Évek óta foglalkozom a boldogság témájával, az én tapasztalatom az, hogy ez a téma elkent, tisztázatlan, és legtöbbször rózsaszín cukormázzal borított. Miközben mindenki a boldogságot keresi, jellemzően kevesen tudnak nekem pontos, kristálytiszta választ adni, amikor megkérdezem: „Mit jelent neked egészen konkrétan a boldogság? ”

Hozzám általában azért jönnek az emberek, mert azt érzik, nem boldogak, tehát sokkal inkább azt látják, mi teszi őket boldogtalanná. Ha megkérdezem, mit jelent nekik a boldogság, kétféle választ kapok:

1. általános igazságokat, „hát legyek én (és a szeretteim) egészséges(ek), ne történjen semmi rossz velem(velük)”,
2. az életükből jelenleg hiányzó dolgok listáját: „Szeretném, ha lenne egy gyerekem/társam/jobb munkám, több pénzem, normális házasságom, megértő családom…stb”.

Míg az első válasznál a fő probléma a tisztánlátás hiánya, addig a másodiknál a hiányra való fókuszálás. Ezzel meg is neveztem a két szerintem legfontosabb eszközt, amire szükséged van, ha valóban boldog akarsz lenni. Tisztánlátás és pozitív fókusz.

Ehhez persze önismeretre, őszinteségre van szükséged, és kíméletlenségre. Bizony érdemes kíméletlenül önmagad felé elköteleződni, és azt választani, ami neked jó, feladva az állandó megfelelést másoknak.

Az egyik legnagyobb általános tévedés a boldogságot illetően az, ha azt hisszük, meg kell valahol, valahogyan találni, majd ügyesen meg kell őrizni.  A boldogság szerintem sokkal inkább egy út, amely önmagunkhoz vezet, és a hazatalálást hozza el.