Szerző: Boldog Betti

Az évkör újabb állomása a Rák jegyének energiáit és témáit hozza számunkra, a Napforduló után szinte azonnal az Újhold csúcspontjával: június 25-én, budapesti idő szerint 12:30-kor.

Különleges Újhold köszönt ránk, hiszen a képlet tengelyei a kardinális jegyek 0. fokára esnek – ez egy átfogóbb új ciklus kezdete lehet, amikor valami teljesen újat indíthatunk életünkben. A képlet indítóenergiája ismét a Vénuszé: ha a világnézetünk alapja az önmagunk szeretete, és beleengedjük magunkat az univerzum ritmusával való
harmóniába, most valóban sorsfordító lépésekre nyílik lehetőség.

A Rákban együtt álló Nap, Hold és Jupiter a képlet csúcsán világítja meg számunkra azt a fantasztikus lehetőséget, hogy egy nagy lépést tegyünk és összhangba hozzuk (integráljuk) hivatásunkat, társadalmi szerepünket és az igazán személyes belső világunkat. Ez az égi együttállás támogat bennünket abban, hogy a karrierünk ne csak cél legyen, hanem valódi belső hívás – egy olyan út, ahol a lelkünkben is otthon érezzük magunkat és önazonosak vagyunk.

A Nap ráirányítja a fényt arra, akik vagyunk és akivé érezzük, hogy válhatunk. A Hold felszínre hozza, mi mozgat belülről és ráérezhetünk, hogyan vihetünk több melegséget és emberséget abba, amit csinálunk nap mint nap. A Jupiter pedig kinyitja előttünk a lehetőségek kapuját, és segít, hogy bizalommal lépjünk át rajta. Együtt azt üzenik: induljunk el abba az irányba, ami rezonál a bennünk élő legjobb verziónkkal, és
az elhozza a kiteljesedést számunkra, életünk minden területén.

Közben a Kos Neptunusz és Szaturnusz kvadrátja jelzi, hogy a külvilág – egy fontos kapcsolatunkon keresztül – most erős tükröt fog tartani. Elbizonytalanodhatunk, megkérdőjelezhetjük az utunkat, idealizálhatunk valakit, magunkat kevésnek érezve. Ezek az érzések nagyon hasznosak, mert segítenek meglátni, ha túl nagy súlyt adtunk mások véleményének, ezzel túlzott elvárásokat is, akár magunk felé is. A Szaturnusz a belső bölcsességünk hangja: akkor tudunk stabilan jelen lenni, ha tisztán látjuk az életünk irányát, a saját határainkat, és kapcsolataink is valódiak, hitelesek.

Most érdemes magunknak feltenni néhány kérdést:

Ez az időszak lehetőséget hoz egész életutunkban előre lépésre, szakmai módon és kapcsolati tisztulásra is – ha nyitottak vagyunk arra, hogy ránézzünk: hol nem vagyunk még teljesen önazonosak, és mitől félünk igazán kilépni, hogy láthatóvá váljon a világ számára az ajándékunk.

Ha változás előtt állsz, vagy csak ránéznél az asztrológia és a karrier coaching eszközeivel az életutadra, keress személyes konzultációra!

Szerző: Radnai Laci

A holisztikus masszázs során lehetőséged van a gondolatokon túllépni, az energiákat a testedben megtapasztalni, megfigyelni, megélni. Ebben az írásban Andi egy film kapcsán bemutatta a kiegyenlítődés törvényét a kapcsolatokban. Az alábbi masszázsélmény pedig a megtapasztalás szintjén mutatja be, mit is jelent a kiegyenlítődés, és miért működik az életedben, akár tudatos vagy rá, akár nem.
A masszázs során megtapasztaltakat a masszázst átélő személy engedélyével teszem közre.

