a területre fókuszálnak azok a tréningek, önfejlesztő könyvek, írások, amelyek a pénzügyi viselkedésünket hangsúlyozzák, s például a pénzügyeink rendszeres könyvelését, tervezését, számontartását javasolják az anyagi helyzetünk javítása érdekében.

Pénz a Bal Alsó kvadránsban (BA)- Pénzkultúra

Ez a pénzzel kapcsolatos, a közösségben megosztott interszubjektív, belső értékek, elképzelések, meggyőződések területe, mint például az adósságkultúra, a pazarlás kultúrája, az adakozás kultúrája. A családi, kulturális hiedelmeink. A kulturális, közös értékek területére is jellemzőek az árnyék, a tudattalan beidegződések, gondoljunk csak az eladósodásra, vagy a generációkon átívelő családi hiedelmekre. Ennek a területnek a megdolgozása a családi minta felismerése, tudatosítása, meghaladása, ami akár egy Hellinger féle felállítással is történhet, valamint a társadalmi pénzügyi etika árnyoldalainak tudatosítása, továbbfejlesztése illetve az egyensúlyi állapot helyreállítása (adni/elvenni, individuális/kollektív, jogok/kötelességek, adók/támogatások.

Pénz a Jobb Alsó kvadránsban (JA)- Pénzügyi rendszer

A pénzügyi válság, a nyugdíjválság kapcsán különösen hangsúlyossá vált terület a kollektív, külső pénzügyi rendszerek területe, mint a pénzügyi rendszerek, adórendszer, bankrendszer, a kollektív gazdasági rendszer. Ez a pénzpolitika fő tevékenységi területe, kamatot emelnek, vagy csökkentenek, törvényeket hoznak, különadót vetnek ki, hatással bírnak az árfolyamokra, az inflációra. Fontos és hangsúlyos területet ez, ám amint látod, csak egy negyedét teszi ki az összképnek. Megfontolt lépés, ha gondoskodsz a saját nyugdíjadról, ám ha a másik három kvadráns szempontjait figyelmen kívül hagyod, úgy csak negyed lépést tettél a pénzügyi biztonságod érdekében.

Teszteld magad!

Mondd ki hangosan a következő mondatot: „Megérdemlem az anyagi jólétet és gazdagságot” Figyeld meg közben, mit érzel! Nyugalom van benned, jóérzés, vagy nyugtalanság, feszültség? Megtudhatod, hogy az anyagi jólét számodra értékes, vagy épp elítélendő.

A következő, cizelláltabb mondattal: „Szabad gazdagságban élnem” megvizsgálhatod, hogy engedélyezett-e számodra az anyagi jólét. Ha ennél a mondatnál bizonytalan vagy, feszült, az annak a jele lehet, hogy valaki- legtöbbször a családból- „rossz szemmel nézi” a gazdagságot. Ha rossz érzéseid vannak ennél a mondatnál, akkor valószínűleg lojális vagy valakihez a családi múltból, ismétled az ő pénzügyi mintáját. Ez esetben a legjobb megoldás a családállítás.

Szerző: Andi

Felhasznált irodalom: Rolf Lutterbeck: Die dunkle Seite des Geldes

Michael Habecker: Money makes the world go round

Szerző: Veit Lindau

„A titok, hogy hogyan éljük álmaink életét abban rejlik, hogy kezdjük el álmaink életét élni. Mégpedig azonnal és olyan intenzíven, amennyire csak lehetséges” Dooley, Mike

8 éve abban a nagy szerencsében van részem, hogy évente egyszer, munkám részeként szabadon élő delfinekkel úszhatok. Egy egykor nevetségesnek tűnő álomból valóság lett. Most is épp itt vagyunk, Bimini szigetén, egy mágikus kis szigeten a Karibi óceán közepén. Az idő itt másképp telik. Egy nap az óceánon úgy elszáll, mintha nem is lett volna, közben pedig olyan tartalmas, mintha egy hét lenne. Minden nap kiutazunk a türkizkék, kristálytiszta tengerre, hogy az itt valóban szabadon élő delfinek megtalálhassanak minket.

Az itt és most mesterei

Tegnap, az egyik ilyen varázslatos találkozás után hirtelen egy felismerésre jutottam, ami nagyon banális, és ami engem ebben a pillanatban nagyon elgondolkoztat. Nyilvánvalóvá vált számomra annyira tisztán, mint még soha, hogy ezek a lények egész nap semmi mást nem csinálnak, mint léteznek.

A delfineknek nincsen tulajdonuk, amit magukkal kellene hurcolniuk.

Nincs pénzük a bankban, ami miatt aggódniuk kellene.

A delfineknek valószínűleg nincsen koncepciójuk arról, hogy a megélhetésükért dolgozni kell.

Nincs tervük, stratégiájuk, nincs tegnapjuk és holnapjuk.

Ezek helyett övék a teljes valójában megélt pillanatok egymáshoz kapcsolódó láncolata.

Tudtad, hogy a delfinek ellentétben velünk, tudatosan lélegző lények?

Ez azt jelenti, hogy míg mi egész nap tevékenykedünk, anélkül, hogy tudatában lennénk a lélegzetünknek, a delfinek minden egyes lélegzetvételt tudatosan döntenek el.

Nagyon valószínű, ez is oka az intenzív jelenlétnek, amit a közelükben érzünk. A delfinek szemmel láthatóan (az agykapacitásukhoz mérve) legalább olyan intelligensek, mint mi. Ám ők sok millió évvel ezelőtt egy teljesen más fejlődési út mellett döntöttek. Nem építenek házakat, utcákat és gépeket, mint mi. Ezzel szemben úgy tűnik a jelen megélésének művészetében és a kommunikációban messze előttünk járnak.

Még sokat tudnék erről írni, de elsősorban azokat a kérdéseket szeretném megosztani veled, amik a tegnapi találkozás után felmerültek bennem:

Mindaz, amit mi emberek nap mint nap teszünk, mennyire önmagunk spontán és szabad kifejeződése?

