Szerző: Oros Andi

Ugye te is szeretnél jól érezni magad a bőrödben?
Mindenki vágyik arra, hogy bátran szólaljon meg, hogy higgyen magában, és ne féljen attól, mit gondolnak mások. Talán te is érezted már úgy, hogy benned van a lehetőség, csak valamiért még nem mered megmutatni.

Gondolj csak bele: volt már olyan pillanatod, amikor valami apró dologban sikerült kiállnod magadért? Akár egy iskolai felelésnél, akár amikor segítettél valakinek, vagy egyszerűen csak nevettél akkor is, amikor mások talán furcsán néztek rád? Ezek a kis pillanatok nem véletlenek. Ezek mutatják, hogy benned is ott van az önbizalom magja.

Nem kell egyszerre hatalmas dolgokat tenni. Elég egy kis lépés. Például az, hogy egyetlen pillanatra elhiszed: te is számítasz. Mert tényleg így van. Amit gondolsz, amit érzel, amit teszel – mind fontos. És ha ezt a gondolatottal egy percig képes voltál eljátszani, akkor már meg is tetted az első lépést.

Az önbizalom nem azt jelenti, hogy mindig minden sikerül. Azt jelenti, hogy akkor is próbálkozol, amikor nem vagy biztos a sikerben. Mert tudod: hibázni szabad. Sőt, a legbátrabb emberek azok, akik nem félnek hibázni, mert tanulni akarnak. Ugye te sem szeretnél örökké a háttérben maradni csak azért, mert félsz a hibáktól?

Képzeld el, milyen lenne, ha minden nap egy kicsit bátrabb lennél!
Egy picit hangosabban mondanád, amit gondolsz. Egy picit tovább néznél tükörbe, mosolyogva. Egy picit kevesebbet aggódnál azon, hogy mások mit szólnak. Ugye nem tűnik lehetetlennek?

És ha eljutottál idáig az olvasásban, az is bizonyítja: benned már most is ott van az elhatározás. Már most is ott él benned az a hang, ami azt mondja: „Én képes vagyok rá.” Hallgasd ezt a hangot. Adj neki teret. Mert ha minden nap csak egy picit jobban hiszel magadban, egy idő után nemcsak elhiszed, hanem tudni fogod:

értékes vagy és bátor. Pont úgy, ahogy vagy.

Szerző: Radnai Laci

Ha van energia, amely a párkapcsolatokban igazán otthon tud lenni – szó szerint és átvitt értelemben is –, az a rák csillagjegy által képviselt energia. Az érzelmek világának egyik legérzékenyebb, legmélyebb és legóvóbb minőségét hordozza magában. Egyfajta lelki kód, amely megmutatja, hogyan vágyunk a kötődésre, hogyan élünk meg biztonságot, hogyan óvunk, és hogyan sérülünk. Ez a minőség persze mindannyiunkban ott van, érdemes hát minél jobban támaszkodnunk rá!

Legfontosabb aspektusa az érzelmi rezonancia, a másik lelki állapotának intuitív érzékelése, ami nemcsak figyel, hanem érez. Ez a mély empátia teszi különlegessé az emberi kapcsolatokat azáltal, hogy érzelmi otthont, lelki mélységet teremt, ami óv és megtart. Ami lényegében az „Anyai minőséget” jelenti, ami – mivel ezzel a minőséggel találkozunk életünkben először, így érthető módon – alapvetőan határozza meg, hogyan működünk önmagunkhoz való viszonyunkban és másokkal való kapcsolatainkban (hogyan vagyunk képesek önmagunkat és másokat befogadni, táplálni, megtartani, és feltétel nélkül szeretni), ill. hogyan visszük tovább ill. gyógyítjuk a transzgenerációs mintáinkat. Ez a minőség természetesen férfiban és nőben egyaránt ott él, és főképp abban és akkor válik láthatóvá (párkapcsolatokban különösen), ahogyan a másikkal bánunk, amikor az kiszolgáltatott, gyenge, dühös vagy épp sebezhető.