„Amikor leültünk (a szemeim csukva), a belső szemeim előtt megjelent először egy sas, és éreztem, ahogyan sasként repülök. Majd láttam egy pillangót a hátamon (a sas hátán). A következő bevillanó képben balra volt a pillangó, jobbra a sas, és én próbáltam ráérezni, hogy én melyik vagyok. Hirtelen a kettő között, pontosan középen egy fénylő Buddha alakot láttam lótusz-ülésben, és az a válasz jelent meg bennem, hogy egyik sem vagyok, hanem én a középpont vagyok, a kettő között. Vagyis egyszerre mindkettő. Közben érzékeltem, hogy a masszázs most lényegesen erősebb mozdulatokból áll. Ez nem volt rossz vagy zavaró, inkább csak realizáltam. Olykor jöttek információk, máskor inkább csak a testérzetekre figyeltem. Ahogy haladt tovább bennem a sas/pillangó téma, arra jöttem rá, hogy ezek az erőm két szélsőséges megnyilvánulását jelképezik, a pillangó a szelídséget, a sas az erőt. És hogy amikor ezt a kettőt egyesítem magamban, akkor jelenik meg a középső Buddha alak, a ”középpontomban vagyok” érzete, a jelenlét. Átéltem, hogy valami bennünk mindig efelé a jelenlét felé törekszik, ezért amikor bármely energia mentén kibillenünk a középpontból, akkor ez a törekvésünk visz egy ellentétes megtapasztalás felé. Ha nagyon a szelíd pillangóval azonosulok, megjelenik egy személy, egy helyzet, aki szelíden vagy viharosan hív a másik irányba, a sas erejébe. Amikor a sas ereje tör elő belőlem, a szeretet szelídsége nélkül, akkor valami vagy valaki felbukkan az életemben, ami a szelíd szeretet élményét hívja meg bennem. Ekkor az a gondolat bukkant fel bennem, hogy az utóbbi időben teljesen beszippantott a fizikai sík, különösen erősen kibillentett néhány helyzet, és sokat veszítettem a jelenlétemből. Azt éreztem, fontos lenne újra jóval nagyobb hangsúlyt fektetni a jelenlétem erősítésére. Ekkor megjelent bennem a gondolat, hogy ne merüljek el semmiben, ami eltávolít a jelenléttől. Felidéződött bennem egy korábbi masszázs élményem, ahol megtapasztaltam Istent, akit egy rendkívül erős jelenlétként éltem meg. Az a felismerés jelent meg bennem, hogy ez egy referenciaélmény volt a számomra, hogy miért és mennyire fontos a jelenlét. Közben azt éreztem a fizikai szinten, hogy Laci valamit leszed és néha kihúz a testemből. Egyszer nagyon intenzíven azt éreztem, mintha egy bőrréteget karmolt, cincált volna le rólam. Később megint felbukkant bennem a pillangó/sas téma, és kristálytisztán éreztem, hogy  én egyik sem vagyok, én a tér vagyok, amiben a pillangó és a sas megjelenik. ”

A tükörgyakorlat egy egyszerű és kevés időt igénylő gyakorlat. Erőteljes hatása a kitartásodban és rendszerességedben rejlik. Fontos része a gyakorlatnak, hogy minden nap (!) megcsinálod. Ez nagy kihívásnak hangzik, ám ha belegondolsz, hogy minden nap meglátogatod a mosdót lefekvés előtt, és a gyakorlat mindössze 2-3 percedet veszi igénybe, akkor szerintem vállalható kihívás, hogy elvégezd a gyakorlatot minden este lefekvés előtt (vagy felkelés után, vagy bármikor).

Állj meg a tükör előtt, és egyszerűen nézz a saját szemedbe! Tartsd 2-3 percig a szemkontaktust, és kezdj el szeretettel, bátorítóan beszélni magaddal. Fontos, hogy egyes szám 2. személyben szólj magadhoz, és bátorító, elismerő, szeretetteljes hangon beszélj magadhoz. „Annyira büszke vagyok ma rád! Nagyszerűen gondoskodtál ma a gyerekekről.” „Gyönyörű vagy ma, tetszel nekem.” „Szeretlek”.  Bármit mondhatsz magadnak, ami szívből jön, és jólesik hallani.
Eleinte nagyon furcsán fogod érezni magad, ez természetes. Azt szoktam mondani, addig érdemes folytatnod a napi gyakorlást, amíg már nem hat furán, mert természetessé vált (vagyis természetessé vált, hogy szeretetteljes kapcsolatban vagy magaddal).
Előfordulhat, hogy eleinte nem tudsz megszólalni. Ez is rendben van, ez esetben csak tartsd a szemkontaktust, és figyeld meg, mi minden kavarog benned.