A napi munkánk mennyire új területek kreatív meghódítása?

Értékeink demonstrálása?

A tényleges vonzódásaink megnyilvánulása?

A feszültség

Újra tudatossá vált bennem, milyen fájdalmas feszültséget rejt magában a munkáról alkotott koncepciónk: magától értetődőnek tartjuk, hogy naponta 8 olykor 10 órán keresztül olyan dolgokat teszünk, ami minket nem igazán elégít ki. Mindezt gazdasági kényszerekkel magyarázzuk, s közben elfelejtjük, hogy mi magunk vagyunk azok, akik a mókuskereket megalkottuk.

Talán naiv utópistának tartasz engem, én meg vagyok róla győződve, hogy a napi munkánk célja az öröm és a szabad önkifejezés.

Tudtad, hogy a delfinek fogságban ugyan beidomított színjátékokat végeznek el az ételért, de csak 2 évig élnek, ellentétben a szabadon élő társaikkal, akik legalább 30 évet? Néhány delfin rabságban akár öngyilkosságot is elkövet.

Mi történik az örömünkkel és a vágyainkkal, ha külső és belső kényszerek börtönében találjuk magunkat? Ha pénzért idomított teljesítményt nyújtunk, ahelyett, hogy azt tennénk, amire valójában hivatottak vagyunk.

Kérlek, ne érts félre!  Egy kellemetlen állás elfogadása, hogy magunkat és a családunkat tápláljuk számomra mélységesen tiszteletreméltó és konzekvens.

Ugyanakkor nagyon izgat engem egy olyan világ elképzelése, amelyben az ember teljes és tökéletes odaadásból dolgozik, nem csak azért, hogy a fizikai igényeit kielégítse.

Az amerikai pszichológus, Maslow már 1943-ban nyilvánosságra hozta az emberi szükségletek piramismodelljét.  A mögöttes ötlet egyszerű: az emberi szükségletek úgy épülnek egymásra, mint egy piramis lépcsőfokai. Az ember először az alacsonyabb szintű szükségleteket igyekszik kielégíteni, mielőtt egy új, differenciált szükséglet megjelenne.

Mi a célja a munkának?

A munkánkhoz kapcsolódó szükségletek szintjei

Ha mindezt lefordítjuk az emberi munkára vonatkozó elképzelésekre, felismerhetjük, hogy a munka a legalsó szinten mindössze az anyagi és fizikai szükségleteink kielégítésére szolgál.

Egy olyan országban, ahol például nagy szegénység uralkodik, a munka nem az önmegvalósításról szól, hanem a puszta túlélésről. Amint a túlélés biztosított, szóba jön a szociális elismerés és a státusz iránti igényünk. Ha elegendő elismerést kaptunk másoktól, növekedni kezd a vágyódás, hogy jobban megismerjük önmagunkat, és megfeleljünk a személyes érdeklődésünknek. Amint ezt az evolúciós lépést is megléptük, felmerül bennünk az igény, hogy a munkánk által másokat ténylegesen szolgáljunk.

Ezeket a fejlődési fokokat ne úgy képzeljük el, mint amelyek egymástól élesen elválnak, inkább úgy, mint hullámokat, amelyek egymásba folynak. Végül is mind a négy szükséglet megvan mindannyiunkban.

A saját fejlődésemet alapul véve ezt a négy alaphullámot látom meglévőnek, és mindezt a klienseim tapasztalatai százszorosan megerősítik. A piramismodell segíthet nekünk, hogy megértsük, a munkánk melyik aspektust nem elégíti ki, ami miatt munka után elégedetlenül megyünk haza.

Szárnyakat ad nekem a gondolat, hogy hozzájárulhatok egy olyan világ megteremtéséhez, amelyben valamikor majd teljesen magától értetődő lesz, hogy a munkánk mind a négy szükségletet kielégíti. Ezt hívom én integrál munkának.

Egy integrál munka négy szintje

Az integrál munka elégséges anyagi bázist ajándékoz nekünk. Hiszen ameddig fizikai szükséghelyzetben vagyunk, nem tudjuk kibontakoztatni a tényleges kreativitásunkat. Az integrál munka játékos módon megajándékoz minket más emberek elismerésével. Láthatóvá tesz minket és a mi egyedi hozzájárulásunkat a világhoz. Így jelentős szociális visszajelzést nyerünk. Elismerést kapni azért, amit teszünk nagyon szép dolog. Nem kell, hogy az egónkat hizlalja. A lelkünket boldogíthatja.

Az integrál munka az általam ismert legalaposabb és legintenzívebb útja az önmegvalósításnak. Amikor a munkámban valóban önmagamat fejezem ki, hogy ki vagyok, hogy miben hiszek, nagymértékben meggyorsítom a fejlődésemet.

Egyben azt a tapasztalatot szerzem (mint egy biofeedback), hogy a munka csakugyan örömömre szolgál és több energiát ad, mint amennyit visz.

Az integrál munka magától értetődően más lények javát szolgálja különösebb erőfeszítés nélkül. Számomra ez kristálytiszta logika. Az élet maga a szolgálat univerzális hálózata. A virágok és a méhek tökéletes módon támogatják egymást, miközben azok, amik. Ezért aztán mély meggyőződésem, hogy te és én egy meghatározott céllal születtünk.

„Az életben a legnagyszerűbb öröm, hogy egy olyan célt szolgálj, amelyet te magad hatalmasnak tartasz.”

George Bernard Shaw

Hogyan találjuk meg ezt a célt?

Úgy, hogy követjük magunkban a tiszta öröm nyomát. Sok út létezik, de csak egyetlen irányban van nyitva minden ajtó. Ez pedig a szenvedély útja. A vágyaid útja, a vonzódásaid útja, a különleges képességeid útja. Csak akkor tudod magad teljesen nekünk ajándékozni, ha pontosan azt a hangot találod meg, amire a te hangszeredet hangolták. Akkor az erőfeszítéseid már nem a siker nyomában loholnak, hanem a siker tevékenységed természetes velejárója lesz. Mert az élet mindig abban érdekelt, hogy lehetővé tegye számodra a teljes kibontakozást. Hív téged belülről és kívülről. Ha követed a hívást, hosszú távon több tiszta örömöt élhetsz meg és könnyű sikert.

