Az évkörünk következő állomásához érkezünk április 19-én, a Nap Bika jegyébe lépésével, ezzel megnyílik az az energiatér, amelynek csúcspontja az április 27-i Újhold lesz. A körülöttünk élő Természet most a legvirágzóbb, minden a kibontakozás, a gyarapodás, a kiteljesedés analógiáit mutatja, így lett ez az időszak a Vénusz energiájának egyik kifejeződése.

A Bika időszak képlete Skorpió felkelő jeggyel és egy nagyon erőteljes dupla kvadráttal indul, az aktív Plútó – Mars szembenállásba kapcsolódva. A fix jegyekben történő ilyen erőteljes összekapcsolódás az átbillentés lehetőségét hordozza egy stagnáló vagy számunkra beszűkítő élethelyzetből. Az Újhold ajándéka, hogy a megértéssel
egyidőben hasznosíthatjuk is ezeket az erős transzformációs energiákat. Felismeréseket kaphatunk a másokhoz és a szélesebb külvilághoz való kapcsolódásainkra, de ekkor érdemes még tovább mélyíteni a megfigyelésünket, az önmagunkhoz való alapvető
viszonyulásunkig.

Újholdkor mindig elindíthatunk valami újat az életünkben, érdemes arra
fókuszálnunk, hogy „emeljük a rezgésszámot!”

Ha kapcsolódnál ezekhez a minőségekhez, ha kíváncsi vagy az
asztrológiai potenciálodra, keress egy személyes konzultációra.

Betti

Szerző: Andi

A következő gyakorlat szeretett tanáromtól, Veit Lindautól származik, akitől a legsikeresebb online kurzusán keresztül rengeteget tanultam a cselekvőerőről.
A gyakorlat nagyon egyszerű, ugyanakkor elég furán hangzik, ha veszed a bátorságot, kipróbálod, és csak néhány napig csinálod, magad is megtapasztalhatod a hatását. Szánj erre minden nap ébredés után csupán 5 percet.

Reggel, amikor felébredsz, határozd el, hogy most kikelsz az ágyból, Tedd meg, majd (ha lehet hangosan) mondd ezt magadnak: „Igen, megcsináltam!” Aztán határozd el, hogy kimész a mosdóba (vagy amit csak elsőként csinálni szoktál), és újra mondd ezt: „Igen, megcsináltam!” Folytasd ezt a reggeli rutin részeknét, körülbelül 5 percig, majd hunyd be egy pillanatra a szemed, és figyeld meg, milyen érzések vannak benned. Semmi mást nem szükséges tenned, csak végezd el a gyakorlatot, és megítélés nélkül figyeld meg a felbukkanó érzéseket! Jó gyakorlást!

Az utolsó szamuráj (The Last Samurai, 2003)

A polgárháború egykori hőse, Nathan Algren nem igazán találja magát a békés világban, mardosó búntudata elől az alkoholba menekül.  Amikor egy különleges megbízatás során az utolsó szamuráj, Katsumoto fogságába kerül, megismerkedik a szamurájok különleges világával, és a két ellenfélből két hűséges barát válik. Ebben a filmben nem csak az erő energiájának két kibillent formáját figyelheted meg, Katsumoto személyén keresztül az erő érett, megdolgozott formáját is megismerhetjük. Számunkra meghatározó filmélmény, amit akárhányszor képesek vagyunk újranézni.

A vadló (The Mustang, 2019)

Roman Coleman  erőszakcselekedetéért börtönbüntetését tölti, maga is úgy hiszi, mindenkinek jobb, ha börtönben is marad. Amikor lehetősége nyílik, hogy résztvegyen egy vadon élő musztángokkkal foglalkozó rehabilitációs programban, megérintő kapcsolat alakul ki közte és az egyik legvadabb musztáng között, ami gyógyulást hoz mindkettőjüknek. Ebben a filmben rendkívül szépen nyomon követhető, hogyan lesz egy erőből pusztítás, erőszak, és az is, hogyan gyógyítható meg az energia kibillentsége. Csodálatos film.

Susan Jeffers: Alakítsd át a félelmet erővé

A félelem rendkívül bénító tud lenni, és manapság annyi okunk van félni, és annyian éreznek késztetést, hogy bennünk a félelmet keltsék. Susan Jeffers könyvében gyakorlatias segítséget kapsz ahhoz, hogy tudatosítsd az életedet megakasztó félelmeidet, és azt belső erővé alakítsd át.