Szerző: Oros Andi

Van jelenleg olyan kapcsolatod, ahol a másik az „agyadra megy”? Van valaki a környezetedben, akivel vagy állandó konfliktusba keveredsz, vagy már napok/hetek/hónapok/évek óta szóba sem álltok egymással?
Kérlek, idézd most fel magadban ezt a személyt, idézd fel magadban, pontosan mi zavar benne, mi az, amivel benne nem tudsz megbékélni!

Kapcsolódni általában jó, azt is szokás mondani, hogy „az ember társas lény”, és a legtöbb ember retteg attól, hogy magára marad, magányos lesz. Ugyanakkor egy konfliktuoskkal terhelt kapcsolódás rengeteg fájdalmat, bosszúságot, sajnos olykor akár pusztító indulatokat is képes kihozni belőlünk. Ha valaha is átélted, hogy valakivel minden erőfeszítésed ellenére sem tudtál békés kapcsolatot kialakítani, talán meglepőnek fogod tartani, ha azt írom, ez az ember minden bizonnyal egy nagyszerű tanítód, zen mestered. (Most akár fel is idézheted magadban azt a személyt, akire az írásom elején emlékeztél).

Csak hogy még egy közhellyel vigyem tovább a gondolatmenetünket, szokás mondani, hogy „az ellentétek vonzzák egymást”. Ezt én most picit átfogalmazom: Az ellentétek kiegészítik egymást. És pontosan ez is a szerepük: kiegyenlíteni az ellentéteket, és ezzel létrehozni az egyensúlyt.

A Föld nevű bolygón számos univerzális törvény létezik, gondolhatsz akár a gravitációra, de ugyanígy meglehetősen általános, és nem megkerülhető törvény a kiegyenlítődés törvénye. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például ha te „bocs, hogy élek” típus vagy, nehezedre esik kiállni önmagadért, képviselni magad, akkor teljes bizonyossággal lesz a kapcsolataid között legalább egy „úthenger” típus, valaki, aki bizony nem fél akár át is gázolni rajtad, ha a saját érdekei úgy kívánják. Így lesznek remek páros a mártír és az önző, a „megalszik a tej a szájában” és az „egy percet nem képes megülni a hátsóján”, a társasági ember a visszahúzódóval… és így tovább. Remek páros lesznek, kiapadhatatlan konfliktusokkal. Tudattalanul ugyanis mindig érezzük, ha valaki túlságosan kibillent az egyensúlyi állapotból, és hol harcisabban, hol ravaszabban, de újra és újra késztetést érzünk, hogy a másikat a középpont felé rángassuk. „Hogy lehetsz ennyire önző?” „Nem én vagyok az önző, te nem vagy képe kiállni önmagadért.” „Ha nem szórnád két kézzel a pénzt, nem jutnánk ide minden hónap végén.” „Nem én szóróm a pénzt, te vagy az, aki a fogához veri a garast.” Az  ehhez hasonló viták végtelen sora , bizony mérhetetlenül fárasztó tud lenni. Ugyanakkor hatalmas tanulás, fejlődés rejlik ezekben a kapcsolatokban, ha megtanuljuk jól használni a kiegyenlítődés törvényét.
Amikor az engem kiegyensúlyozó ellentétpárommal evezek egy csónakban, akkor választhatom az állandó csatározást, ami a legtöbb esetben a csónak felborulásához vezet, és választhatom a tanulást a másiktól. Ha a mártír eltanulja az önzőtől a saját igények képviselését, akkor máris elmozdul a kibillent szélsőségtől az egészséges középpont irányába, amivel önkéntelenül és elkerülhetetlenül hívja a másikat is a középpont felé. Az önző tanulhatja az önzetlenséget a társától, míg a mártír az egészséges önképviseletet. Valójában senki nem kedveli, ha meg akarják változtatni. Ha tehát a „változz meg végre” helyett képes vagy a „örömmel tanulok tőled” állapotába kerülni, izgalmas és csendes vízekre evezhettek zen mestereddel.