Az „Anyai minőségünk” nem csupán a saját gyerekeink felé való anyáskodásra ösztökél minket, hanem – leggyakrabban öntudattalanul – arra is, hogy a párunkat is „gondozzuk érzelmileg”, vagyis biztonságos érzelmi környezetet teremtsünk, meghallgassuk, jelen legyünk, és lehetőséget adjunk arra, hogy önmaga lehessen. Legalább ennyire fontos lenne azonban tudnunk és megengednünk, hogy mindez önmagunk felé is működhessen, és általa képesek legyünk meghallani a saját érzelmi szükségleteinket, majd megértést, elfogadást tudjunk adni magunknak.

Sajnos azonban – minként minden erősség tartalmazza saját árnyékát is – számos sérülésünk miatt ez a minőség is általában kibillent módon van jelen bennünk. Ez a kibillentség abban nyilvánul(hat) meg kapcsolatainkban, hogy önmagunkat háttérbe szorítva élünk (önfeladás), nem tudunk elengedni, és túlságosan kötődünk (kapaszkodás akár párunkba, felnőtt gyerekeinkbe, barátainkba), ill. olykor fojtogatóvá válhatunk a szeretetünkkel (a gondoskodás a kontroll és birtoklás rejtett formája). Ilyenkor könnyen túlérzékenyekké és sértődékenyekké válunk, vagy befelé fordulunk és elzárkózunk, netán még érzelmi zsaroláshoz is nyúlunk. Sajnos ekkor – ha az adás mögött nem a szabadság, hanem a félelem áll – a szeretet feltételessé válik.

E minőség egyensúlyba hozása az önmagunkhoz való viszonyunk javítása érdekében végzett belső munkával kezdődik. Az önszeretetünk ugyanis a gyökere minden kapcsolatunknak, így a párkapcsolatunknak is. Hisz amíg a kívülről (a párunktól, családtól, gyerekektől) várjuk a biztonságot, amíg másokat kell ellátnunk ahhoz, hogy hasznosnak és szerethetőek érezzük magunkat, addig mindig kiszolgáltatottak maradunk. Akkor válunk valóban megtartóvá, ha nem csupán a külvilág felé fordulunk szeretettel, hanem önmagunk felé is. Ekkor megélhetjük, hogy az önszeretet nem önzés, hanem stabil alap, ami nagyon mély lelki jelenlétet hozhat a párkapcsolatunkban. És ekkor a párkapcsolat már nem az érzelmi túlélés terepe lesz, hanem valódi intim, tápláló, mély lelki szövetségé tud alakulni.

A legtöbb párkapcsolatban – mivel késztetésünknek engedve próbálunk közel kerülni egymáshoz – a különböző személyes sérülések és kibillentségek miatt – illetve azok elkerülése érdekében – általában sok a küzdelem (önvédelem és önérvényesítés). Ezért a párkapcsolat egy nehéz, ám rendkívül jó terep is a bennünk lévő kibillent működéseink és mögöttes sérüléseink felszínre hozatalára (láthatóvá tételére) és gyógyítására.

 

Egy párkapcsolat magában hordozza az érzelmi intimitás, a lelki gyógyulás és a feltétel nélküli elfogadás lehetőségét. Ez a minőség akkor tud igazán kivirágozni, ha közösen megtanulunk nem csak kapni vagy adni, hanem jelen lenni – önmagunkért, a másikért, a kapcsolatért. És akkor ebben az „érzelmi otthonban” valóban meg lehet érkezni önmagunkhoz, a másikhoz, az élethez.