Ha mindez ennyire természetes, miért esik annyi felnőttnek a nehezére, hogy meghallja ezt a hívást, illetve hogy bízzon benne?

Mert a legtöbbünket arra neveltek, hogy a belső intuíciót lecseréljük a külső megfontolásokra. És ezzel el is érkeztem a bébihez. Liah a legifjabb résztvevőnk itt Biminin. Élvezem, ahogyan látom őt az anyukájával.

Anyukája figyeli őt, és teret ad neki. Teret ad, hogy követhesse a belső hangját, és hogy a következményekből tanuljon.

Még csak hét napja vagyunk itt, ám Liah csak ez idő alatt is annyi új dolgot megtanult. Szabadon, magától, a kíváncsiság belső forrásából táplálkozva hihetetlenül gyorsan és effektíven tanul. Az ő megfigyelése elmélyíti az élet intelligenciájába vetett bizalmamat. Az én és a te belső elhivatottságába vetett bizalmamat.

Talán te is úgy vagy vele, mint én. Valamikor az életutam során elvesztettem ezt a belső hangot. Túl sok autoritás túl kevéssé bízott bennem. Ahelyett, hogy teret engedtek volna nekem, megmondták, merre hány méter, és mi a jó nekem.

Ezt nem panaszképp mondom. A végeredmény, mindennek értelmet ad. Mire 18 éves lettem szinte teljesen elvesztettem a küldetésem. További 18 évre volt szükségem, hogy újra felfedezzem. Ezáltal tudom, hogy mennyire fájdalmas, ha nem tudjuk, hogy mit akarunk, miért jöttünk a világra. És ismerem a megváltó örömöt is, amikor valaki újra megtalálja a maga egyedi útját, dalát, szenvedélyét.

A második születés

„ Két nagyszerű nap van egy ember életében. A nap, amikor megszületik és a nap, amelyiken felfedezi, hogy mire született.”

William Barclay

Szívből kívánom minden embernek, hogy megélje ezt a másodikat is. Mert ezen a napon megszűnik a határ a munka és a magánélet között. Ezen a napon felhagyunk azzal, hogy a pénzért dolgozzunk, helyette a pénz végre értelmes csereeszközként fog szolgálni minket. Ezen a napon a siker az önkifejezésed kellemes velejárója lesz.

Ezen a napon ujjong az egész létezés, csendben vagy hangosan, hatalmas megkönnyebbülést élsz át, és a benned rejlő gazdagság természetes módon áramolni kezd.

Mi igazán intelligens?

A delfinek intelligenciáját messzemenőkig elismerik – de hogy az agyuk egyenrangú az emberével csak most bizonyították be tanulmányok. A legutóbbi eredmények szerint a delfinek teljesítenek minden kritériumot mely alapján individuumként tekinthetőek. A méreteikhez viszonyítva valamivel kisebb az agytömegük, az agyuk azonban erősebben barázdált és nagyobb a felülete, ez a tulajdonsága kiegyenlíti a hiányzó agytömeget. A barázdáltság elsősorban a neocortexet érinti, azt az agyi struktúrát, amely a komplikált gondolkodási folyamatokat és az öntudatot irányítja. Az is izgalmas, hogy a delfineknek mostanáig 2 millió évük volt, hogy az agyuk potenciálját használják és fejlesszék. Nekünk, embereknek ezzel szemben 250 ezer évünk.

Adja magát a kérdés: ha a delfinek az intelligenciájukat nem arra használták, hogy felhőkarcolókat építsenek, és számítógépet fejlesszenek ki, akkor mire? Csak egyszerűen élnek bele a világba vagy tényleg tanulhatunk tőlük valami értékeset?

Ha nem is lehetséges az állatok viselkedését emberi mértékkel mérni, olyan sok féktelen örömöt és spontaneitást látok a delfinekben, akikkel itt Biminin találkozom. Elképzelek magamnak egy víz fölötti világot, ahol az emberek, amit korábban munkának neveztek csak játéknak tekintik. Az öröm játékának, hogy kifejezzék önmagukat, megajándékozzák egymást.

Ha ezt a cikket ideáig elolvastad, valószínűleg vagy fantasztának tartasz engem, vagy egészen pontosan tudod, hogy milyen küldetésről írok.

Az első esetben még azt szeretném mondani neked, hogy megértelek. Én is sokáig lehetetlennek tartottam, hogy egyedül és kizárólag arra születtem, hogy örömöt éljek át és örömöt osszak meg. De néhány éve meggyőzött engem az élet arról, hogy sosem tudok eleget ahhoz, hogy a pesszimizmus luxusát megengedhessem magamnak.

Amennyiben a második igaz rád, szeretnék odakiáltani neked, nagyszerű, hogy ismered a küldetésedet. Maradj hű hozzá, akkor is, ha egyszer majd több kérdést tesz fel, mint amennyi választ ad. Semmi nem szebb, mint egy olyan ember, aki megtalálta a saját dalát, s ezt megosztja a világgal.

„Mi az a változás az életedben, ami félelemmel tölt el? Melyik individuális vagy globális krízistől komorulsz el?

Röviddel azelőtt, hogy a csibe kikel, a tojáshéjon belül elviselhetetlen lesz a szűkösség. A még éppen tápláló magzatvíz mérgezővé válik.

Mi lenne, ha a csibe ebben a pillanatban tudna gondolkozni? Lehet, hogy elkezdene kételkedni? Talán küzdene az újjászületés folyamata ellen, ahogyan mi tesszük olykor?

Abból, amit ma személyes vagy kollektív, globális krízisként élünk meg, mi az a pillanat, ami a tojáshéj megrepedése előtti pillanat?

Hol éled meg éppen az életedben régi ötleteid fenyegető szűkösségét?