Rhonda Byrne: Az erő

„Ebben a könyvben meg szeretném mutatni neked a csodálatos élethez vezető utat. Rengeteg mindent meg kell értened önmagaddal és az életeddel kapcsolatban – és mindez jó. Sőt, több mint jó! Egyszerűen lenyűgöző! Az élet sokkal egyszerűbb, mint gondoltad, és ahogy megérted, hogyan is működik, és mire képes a benned lakozó Erő, megtapasztalhatod a létezés varázsát a maga teljességében – és akkor valóban csodálatos életed lesz. Most pedig kezdődjön a varázslat!”

Bár fontosnak tartom az edukációt is, igyekszem érthetően besűríteni az energiák asztrológia-nyelven lekódolt értelmezését, így csak egy-egy főszálat említek a következő Teliholdunk gazdag mintázatából.

Az évkör Kos időszakának következő kiemelkedő állomása az április 13-i
Telihold lesz, Bp.idő szerint éjjel 2:23-kor pontosodik be a Kos Nap-
Mérleg Hold szembenállása, egy érzelmekkel telítődő Mars-Vénusz trigonnal. A képlet
felkelő jegye a Bak lesz, így a kezdőenergia a Szaturnusszal érkezik, átszínezve az aznap direktbe forduló Vénusszal és a Merkúrral. A Mérleg/Vénusz minőséggel hozhatjuk harmóniába dolgainkat, és a Telihold időminősége alkalmat ad erre: objektívan rálássunk,
átértékeljük, kiegyenlítsük magunkban a vénuszi élettémákhoz való viszonyulásunkat.

Életünk négy alapvető aspektusának (az egyéni, a közös, a belső és a külső világunk) alapját az önmagunkkal való kapcsolódásunk adja. Az egyéni és a közös harmóniánkhozvezető úton is az érzelmi munkánkkal tudunk haladni, ez nem kikerülhető, ha valódi intimitásra vágyunk. A Szaturnusz energiáját támogatja a Kosban járó Chiron is, aki a „sebzett gyógyító” archetípusát hordozza. Ahogyan a mitológiai kentaur esetében is, nem tűnik el a seb, de megtanulhatunk a belátásból megérkezetten élni vele. Chiron a Kos jegyen keresztül arra tanít, hogy új mintákat fedezzünk fel az egyéni önkifejezésünkhöz, akkor is, ha félünk, ha mi vagyunk az elsők a családi mezőnkben, akik másként mernek dönteni, mint a „szokás” elvárta volna. Nőként különösen látványos, ahogyan anyáink „hagyományos” szerepeire nemet mondtunk sokan, hogy a saját utunkat próbáljuk meg járni. A Telihold fényében nézzünk rá az eddigi utunkra, amit önmagunk, a saját igényeink, a saját értékeink felvállalásáért bejártunk, és ismerjük el szeretettel, amit eddig megtettünk. Az elismerés is a Szaturnusz ajándéka, az életünkkel való bölcs, tiszta megelégedés. Hálás vagyok minden női társamnak, aki gazdagítja a világunkat azzal,
hogy a Kos jegy energiáját átszűri a személyiségén. Aki elég bátor, hogy először önmagát válassza, úgy, ahogyan szívében érzi, egy aktív, független, erős és egyenrangú Nő archetípusát kifejezve.

Ha kapcsolódnál a női kiteljesedésed útján, ránéznél asztrológiai
szemmel életutadra, várlak szeretettel, keress bátran!

Betti

Szerzők: Andi és Laci

A Nap (meg még néhány bolygó) a Kos jegyében jár, és ennek a jegynek egy fontos témája az erő, mint a bennünk munkálkodó egyik legalapvetőbb energia. De mit is jelent ez?

