Találd meg, amiért meghalnál és élj azért!

Vajon mindenki él, aki megszületett?

A válaszom erre a meghökkentő kérdésre egyre gyakrabban egy erőteljes nem. A látszólagos életek mögött gyakorta látok szerepeknek megfelelést, családi sorsok továbbvitelét, és az akár egy életen át megtagadott választ, a talán soha fel sem tett kérdésre: Ki vagyok én? Ki vagyok én a szerepeimen túl? Ki vagyok én mély önvalómban, és mi végre jöttem erre a világra?

Ha máskor nem, legkésőbb a halálod pillanatában szembesülni fogsz a kérdéssel, hogy élted-e a saját életed?

 

Te is, mint minden más lény a Földön egyszeri és megismételhetetlen vagy. Az élet általad egy olyan arcát tudja megmutatni, ami arc más módon nem képes megnyilvánulni.

Elgondolkoztál valaha azon, hogy ha Isten a saját képmására teremtett, akkor a hibáiddal együtt vagy az ő képmása? Belegondoltál, hogy ha ez így vagy, a tökéletességre való törekvéseddel mennyire nem Isten akaratát követed? Isten talán tanulni akar a hibáidból. Talán azt várja tőled, hogy élj, és ne csak létezz. Talán azt várja, hogy merj az lenni, aki vagy, ahelyett hogy élet helyett csak a létezést engeded meg magadnak, és próbálsz az lenni, aki lenned kellene, megfelelve ilyen vagy olyan elvárásoknak.

A hit döntés kérdése
„Nem hiszem el, hogy elég jó vagyok” – hallom sokak szájából. Ha Istennek elég jó vagy, hogy itt légy, mégis ki vagy te, hogy mindezt megkérdőjelezed?

Sokáig róttam a köröket abban a tévhitben, hogy nem vagyok elég jó. Majd, ha ezt elérem, ha az bekövetkezik, ha ezt érzem, majd akkor elhiszem, hogy elég jó vagyok. Mígnem egyszer húsba vágóan hasított belém a kérdés, mi a hit és mi a bizonyosság? Tudni, hogy elég jó vagyok, mert a számomra fontos visszajelzések ezt mutatják, az a bizonyosság. Hinni, hogy elég jó vagyok, akkor, ha látszólag semmi nem támasztja alá, ez a hit. A hit döntés kérdése, életed egy pontján úgy döntesz, te hiszel magadban, hiszed, hogy azért vagy itt, mert elég jó vagy a feladatra, ami számodra rendeltetett. Hiszed, hogy azért élsz még, mert vár rád egy út, amin csak te mehetsz. És attól kezdve, ha másképp alakulnak a dolgaid, megkérdezed, hogyan csinálhatom másképp, jobban, mit tanulhatok ebből? De többé nem mentegeted magad a „nem vagyok elég jó” kifogásával. Mert a hit döntés kérdése, és ha egyszer eldöntötted, szívből, igazán, akkor ahhoz hű maradsz, akárhányszor teszed is próbára a hitedet.

A döntés ereje
„Nem tudom, hogy mi a küldetésem”- panaszkodnak többen a klienseim közül. Aztán a közös munka során kiderül, valójában nem az információ hiányzik a kiteljesedett, önmegvalósító életükhöz, hanem a döntés.

Önmegvalósító emberként a döntés életed minden pillanatában a tied. Számomra ez a felnőtté válás. Önmegvalósítóként te szabod meg, mit teszel, merre mész, milyen értékrendet, alapelveket követsz. Kivel társulsz utadon és kivel nem. Mit tanulsz, miben fejlődsz, mit áldozol fel? Az életed csupa döntés lesz, és amennyiben érzelmileg nem nőttél fel, és félsz felelősséget vállalni, akkor mindez rémisztő.  Ilyenkor jön jól a hiedelem: „Nem tudom, mi a küldetésem.”  Ami valójában arról szól, „Nem vagyok még kész felnőni, döntsetek helyettem.”

A szolgálat
Képzeld el, amint egy méh reggel felébredve azon gondolkozik, ma kinek lehet a szolgálatára, vagy hogy hány órát kell ma dolgoznia és mikor mehet újra szabadságra! Vicces, nem? A méh, az ami, és nem tesz mást, mint napról napra a legteljesebb mértékben éli, méhségét. Az pedig az Univerzum csodája, hogy ettől az egyszerű hozzáállástól élheti a virág is, a maga virágságát. Ha ez ennyire egyszerű, magától értetődő, és tökéletesen működő, miért lenne ez más nálunk, embereknél? Nem képtelen élet, amikor felkelsz, valami számodra tökéletesen értelmetlen munkát végzel napi 8 órán át, halálosan elfáradva a „nem csinálok semmi értelmeset” érzéstől?

 

Képzelj el egy olyan világot, ahol mindannyian ráébredtünk, mi a mi sajátságos, egyedi feladatunk, és ez hogyan van a világ szolgálatára! Egy világot, ahol felhagytunk azzal, hogy a pénzért dolgozzunk, helyette munka és magánélet nem válik ketté, mert a munka az önkifejezés egy eszköze!

Vajon egy ilyen világban is csak léteznél, vagy kész lennél örömmel élni?
Vajon ha megtalálod azt, amiért kész vagy meghalni, kész lennél végre élni?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük