Meglehetősen frusztráló tapasztalás, amikor valaki a „bolondját járatja velünk”, hol közelebb hív, hol távolabbra lök. Ilyenkor rendszerint rángatva érezzük magunkat, és még idegesítőbb, amikor azt érezzük, hogy újra és újra belemegyünk a táncba. „Engedd már el!” Hagyd a fenébe!” „Ne hagyd, hogy hülyét csináljon belőled!” A barátaink, a barátnőink kitűnő tanácsokat tudnak ilyenkor osztogatni, amitől valószínűleg még rosszabbul érezzük magunkat, hiszen ezek szerint mindenki más képes lenne rövid úton véget venni a megpróbáltatásoknak, csak mi nem vagyunk képesek nem részese lenni eme húzd meg – ereszd meg játéknak. Ilyenkor rendszerint eljutunk a gyötrő kérdésig: „Miért nem tudom elengedni?”

Amikor érzed, hogy valami nem jó neked, és mégsem vagy képes kiszállni belőle, érdemes a mélyére nézni, mert egészen biztosan egy feldolgozatlan érzésre bukkansz, ami nem engedi, hogy önmagadra figyelj, és azt tedd, ami neked jó, illetve ne tedd, ami neked rossz.

Ildikó azzal érkezett hozzám, hogy képtelen kikeveredni Győzővel való kapcsolatából. Győzőt egy fesztiválon ismerte meg, rögtön erős vonzódást éreztek egymás iránt, a kapcsolatból azonban mostanáig nem lett semmi, mert Győző hol romantikus üzeneteket küld, hol pedig hetekre eltűnik. Majd közli Ildikóval, hogy nem tud nélküle létezni, mindig csak ő jut az eszébe, hogy aztán néhány nap elteltével egy tisztázó beszélgetésben elmondja, reménytelennek látja a kapcsolatukat, ők nem illenek össze.

Ildikó számára a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy Győző nélkül folytassa az életét, mert ez a lehetőség szinte elviselhetetlen hiányérzetet kelt benne, mintha a szíve hasadna meg. Ezzel az érzéssel tudtunk elindulni az érzelmet feldolgozó oldásában, hogy történetről történetre egyre mélyebbre menjünk. Mivel Ildikó egy férfi elvesztéséhez kapcsolódó rossz érzésével dolgozik, természetes módon olyan történetek kerültek elő, ahol elveszít egy számára fontos férfit.

Az első két történetben ismétlődő elem, hogy elveszíti a fiát, a harmadik történetben feltárul a félelme („a férfi nélkül rossz lesz nekem”) mögötti rossz tapasztalás, amikor boldog kapcsolatban egyszerű de békés életet él férjével, mígnem a férfi váratlanul megbetegszik és meghal.

A következő történetben a király fiának a felesége, ám a férje egyszer csak elválik tőle, és ő elveszíti mindazt a jólétet, amiben élt. Ahogy a történet kibontakozik, kiderül, hogy valójában nem volt szerelmes, csupán a biztonságra vágyott, amit ettől a házasságtól remélt. A biztonságra való minden áron való törekvése azt sejteti, hogy valamikor elveszítette azt, ez rendszerint apával megélt traumára utal.

Éppen ez mutatkozik meg a következő történetben, ahol anya halála után apával él boldog szimbiózisban, ám apa új feleséget szerez, megelevenítve Ildikó számára Hamupipőke történetét. Amikor apja közli Ildikóval, hogy új feleségre vágyik, Ildikó azonnal bepánikol, „mi lesz velem egyedül?” – teszi fel a kérdést.

Az utolsó történetben, apával és barátokkal ünnepelnek, majd, apa elküldi őt, hogy ő még egy ideig a saját barátainak szentelhesse a figyelmét. Ildikó nem akar elmenni, apával szeretne maradni (így érezné magát biztonságban), de ezt nem mondja meg apának, inkább elmegy egy tóhoz, ahol nagyon rosszul érzi magát.

A megoldást számára az jelenti, amikor megváltoztatva a viselkedését szól apának, hogy vele szeretne maradni (információt ad), és apa meghallja a kérését, figyel rá, vele van (megmarad Ildikóban a biztonság érzése)

Az oldás nagyon szépen elvezette Ildikót a férfi elvesztésének félelme mögött rejlő hiányzó biztonságérzetéhez, amit feldolgozva gyengül a függősége a férfitól, aki már nem tudja olyan könnyedén madzagon rángatni. Így képessé válik arra, hogy elengedjen minden olyan kapcsolódást, ami számára rossz. Így lett egy frusztráló tapasztalásából egy gyógyító folyamat, amiben feldolgozhatta rossz, gátló érzéseit, és megnyílhatott egy szabad kapcsolatra.