Tényleg eleget tudsz ahhoz, hogy megengedd magadnak a pesszimizmus luxusát?”

Veit Lindau

A krízis görög eredetű szó, és a válság mellett fordulatot is jelent.  Mi, emberek, hajlamosak vagyunk félni az életünkben bekövetkező fordulatoktól, elfelejtjük, hogy valaminek a vége mindig valami újnak a kezdete is egyben. Ezért feltett kézzel szenvedjük el a változásokat, a „legrosszabbra készülve”.

Ugyanakkor, ha készek vagyunk beengedni a változást az éltünkbe, a krízis a megújulást hozza el.  Az élet maga a változás. Az univerzumban minden változik, vagy meghal.

Akár globális, akár személyes krízist élünk meg az életünkben, az mindig arról szól, hogy bizonyos dolgok megújulásra, fejlődésre szorulnak. Életünk valamely területén szűkössé vált számunkra a tér, ideje hát, hogy feltörjük tojáshéjunkat és az új lehetőségeket válasszuk.

Természetes, hogy minden új, kiszámíthatatlan, ismeretlen megijeszt. Minden érzelem az ösztönös énünktől jövő üzenet, jelzés. A félelem például jelzi, hogy ismeretlen, kiszámíthatatlan területre értél, légy éber! Ha engeded megjelenni a félelmet, engeded, hogy szabadon áramoljon benned, megajándékoz az összpontosított figyelemmel, az intuícióval. A lényeg, hogy ne fojtsuk el (abból lesz a szorongás, pánik), ne raadjunk bele (aggódás). Csak engedjük magunkban szabadon áramolni, legyünk jelen benne, és figyeljünk az üzenetére.

Életed melyik területén élsz meg krízist? Úgy is kérdezhetem, hol ajándékoz meg az életed a fordulattal, a megújulás lehetőségével?

Kész vagy rá?

Ha támogatást keresel a nehéz helyzeteid megoldásához,  a Think Big Evolution online tréning érdekes lesz a számodra.

Szerző: Veit Lindau

Fordította: Andi

Ebben az életben nincs biztonság.

Minden, ami meg tud születni, meg is fog halni.

Minden, amit meg tudsz érinteni, azt újra el kell engedned.

Minden, amit megnyerhetsz, azt újra el fogod veszíteni.

Az emberek jönnek, s újra távoznak.

Homokvárakat építünk, amiket aztán lerombolunk.

A test hamuvá válik.

Semmi, amit szavakkal ki tudsz fejezni, nem létezik valójában.

Semmi sem szilárd.

Semmi sem biztos.

Hogyan tudsz mégis nyugalomra lelni?

Úgy, hogy könyörtelenül szembenézel a félelmeiddel és valamennyi illúziódat kiveszed a kezéből. Ne tereld el a figyelmedet! Figyelj rá! Hagyd abba, hogy zajos játékokkal és kedves gesztusokkal vígasztalod magad! Figyelj a félelemre! Fogadd el a homokvárad leomlását, mielőtt az ténylegesen bekövetkezne! Mondj le arról, hogy a semmitől való félelmedet jól csengő, spirituális koncepciókkal ringatod álomba! Érezz minden érzést, ami a meztelen igazsággal együtt érkezik, ám érezd őket józanul! A sajnálatban való dagonyázás a gyengéknek való. Forradalmároknak nincs erre ideje. Élj a befejezés állapotában! Élj szelíden borotvaélen táncolva! ITT. A jelenben.

A múltad elmúlt. Örökre. Hagyj fel azzal, hogy újra és újra rágódsz rajta! Engedd el! Légy itt!

A jövő sosem jön el. Mert amikor itt van, az ismét MOST lesz. Abból az értékes pillanatból fog állni, amit éppen most tapasztalsz meg.

Találd meg a víziódat! Tárd fel magadban, és aztán engedd el! Légy újra – a létezés minden egyes szintjén – ITT.

Amikor minden dolgok mulandósága kopog az ajtón – pénzügyi veszteség, betegség vagy a szerelmed ráncainak a formájában – ne rohanj el előle!  Tárd ki az ajtódat, és köszöntsd a vendéget! Engedd, hogy megtanítsa neked az elmúlás művészetét! A tudatos halál az öngyilkosság ellentéte. A tudatos halál a te bátor választásod, hogy magadat ITT és MOST megnyitod egy álarcok nélküli, vad, csodákkal teli élet előtt – megszabadulva minden illúziótól.

Ne fuss tovább a félelmeid elől! Hagyd, hadd jöjjenek, és maradj közben józan. Félelmeid támadtak? Na és! Hadd jöjjenek! Ne nézz félre! Lélegezz tovább! Nyugodtan! Figyeld szelíden, ahogyan a félelem megérinti a testedet, körbezárja a sejtjeidet! Egy rövid pillanatra minden hideggé válik, minden megdermed. Ne vessz el a drámában! Lélegezz tovább, és figyelj! Majd éld meg, ahogy a félelem továbbáll!

Szegezd magad önként a halandóságod keresztjéhez és maradj tudatos, miközben látod, hogy minden, ami jöhet, az újra elmegy. Fogadd el a minden érinthető halálát és fedezd fel az örökre ÉRINTETLENT! Halj meg szabad akaratodból az illúzióidban, és ünnepeld a feltámadását mindannak, ami igaz!

Újra és újra.

Nincs biztonság, ám létezik ez a pillanat. A pillanat, ami mindig friss és mindig önmagában tökéletes. Az egyetlen lehetőség, hogy megbékélj a dolgok halandóságával az, hogy a pillanatra koncentrálsz, és a pillanatot teljesíted ki.

Ajándékozd oda magad!

Önmagadat odaajándékozni azt jelenti, hogy meghalsz a régi énben és újjászületsz.

Hagyd el a partot!

Légy a folyó maga!

Az életed folyója a TE biztonságod.

Engedd el!