Szerző: Oros Andi

A hozzám forduló klienseknél gyakran tapasztalom, hogy miközben együttérzőek, elfogadóak, támogatóak másokkal, önmagukkal szemben rendkívül kritikusak, elutasítóak. Kicsi gyerekorunktól kezdve tanuljuk, hogy figyeljünk másokra, legyünk kedvesek másokkal, ám magunk felé teljesen más hozzáállást alakítunk ki. Képzeld el, hogy egy szeretett személy hibázik, kudarcot szenved, amit megoszt veled! Te hogy szoktál reagálni? Ostorozod, szapulod, számon kéred? Vagy elfogadással viszonyulsz hozzá, bátorítod és vígasztalod? Ha az utóbbi igaz rád, vajon képes vagy ugyanerre az együttérzésre önmagad felé is?
Az Ursus Libris kiadó jóvoltából megjelent könyv (Christopfer Germer, Kristin Neff: Tudatos önegyüttérzés) egy gyakorlati útmutató az önegyüttérzés fontosságának megértéséhez, és kifejlesztéséhez.

Az alábbi egyszerű gyakorlat elvégzéséhez csupán pár percre van szükséged, és az önmagaddal való együttérzést erősíti benned:

Szerző: Oros Andi

Felmerült már benned a nem teljesen megalapozatlan érv, hogy “minek annyit a múlttal foglalkozni, úgysem lehet megváltoztatni vagy meg nem történtté tenni”?  A munkámból adódóan tőlem gyakran kérdezik ezt, most egy kliensem esete kapcsán szeretném bemutatni neked, hogy miért van nagyon is sok értelme a múltat “bolygatni”.

Sándor (kitalált név) az ötvenes évei végén járó, magas beosztású férfi. Tulajdonképpen sikeres életet mondhat magáénak. Első házassága ugyan nem sikerült jól, de megajándékozta két csodálatos gyerekkel. A munkájában elismert szakember, jó anyagi körülményeket biztosítva ezzel magának és a gyerekeinek. Még abban a váratlan szerencsében is része volt, hogy negyvenes évei végén rátalált az igazi szerelem, egy odaadó, gondoskodó nő személyében, aki valóban tiszta szívből szereti őt.

Sándor azért keresett meg, mert közel állt hozzá, hogy elveszítse a párját, akit őszintén szeret és akire egész életében vágyott. “Hogy jutottam ide?” – kérdezte tőlem az első alkalommal, és talán benned is felbukkan olykor ez a kérdés, amikor nem érted, miért romlanak el olyan könnyen a kapcsolataid, amelyek elsőre annyira reménytelinek tűntek. Talán te is azt érzed, valahogy minden kapcsolódásod zátonyra fut, vagy épp hiába váltasz újra és újra munkahelyet, a végén mégis mindig ugyanabban a rossz munkahelyi helyzetben találod magad.

Ahhoz, hogy Sándor helyzetét megértsük (és te is elindulhass a megértés felé a saját ismétlődő mintáid kapcsán) először valóban a gyermekkorba érdemes visszamennünk. Sándort elhanyagolta és figyelmen kívül hagyta az anyukája, kisgyermekként elhagyatottnak, magára maradtnak érezte magát, ezért egész életében egy szövetségesre vágyott, aki mellette áll, törődik vele, akire számíthat. Mély, tátongó űr maradt benne, ami fájdalmas volt, és az egyik legérzékenyebb pontjává vált.

Első házassága pont illett erre a sebre, hiszen olyan nőt választott magának, aki elhanyagolta, figyelmen kívül hagyta, és valószínűleg igazán soha nem is szeretette. Jelenlegi párja azonban egy gondoskodó, odaadó nő, aki mindenben hozzá igyekszik alkalmazkodni, támogatni próbálja Sándort minden lehetséges módon. Tündérmesébe illő a kapcsolatuk, igaz?! Hiszen Sándor egész életében erre vágyott.

Sajnos nem. Amikor Sándor megkeresett engem, valójában már közel álltak ahhoz, hogy elváljanak, és ez engem egyáltalán nem lepett meg. A gyermekkori sérülések nyomot hagynak bennünk, gyakran akár oly módon, hogy még csak nem is vagyunk minderre tudatosak. Sándor jelenlegi kapcsolatát nem a múltja lehetetleníti el, hanem azok a hatások, érzelmi lenyomatok, amelyek a múltjából maradtak vele. A bűntudat és a szövetséges (anya) sajgó hiánya.