Ahogyan az évkörben haladunk, 12 állatövi jegyet érintünk, és 12 energiát tapasztalunk meg. Ezek az energiák természetesen mind jelen vannak bennünk, és ha a gyerekkorunk minden szempontból jól alakulna, akkor a felnövekvés során előbb megismernénk, megtapasztalnánk ezeket az energiákat magunkban, majd megtanulnánk birtokba venni és irányítani, vagyis helyesen, adekvát módon használni azokat. Ha azonban valami félremegy, és sajnos általában ez történik (mert mondjuk a szüleink nem voltak egészen komfortosak ezen energiák egyikével-másikával, hisz az ő szüleik sem voltak harmóniában velük, és azok szülei sem…stb.), akkor ezek az energiák nem lesznek harmóniában és egyensúlyban bennünk, ehelyett bizonyos aspektusait elfojtjuk, másokat túlműködtetünk, így valójában sokkal inkább az energiák használnak bennünket, mintsem mi használnánk azokat életünk kiteljesítésére.

Ha követed 2025-ös évi hírleveleinket (ha nem, érdemes feliratkoznod!), lehetőséged lesz csapatunkkal együtt végigjárni az évkört, ránézni a 12 életenergiára, és tudatosítani, hogyan kapcsolódsz azokhoz. Ráadásul még segítséget is kaphatsz nálunk, ha azt érzed, egyik-másik energia kapcsán gyógyulásra van szükséged.

Most pedig térjünk vissza a Kos energiájához.  Ebben az írásában részletesen írt Boldog Betti asztrológus a Kos energiájáról, én most picit más oldalról világítanék rá erre az energiára, így hát az erőről szeretnék írni.

Az ERŐ – és annak különböző megjelenési formái – talán az egyik legproblematikusabb energia manapság. Kibillent formáit (erőszak, agresszió, dac, hiszti, panaszkodás, meghunyászkodás, gyámoltalanság, stb.) napi szinten látjuk, ahhoz elég ha csak követjük a híreket, emberek közé megyünk, vagy olvassuk a hozzászólásokat a közösségi oldalakon. Ám a nagybetűs ERŐ tiszta, megdolgozott, érett és adekvát formáját manapság nehéz fellelni és megtapasztalni.

De vajon min múlik, hogy mi emberek az erőnkhöz jól (érett felnőtt módjára), vagy rosszul (kibillent módon, vagyis vagy nem igazán, vagy túltolt módon) kapcsolódunk? Ennek gyökereit (is) mindannyiunk esetében a gyerekkorunkban kell keresnünk, amikor ezt az erőt elkezdjük használni. Egyrészt születésünktől kezdődően azonnal érzékeljük és látjuk szüleink példáját, és velünk született késztetésként igyekszünk is tőlük a lehető legtöbb mindent lemásolni. Így azt is, az erőhöz ők hogyan viszonyulnak, hogyan bánnak azzal. És ha ők hadilábon állnak ezzel, akkor nem lesz jó példánk, így nekünk sem lesznek jó megoldásaink arra, mikor mit kezdjünk vele. Másrészt a másik fontos késztetésünknek engedve állandóan kísérletezünk is vele, és próbálgatjuk használni az erőnket. Ha azonban a szüleink (majd a tágabb közegeink) részben vagy egészében elutasítják a próbálkozásainkat (hisz patriarchális, hierarchikus családokban és társadalmakban az erő csak fent megengedett), és ezzel ledorongolják az éppen nyiladozó erőnket (pl. „Nem, nem, a spenót finom és egészséges, nem köpjük ki, igenis meg kell enni!”; „Tudom, tudom, még játszanál, de tedd csak le szépen, mert itt a lefekvés ideje, és indulj azonnal lefeküdni!”), akkor megint csak nem tud bennünk egyensúlyba kerülni ez az energia. Mert az elutasítás (a szükségleteink, késztetéseink elutasítása) fáj a lelkünknek, és ha ezt jelezzük, és mégsem lehetünk önmagunk, akkor dühösek (haragosak) leszünk, amit aztán pláne nem engednek meg nekünk, így marad a dac. És a kisgyermekkorunk során így el is jutunk a 3-6 éves korig, az elhíresült „dackorszak”-ba, ami kimondottan ennek az energiának a felfedezésére szolgál(na). Ám sajnos gyakran ez a korszak sem alakul jól, így hát az erő helyes használatát ekkor sem sikerül megtapasztalnunk. Ez pedig azt jelenti, hogy vagy megtanuljuk elfojtani (és hát alapvetően erre nevelnek minket a szüleink, majd a társadalmi elvárások) az erőnket, vagy – ha rendhagyó módon parttalan, medertelen közegben növünk fel, ahol a szüleink nem igazán figyelnek ránk, és nem segítik az akaratvezetés kialakulását, az erőnk uralását, akkor – kiszámíthatatlanná, kezelhetetlenné, határtalanná válunk. Vagyis ha a szüleid nem megfelelő módon kezelték az erődet, és főleg a dackorszakodat, akkor vagy a) nem kapcsolódsz az erődhöz, és elfojtod magadban ezt az energiát, nem állsz ki magadért, nem húzod meg a határaidat, vagy b) túltolod azt, és ezért gyakran a kelleténél erőszakosabb, rámenősebb, agresszívebb tudsz lenni, illetve c) mindkét irányú hatás eredményekén hol egyik, hol másik irányba kibillenve (hol alul képviselve, hol túltolva azt), bizonytalanul vergődünk az erőnk használatával egész életünkben.