A múltad elmúlt. Örökre. Hagyj fel azzal, hogy újra és újra rágódsz rajta! Engedd el! Légy itt!

A jövő sosem jön el. Mert amikor itt van, az ismét MOST lesz. Abból az értékes pillanatból fog állni, amit éppen most tapasztalsz meg.

Találd meg a víziódat! Tárd fel magadban, és aztán engedd el! Légy újra- a létezés minden egyes szintjén – ITT.

Amikor minden dolgok mulandósága kopog az ajtón- pénzügyi veszteség, betegség vagy a szerelmed ráncainak a formájában- ne rohanj el előle! Tárd ki az ajtódat és köszöntsd a vendéget! Engedd, hogy megtanítsa neked a meghalás művészetét! A tudatos halál az öngyilkosság ellentéte. A tudatos halál a te bátor választásod, hogy magadat ITT és MOST megnyitod egy álarcok nélküli, vad, csodákkal teli élet előtt- megszabadulva minden illúziótól.

Ne fuss tovább a félelmeid elől! Hagyd, hagy jöjjenek, és maradj közben józan. Félelmeid támadtak? Na és! Hagy jöjjenek! Ne nézz félre! Lélegezz tovább! Nyugodtan! Figyeld szelíden, ahogyan a félelem megérinti a testedet, körbezárja a sejtjeidet! Egy rövid pillanatra minden hideggé válik, minden megdermed. Ne vessz el a drámában! Lélegezz tovább, és figyelj! Majd éld meg, ahogyan a félelem továbbáll!

Szegezd magad önként a halandóságod keresztjéhez és maradj tudatos, miközben látod, hogy minden, ami jöhet, az újra elmegy. Fogadd el a minden érinthető halálát és fedezd fel az örökre ÉRINTETLENT! Halj meg szabad akaratodból az illúzióidban, és ünnepeld a feltámadását mindann

A múltad elmúlt. Örökre. Hagyj fel azzal, hogy újra és újra rágódsz rajta! Engedd el! Légy itt!

A jövő sosem jön el. Mert amikor itt van, az ismét MOST lesz. Abból az értékes pillanatból fog állni, amit éppen most tapasztalsz meg.

Találd meg a víziódat! Tárd fel magadban, és aztán engedd el! Légy újra- a létezés minden egyes szintjén – ITT.

Amikor minden dolgok mulandósága kopog az ajtón- pénzügyi veszteség, betegség vagy a szerelmed ráncainak a formájában- ne rohanj el előle!  Tárd ki az ajtódat és köszöntsd a vendéget! Engedd, hogy megtanítsa neked a meghalás művészetét! A tudatos halál az öngyilkosság ellentéte. A tudatos halál a te bátor választásod, hogy magadat ITT és MOST megnyitod egy álarcok nélküli, vad, csodákkal teli élet előtt- megszabadulva minden illúziótól.

Ne fuss tovább a félelmeid elől! Hagyd, hagy jöjjenek, és maradj közben józan. Félelmeid támadtak? Na és! Hagy jöjjenek! Ne nézz félre! Lélegezz tovább! Nyugodtan! Figyeld szelíden, ahogyan a félelem megérinti a testedet, körbezárja a sejtjeidet! Egy rövid pillanatra minden hideggé válik, minden megdermed. Ne vessz el a drámában! Lélegezz tovább, és figyelj! Majd éld meg, ahogyan a félelem továbbáll!

Szegezd magad önként a halandóságod keresztjéhez és maradj tudatos, miközben látod, hogy minden, ami jöhet, az újra elmegy. Fogadd el a minden érinthető halálát és fedezd fel az örökre ÉRINTETLENT! Halj meg szabad akaratodból az illúzióidban, és ünnepeld a feltámadását mindannak, ami igaz!

Újra és újra.

Nincs biztonság, ám létezik ez a pillanat. A pillanat, ami mindig friss és mindig önmagában tökéletes. Az egyetlen lehetőség, hogy megbékélj a dolgok halandóságával az, hogy a pillanatra koncentrálsz, és a pillanatot teljesíted ki.

Ajándékozd oda magad!

Önmagadat odaajándékozni azt jelenti, hogy meghalsz a régi énben és újjászületsz.

Hagyd el a partot!

Légy a folyó maga!

Az életet folyója a TE biztonságod.

Engedd el!

ak, ami igaz!

Újra és újra.

Nincs biztonság, ám létezik ez a pillanat. A pillanat, ami mindig friss és mindig önmagában tökéletes. Az egyetlen lehetőség, hogy megbékélj a dolgok halandóságával az, hogy a pillanatra koncentrálsz, és a pillanatot teljesíted ki.

Ajándékozd oda magad!

Önmagadat odaajándékozni azt jelenti, hogy meghalsz a régi énben és újjászületsz.

Hagyd el a partot!

Légy a folyó maga!

Az életet folyója a TE biztonságod.

Engedd el!

Szerző: Veit Lindau, a Think Big Evolution online kurzus szerzője
Fordította: Oros Andrea

Valamennyi probléma közül a legnagyobb a remény, hogy az életünk egyszer problémamentes lesz.

A remény, hogy létezik EGY mágikus villanykapcsoló.

Egyszer felkattintjuk, s örökre világos marad.

Soha többé nem lesz problémánk.
Nem lesznek anyagi gondjaink, nem leszünk betegek. Csak boldog kapcsolataink lesznek. Nem lesznek többé rossz érzéseink.
Te is álmodtál már erről?

Hahaha!

Tulajdonképpen mi is a probléma?

.
A probléma szó görög eredetű (gr. πρόβλημα próblema), jelentése: felvetés, előterjesztés, „valami, amit [megoldásra] előterjesztettek“

Létezik olyan nap az életedben, amikor semmi megoldandó feladatod nincs?

Élni azt jelenti, hogy vannak problémáink.

.

Csak ha nagyon lassan mozdulsz, vagy egyáltalán nem mozogsz, csak akkor gondolod, hogy az a megoldás, hogy megszünteted a problémádat.
Az az ember, aki intenzív módon él, sok hibát követ el és gyorsan tanul, hamar észreveszi, hogy:
A fejlődés azt jelenti, hogy egy kisebb problémát lecserélünk egy átfogóbbra.