 

Szerző: Boldog Betti

Ahogy közeledünk az évkör Ikrek időszakának végéhez, újra felerősödnek körülöttünk az energiák – június 11-én érkezik a Telihold, az Ikrek–Nyilas tengelyen. Már néhány nappal előtte is érezhetjük, hogy felpezsdül minden – főleg, hogy június 9-én a Jupiter is új vizekre evez, és átlép a Rák jegyébe – ha összerezonálunk vele, kapcsolódni vágyóbbak, de egyszerre érzékenyebbek is lehetünk.

A Telihold budapesti idő szerint 9:45-kor lesz pontos, és ahogy kibontjuk a képlet rétegeit, szépen kirajzolódik, hogy a Hold és a Vénusz adja a megértés kulcsát.

Szerencsénk van, hogy nem az Uránuszon élünk, mert ott 27 Holddal kéne boldogulnunk – így viszont elég egyre figyelnünk. 🙂

Szerző: Boldog Betti

Május 20-án a Nap belép az Ikrek jegyébe, ezzel pedig megérkezünk az évkör egy újabb, frissebb szakaszába. Ez az időszak remek lehetőségeket hoz a fejlődés következő lépcsőjéhez –

Az Ikrek időszaka a Merkúr uralma alatt bontakozik ki. Ő az, akit a mitológiában Hermészként ismerünk: gyors, sokoldalú, kíváncsi és szabad szellemű. Ő az, aki képes hidat teremteni a világok között – legyen szó tudományról, kapcsolódásról vagy akár egy jó kis beszélgetésről. A Merkúr energiája akkor jelenik meg bennünk, amikor tisztán gondolkodunk, összefüggéseket látunk, és örömünket leljük a szellemi mozgásban, játékban.

Május 27-én Újhold lesz, ami most különösen erőteljes Merkúr-hatásokat hordoz. A Nap és a Hold együtt állnak az aszcendenssel – ez erős kezdeti energiát jelez, amit ráadásul a nagyobb, mélyebb bolygók is megtámogatnak (Szaturnusz, Uránusz, Plútó, Neptunusz). Számíthatunk váratlan fordulatokra – akár a magánéletben, akár társadalmi szinten. Lehetnek felismerések, titkok, elhallgatott dolgok, amik napvilágra kerülnek, és olyanok is lesznek, akiknek teljesen új irányt vesz az életük. A lényeg: nem vagyunk magunkra hagyva, az átalakuláshoz most erőteljes támogatást kapunk.

Ez az Újhold új kezdetekkel ajándékoz meg. A világ lehet, hogy néha a feje tetejére áll, de a kulcs az, hogy találjunk vagy építsünk élő, valódi, tápláló közösségeket. Kezdhetjük őszinte beszélgetésekkel, olyan barátok választásával, akikkel hasonlóak értékeink és életirányunk, és csak olyan kapcsolatok felé elköteleződéssel, amelyek kölcsönösen emelnek bennünket.

Szerző: Laci

A Vénusz minőség kapcsán írtam már az önelfogadásról, az önszeretetről. A vénuszi energiának egy másik – az előbbitől nagyon nem független, ám mégis kicsit más – nem kevésbé fontos vetülete a szerető-ség, az élvezet megélése.

Nem független, hisz nyilván szeretnünk kell önmagunkat ahhoz, hogy nyitottak tudjunk lenni az érzékek és élvezetek megélésére, akár egyedül, akár másokkal kapcsolódva, és persze ez fordítva is igaz, vagyis ha teret tudunk engedni az élvezeteink megélésének, akkor az önszeretetünk is egyre jobban el tud mélyülni. Épp ezért az önszeretetünk fejlesztésének számtalan érdekes lelki útja mellett akár az élvezeteink megélésének útján is elindulhatunk . Ráadásul ezen az úton holisztikusan – a fizikai, a lelki és szellemi síkon egyaránt és egyszerre – tudunk fejlődni. Sőt, kapcsolódva másokkal (pl. a párunkkal) ez az út önmagunk felfedezésén túl a másokkal, és végső soron a Mindenséggel való szeretettel és élvezettel történő kapcsolódásunk megélését is kínálja.

A Tantra szó a szanszkrit tanoti – ’kiterjedés’ és a trajati – ’felszabadulás’ szavakból ered, és ’összeszőni’ értelemben is használják. A Tantra egy ősi felismeréstan, amely abból indul ki, hogy mivel minden energia-természetű, ezáltal minden elválaszthatatlanul össze van szőve. Nem lehet tehát az anyagot, a lelket és a szellemet sem különválasztani, ráadásul mind kapcsolatban állunk egymással, össze vagyunk szőve. Így ér össze önmagunk szeretete mások, és az élet szeretetével.

Ha igazán magunkba nézünk láthatjuk, mennyire hajt minket a késztetés, hogy kapcsolódjunk, szeretetteljesen kötődjünk önmagunkhoz és másokhoz, a Mindenséghez. Erre biztatnak egyébként az összes nagy vallás is, és ezt támasztja alá mára a tudomány is.

A Tantra pedig pont ezt kínálja: egy olyan utat, mely a bennünk rejlő teremtő életerő felfedezésével és megélésével megnyitja a szívünket önmagunk, és ezzel együtt a minket körülvevő emberek és a Mindenség felé. Ehhez a szexuális energiát – mint életenergiát – közvetítő közegként használja, melynek ösvénye a szíven át vezet, a szívet pedig a szeretet irányítja. Így hát a Tantra az önmagunkkal és a világgal való szeretetteljes kapcsolódás, az élvezet és boldogság megélésének tere. Megközelítésében, technikáiban és megélései terén is mindhárom síkon – azaz a test (fizikai), a lélek (érzelmi) és a szellem (spirituális) síkjain – egyszerre fókuszt tartva, holisztikusan dolgozik, fejleszt és gyógyít.

És mivel a Tantra azt mondja, minden energia természetű, nézzünk rá kicsit ezzel a szemmel is. A testünk egy a környező világ szövetébe (energetikai rendszerébe/tengerébe) beágyazódó energetikai rendszer. Vannak benne energetikai csomópontok/központok, ezek a csakrák, melyek különböző energiákat, minőségeket képviselnek.

Akkor működünk jól, ha az energia szabadon, akadálytalanul áramlik a minket körülvevő szövetből hozzánk érkezve, a csakráink között lentről felfelé, majd azokon átívelve a szövetbe vissza.

A tantrikus folyamatok/megélések során először a – főleg a 2. (szakrális/szex) csakrában összpontosuló – teremtő férfi energiát, és a – főleg a 4. (szív) csakrában összpontosuló – befogadó női energiát stimuláljuk és építjük fel (hisz Siva erőtlen Sakti nélkül, és Sakti is éppúgy tehetetlen Siva nélkül). Majd az energiákat egyesítve és szétoszlatva feltöltjük vele a Befogadó testének valamennyi további energetikai központját (3,.5-7- csakráját) is. Ebben a rendszerben a 4. Szív csakra (azaz lélek tere) az, ami az alsó (test) és felső (szellem) csakrák közti működést kiegyensúlyozza, és összekapcsolódva velük megteremti a test, a lélek és a szellem harmóniáját.

A Tantrában tehát a mindent – így minket is – átható energiák akadálytalan áramlását építjük úgy, hogy a testi érzetek és élvezetek árasztása által megnyitjuk az utat előbb a lelkünkhöz (önmagunkhoz), majd még tovább a Mindenség felé, hogy aztán ebben a minden szinten egyszerre megélt szeretetteljes és intim kapcsolódást nyújtó állapotban és egybeolvadásban átadjuk magunkat a feltétel nélküli és mindent átható szeretetnek.

Szerző: Boldog Betti

Megérkeztünk a Vénusz uralta időszak sűrűjébe!

A Nap belépett a Bika jegyébe, ezzel pedig egy új, élettel teli energiamező nyílt meg körülöttünk. A következő nagyobb hullámot május 12-én, a Teliholdnál érezhetjük meg igazán (Budapesten 18:55-kor pontosul be).

Ahogy az Újholdnál, most is a Skorpió jegye kel fel az égen – a Skorpió Hold az első házban, szemben a Nappal, amely az Uránusz társaságában áll (ismét a VII. házban).

Ez az elrendeződés most is erőteljes, átalakító energiákat hoz, főként a kapcsolataink terén – kicsit finomabb hangolással, mint az Újholdnál, de még mindig érezhető lendülettel.

A Telihold asztrológiai képletében hangsúlyos most az 5. és a VII. ház témája is: az 5. ház a könnyed, örömteli kapcsolódások tere, amiből aztán mélyebb, hosszú távú (VII. házas) együttműködések születhetnek.

És bár sokan elsőre a párkapcsolatokra gondolnak, itt minden szoros, meghatározó emberi kötelékről szó van – identitásunk, önmagunk megélésének egyik legfontosabb terepéről.

A mostani Telihold energiái abban segítenek, hogy egy magasabb nézőpontból ránézhessünk magunkra és a kapcsolatainkra. Lehet, hogy olyan felismeréseink lesznek, amikre eddig nem is gondoltunk!

Az egész év tele van átalakulási lehetőségekkel – de ezekhez az őszinte önreflexión át vezet az út.

A kihívás az, hogy a nyers érzelmeket ne elnyomjuk, hanem megengedjük nekik, hogy a megértés lágy terében átalakulhassanak.

Szerző: Andi

Te mennyi mindent csinálsz egy nap? Milyen hosszú a to do listád, és mennyire hatékonyan valósítod meg a céljaidat? Vagy inkább a végtelen halogatók táborába tartozol? Mennyi perc jut a napodból arra, hogy csak úgy legyél? Cél és haszon nélkül, pusztán a létezés öröméért.

Teljesítmény és siker alapú társadalomban élve, ahol a férfi energia (menni, tenni, szerezni, elérni) sokkal fontosabbnak és kívánatosabbnak ítéltetik, mint a női energia (lenni, befogadni, türelemmel kivárni) nem csoda, ha kibillent az egyén élete. Annyira nagy hangsúlyt kap a tevés, hogy a levésre már nem jut idő, figyelem, energia. Az eredmény: kifáradunk, kiégünk, egyszerűen nem élünk, csak elrobog velünk az életünk, mint egy gyorsvonat. És amikor éppen lenne idő élvezni a létezést, csak bezuhanunk valami lélektelen tevékenységbe (mobilozás, sorozatnézés), ami megint csak nem a jelen pillanat átélése, befogadása. Sokkal inkább egy menekülés önmagunk elől. Talán ez a legnagyobb probléma az állandó cselekvéssel: elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal, az élettel, a jelen pillanatttal. Ha egy pillanatra meg akarod ízlelni az állandó cselekvés-menekülés hullámzásában elveszett életet, csak idézd fel a gyorsérlelésű paradicsom ízét! Semmilyen, igaz? Bármennyire is szeretnénk mindent gyorsan, olcsón, hatékonyan megkapni, ahogyan a paradicsom íze is a napon történő lassú érlelődés következménye, éppúgy a te életed is a lassan megélt, a jelenlétedben átélt pillanatokban bontakozik ki. Ki vagy te? Miről szól az életed? Kivé válsz? Hogyan kapsz választ ezekre a meghatározó, egszintenciális kérdésekre, ha a feladatok mellett csupán a videókat görgeted a telefonodon, és jelen sem vagy az életedben? Veit Lindau gyönyörű megfogalmazásában: Hagyod, hogy olykor arcon csókoljon az élet?

Amikor a klienseimnek azt javaslom, kapjon nagyobb teret az életünkben a létezés maga, hirtelen azt sem tudják, „azt hogy kell csinálni”? Hogyan csináld a nem csinálást? Jó kérdés, igaz?

A Bor, mámor Provence (A good year) című filmben a főszereplő, egy londoni bankár Provencebe költözik, hogy eladja elhunyt nagybátyja szőlőbirtokát. Az elfoglalt (DOING) csak a siker körül pörgetett életet élő Max kelletlenül vág bele az utazásba, és igyekszik minél előbb letudni a vidéki dolgait, ám az emlékek, a táj, a felbukkanó szereplők kibillentik a megszokott prögésből, és szép lassan ráébresztik, hogy az életéből éppen csak az ÉLET hiányzik. Az egykori lélektelen sikert hajszoló önzésben élő bankárból Max egy önzetlen, a pillanatot átélni, az életet szeretni és élvezni tudó emberré válik. (BEING).

