Dönteni sokunknak nehéz. Véget nem ér fejünkben a két – vagy több hang – vitája. Amint meghoznék egy döntést, az egyik vagy a másik hang azonnal sorolni kezdi az ellenérveket:
„De mi lesz, ha…”, „Ez nagyon rossz döntés, ezt el fogod szúrni.”, „Már megint kapkodsz, nem gondolod át, melyik a jó döntés.” „Csak nehogy megint…”

Miközben keressük a JÓ döntést, és rettegünk a ROSSZ-tól gyakran gyerekkori szorongások köszönnek vissza, amikor azt tanultuk meg, az élet arról szól, hogy JÓL csináljuk, JÓK legyünk, soha ne hibázzunk, vagy nagy baj lesz.

Mostanában sokat gondolkozom a kérdésen, van-e jó és rossz döntés. Én például nem kedvelem a pénzügyi hivatali ügyeket. Sokáig halogattam egy adóbevallás elkészítését, mert ki nem állhatom intézni. Rendszerint utolsó pillanatban, kapkodva adtam be őket. Mígnem egy alkalommal buta hibát ejtettem egy bevallásban, aminek következtében egy teljes évig rosszabb feltételek hatálya alá kerültem. Rossz döntés volt halogatni? Persze. Tanultam belőle? Naná! Mostanában egy héttel a leadás előtt én már biztosan elintéztem. Odafigyelek, fontosnak tartom, és nyugi van. Most akkor rossz döntés volt?

Vajon nem a könnyebbik út-e, egyszerűen rossznak bélyegezni, és önostorozni magam, mint leülni, szembenézni a döntésem következményével, és tanulni belőle? Változássá kovácsolni egy hibát vajon nem az egyik legnemesebb erény?
Ezek a kérdések persze hitrendszereket feszegetnek. Azért vagyunk a földön, hogy mindent jól csináljunk, vagy azért, hogy tapasztaljunk, és teljesebbé váljunk? Én ezt a kérdést megválaszoltam magamnak, a saját válaszod azonban benned van.

Én azt tapasztalom, minden döntésemnek van következménye. Ha szembenézek a következménnyel, ha ránézek arra, amit ÉN teremtettem magamnak, akkor minden döntésemnek értelme van, s csupán másodlagos, hogy utólag a jó, vagy a rossz címként aggatom-e rá. Ám ha elfelejtek megállni olykor, és ránézni az életemre, a művemre, döntéseim fizikai síkon megnyilvánult eredményére, akkor az életem elszalasztott élet lesz, akkor is, ha csupa jó döntések sorozata.

Sokan megfeledkezünk róla, hogy a döntéseink vittek oda, ahol épp tartunk. Félünk egy jobb munkahelyet keresni, aztán vég nélkül panaszkodunk, hogy milyen kibírhatatlan a munkánk. Nincs kedvünk tenni a változásért, majd áldozatnak érezzük magunkat a saját életünkben. Sokan félünk dönteni, mert kiszámíthatatlan, hova jutunk. Ezért aztán maradunk ott, ahol vagyunk.

Van másik út is. Dönteni bátran, tudva, hogy képes leszek szembenézni a döntés következményével, és korrigálhatom azt, ami nem tetszik. Elengedni a jó vagy rossz kényszerét, és engedni, hogy az élet az összes színében megmutatkozzon nekem.