•    Először az a problémád, hogy nincs párkapcsolatod, majd lesz párkapcsolatod, ami egy komplexebb probléma.
•    Nincs pénzed. Ez egy meglehetősen idegesítő, ám relatív egyszerűen megteremthető probléma. Ám ha sok pénzed van, az újabb problémákat vet fel.
•    Be van zárva a szíved? Igen, ez probléma. Megnyitod a szíved, s hirtelen sokkal intenzívebben érzel, több mindent látsz, sokkal több emberben ismered fel önmagad. Most már nem csak saját problémáid vannak. Most már az embertársaid problémái is hozzád tartoznak. Olykor azt fogod kívánni, bárcsak érzéketlenné válhatnál újra.

Mindegy, hogy önként vállalva, vagy épp  kétségbeesésemben én bizony együtt tudok élni a következővel:

.

Élni azt jelenti, hogy vannak problémáink.

.

Az evolúció problémák sorozata, mely problémákat, ha megoldjuk, az újabb problémákat teremt.

.
Butaság az, amikor harcolunk egy probléma ellen, ami már úgyis jelen van.

.
Neurózis az, amikor megpróbálunk úgy tenni, mintha a probléma kisebb, nagyobb, szebb vagy rondább lenne, mint amilyen.

.
Mánia az, amikor megpróbálod a problémádat másra hárítani.

.
Kijózanodás az, amikor a problémád minden áthárítás után visszatér hozzád egy kicsit kellemetlenebb módon. Szeret téged.

.
Szabaddá akkor válsz, ha elfogadod azt a tényt, hogy nem rendelkezel egy ‘megszabadulok – minden – problémától’ jeggyel. Ha erre vágysz, akkor a leszületéskor egy másik útirányt kellett volna választanod. A Föld ugyanis a korrepetálásra küldöttek bolygója. És a korrepetálók ugye hogyan tanulják meg az élet egyszer egyét? A problémákon keresztül.

.

A siker azt jelenti, hogy célzottan és teremtő módon képes vagy befolyásolni, hogy következő alkalommal milyen problémát szeretnél kapni.

.

Kreativitás szabadul fel benned, ha a problémáidat játékosan, kihívásként tudod fogadni.

.

A szeretet véget vet a jelenlegi problémáddal való hadakozásnak, s helyette gyógyszereddé változtatja azt.

.

A misztika arra hív, hogy eggyé válj a problémáddal, míg végül már csak az egység van.

.
A felébredés egy pillantást enged a kulisszák mögé – oda, ahol a problémáid soha nem is léteztek.

.

A humor segít, amikor újból fel kell menned a színpadra, s meg kell  oldanod a problémádat, jól lehet már tudod, hogy az valójában nem is létezik.

.

Tapasztalt akkor vagy, amikor világossá vált számodra, hogy egy probléma megoldása után a következő máris úton van feléd.

.
Okos akkor vagy, ha felismered, hogy valójában mindig tudod, hogy mi a következő lépés ahhoz, hogy megoldd a jelenlegi problémádat.

.
Ugyan nem kell ezt a megoldást alkalmaznod, de a játék sokkal szórakoztatóbb lesz, ha elfogadod, hogy minden problémát te magad választasz magad számára.

.

Mert így most már dönthetsz…

… vagy tiszteled, és akár valamennyire még élvezed is a jelenlegi problémádat,
…vagy keresel magadnak egy új problémát.

.

It’s up to you!

Ui: Mellesleg, a bölcsesség azt jelenti, hogy többé már nem problémákról beszélsz, hanem egyszerűen az ÉLETRŐL.

Harmónia, boldogság, békés, kiegyensúlyozott élet. Mindannyian erre vágyunk, ezt akarjuk elérni. Könyveket olvasunk, tréningekre járunk, jósnőt, asztrológust keresünk fel, hogy megmondja, miért a stressz, a boldogtalanság és a békétlenség van jelen az életünkben. “Mondd meg, mit tegyek?”, hangzik el sokszor, sokak szájából.

Túlterheltek vagyunk, szenvedünk az időhiánytól, miközben naponta információk és ingerek áradata zúdul ránk, amitől sokszor összezavarodunk, és elveszítjük a tájékozódást, megértést. Az életünk komplex, sűrű és felgyorsult, ami új kihívások elé állít minket és új megoldások megtalálását várja tőlünk. Az integrál életmód egy lehetséges válasz ezekre a kihívásokra, egy egyszerű eszköz, amivel – ha nem is varázsütésre –  békét és harmóniát varázsolhatunk az életünkbe.

A kiegyensúlyozott élet – ahogyan a neve mutatja – az egyensúlyon alapszik. Az életünkben a különböző életterületek egyensúlyban vannak, egyformán gondoskodunk a testünkről, a lelkünkről és a szellemünkről. Más megközelítésben a család, a munka, a pihenés és feltöltődés egyaránt teret és szerepet kap. “És honnan lesz erre időm?”, hangzik el ilyenkor legtöbbször a kérdés – tegyük hozzá jogosan, hiszen a legtöbben az időhiánytól szenvedünk.

Ugyanakkor a legnagyobb problémánk nem az időhiány, hanem a hatékonyság hiánya. A “Ki nevet a végén?” társasjáték valószínűleg mindenki által ismert és kedvelt gyerekkori játék, ezért ennek példáján mutatom be, mire gondolok.

Korábban az életünk úgy nézett ki, mintha egy főjátékmester a társasjátékban azt a szabályt hozta volna, hogy egyszerre egy bábuval lehet haladni, amikor ezzel a bábuval beértünk a házba, akkor indíthatjuk a következő bábut. Egy egy meglehetősen unalmas, ugyanakkor jól átlátható, biztonságos és kiszámítható játék, ahol sokat nem kell gondolkoznod, dobsz, és a dobás adta lépéseket megteszed. Izgulsz, hogy jól tudj dobni és ne üssenek ki.