Te valószínűleg nem teheted meg, hogy elutazz egy olyan helyre, ahol megáll az idő (bár ha megteheted, menj). Mi lenne, ha egyetlen perccel kezdenéd? Mi lenne, ha megállnál – először csak egy percre, majd ötre és tízre – és megfigyelnéd a katicát a virágon? Vagy mi történne, ha leheverednél a fűbe, és csak figyelnéd – értelem és cél nélkül – a felhőket?

Mit mesélne neked az életed, ha végre megállnál és meghallgatnád?

 

Szerző: Radnai Laci

A bika jegyében járva a Vénusz energiájával tudunk mélyebben kapcsolódni. Ennek az energiának fontos témája a szeretet, az élvezet, ami az egyik legalapvetőbb késztetésünk. Alapvetően női minőségről beszélünk (Vénusz), hisz a világból felénk érkező impulzusok szeretettel való el- és befogadása, valamint megélése, illetve a belső békénk és elfogadásunk (szeretetünk) kifelé sugárzása női minőség. A mai alapvetően patriarchális, kibillent világunkban viszont mindez háttérbe szorul, a túlzott (férfi típusú) EGO-n kicsorbul és félrecsúszik, így hát a valódi késztetésünk érdemi kielégítés nélkül marad, és mi csak vergődünk és szenvedünk. A macsós elvárások tengerében ritkán éljük meg, hogy szeretve vagyunk, önmagunkat sem sikerül elfogadnunk és szeretnünk igazán, és bármennyire szeretnénk is, de mi is csak ritkán tudunk a szándékunknak megfelelő szeretettel fordulni másokhoz.
A szeretet ugyanis nem egy érzés, hanem egy – sok érzést magába foglaló – állapot. Olyan állapot, amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben, mert úgy érezzük, tudunk kapcsolódni a legbelsőbb valónkhoz, és mások is látják ezt az igazi, szeretetteljes lényünket, ráadásul még értékesek is tudunk lenni mások és a világ számára. Ebben az állapotban azok lehetünk, akik valójában a lelkünk mélyén vagyunk , hisz pont jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk.

A hétköznapi lét során sok belső segítséget kapunk, hogy fel tudjuk ismerni, jó úton járunk efelé az állapot felé. Ilyen segítség például a Joy nevű örömérzet, amit akkor érzünk, ha önmagunkért tettünk valamit (pl. sikeresen letettünk egy vizsgát), és ilyen a Meaning-nek nevezett örömérzet, amit akkor érzünk, ha másokért tettünk valamit (pl. a gyereket megleptük egy ajándékkal, amire rég vágyott), és nem utolsó sorban ilyen a Flow, mint énállapot, amit akkor élünk meg, ha felszabadultan belefeledkezve átadjuk magunkat valamilyen élménynek, amiben kiteljesedünk, miközben teremtünk valami értékeset. Szóval vannak lámpások, amik időnként felgyulladva mutatják az utat, mégis mindannyiunknak rendkívül nehéz folyamatosan benne maradnunk a szeretet fényében.