Ha szerencsés voltál, és módod volt az erődet megismerni, kitapasztalni, és megtanulni uralni és jól használni, akkor ez az energia érett, megdolgozott módon, tehát egyensúlyban van jelen benned. És akkor (és csak akkor) képes vagy az erődet nem csupán és kizárólag az EGOd szolgálatába állítani, hanem egy ügyet (a TE ügyedet is) képviselve, a közös jó számára is fontos, hasznos módon használni azt.

Az egyik legjobb film ebben a témában (meg úgy általában is szerintünk a legjobb film) az ‘Utolsó szamuráj’. Ebben a filmben több karakter is van, aki bemutatja az erő kibillent működtetését . Ilyen például Algren kapitány, aki rögtön a  film elején a fegyverbemutatón látható (ő az erőszakot jeleníti meg), Meiji császár (aki az erőhöz való nem kapcsolódás példája), Omura miniszter (aki az erejét önös célokra használva tolja túl ezt az energiát). Ám ebben a filmben egy csodálatos példát is láthatsz az erő érett, egyensúlyban lévő, megdolgozott formájára Katsumoto, a szamurájok vezetője személyében.

Vendégszerzőnk: Boldog Betti

A mi életterünk a Föld bolygó, és Természetnek hívhatjuk azt a nagyobb rendszert, melynek az emberiség is része. Ha harmóniában vagyunk a Természettel, bőség áramlásban és jól-létben élhetjük a személyes életünket. Írásainkkal ehhez szeretnénk nektek inspirációt nyújtani.
A Természet ciklusainak megfigyelésével alakult ki az asztrológia tudománya (kb 6000 éve), a Földön történő természeti változásokban őseink meglátták az összefüggést a Föld körül zajló változásokkal egyidejűleg. A Nap haladása az égbolton felismerhető ritmust, egy évkört ad ki, melyben négy ún. napforduló van. Asztrológiai nyelven ez a Nap kardinális jegyekbe lépését jelenti. Két kiegyenlítő napfordulónk van, tavaszi és őszi, mikor egyenlő hosszúságú a nappal és az éjszaka, ezek a napok kiemelkedő jelentőségű időminőségeket képviselnek.
2025. március 20. 10:01-kor pontos az idei tavaszi napéjegyenlőség, melyet a Nap Kos jegybe lépése jelez. A napforduló asztrológiai képlete a Hold uralma alatt van, így mindkét fő égitest támogatását megkaphatjuk ahhoz, hogy visszataláljunk a Természet ritmusához és a kiegyenlítődés megtörténjen az életünkben – ami maga a Harmónia. Az idei évben igazán sok globális változás vár ránk (a következő posztokban részletesebben írok majd erről), amit a belső egyensúlyunkban maradva tudunk a legjobban kezelni. Ehhez minden
támogatást megkapunk, ha összehangolódunk az univerzális életenergiákkal. Az első lépés, hogy megértsük, az életenergia másik neve a szeretet, és ugyanez az energia hatja át, építi fel a világunkat, ez a mi létezésünk szövete is. Amikor ezt a szívünkkel megértjük, alapvető paradigmánkká válik az önszeretet.