Jelenleg egészen más szabályrendszer van. Egyszerre mozgathatod az összes bábudat, taktikázhatsz és még az is lehet, hogy valahonnan több bábura teszel szert, mint a játékostársaid. Nem biztonságos, nem kiszámítható, minden pillanatban taktikát, döntéseket és felelősségvállalást igénylő, ugyanakkor rendkívül izgalmas játék. Legtöbben azonban az izgalom, a lehetőségek végtelen tárháza, a döntés szabadsága helyett stresszt, túlterheltséget, bizonytalanságot és káoszt élünk meg, ezért az izgalmas taktikázás helyett arra a játékosra hasonlítunk, aki össze-vissza rángatja a bábuit, kapkod, ideges, és kiborul a játék végére.

Életünk – a példához hasonlóan – kapkodó: néha zumbázok, majd futok, aztán inkább diétázni kezdek, majd a vonzás hatalmát kezdem el próbálgatni. Az szomszédasszonyom egy káposztakapszulát ajánl, a kolléganőm viszont a kineziológiára esküszik, és csábítóak a Bach cseppek is. Közben az iskolában gondok vannak a gyerekkel, így inkább azzal kell foglalkozni, a férjem pedig éjjel-nappal a Facebookon csajozik, szóval jól jönne az ingyenes konfliktuskezelő e-mail kurzus. Az eredmény: stressz, elégedetlenség, temérdek kidobott pénz és idő és kudarc kudarc hátán.

Mi a megoldás?

A tudatos élet. Tudatában vagyok, honnan, hova akarok eljutni. Tudatában vagyok, ki vagyok én, és mi végre vagyok a világon. Tudatosan élek a lehetőséggel, hogy végre nem mások határozzák meg nekem, hogyan éljek, érezzek és gondolkozzak, magam döntöm el, mit akarok, és attól kezdve tudatosan a céljaimnak szentelem az egész életem. A bábuk ide-oda rángatása helyett, átgondolom, és megcselekszem, ami számomra célravezető.

Ezzel természetesen nem találtam fel a spanyol viaszt, hiszen legtöbben ezt tudjuk, ismerjük, hisszük. Ami miatt e cikket megírni – és remélem olvasni – érdemes, az egy eszköz, ami hatékony segítséget nyújt, hogy mindezt ne csak tudd, hanem éld.

Az integrál életmód az integrál szemlélet térképét használva hoz egyensúlyt, harmóniát, tudatosságot és hatékonyságot az életedbe, anélkül, hogy még több időre, még több pénzre lenne szükséged.

Segítségével egyensúlyba hozod életed különböző területeit, megtanulsz odafigyelni a testedre, a lelkedre, a kapcsolataidra, miközben megtalálod a helyedet a világban, feltárod és éled életed értelmét, a hivatásodat.

Kész vagy végre a saját fennhatóságod alá vonni az életedet, felelősséget vállalni a sikeredért, nyugalmadért, boldogságodért?

Amikor én magam akadályozom a célom megvalósítását

Előfordul veled olykor, hogy megfogalmazol egy célt, ami igazán lelkesítő és inspiráló számodra, hatalmas lendülettel belefogsz a megvalósításába, majd kicsivel később azt érzed, elakadtál? Tudod, mit akarsz elérni, tudod, mit kell megtenned, és egyszerűen nem teszed meg. Halogatod egyik nap a másik után, az önmagad felé érzett elégedetlenséged az egekben, teljesen elveszíted a magadba vetett hitet, végül feladod, mert úgy érzed, alkalmatlan vagy, lúzer vagy.

Ismerős neked ez a helyzet?

Ha igen, akkor máris van egy jó hírem: NEM VAGY EGYEDÜL!

Valamennyien küzdünk ezzel, amikor a tudatunkban úgy hisszük igazán akarunk valamit, és valami belül bennünk nem akarja, ezért saját magunk szabotáljuk a sikerünket.

Ismerik ezt a hétköznapi jelenséget a sikeres emberek is, ők azonban teljesen másképp kezelik, mint a sikertelenek.

Mi zajlik ilyenkor bennünk?

A háttérben egy belső konfliktus áll.

Létezik az élő szervezeteknek – tehát többek között az emberi szervezetnek – egy jellemzője, amit homeosztázisnak hívnak. Ez az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége, amellyel önmaga viszonylagos biológiai állandóságát biztosítja. Minden működő rendszer egy önmagában stabil rendszer,  ezt a stabilitást igyekszik minden áron fenntartani.

Egy részünk akarja a sikert, és a vele természetes módon együtt járó változást, egy másik – rendszerint nem tudatos – rész azonban úgy véli, a régi rendszer eddig is működött, az új rendszer viszont kiszámíthatatlan következményekkel jár. Mivel e tudattalan belső részünk szeretne minket megóvni, megvédeni a változással járó bizonytalanságoktól és esetleges veszélyektől, ezért szabotálja a megvalósítást. Mégpedig igen hatékonyan.

Előkerülnek ilyenkor az önszabotázs hatékony eszközei, úgy mint:

• önmagunk megkérdőjelezése,
• pánik,
• lustaság,
• halogatás,
• negatív énkép,
• bűntudat.

Mit tegyek, ha sikeres akarok lenni?

A sikeres emberek igen jól ismerik ezeket a belső szabályozó folyamatokat, ugyanakkor elkötelezettek a céljaik megvalósítása mellett, ezért nem adják fel, és a meghátrálás helyett ügyesen kijátsszák ezt a belső biztonsági rendszert.

Ennek egyik rendkívül hatékony módja a következő 7 lépéses módszer.

Vegyél elő egy darab papírt, és írd fel egy számodra fontos célodat, majd menj végig pontról pontra a 7 lépésen!

