Alapvető szükségletünk, hogy kapcsolódjunk, szeretetteljesen kötődjünk másokhoz. A párkapcsolat – felnőttként – ennek a kötődésnek egyik legfontosabb tere.

Mindannyiunk fejében él egy kép arról, mi a párkapcsolat, milyen egy jó párkapcsolat. Ha azonban elkezdünk beszélgetni róla, gyorsan kiderül, hogy a vélekedéseink egyrészt elég idilliek, másrészt nagyon el is térnek egymástól. Hisz mindannyian különbözünk, így nagyon más lehet, mire van nekünk szükségünk egy párkapcsolatban, mit tudunk adni, hogyan szeretünk és tudunk kapcsolódni a párunkhoz. Ráadásul mivel a párunk is egyedi, így neki a mi igényeinktől eltérő dolgokra lehet szüksége tőlünk, így másképp kapcsolódik hozzánk, mint mi őhozzá. Ebben a táncban alakul ki, hogyan hatunk egymásra, hogyan működünk együtt, és végeredményében hogyan érezzük magunkat a kapcsolatban, és hogy emeljük vagy visszahúzzuk egymást.

Egy jó párkapcsolat érdekében fontos, hogy:

1. Lássuk a párunk egyediségét, hogy különbözik tőlünk, és sose felejtsük, hogy mi ezzel együtt fogadjuk el és szeretjük őt. Tudjuk látni és kimutatni felé, amit szeretünk a párunkban, ahelyett, hogy a gyengeségeire fókuszálnánk.
2. A párkapcsolatunkra ne meglévő adottságként tekintsük, hanem olyan tábortűzként, amiről folyamatosan gondoskodnunk kell, hogy melegedhessünk mellette. Fogadjuk el alapvetésnek, hogy: Amelyik nap nem tettünk semmit a párkapcsolatunkért, aznap nem volt párkapcsolatunk.
3. Tudjunk egymással őszintén és értőn beszélgetni, meg tudjuk figyelmesen hallgatni és akarjuk megérteni egymást, és akarjuk megosztani a másikkal mindazt, amire szükségünk van, ill. ami bennünk zajlik.
4. Igyekezzünk érteni, mire van a párunknak szüksége, és folyamatosan próbáljuk azt adni neki, ezáltal tenni a kapcsolatunkért (őérte és mindkettőnkért), és ne csak kivenni belőle, amire nekünk szükségünk van.
5. Legyen tiszta a párkapcsolatról, a párkapcsolati ideálunkról alkotott képünk, legyenek közös értékeink, jövőképünk, céljaink.
6. Találjuk ki együtt, hogy hogyan hozzuk le mindezeket a szürke hétköznapok szintjére, találjuk ki a hétköznapi gyakorlatainkat és praktikáinkat, és figyeljünk rá közösen, hogy működtessük azokat. Ezek között legyenek közös megoldásaink a feszültségek, stresszhelyzetek kezelésére is.
7. Ne tekintsük adottnak az intimitást sem, hanem építsük fel azt is közösen.

(Az intimitás nem csupán a testi szerelem, a szex kifejezőeszköze, hanem annál jóval több: egyfajta lelki meghittség, bizalmasság a párkapcsolatban.)

Minden ember egyedi tehát, így minden kapcsolat is más. És mivel a kapcsolataink gyökerei bennünk, mindkettőnk lelkében rejlenek, így rengeteg ponton megbillenhet ez a tánc. Ráadásul folyamatosan változunk, fejlődünk is, így a párunknak és a kapcsolatunknak is velünk kell fejlődnie.

Ha homok kerül a gépezetbe, akkor jön a:

• Félrekommunikálás, kommunikációs zavar;
• Keserűség, csalódottság, elfojtott düh, harag;
• Szeretetnyelvek közti diszharmónia (azt adod, ami neked kellene, vagy semmit, és azt kapod, ami neki hiányzik, vagy semmit);
• Megszokás, unalom;
• Magány.

Ám sosem szabad elfelejtenünk, hogy ahol mindkét félben megvan a szeretet, ott még a felszín alatt lappangó problémák is megoldhatóak közös akarattal.

Általában a legelső probléma abból adódik, hogy mivel a jó párkapcsolatról alkotott képünket (ideálunkat) nyilvánvalónak és általános érvényűnek gondoltuk, így nem raktuk le jól az alapokat, vagyis nem beszéltük át, nem tisztáztuk ki közösen, nem hangoltuk össze az elképzeléseinket, a közös értékeinket, jövőképünket, céljainkat. Így idővel azt éljük meg, hogy szép lassan elsétálunk egymás mellett, sok beletett energiánk ellenére alig kapunk valamit, és csak vergődünk egyre zavarodottabban, keserűbben, csalódottabban és dühösebben egymás mellett. És egyre inkább egyedül érezzük magunkat, elveszítve a kötődést, ami a kapcsolat alapvető lényege.

Másrészt még ha meg is vannak az alapok, és még igyekszünk tenni is a kapcsolatunkért, ám gyakran még akkor is azt éljük meg, hogy nincsenek jó eszközeink, hétköznapi rutinjaink arra, hogy a közös ideálunkat megvalósítsuk. Olykor pedig azt látjuk, hogy adott pontokon (vagy problémák felbukkanásakor) valami újra és újra elsodor, kizökkent minket a jó útról. Aztán persze ezek miatt egyre inkább egyedül érezzük magunkat, és néha már a párunkat, sőt magát a kapcsolatunkat sem látjuk tisztán. És a csónak elkezd billegni, egyre jobban megtelik vízzel, és süllyedni kezd.

Egy jó párkapcsolat ugyanis nem egy adott és statikus állapot, hanem egy folyamatosan, a felek által közös erővel felfedezendő és felépítendő, újra és újra megújítandó szövetség – egy közös utazás. Ezen az úton minden párkapcsolat befut egy ívet (Szimbiózis, Differenciálódás, Gyakorlás, Újraközeledés, Érett párkapcsolat), ahol csak a pár tagjain áll, meddig jutnak el.
Érdemes mindenesetre közösen dolgozni rajta. Mert ez a közös út megtalálható és bejárható! Ráadásul minden nehézsége mellet és ellenére is gyönyörű!