Körbenézve a világban azt látom, jó ideje a „Kinek van igaza” játékot játsszuk. Kicsiben – a személyes konfliktusainkban, és nagyban, akár a vérre menő harcokat, háborúkat is kirobbantva.

Fura dolog az igazság. Egész életünket kitölti az igazság és AZ IGAZSÁG keresése. Mintha valahol belénk kódolták volna, hogy létezik egy belőle. Te így hiszed? Én nem. Hogyan is lehetne, mikor VALÓSÁG sincs. Mindannyian látjuk a valóság egy nagyon parányi, és szubjektívan torzított szeletét. Nem hiszed? Kérdezz meg 10 embert, milyennek lát téged, és meglátod, mindenki picit mást lát benned. Te pedig megint egészen másnak látod magadat.

Vegyünk egy hétköznapi példát! Zsolt házas, két kicsi gyermek büszke édesapja,  napi 10-12 óra munka után este nagyon kimerülten érkezik haza. Nyúzott és állandóan stresszes, a munkahelyén kihasználják, és állandóan a kirúgástól fél. A családja a mindene, szeretné őket jólétben és biztonságban tudni. Zsuzsi otthon van a két pici gyerekekkel, egész nap helytáll családanyaként, szereti és várja haza Zsoltot. Kimerült az anyaságban, hogy csak a gyerekekkel való foglalkozás tölti ki a napjait. Esténként beszélgetésre, kikapcsolódásra vágyik. Alig várja, hogy megjöjjön Zsolt. Zsolt hazaérve pihenésre vágyik, szeret kicsit szörfözni a neten, vagy zenét hallgatni, vagy filmet nézni. Zsuzsi beszélgetni szeretne, együtt lenni Zsolttal. Zsolt hazajön, és egyből beleveti magát a számára kikapcsolódást nyújtó tevékenységbe. Zsuzsi csalódott. Nézzük meg, milyen lehetséges reakciók érkezhetnek Zsuzsitól:

1. Zsuzsi hozzáállása lehet agresszív, ebben az esetben úgy véli, nála van az igazság, az ő nézőpontja oké („Egész nap a gyerekekkel voltam, szeretnék némi értelmes beszélgetést folytatni, Zsoltot sem láttam egész nap, hiányzik a férjem társasága”), Zsolt nézőpontja nem oké („Miért nem képes, legalább este velünk foglalkozni, neki nem vagyunk fontosak, csak a munkája és a szórakozása a fontos.”). Bizonyára el tudod képzelni, hogyan lesz ebből igen gyorsan a házisárkány és az otthonról – fizikailag, vagy csak lélekben – menekülő kizsigerelt férfi kapcsolata.
2. Zsuzsi lehet passzív. Ebben az esetben csendben tűr, hallgat, teszi a dolgát. Úgy érzi, ő nem oké, nem engedheti meg magának, hogy kifejezze szükségletét, igényét. Ez  – mindkét félnek – viszonylag kényelmes, (ál)harmonikus, konfliktust kerülő stratégia. Ám Zsuzsi frusztrált lesz, és egyre boldogtalanabb, ami ritkán szokott boldog véget érni.
3.  Zsuzsi lehet manipulatív. Nem oké, amit Zsolt csinál, és nem oké, ha én elégedetlenkedem. Ezért a barátnőitől, a női újságokból női praktikákat tanul, amivel például féltékennyé teszi Zsoltot, vagy más módon igyekszik manipulálni, hogy a számára kedvező változást elérje.

Sablonosak és általánosítóak ezek a példák? Természetese igen. Ugyanakkor a lényegre figyelve alkalmasnak vélem őket a különböző hozzáállások bemutatására. Létezik ugyanis egy negyedik lehetőség, az asszertív. Ebben az esetben abból a nézőpontból indulok ki, hogy én oké vagyok és te oké vagy.
Asszertív szemlélettel közelítve Zsuzsi elfogadja, hogy ő oké, természetes és jogos igénye, hogy Zsolt figyeljen rá, hogy tere legyen a beszélgetésnek, kapcsolódásnak. És elfogadja, hogy Zsolt oké, természetes és jogos igénye, hogy a zűrös munkanap után kicsit kikapcsolódjon. Ezen az alapon megértve és elfogadva egymást, talán megbeszélik, hogy Zsolt miután egy adott ideig elvan magában, az este egy részét közösen töltik. Ha Zsuzsi képes elfogadni Zsolt nézőpontját, talán hozzábújva közösen hallgatnak zenét, fokozatosan egyre inkább egymásra figyelnek. Talán Zsoltnak kedve támad kipróbálni egy közös meleg fürdőt, ahol a kedvenc zenéiket hallgatva megpihennek egymás karjaiban. A megoldások száma végtelen, feltéve, ha azokat keressük, és nem a saját igazunkat.

Adott helyzetben megvan az én igazam, ami ugyanannyira fontos és szent, mint a tied. Szabad kifejeznem nekem és neked is a szükségleteinket. Ebből a nézőpontból kiindulva képesek vagyunk olyan megoldásokat találni, amelyek egyszerre veszik figyelembe mindkettőnk igényét. Ha nem azon küzdünk, hogy kinek van igaza, megláthatjuk az integrált nézőpontot, a konstruktív egymást és önmagunkat is elfogadó lehetőségeket.