Gyermekként a nézőpontunkat két nagyon fontos elem határozza meg. Egyrészt (jogosan) azt gondoljuk, körülöttünk forog a világ, vagyis az nem fordulhat elő, hogy anya/apa nem ér rá, mással van elfoglalva, ha nekem szükségem van rá. Amennyiben ez a jogos szükséglet a gyerekkorban kielégül, úgy egy stabil, magabiztos, önálló felnőtt válik belőlem, aki képes gondoskodni a saját szükségletei kielégítéséről vagy képes akkor is stabil maradni, ha a szükségletei átmenetileg éppen nem tudnak kielégülni. Ám ha a jogos szükségleteink kielégítésében súlyos hiányt szenvedtünk, akkor olyan felnőtt válik belőlünk, akinek semmi nem elég. 

Hiába hallgatta Sándort már 40 perce a felesége, amikor egy pillanatra elkalandozott a figyelme, vagy mondjuk lejárt a mosógép, és felállt kiteregetni, Sándor máris kifakadt, hogy „megint nem figyelsz rám”.  A gyerekkori fájdalmas hiány hatására ugyanis nem arra figyelünk, amikor kielégül a szükségletünk, hanem arra, amikor „már megint nem”.

A másik meghatározó nézőpont, hogy anya és apa szent. Ha a közöttünk lévő kapcsolatban valami nem oké, akkor az miattam van, én vagyok a hibás. Ha anya elhanyagol, akkor velem van a baj, nem érdemlem meg, nem vagyok rá érdemes. Ameddig ez a (felnőttkorban már torz) nézőpont velem marad, addig a rólam odaadóan gondoskodó feleség valójában nem boldoggá tesz, hanem bűntudatot ébreszt, ezért „halálra idegesít az állandó gondoskodásával”. Ahogyan az Sándor szájából el is hangzott.

Mindezekből következően Sándor felesége abban a nehéz helyzetben találta magát, hogy miközben igyekezett Sándort boldoggá tenni, Sándornak semmi nem volt elég és állandóan panaszkodott, boldogtalan és elégedetlen volt. Nem meglepő tehát, ha idővel elege lett az egészből, és egyre kevésbé volt kedve figyelni Sándorra, gondoskodni róla. Hiszen kinek is lenne türelme egy lyukas zsákba lapátolni?! És ezzel a kör le is zárult, Sándor így teremtette meg újból a múltját, más színpadon, más szereplővel eljátszva ugyanazt, amit gyerekként élt meg. Ha a válást választotta volna, a következő kapcsolatában sajnos pontosan ugyanezt élte volna meg.

Sándor ehelyett szerencsére vállalta a felelősséget a kapcsolatáért, és a közös munka során kioldotta a bűntudatot, valamint megváltoztatva a fókuszát végre nem a hiányra fókuszált, hanem észrevette mindazt a törődést, szeretetet, amit megkapott az életben.

Mit tehetsz, ha te is azt éled meg, adott mintázatok ismétlődnek az életedben?  Érdemes legalább feltételezned, hogy ha valami ismétlődik az életedben, azt valahogyan te hozod létre, te teremted meg, ezért csak te tudod megváltoztatni is. A múltattad foglalkoznod pedig azért érdemes, mert bár mindazt, ami megtörtént megváltoztatni már nem tudod, képes vagy annak a jelenlegi életedre gyakorolt hatását megszűntetni. Ezzel pedig a múltadat ugyan nem, ellenben a jövődet képes vagy megváltoztatni. Az pedig máris nem tűnik haszontalannak, igaz?

Az évkörben haladva már a Rák (és a nyár) időszakában járunk javában, és július 10-én Budapesti idő szerint 21:36-kor elérkezünk a Bak telihold csúcspontjára.
Az észak-amerikai indiánok „buck moon”-szarvas holdnak hívják, a hagyomány szerint a szarvas agancsa  ebben az időszakban kezd nőni és ez az egyik legerősebb telihold-fény, mely az aratás és a megújulás idejét jelzi.