1. Figyelj befelé magadba, és kérdezd meg magadtól, valóban akarod-e ezt a célt! Lelkesedsz érte? Kész vagy rá?
2. Miért akarod megvalósítani? Mi emberek nem célmegvalósító gépek vagyunk, hanem értelemmel átitatott lények, ezért fontos számunkra, hogy a tevékenységeinknek értelme legyen.
3. A biztonsági rendszer kikerüléséhez gondolkozz hosszútávon! Milyen szép dolog vár rám, ha teljesítem a célomat? Gyakran a rövidtávú előnyökért adjuk fel a céljainkat. A saját józan belátásodat tudod mozgósítani azáltal is, ha élményszerűen elképzeled, milyen szenvedést okozol magadnak azzal, ha nem teljesíted a célodat.
4. Kötelezd el magad MOST, hogy addig innen nem állsz fel, amíg 3 cetlire fel nem írod ezt a célt! A céljaidat mindig fontos írásban rögzíteni.
5. A 3 cetlit 3 különböző helyre ragaszd ki, úgy, hogy folyamatosan szem előtt legyen!
6. Az elkövetkező 3 napon belül, tegyél meg 3 dolgot ennek a célnak az eléréséért, MOST tervezd el, mi lesz ez a 3 dolog!
7. Most írj fel 3 embert, akik fontosak számodra! Kérd meg őket még ma, hogy 3 nap múlva kérdezzenek rá, hogyan sikerült a vállalt feladatokat teljesíteni!

Amennyiben ezt a 7 lépést végigcsinálod a célodat megvalósítod, kivéve, ha valójában nem akarod megvalósítani, mert vagy nem a te célod, vagy nem fontos annyira mint hiszed.

2010-ben, amikor Szilvivel elkezdtük a közös munkát, volt egy álmunk, víziónk. Hittünk és máig hiszünk benne, hogy az élet célja, maga az ÉLET. Az élet, ami rajtad, rajtam keresztül akar megnyilvánulni, meg akarja mutatni azt az arcát, ami csak te vagy, mert az élet él, és élni akar.
Álmodtunk és álmodunk egy világról, ahol én és te egy EGÉSZ vagyunk a létezésünk legmélyéig, és ahol én és te RÉSZei vagyunk egy egésznek a létezésünk legmélyéig.

Amikor 2010-ben feladtam a biztonságot, egy vágy hajtott, hogy megmutassam, ki vagyok én, hogy megmutassam magam a világnak. Azt hittem, ez az önmegvalósítás. Az eltelt három évben ez az ÖN, fokozatosan megszelídült, és most azon dolgozom, hogy egyre nagyobb mértékben engedjem, hogy az ÉLET megmutatkozzon rajtam keresztül, mert most abban hiszek, ez az önmegvalósítás.

Tudatos vagyok, amikor ÉN háttérben vagyok, és figyelem, ahogy az ÉLET él rajtam keresztül, és ilyenkor csodák részese vagyok.

Tudatos vagyok, amikor az ÉN figyel, és csodálkozik, mert mindenben visszatükröződik és egyre jobban látszódik, hogy ki vagyok.

Tudatos vagyok, amikor amikor ÉN józan vagyok, miközben engem elöntenek az impulzusok, érzelmek, ösztönök. Tombol a vihar, ami szintén ÉN vagyok, és én állok józanul, mert ÉN nem a vihar vagyok.

Táncoltál már úgy, hogy eggyé váltál a tánccal, hogy nem voltál te és a tánc?
Éltél már úgy, hogy nem voltál te és az élet, mert eggyé váltál a léttel?

Amikor az önmegvalósítás lett életem középpontja, azt hittem, ez a folyamat egy építkezés, egy bányászat, ahol felhozom a rejtett kincseket és megmutatom a világnak. Ma azt hiszem, az önmegvalósítás egy bontás, egy kifényesítés, ahol eltávolítok mindent, ami nem én vagyok, és hagyom, hogy a FÉNY átragyogjon.

Azt hittem, egy akarás.
És rájöttem, hogy elengedés, odaadás, feloldódás.

Azt hittem, hogy egy cél, egy feladat,
És rájöttem, hogy kegyelem és áldás.

.

És már nem az nyugtat meg, hogy egyre többen jönnek, hogy változnak, a pénz, vagy a sikerek.
Az nyugtat meg, hogy amit belül érzek, és amit kívül látok, lépésről, lépésre egyre közelebb van egymáshoz.

Azt hittem, az önmegvalósítás, hogy tudom, ki vagyok, miért vagyok és aztán ez vagyok.
És rájöttem, az önmegvalósítás az, hogy minden én vagyok. És, amikor azt írom, hogy minden, akkor arra gondolok, hogy MINDEN.

Lélegeztél már úgy, hogy nem voltál te és a lélegzet, mert egy voltál a léttel?
Voltál már egy a léttel?
És mondd, mire vársz még?

———————————————-

„Hol vagy?
Járom az utcákat a városban, ahol laksz. Átszövöm álmaidat. Embertársaid szemén keresztül figyellek téged.

Minden könyvben, amit olvasol, otthagyom neked vágyam titkos üzenetét.

A téli hópelyhek, amik lágyan olvadón a szempilládra hullnak – egy próbálkozásom, hogy éberré csókoljalak.
Az első meleg tavaszi széllel cirógatom az arcodat. Minden egyes lélegzetvételeddel a bensődet ízlelem.

Létezésed minden pillanatában ott állok, hívlak, sürgetlek, imádkozom a lelked háza előtt.
Ezer különböző módon kopogtatok az ajtódon. Hangosan, mint a dühös kisgyermek kiáltása, és csendesen, mint a világegyetem örökkévalósága.

Vadul és követelőn cibállak, hogy a következő pillanatban óvó karjaimmal átöleljelek.

Nincs választásom, minden utat kipróbálok, ami hozzád elvezethet. Egészen addig, míg megnyílsz nekem – teljesen és feltétel nélkül.Míg mindent nekem ajándékozol, amid van, ami vagy.

Hol vagy?
Szükségem van rád.
Akarlak.

Az életed.”

Veit Lindau, Fordította: Herold Enikő