Mindannyian félünk, a félelem az életünk része. Amiben különbözünk, hogy mit kezdünk a félelemmel.
A félelem az esetek többségében csupán jelzi, hogy elérted a komfortzónád határát. Olyan terület közelébe kerültél, ami új, ismeretlen, talán kiszámíthatatlan, nem kontrollálható. A fejlődés azonban a megszokott terepeden, vagyis a komfortzónádon túl van. Így. ha a félelem elrettent attól, hogy továbbmenj, akkor azzal akadályozod magad a fejlődésben.
A következő gyakorlat abban támogat, hogy megtanuld:

1. A félelemet megélheted inspiráló izgalomként.
2. Amikor a félelmed ellenére megteszel valamit, a félelem belső erővé transzformálódik

HAGYD EL MINÉL GYAKRABBAN A KOMFORTZÓNÁDAT!

Készíts egy listát a számodra „tilos” és félelmetes dolgokról! Olyan helyzeteket, eseményeket írj össze – legalább tízet –, amit sosem mertél megtenni, bár foglalkoztatott a gondolat, hogy mi lenne, ha…

Ezt a listát magadnak készíted, ezért legyél őszinte, és ne foglalkozz azzal, hogy a másik embernek ez talán badarság, vagy számára természetes,vagy semmiség, ami neked „tiltott” és félelmetes! A szívedre figyelj, mi az, ami izgatott borzongást vált ki belőled, ha eljátszol a gondolattal? Mi az, amitől remegni kezdesz a félelemtől, vagy összeszorul a gyomrod, ha csak eszedbe jut?
Ez lehet „őrült” – én például időnként énekeltem a buszon, és figyeltem az utastársak reakcióját.
Vagy éppen játékos – mentem az utcán, direkt nem kerültem ki a velem szembe jövő pasit, figyeltem, mit reagál, ha majdnem összeütközünk.
Lehet kedves – időnként a buszon számomra szimpatikus idős emberekre mosolygok.
Lehet félelmetes – lecsúszom az aquapark összes csúszdáján.
A listát hosszasan sorolhatom, bizonyára megleled magadban a neked tetsző dolgokat, ha nyitott vagy rá!

Mostantól kezdve hetente egy dolgot tegyél meg, és láss csodát, ahogyan az én-erőd hétről hétre növekszik.