Egész évben a Jupiter finoman tágítja az érzelmi komfortzónánkat, és most egy kis betekintést kaphatunk abba is, mi zajlik odabent, a mélyebb rétegekben. Ha csak sodródunk az érzelmi hullámvasúton, könnyen elúszik az időnk és az energiánk. A Bak földelt, józan energiája segít abban, hogy ránézzünk ezekre az érzésekre egyfajta
nappali fénnyel – struktúrát és rendet hozva a belső világunkba is.

Az életünk a mi folyton alakuló, személyes műalkotásunk, az egyensúlyteremtés pedig maga az alkotóerőnk. Ha túl sok az érzelmi kilengés, könnyen belecsúszunk a túlzásokba, ha meg csak a kötelességeknek élünk, eltűnhet a meghittség és a kapcsolódás. Most
lehetőségünk van újrahangolni mindezt – finoman, de tudatosan.

A bak telihold a belső rend, a felelősség és az önállóság témáit emeli ki – finoman emlékeztetve, hogy ideje struktúrát vinni az életünkbe, és kiállni magunkért. Mindeközben a képlet MC-je, vagyis a céljaink legmagasabb pontja a Nyilasban áll – a Jupiter otthonában. Ez a helyzet tágítja a látómezőnket: most nemcsak az számít, mit akarunk
elérni, hanem az is, miért – a szívünk szerint.
És mivel a Nap és a Jupiter is a Rák jegyében jár, most különösen fontossá válhat számunkra, hogy ez a „miért” szívből fakadjon. A Rák érzékeny, törődő minősége arra hív, hogy ne csak építkezzünk, hanem otthonosságot is teremtsünk – először önmagunkban. Így válik a cél nemcsak fontos üggyé, hanem belső biztonságot adó útitárssá.
A Nyilas MC segít megérezni, milyen küldetés lelkesít igazán. Nem elég, hogy valami működjön – fontos, hogy éljen bennünk. Most érdemes megkérdezni magunktól:

A Bak és a Nyilas energiái együtt olyanok, mint egy bölcs építőmester és egy lelkes világutazó: az egyik segít felépíteni, a másik megmutatja, miért éri meg útnak indulni. A Rák pedig mindehhez szívből sző puha fészket – hogy útközben se felejtsük el:

az otthon, amit keresünk, bennünk kezdődik.

Szerző: Boldog Betti

Az évkör újabb állomása a Rák jegyének energiáit és témáit hozza számunkra, a Napforduló után szinte azonnal az Újhold csúcspontjával: június 25-én, budapesti idő szerint 12:30-kor.

Különleges Újhold köszönt ránk, hiszen a képlet tengelyei a kardinális jegyek 0. fokára esnek – ez egy átfogóbb új ciklus kezdete lehet, amikor valami teljesen újat indíthatunk életünkben. A képlet indítóenergiája ismét a Vénuszé: ha a világnézetünk alapja az önmagunk szeretete, és beleengedjük magunkat az univerzum ritmusával való
harmóniába, most valóban sorsfordító lépésekre nyílik lehetőség.

A Rákban együtt álló Nap, Hold és Jupiter a képlet csúcsán világítja meg számunkra azt a fantasztikus lehetőséget, hogy egy nagy lépést tegyünk és összhangba hozzuk (integráljuk) hivatásunkat, társadalmi szerepünket és az igazán személyes belső világunkat. Ez az égi együttállás támogat bennünket abban, hogy a karrierünk ne csak cél legyen, hanem valódi belső hívás – egy olyan út, ahol a lelkünkben is otthon érezzük magunkat és önazonosak vagyunk.

