Döntetlen

A német nyelvben van egy számomra igen találó kifejezés: “Die Qual der Wahl”.  Magyarul úgy szokták fordítani: “Nehéz a választás”, a pontos megfelelője azonban ez lenne: “A választás/döntés kínja.”

Felületesen szemlélve azt hihetjük, minél több a lehetőség, annál jobb. És ilyen szempontból egyre jobb is az életünk, hiszen azt mondhatjuk a végtelen lehetőségek világában élünk. Az internet, a jóléti társadalom végtelen lehetőséggel áraszt el bennünket, ám mintha nagyobb lenne ebben a játékban a kín, mint a szabadság öröme.

A munkámból fakadóan természetesen többnyire olyan emberekkel beszélgetek, akik döntetlenségeiket mutatják meg nekem. Elváljak, kilépjek, felhívjam, elmondjam, visszamenjek?

direction-1033278_1280Két emberi működésmódra figyeltem fel. Az egyik, amikor döntetlenre játszom. A lehetőségeket mérlegelem újra és újra, és bármelyiket választanám is, megszólal bennem egy hang: “De mi van, ha…”. És már megyek is vissza a kereszteződéshez. A döntés halogatását a végtelenig lehet játszani. Míg aztán az élet dönt. Persze nem dönteni is egy döntés.
Amikor ezt játszom, akkor rendszerint félelmet találok a dönteni nem akarásom mögött. Félek attól, hogy hibázom. Félek vállalni a felelősséget a döntésemért, ezért valójában nem akarok dönteni.
Ha nem indulok el egy úton, sosem derül ki, mi vár rám, mivel találkozhatnék ezen az úton, viszont remekül tudom magam riogatni vélt veszélyekkel, és csábítani magam a másik irányba a szintén vélelmezett pozitívumokkal. “De mi lesz, ha elhagyom őt, és többé nem lesz senkim, nem találok magamnak normális párt, magányos leszek.” “Ha visszamennék hozzá, minden jó lenne, ő igazán szeret, gondoskodik rólam.”

A másik jellemző állapot, amikor meghozom a döntéseket, csak valahogy egyik út sem jó nekem. Elindulok egy úton, és néhány lépés után minden baj. Ez göröngyös, az simább lett volna, itt fák vannak, ott kilátás lett volna. Mintha elfelejteném, hogy én döntöttem. Abban a pillanatban, hogy szembejön a döntésem ára, hirtelen elfelejtem, hogy én döntöttem így. Nem megyek el edzeni, mert nincs kedvem, inkább tévézek, majd kiborulok, amikor megint egy kilóval többet mutat a mérleg. Nincs kedvem beszélgetni a konfliktusokról, és sértve érzem magam, amikor megcsal a másik. Gyereket vállalok valakivel, akinek az értékrendje teljesen eltérő, majd kiakadok, mert gumicukorral/erőszakos filmekkel tömi a gyereket.

Nekem úgy tűnik, mindkettő mögött az a koncepció rejlik, hogy létezik AZ ÚT, amit helyesen meg kell tennem, A CÉL, amit el kell érnem – lehetőleg hamarabb, mint a szomszéd, AZ ÉLET, amit nekem élnem kell. A JÓ és a ROSSZ.board-786119_960_720

Mi van, ha az élet célja maga az élet? Csupán annyi, hogy éld meg a lehető legjobban, tapasztalj, és tanulj a tapasztalataidból. Ebben az esetben egy téves döntés mennyivel értéktelenebb, mint egy jó döntés? Egyáltalán van-e még ebben az esetben jó és rossz döntés?

Ezzel nem azt állítom, hogy ne dönts, sodródj az árral – bár biztos vagyok benne, hogy abban is van értékes tapasztalás. Én inkább vagyok a híve, hogy a döntéseimet az értékrendem, és a megfogalmazott céljaim alapján igyekszem meghozni. Aztán pedig engedem, hogy az élet az általa választott úton vigyen a céljaimhoz.

Az élet célja, maga az élet?

Nekem igen. Hogy neked az-e? Nem tudom, döntsd el te!

Nehezen döntesz?

Az egyik legjobb eszköz, ha nehezen hozol döntéseket az életmátrixod elkészítése. Az életmátrix megalkotása után tisztán látod, mi a te utad, és mi nem az, mi az, ami vállalható számodra, és mi nem. Ebben segít a Think Big Evolution online tréning. Ha érdekel, erre menj tovább.

2 thoughts on “Döntetlen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.