A kos energia

A Természet most ezt az alapvető energiát a kezdetben hordozza. Az összes életerő a megszületésbe összpontosul. A Kos jegy alapélménye az „én vagyok!” Az előttünk álló hónap kinyíló, előre törekvő, új teret hódító energiáit akkor tudjuk kibontakoztatni, ha ezt a „vagyok!” – érzést teljesen átéljük. A pillanatban nincs gondolat, tervezés, érzések, múlt – jövő, csak a puszta létezés élménye.
Milyen Kos analógiákkal találkoztunk már életünkben? Egy sistergően fellobbanó szikra a tűzben, vagy egy magból kipattanó csíra, vagy a rügyfakadás… ha versenyeztünk már, ki ér haza előbb és az első tépte fel a bejárati ajtót… ha hajnalhasadáskor hirtelen felviláglott a
Nap… ha világra szültünk egy csodalényt… ha megtapasztaltuk már életünkben az újjászületés élményét… vagy a szerelem belobbanása… ez mind Kos energia.
A napfordulón érdemes felkészülni az új kezdetre, melyet majd a március 29-i Kos Újhold pecsétel meg. Mit szeretnénk most elindítani az életünkben? Ez az újhold a szeretetből fakadó cselekvést fogja támogatni, az egymás elismerésén alapuló kapcsolódásokat, teljesen új nézőpont jelenhet meg számunkra. Ha úgy érezzük, hogy az érzelmi
biztonságunk önmagunkban még nem teljes, kérhetjük a gyógyulás energiáját, amely a kiteljesedést hozza számunkra.

Alapvető szükségletünk, hogy kapcsolódjunk, szeretetteljesen kötődjünk másokhoz. A párkapcsolat – felnőttként – ennek a kötődésnek egyik legfontosabb tere.

Mindannyiunk fejében él egy kép arról, mi a párkapcsolat, milyen egy jó párkapcsolat. Ha azonban elkezdünk beszélgetni róla, gyorsan kiderül, hogy a vélekedéseink egyrészt elég idilliek, másrészt nagyon el is térnek egymástól. Hisz mindannyian különbözünk, így nagyon más lehet, mire van nekünk szükségünk egy párkapcsolatban, mit tudunk adni, hogyan szeretünk és tudunk kapcsolódni a párunkhoz. Ráadásul mivel a párunk is egyedi, így neki a mi igényeinktől eltérő dolgokra lehet szüksége tőlünk, így másképp kapcsolódik hozzánk, mint mi őhozzá. Ebben a táncban alakul ki, hogyan hatunk egymásra, hogyan működünk együtt, és végeredményében hogyan érezzük magunkat a kapcsolatban, és hogy emeljük vagy visszahúzzuk egymást.

Egy jó párkapcsolat érdekében fontos, hogy:

1. Lássuk a párunk egyediségét, hogy különbözik tőlünk, és sose felejtsük, hogy mi ezzel együtt fogadjuk el és szeretjük őt. Tudjuk látni és kimutatni felé, amit szeretünk a párunkban, ahelyett, hogy a gyengeségeire fókuszálnánk.
2. A párkapcsolatunkra ne meglévő adottságként tekintsük, hanem olyan tábortűzként, amiről folyamatosan gondoskodnunk kell, hogy melegedhessünk mellette. Fogadjuk el alapvetésnek, hogy: Amelyik nap nem tettünk semmit a párkapcsolatunkért, aznap nem volt párkapcsolatunk.
3. Tudjunk egymással őszintén és értőn beszélgetni, meg tudjuk figyelmesen hallgatni és akarjuk megérteni egymást, és akarjuk megosztani a másikkal mindazt, amire szükségünk van, ill. ami bennünk zajlik.
4. Igyekezzünk érteni, mire van a párunknak szüksége, és folyamatosan próbáljuk azt adni neki, ezáltal tenni a kapcsolatunkért (őérte és mindkettőnkért), és ne csak kivenni belőle, amire nekünk szükségünk van.
5. Legyen tiszta a párkapcsolatról, a párkapcsolati ideálunkról alkotott képünk, legyenek közös értékeink, jövőképünk, céljaink.
6. Találjuk ki együtt, hogy hogyan hozzuk le mindezeket a szürke hétköznapok szintjére, találjuk ki a hétköznapi gyakorlatainkat és praktikáinkat, és figyeljünk rá közösen, hogy működtessük azokat. Ezek között legyenek közös megoldásaink a feszültségek, stresszhelyzetek kezelésére is.
7. Ne tekintsük adottnak az intimitást sem, hanem építsük fel azt is közösen.

(Az intimitás nem csupán a testi szerelem, a szex kifejezőeszköze, hanem annál jóval több: egyfajta lelki meghittség, bizalmasság a párkapcsolatban.)