A Nap ráirányítja a fényt arra, akik vagyunk és akivé érezzük, hogy válhatunk. A Hold felszínre hozza, mi mozgat belülről és ráérezhetünk, hogyan vihetünk több melegséget és emberséget abba, amit csinálunk nap mint nap. A Jupiter pedig kinyitja előttünk a lehetőségek kapuját, és segít, hogy bizalommal lépjünk át rajta. Együtt azt üzenik: induljunk el abba az irányba, ami rezonál a bennünk élő legjobb verziónkkal, és
az elhozza a kiteljesedést számunkra, életünk minden területén.

Közben a Kos Neptunusz és Szaturnusz kvadrátja jelzi, hogy a külvilág – egy fontos kapcsolatunkon keresztül – most erős tükröt fog tartani. Elbizonytalanodhatunk, megkérdőjelezhetjük az utunkat, idealizálhatunk valakit, magunkat kevésnek érezve. Ezek az érzések nagyon hasznosak, mert segítenek meglátni, ha túl nagy súlyt adtunk mások véleményének, ezzel túlzott elvárásokat is, akár magunk felé is. A Szaturnusz a belső bölcsességünk hangja: akkor tudunk stabilan jelen lenni, ha tisztán látjuk az életünk irányát, a saját határainkat, és kapcsolataink is valódiak, hitelesek.

Most érdemes magunknak feltenni néhány kérdést:

Ez az időszak lehetőséget hoz egész életutunkban előre lépésre, szakmai módon és kapcsolati tisztulásra is – ha nyitottak vagyunk arra, hogy ránézzünk: hol nem vagyunk még teljesen önazonosak, és mitől félünk igazán kilépni, hogy láthatóvá váljon a világ számára az ajándékunk.

Ha változás előtt állsz, vagy csak ránéznél az asztrológia és a karrier coaching eszközeivel az életutadra, keress személyes konzultációra!

Szerző: Radnai Laci

A holisztikus masszázs során lehetőséged van a gondolatokon túllépni, az energiákat a testedben megtapasztalni, megfigyelni, megélni. Ebben az írásban Andi egy film kapcsán bemutatta a kiegyenlítődés törvényét a kapcsolatokban. Az alábbi masszázsélmény pedig a megtapasztalás szintjén mutatja be, mit is jelent a kiegyenlítődés, és miért működik az életedben, akár tudatos vagy rá, akár nem.
A masszázs során megtapasztaltakat a masszázst átélő személy engedélyével teszem közre.

„Amikor leültünk (a szemeim csukva), a belső szemeim előtt megjelent először egy sas, és éreztem, ahogyan sasként repülök. Majd láttam egy pillangót a hátamon (a sas hátán). A következő bevillanó képben balra volt a pillangó, jobbra a sas, és én próbáltam ráérezni, hogy én melyik vagyok. Hirtelen a kettő között, pontosan középen egy fénylő Buddha alakot láttam lótusz-ülésben, és az a válasz jelent meg bennem, hogy egyik sem vagyok, hanem én a középpont vagyok, a kettő között. Vagyis egyszerre mindkettő. Közben érzékeltem, hogy a masszázs most lényegesen erősebb mozdulatokból áll. Ez nem volt rossz vagy zavaró, inkább csak realizáltam. Olykor jöttek információk, máskor inkább csak a testérzetekre figyeltem. Ahogy haladt tovább bennem a sas/pillangó téma, arra jöttem rá, hogy ezek az erőm két szélsőséges megnyilvánulását jelképezik, a pillangó a szelídséget, a sas az erőt. És hogy amikor ezt a kettőt egyesítem magamban, akkor jelenik meg a középső Buddha alak, a ”középpontomban vagyok” érzete, a jelenlét. Átéltem, hogy valami bennünk mindig efelé a jelenlét felé törekszik, ezért amikor bármely energia mentén kibillenünk a középpontból, akkor ez a törekvésünk visz egy ellentétes megtapasztalás felé. Ha nagyon a szelíd pillangóval azonosulok, megjelenik egy személy, egy helyzet, aki szelíden vagy viharosan hív a másik irányba, a sas erejébe. Amikor a sas ereje tör elő belőlem, a szeretet szelídsége nélkül, akkor valami vagy valaki felbukkan az életemben, ami a szelíd szeretet élményét hívja meg bennem. Ekkor az a gondolat bukkant fel bennem, hogy az utóbbi időben teljesen beszippantott a fizikai sík, különösen erősen kibillentett néhány helyzet, és sokat veszítettem a jelenlétemből. Azt éreztem, fontos lenne újra jóval nagyobb hangsúlyt fektetni a jelenlétem erősítésére. Ekkor megjelent bennem a gondolat, hogy ne merüljek el semmiben, ami eltávolít a jelenléttől. Felidéződött bennem egy korábbi masszázs élményem, ahol megtapasztaltam Istent, akit egy rendkívül erős jelenlétként éltem meg. Az a felismerés jelent meg bennem, hogy ez egy referenciaélmény volt a számomra, hogy miért és mennyire fontos a jelenlét. Közben azt éreztem a fizikai szinten, hogy Laci valamit leszed és néha kihúz a testemből. Egyszer nagyon intenzíven azt éreztem, mintha egy bőrréteget karmolt, cincált volna le rólam. Később megint felbukkant bennem a pillangó/sas téma, és kristálytisztán éreztem, hogy  én egyik sem vagyok, én a tér vagyok, amiben a pillangó és a sas megjelenik. ”

A tükörgyakorlat egy egyszerű és kevés időt igénylő gyakorlat. Erőteljes hatása a kitartásodban és rendszerességedben rejlik. Fontos része a gyakorlatnak, hogy minden nap (!) megcsinálod. Ez nagy kihívásnak hangzik, ám ha belegondolsz, hogy minden nap meglátogatod a mosdót lefekvés előtt, és a gyakorlat mindössze 2-3 percedet veszi igénybe, akkor szerintem vállalható kihívás, hogy elvégezd a gyakorlatot minden este lefekvés előtt (vagy felkelés után, vagy bármikor).

Állj meg a tükör előtt, és egyszerűen nézz a saját szemedbe! Tartsd 2-3 percig a szemkontaktust, és kezdj el szeretettel, bátorítóan beszélni magaddal. Fontos, hogy egyes szám 2. személyben szólj magadhoz, és bátorító, elismerő, szeretetteljes hangon beszélj magadhoz. „Annyira büszke vagyok ma rád! Nagyszerűen gondoskodtál ma a gyerekekről.” „Gyönyörű vagy ma, tetszel nekem.” „Szeretlek”.  Bármit mondhatsz magadnak, ami szívből jön, és jólesik hallani.
Eleinte nagyon furcsán fogod érezni magad, ez természetes. Azt szoktam mondani, addig érdemes folytatnod a napi gyakorlást, amíg már nem hat furán, mert természetessé vált (vagyis természetessé vált, hogy szeretetteljes kapcsolatban vagy magaddal).
Előfordulhat, hogy eleinte nem tudsz megszólalni. Ez is rendben van, ez esetben csak tartsd a szemkontaktust, és figyeld meg, mi minden kavarog benned.

Szerző: Oros Andi

Van jelenleg olyan kapcsolatod, ahol a másik az „agyadra megy”? Van valaki a környezetedben, akivel vagy állandó konfliktusba keveredsz, vagy már napok/hetek/hónapok/évek óta szóba sem álltok egymással?
Kérlek, idézd most fel magadban ezt a személyt, idézd fel magadban, pontosan mi zavar benne, mi az, amivel benne nem tudsz megbékélni!

Kapcsolódni általában jó, azt is szokás mondani, hogy „az ember társas lény”, és a legtöbb ember retteg attól, hogy magára marad, magányos lesz. Ugyanakkor egy konfliktuoskkal terhelt kapcsolódás rengeteg fájdalmat, bosszúságot, sajnos olykor akár pusztító indulatokat is képes kihozni belőlünk. Ha valaha is átélted, hogy valakivel minden erőfeszítésed ellenére sem tudtál békés kapcsolatot kialakítani, talán meglepőnek fogod tartani, ha azt írom, ez az ember minden bizonnyal egy nagyszerű tanítód, zen mestered. (Most akár fel is idézheted magadban azt a személyt, akire az írásom elején emlékeztél).

