Az első részt itt olvashatod

5. Jó közösség, társas kapcsolatok

„Ha csatlakozunk egy olyan csoporthoz, amelyiknek a tagjai havonta akár csak egyszer is találkoznak, az épp annyi boldogságtöbbletet eredményez, mint az, hogy ha megduplázzuk a jövedelmünket. „ (David Brooks: A társas lény)
A boldogság témakörében a leghosszabb kutatást Robert Waldinger harvard-i kutató végezte, aki 724 résztvevő életét követte 75(!) éven keresztül. Azt a kérdést kutatta, hogy mitől lesz jó az életünk.  Ennek a kimagasló kutatásnak az eredményei nagyon egyértelműen zat mutatták, hogy a jó kapcsolataink tesznek bennünket a legnagyobb mértékben boldoggá és egészségessé. Az egyik legjobb eszközöd tehát a boldog, kiteljesedett élet megteremtéséhez, ha boldog, támogató kapcsolatokat preferálsz, ha támogató közösségek tagja vagy.

6. Megfelelő stratégia

Gyakran tapasztalom, hogy nagy elszántsággal kezdenek bele a tanítványaim a boldog, kiteljesedett élet megteremtésébe, az elején azonban önmagukat akarják legyőzni. „Utálom, hogy ilyen vagyok!”, „Miért nem vagyok képes erre vagy arra?”
Ezeket én felesleges energiapazarlásnak érzem, én inkább arra bátorítom a hozzám fordulókat, hogy ne legyőzni akarják magukat, helyette igyekezzenek magukat mélyebb szinten megismerni, és igyekezzenek együttműködni önmagukkal és az élettel. A sikerhez érdemes önismeretre szert tenni, és érdemes ismerni a tudatos teremtés játékszabályait. Ha hajlandó vagy tanulni azoktól, akik előtted járnak az úton, akkor szert tehetsz a megfelelő stratégiára, és jó néhány zsákutcát, felesleges kanyart elkerühetsz.

7. Odaadás

Én azt tapasztalom, hogy a teremtés nem az akarásról szól, hanem az odaadásról. Manapság meglehetősen akaratos világban élünk. Megszoktuk, hogy arra nevelnek bennünket, szerezzük meg, amit akarunk, mert megérdemeljük. Önmagában ezzel nincs gond, ha hozzátesszük azt is: „és legyünk készek, megfizetni az árát. Ha boldog, kiteljesedett életet akarsz teremteni magadnak, akkor egészen biztosan meg kell változnod. A változás félelmetes, kiszámíthatatlan, és energiaigényes. Új, pozitív szkásokat kell kialakítanod, amihez nem elég olykor-olykor kiprbálni valamit, rendszeres, elkötelezett, fegyelmezett munkára van szükséged.  Ha újra és újra elakadsz a teremtésben, akkor vélhetően tudattalan meggyőződések akadályoznak, amiknek érdemes a mélyére ásnod, amiket érdemes kioldanod. Ezek bizony mind-mind fáradságos dolgok, ezek jelentik azonban a boldogságod árát.

8. Türelem

A boldog, kiteljesedett élet megteremtésénél ez talán az egyik legnehezebb téma. Hozzá vagyunk szokva, hogy „ide nekem most, azonnal”. Ez azonban nem fog menni. Ha az alapvető programozásod – ami természetesen szintén gyerekkorban épült be – nem a boldogságot erősíti benned, akkor időre van szükséged, mire a rendszered átalakul. Nekem sokat segített, amikor megtudtam, hogy konkrétan új idegpályákat, idegsejt kapcsolatokat kell ilyenkor kiéptenem az agyamban. Ha türelmetlen vagy, akkor könnyen lehet, hogy hol ebbe kapsz bele, hol abba, és valójában semminél nem tartasz ki elegendő ideig ahhoz, hogy megtörténjen benned a változás.  Azt is fájdalmas tapasztalások útján tanultam meg, hogy mindent akkor kapunk meg, amikor készen állunk rá. Ezeket az univerzális törvényeket nem könnyű elfogadni, sok alázatra van szükség hozzá.

+1. És ami mögötte van…

„A boldogság nem cél, hanem melléktermék.” (Eleanor Roosevelt)

Talán meglep, ha azt írom, a boldogság nem cél, a boldogság eszköz. Buddha úgy fogalmazott: „A boldogsághoz nem vezet út, a boldogság az út maga.” Sok év boldogságkeresés, és sok boldog, kiteljesedett élettel a hátam mögött azt állítom,  hogy valójában az igazi értékét ennek az útnak nem a megtalált boldogságom adta, hanem mindaz, amit ezen út során önmagamból megismertem. Ma azt vallom, hogy a teremtés nem feladat, hanem kaland, és az út végén nem a célom vár, hanem ÖNMAGAM.