Mert bár ezzel a képességgel és késztetéssel születtünk, mégis javarészt elfelejtettük. Mert mindenkinek mást jelent a szeretetet állapotában lenni, így külső általános szabályok és elvárások alapján ez nem érhető el. Márpedig ma olyan világban élünk, ahol születésünktől kezdve nagyon meg akarják nekünk mondani, milyennek kell lennünk ahelyett, akik lelkünk mélyén – születésünktől kezdve – valójában vagyunk. És mivel figyelemre és elfogadásra vágyunk, így az igazi belső énünk helyett szép lassan kikísérletezünk/kitanulunk/ kiépítünk egy ”hamis ént” (helyzetektől függően eljátszott szerepeket), amit tennünk KELL, hogy a világ leginkább elfogadjon és jutalmazzon minket. Ám amíg a legbelső / valódi énünk (akik vagyunk és szeretnénk lenni valójában), és a világ számára felvett és mutatott ”hamis énünk” (akiknek lennünk KELL) eltér egymástól, addig igazán és tartósan nem tudunk bennmaradni a szeretet fényében. Hisz például amíg a munkahelyen – hogy minél jobban elfogadjanak és elismerjenek – a ”hamis énünkben” szerepelve tesszük, amit KELL, addig a valódi énünk fulladozva szenved a fojtogató légkörtől. Vagy amíg a párkapcsolatunkban, vagy a gyerekünkkel való kapcsolódásunkban hozzuk az ”elvárt” szerepet, amivel bár a lelkünk mélyén nem tudunk kapcsolódni, de amit mégis tennünk KELL, addig a párunk/gyerekünk is a ”hamis énünket” látja és arra reagál, a valódi énünket pedig lényegében észre sem veszi.
A legnagyobb probléma azonban az, hogy egy idő után gyerekként – felnőtt korunkra mindenképp – úgy ránk ég a ”hamis énünk”, hogy a valódi énünkről, hogy kik is vagyunk valójában ott legbelül, már nekünk magunknak sincs igazán elképzelésünk. Azzá leszünk, akiknek lennünk KELL , és magunk is elhisszük, hogy a „hamis én” mi vagyunk. És a lelkünkben legbelül már csak a valódi énünk magányának fájdalmát érezzük, idővel – az életközépi válság közeledtével – egyre jobban.

Jó hír azonban, hogy van út visszatalálni a valódi énünkhöz, hogy szeretetet megélve boldogok lehessünk. Ez az út önmagunk megismerésével, elfogadásával és szeretetével indul, és az önszereteten keresztül vezet. Mert amíg önmagunkat nem tanultuk meg szeretni, addig mások szeretetét sem tudjuk igazán beengedni, ill. a saját szeretetünket sem tudjuk jól adni mások felé. Ahhoz pedig, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat, először rengeteg belénk táplált és magunkévá tett narratívát (értelmezést és blokkot/gátlást) kell leszednünk magunkról (pl. hogy ”ilyennek KELL lennem, mert így működik a világ”, ”ezt KELL tennem, mert ez a nők/férfiak dolga”, ”feleségként/férjként, anyaként/apaként ez a feladatom/kötelességem”, stb.) Amíg ezek határoznak meg minket, addig nehéz jól szeretnünk. Az AnaLog módszerrel például hatékonyan tudunk dolgozni ezeken a ránk kövesedett rétegeken. Ezzel párhuzamosan érdemes felfedeznünk, újratanulnunk a másokkal való kapcsolódásainkat is. Ennek ideális terepe a párkapcsolat, ami a legpontosabb tükröt tudja tartani elénk, hogy megláthassuk, mennyi csodálatos rejlik bennünk és másokban, kapcsolódjunk a legbelsőbb énünkhöz, és rajta keresztül másokhoz, és a mindenkit (minket is!) körülvevő univerzális szeretethez úgy fizikai, mint lelki és szellemi síkon. Ebben a szeretethez való kapcsolódásban rendkívül hatékony és gyógyító módon segíthet minket a Tantra is, amit akár egyéni úton, akár a párkapcsolatunkba beemelve is gyakorolhatunk. A Tantra során szerzett megéléseink és általuk érkező megértéseink ugyanis egyre közelebb visznek minket ahhoz a csodához, akiként érkeztünk erre a világra, és aki még most is ott lapul a lelkünk mélyén, akik vagyunk valójában, és rajta keresztül az egész mindenséghez.

Kezdjünk el tehát egyre nagyobb tudatossággal és önreflexióval nézni önmagunkra és másokra! Ahogy egyre tisztábban látjuk önmagunkat, a párunkat, a gyerekünket, a főnökünket, a társadalmat, és az egész mindenséget, úgy egyre nagyobb lesz bennünk az önszeretet és az életöröm, és képessé válunk befogadni és megosztani ezt az örömöt másokkal is. És egyre nagyobb fényben egyre fényesebbek, boldogabbak leszünk.