Minden ember egyedi tehát, így minden kapcsolat is más. És mivel a kapcsolataink gyökerei bennünk, mindkettőnk lelkében rejlenek, így rengeteg ponton megbillenhet ez a tánc. Ráadásul folyamatosan változunk, fejlődünk is, így a párunknak és a kapcsolatunknak is velünk kell fejlődnie.

Ha homok kerül a gépezetbe, akkor jön a:

• Félrekommunikálás, kommunikációs zavar;
• Keserűség, csalódottság, elfojtott düh, harag;
• Szeretetnyelvek közti diszharmónia (azt adod, ami neked kellene, vagy semmit, és azt kapod, ami neki hiányzik, vagy semmit);
• Megszokás, unalom;
• Magány.

Ám sosem szabad elfelejtenünk, hogy ahol mindkét félben megvan a szeretet, ott még a felszín alatt lappangó problémák is megoldhatóak közös akarattal.

Általában a legelső probléma abból adódik, hogy mivel a jó párkapcsolatról alkotott képünket (ideálunkat) nyilvánvalónak és általános érvényűnek gondoltuk, így nem raktuk le jól az alapokat, vagyis nem beszéltük át, nem tisztáztuk ki közösen, nem hangoltuk össze az elképzeléseinket, a közös értékeinket, jövőképünket, céljainkat. Így idővel azt éljük meg, hogy szép lassan elsétálunk egymás mellett, sok beletett energiánk ellenére alig kapunk valamit, és csak vergődünk egyre zavarodottabban, keserűbben, csalódottabban és dühösebben egymás mellett. És egyre inkább egyedül érezzük magunkat, elveszítve a kötődést, ami a kapcsolat alapvető lényege.

Másrészt még ha meg is vannak az alapok, és még igyekszünk tenni is a kapcsolatunkért, ám gyakran még akkor is azt éljük meg, hogy nincsenek jó eszközeink, hétköznapi rutinjaink arra, hogy a közös ideálunkat megvalósítsuk. Olykor pedig azt látjuk, hogy adott pontokon (vagy problémák felbukkanásakor) valami újra és újra elsodor, kizökkent minket a jó útról. Aztán persze ezek miatt egyre inkább egyedül érezzük magunkat, és néha már a párunkat, sőt magát a kapcsolatunkat sem látjuk tisztán. És a csónak elkezd billegni, egyre jobban megtelik vízzel, és süllyedni kezd.

Egy jó párkapcsolat ugyanis nem egy adott és statikus állapot, hanem egy folyamatosan, a felek által közös erővel felfedezendő és felépítendő, újra és újra megújítandó szövetség – egy közös utazás. Ezen az úton minden párkapcsolat befut egy ívet (Szimbiózis, Differenciálódás, Gyakorlás, Újraközeledés, Érett párkapcsolat), ahol csak a pár tagjain áll, meddig jutnak el.
Érdemes mindenesetre közösen dolgozni rajta. Mert ez a közös út megtalálható és bejárható! Ráadásul minden nehézsége mellet és ellenére is gyönyörű!

A Tantra szó a szanszkrit tanoti – ’kiterjedés’ és a trajati – ’felszabadulás’ szavakból ered, és ’összeszőni’ értelemben is használják. Gyökerei India hindu és buddhista közösségeiből indultak, de kínai és japán hatások is érték.
A Tantra nem vallás, hanem egy ősi felismeréstan, amelynek alapja a dolgok elválaszthatatlansága. Abból indul ki, hogy mivel a valóság (az egész Univerzum, a Mindenség és benne minden) energia-természetű, ezáltal minden elválaszthatatlanul össze vannak szőve. Ezért egyrészt az anyagot, a lelket és a szellemet sem lehet különválasztani, így hát minden külső cselekvésünk sem más, mint belső állapotunk tükre. Másrészt mindannyian egy nálunk hatalmasabb dolog (a szövet ) részei vagyunk, és valamiféleképpen mindannyian kapcsolatban állunk egymással.

Ha befelé figyelünk, mind érezzük, mennyire alapvető szükségletünk, késztetésünk, törekvésünk, hogy kapcsolódjunk, szeretetteljesen kötődjünk önmagunkhoz és másokhoz, a világhoz. Erre biztatnak a nagy vallási könyvek is (pl. Biblia, Bhagavad.gíta, Tóra, Korán), és ezt támasztja alá mára a tudomány is.
A Tantra pedig egy olyan a test, a lélek és a szellem síkjain átívelő spirituális út, mely a bennünk rejlő teremtő életerő felfedezésével és megélésével megnyitja a szívünket önmagunk, a minket körülvevő emberek és világ (a Mindenség) felé. Ezért általa felszabadulva és kiteljesedve rálelhetünk a – mindennapok pillanataiban is megélhető – valódi, feltétel nélküli szeretetre, és a boldogságra.
A Tantra célja tehát nem más, mint az alapkésztetésünk beteljesítése a szeretet és boldogság megtalálása és megélése által.

Sokan félreértik a Tantra és a szexualitás közti kapcsolatot. Mert bár a Tantra a szexuális energiát – mint életenergiát – közvetítő közegként használja, ám a célja nem a szex. A Tantra ösvénye a szíven át vezet, a szívet pedig a szeretet irányítja. Vagyis a Tantra az önmagunkkal és a világgal való szeretetteljes kapcsolódás, a boldogság megélésének tere.
Ebben az értelemben tehát a Tantra egy eszköz is, mely megközelítésében és technikáiban is mindhárom síkon – azaz a test (fizikai), a lélek (érzelmi) és a szellem (spirituális) síkjain – egyszerre, holisztikusan dolgozik. Ezáltal lényegesen elemibb megélések során, sokkal mélyebb szinten, hatékonyabban fejleszt és gyógyít.
A tantrikus folyamatok/megélések során először a – főleg 2. (szakrális/szex) csakrában összpontosuló – teremtő férfi energiát, és a – főleg a 4. (szív) csakrában összpontosuló – befogadó női energiát stimuláljuk és építjük fel (hisz Siva erőtlen Sakti nélkül, és Sakti is éppúgy tehetetlen Siva nélkül). Majd az energiákat egyesítve és szétoszlatva feltöltjük a Befogadó testének valamennyi további energetikai központját (3.-7- csakráját) is. Ezáltal fejlesztjük és gyógyítjuk az önmagunkhoz (testünkhöz és lelkünkhöz) és másokhoz, a világhoz való szeretetteljes és intim kapcsolódásunkat.

Mindannyiunk legbelsőbb szándéka/késztetése, hogy jók legyünk, szeretettel kapcsolódjunk (tudjunk szeretni), szeretve érezzük magunkat, és értékessé váljunk a világ számára. Ezen késztetésünk által vezérelve életünk során folyamatosan kapcsolódunk és kötődünk, élményeket szerzünk, és sajnos néha sérülünk is. Az élmények a Test-Lélek-Szellem minden síkján energetikai lenyomatokat képeznek bennünk (így pl. a lelki sérüléseinknek van testi lenyomata is, és a testi sérüléseinknek van lelki lenyomata is, és mindnek van szellemi leképződése is). És mivel a negatív élményeink (sérüléseink) lenyomatai fájnak, amit nem szeretnénk érezni, így – a legbelsőbb késztetésünk ellenére – öntudatlanul is a fájdalmak elkerülésre fókuszálunk. És mivel a fókuszunk (öntudatlan figyelmünk) az fájdalom elkerülésén van, így végső soron ezek a cipelt fájdalom-lenyomatok gátolnak, blokkolnak minket a szándékunk elérésében és megélésében, hogy végsősoron boldogok, önmagunk lehessünk. A nőkre ez különösen igaz, hisz mivel általában lelkileg ők érzékenyebbek, így ebben a maszkulin oldalra kibillent világban ők lényegesen többet, és mélyebb szinten sérülnek.

A tantrikus folyamatok a Test-Lélek-Szellem mindhárom síkján dolgoznak, így rendkívül mély szinten képesek emelni a Befogadót a minél kiteljesedettebb megélések felé. Ezáltal a Befogadóban mélyen megbúvó érzelmi blokkokhoz is hozzáférést biztosítanak, melyek ebben a biztonságos, meghitt és bensőséges, szeretet- és tiszteletteljes közegben igen hatékonyan gyógyulhatnak. Így a legbelsőbb késztetésünk, kiteljesedésünk megéléséhez vezető út kinyílik előttünk.

A nők esetében – mivel lelki érzékenységük mellett a testük is kifinomultabb, így több helyen és módon (például a Yoni-ban is) képes tárolni a fájdalom-lenyomatokat (blokkokat), így – általában több a feldolgozandó, de mélyebbek a megélések és gyorsabb a gyógyulási folyamat is.

Ha pedig ezt az alapvetően szomatikus (test alapú) módszert esetleg még egy érzelmi és tudat alapú terápiával (pl. AnaLog módszer) ötvözzük, akkor a mély gyógyulásokat rendkívül hatékonyan tudjuk a hétköznapok megélésévé és gyakorlatává tenni.

Ha egy helyzetet nem tudsz jól kezelni, akkor azt problémának látod, amiből előbb vagy utóbb konfliktusod lesz. Amennyiben továbbra sem találsz megoldást, csak idő kérdése, hogy mikor lesz a helyzetből krízis. Hasznos tehát, ha rájössz, hogyan tudod jól kezelni a jelenleg még nem jől kezelt helyzetedet. De vajon mi az oka, hogy nem tudunk jól kezelni bizonyos helyzeteket?
Az általánosan elfogadott válasszal szemben („Nem tudom, mit tegyek”) én azt tapasztalom, hogy valahol mélyen belül mindig pontosan tudjuk, mit tudnánk tenni, hogy a probléma megoldódjon, vagy még inkább fel sem merüljön. A gond csupán az, hogy a sikerre vezető cselekvés vagy kommunikáció le van bennünk gátolva. Egyszerűen azért, mert egyszer régen (leginkább a gyerekkorunkban) az adott kommunikáció vagy cselekvés kellemetlen (legtöbbször ijesztő vagy fájdalmas) következménnyel járt.  Nézzünk egy teljesen átlagos példát:

Sok éve dolgozol irodai dolgozóként egy munkahelyen, egész jól érzed magad. Egyszer csak új főnök érkezik, aki munkamániás, és rendszeresen a munkaidőd vége előtt néhány perccel sóz rád még valami sürgős és nem rövid feladatot. Az első pár alkalommal még benyelte a férjed, hogy kivételesen ő megy a gyerekért az óvodába, de az már cseppet sem tetszik neki, hogy kezd az egészből rendszer lenni. Egyre feszültebb vagy, mert nem tudod, mit tegyél.

Valójában pontosan tudod, hogy beszélhetnél a főnökkel, hogy óvodás gyereked van, nem tudod megoldani, hogy rendszeresen túlórázz, beszéljétek meg, hogyan tudja úgy szervezni a feladatokat, hogy beleférjen a munkaidődbe. Egyszerúnek hangzik, igaz?  Egyszerű is, kivéve, ha gyerekkorodban átélted, hogy amikor szóltál, hogy valami nem jó neked (mondjuk kiköpted a spenótot), jól megbüntettek. Akkor bizony könnyen lehet, hogy inkább próbálsz a végletekig alkalmazkodni, mintsem kiállj magadért, és információt adj, együttműködésre hívj, amikor valami nem jó neked. Csak hát a példánál maradva, ha a férjedhez alkalmazkodsz, a főnök lesz haragos, ha meg a főnök elvárásainak felelsz meg, akkor a férjed akad ki rád. És akkor még a gyermekedről nem is beszéltünk, akinek szintén szüksége lenne rád. Sakk, matt.

A példa alapján talán már eszedbe is jutott egy saját élethelyzet (vagy akár több is), bizonyára kíváncsi vagy, mit tudsz tenni az ehhez hasonló kilátástalannak tűnő helyzet(ek)ben. A megoldás tulajdonképpen nagyon egyszerű. Ki kell derítened, milyen megoldás lenne a megfelelő az adott helyzetben, feltárnod az érzelmi gátat, ami megakadályozza, hogy megfelelő módon cselekedj vagy kommunikálj , és ki is kell oldanod ezt az érzelmi gátat. Pontosan ezt tesszük az AnaLog konzultáció során. Megnézzük, milyen érzelmi gátjaid akadályoznak téged abban, hogy jól tud kezelni az élethelyzeteidet, és gyorsan és egyszerűen ki is oldjuk azokat. Az odlás következtében megkönnyebbülsz, és képes leszel változni, azaz másképpen kommunikálni és cselekedni. Mindig pontosan úgy, hogy problémák helyett örömteli és könnyed életet teremtes magadnak.