Csak hogy még egy közhellyel vigyem tovább a gondolatmenetünket, szokás mondani, hogy „az ellentétek vonzzák egymást”. Ezt én most picit átfogalmazom: Az ellentétek kiegészítik egymást. És pontosan ez is a szerepük: kiegyenlíteni az ellentéteket, és ezzel létrehozni az egyensúlyt.

A Föld nevű bolygón számos univerzális törvény létezik, gondolhatsz akár a gravitációra, de ugyanígy meglehetősen általános, és nem megkerülhető törvény a kiegyenlítődés törvénye. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például ha te „bocs, hogy élek” típus vagy, nehezedre esik kiállni önmagadért, képviselni magad, akkor teljes bizonyossággal lesz a kapcsolataid között legalább egy „úthenger” típus, valaki, aki bizony nem fél akár át is gázolni rajtad, ha a saját érdekei úgy kívánják. Így lesznek remek páros a mártír és az önző, a „megalszik a tej a szájában” és az „egy percet nem képes megülni a hátsóján”, a társasági ember a visszahúzódóval… és így tovább. Remek páros lesznek, kiapadhatatlan konfliktusokkal. Tudattalanul ugyanis mindig érezzük, ha valaki túlságosan kibillent az egyensúlyi állapotból, és hol harcisabban, hol ravaszabban, de újra és újra késztetést érzünk, hogy a másikat a középpont felé rángassuk. „Hogy lehetsz ennyire önző?” „Nem én vagyok az önző, te nem vagy képe kiállni önmagadért.” „Ha nem szórnád két kézzel a pénzt, nem jutnánk ide minden hónap végén.” „Nem én szóróm a pénzt, te vagy az, aki a fogához veri a garast.” Az  ehhez hasonló viták végtelen sora , bizony mérhetetlenül fárasztó tud lenni. Ugyanakkor hatalmas tanulás, fejlődés rejlik ezekben a kapcsolatokban, ha megtanuljuk jól használni a kiegyenlítődés törvényét.
Amikor az engem kiegyensúlyozó ellentétpárommal evezek egy csónakban, akkor választhatom az állandó csatározást, ami a legtöbb esetben a csónak felborulásához vezet, és választhatom a tanulást a másiktól. Ha a mártír eltanulja az önzőtől a saját igények képviselését, akkor máris elmozdul a kibillent szélsőségtől az egészséges középpont irányába, amivel önkéntelenül és elkerülhetetlenül hívja a másikat is a középpont felé. Az önző tanulhatja az önzetlenséget a társától, míg a mártír az egészséges önképviseletet. Valójában senki nem kedveli, ha meg akarják változtatni. Ha tehát a „változz meg végre” helyett képes vagy a „örömmel tanulok tőled” állapotába kerülni, izgalmas és csendes vízekre evezhettek zen mestereddel.

 

Szerző: Boldog Betti

Ahogy közeledünk az évkör Ikrek időszakának végéhez, újra felerősödnek körülöttünk az energiák – június 11-én érkezik a Telihold, az Ikrek–Nyilas tengelyen. Már néhány nappal előtte is érezhetjük, hogy felpezsdül minden – főleg, hogy június 9-én a Jupiter is új vizekre evez, és átlép a Rák jegyébe – ha összerezonálunk vele, kapcsolódni vágyóbbak, de egyszerre érzékenyebbek is lehetünk.

A Telihold budapesti idő szerint 9:45-kor lesz pontos, és ahogy kibontjuk a képlet rétegeit, szépen kirajzolódik, hogy a Hold és a Vénusz adja a megértés kulcsát.

Szerencsénk van, hogy nem az Uránuszon élünk, mert ott 27 Holddal kéne boldogulnunk – így viszont elég egyre figyelnünk. 🙂