Leszünk barátok?

teacher-145377_1280A bennem élő kritikus előszeretettel osztályoz. Jóra és rosszra osztja a világot, szeretem és nem szeretem, akarom és szabadulnék tőle fiókokba szereti pakolni az életet. Így persze önmagát is.
Vagyis saját csapdájába esve hosszú ideig önmaga(m) lett(em) önmaga(m) ellensége, mikor megszületett az ítélet: „Túl kritikus vagyok.” Mindenben meglátom a legkisebb hibát is.”

„A bölcs uralkodik a csillagain.” – tartja a mondás, és sokáig nem értettem, ez pontosan mit jelent. Én egyszerűen csak meg akartam szabadulni a kritikusságomtól, (meg még jó pár rossz tulajdonságomtól), és szenvedtem tőle, hogy nem tudok.  Ahogy tágult, szélesedett a nézőpontom, kezdet éledezni bennem a kérdés: „Mi van, ha minden jogosult a létre, ami létezik, s nekem nem az a dolgom, hogy megszabaduljak bizonyos részeimtől, megszereljem magam, jobbá tegyem elromlott énemet? Mi van, ha világunkban minden rendben van, nekem csupán annyi a dolgom, hogy megtanuljak együttműködni önmagammal, önmagam energiáinak mestere legyek?”

Ezt persze könnyebb elhatározni, mint megtenni, ugyanakkor jó ezen az úton járni.
Nem lettem tőle kevésbé kritikus. Barátibb azonban igen. Elsősorban önmagammal. Látom benne a lehetőséget, teret adok neki, ő pedig megelégszik a térrel, amit kap. Kielégül a szükséglete, nem kell hát, hogy lépten-nyomon hallassa a hangját. Övé volt a főszerep, amikor az állandó kritizálás helyett elvállaltam az iskolai tanagyag lektorálását. Jól tudom használni a munkámban, amikor a gondolkodási hibákat keresem. A legnagyobb élvezetet az jelentette számára, amikor az iskolai konferenciákon elvállaltam a Sárkány szerepét. Tökéletesen szolgáltuk a hatékony közös munkát, és mindenki megkönnyebbült, hogy tökéletes csatornát találtunk neki. Legfőképpen a családom.

harmony-1125639_1920Az élet lehet egy csatatér, ahol mások, magam nem szeretett oldalaival küzdök, hátha egyszer megváltozik, megváltozom. Nagyon fárasztó ez.
És lehet egy kaland, megismerésre, felfedezésre váró minőségek, értékek, szépségek megismerésének terepe, akik csupán arra várnak, hogy barátainkként szolgálhassanak. Minket, az életet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük