Mindannyian ismerjük a helyzetet, amikor pontosan tudjuk, mi lenne számunkra a következő lépés, látjuk, hogy merre lenne érdemes indulnunk, ám megbénít minket a félelem, és nem lépünk. Hetek, hónapok, évek, akár évtizedek telhetnek el ebben a kényszerű várakozásban, idővel már nem csak attól szenvedünk, hogy nem lépjük meg, amit szeretnénk, de attól is, hogy gyávának érezzük magunkat. Mindez persze ördögi kör, mert önmagunk el nem fogadása csak még jobban megfoszt minket az én-erőnktől, így a vágyott, vagy éppen szükséges lépés megtétele még nehezebbé válik. Arról nem is beszélve, hogy a benne maradás egy túlhaladott élethelyzetben erősen lélekromboló, önmagunkat és minden bizonnyal a környezetünket is bántó élethelyzet. “Ugyan, ne légy már ilyen gyáva, mire vársz még? Tedd meg, és kész!” – kapjuk meg sokszor másoktól, vagy éppen önmagunktól a tanácsot, nyomasztó elvárást, amitől csak még rosszabb lesz minden. Van valami, ami ebben a helyzetben segít, ami erőt ad, és kiutat az ördögi körből?

Igen! A félelem legjobb ellenszere!

A félelem legjobb ellenszere: a tudás!

Ha tisztában vagy vele, hogy a félelem nem valami defekt, nem valami, amit rosszul csinálsz, nem egy hiányzó képesség, hanem egy természetes jelzés, akkor képes vagy teljesen más nézőponttal közelíteni a helyzethez, és ezzel teljesen más választ adni.

A félelem valójában felhívja a figyelmedet, hogy éppen készülsz elhagyni a megszokottat, az ismert terepet, azt az élethelyzetet, amiről pontos tudásod, ismereted van, amire kész válaszaid, viselkedési mintáid vannak, mert ismered, kipróbáltad, megszoktad, megtanultad.
A félelem jelzi, hogy most egy olyan határhoz érkeztél, ami után kiszámíthatatlan, hogy mi történik. Légy tehát éber! A félelem csupán ennyit mond: LÉGY ÉBER! FIGYELJ!

Dönthetsz tehát úgy, hogy lépsz, ugrasz, indulsz, és éber vagy!

A félelem önmagában ettől még nem múlik el, ám van egy nagyszerű képességed, amit alkalmazva jelentősen megkönnyíted a helyzet megélését:
El tudod képzelni, mi fog történni. Ahelyett, hogy hagynád, hogy a félelem megbénítson, vagy hogy elmenekülnél valamilyen eltereléssel (alkohol, televízió, internet, okosságok), választhatod azt, hogy fogsz egy darab papírt, ceruzát, és átgondolod a félelmetes helyzetben mi a legrosszabb, ami történhet, mi lehet, ha minden a legrosszabbul alakul. Ez bizonyára nem lesz nehéz, hiszen amikor engedjük az elménknek, hogy elmerüljön a félelmünkben, akkor pontosan ezt tesszük, elképzeljük újra és újra a legfélelmetesebb lehetőségeket. Most azonban fegyelmezd meg az elmédet, és ha megkaptad a választ a kérdésre: “Mi a legrosszabb, ami történhet?” fogd a papírt és a ceruzát, és készíts tervet! Mit fogsz tenni, ha bekövetkezik a legrosszabb? Milyen megoldási lehetőségek jutnak az eszedbe? Készíts menekülési útvonalat, stratégiai tervet, menj a félelmed legmélyére, mert ott nem mást fogsz találni, mint ERŐT.

Ha tudod, mi a legrosszabb, ami történhet, és kész terved, menekülési útvonalad van a legrosszabb alternatíva beköveztére, akkor az egykor félelmetes ismeretlen többé már nem ismeretlen, és így a félelmed azonnal csökken, míg a “meg tudom csinálni” hozzáállás adta erőd növekszik, és cselekvésre buzdít.

Ha tehát úgy döntesz, többé nem menekülsz a félelmed elől, és nem hagyod, hogy irányítsa az életed, csak vegyél elő egy papírt, és készülj fel a legrosszabbra! Mert a kész terv birtokában könnyebb lesz számítani a legjobbra.

Szerző: Veit Lindau
Fordította: Andi
Forrás: http://veitlindau.com/2013/04/wie-du-den-mut-findest-auch-mit-angst-loszugehen/

Valószínűleg a félelem tart minket a legerősebben vissza attól, hogy a saját igazságunkat kövessük. A német Angst(=félelem) szó az indogermán anghu szóból ered, melynek jelentése:korlátozó, szorongató, nyomasztó. Ez a szó jól leírja, amit általában megtapasztalunk, amikor a komfortzónánk határán állunk. Összeszorul a torkunk, a lábunk megremeg.

Tudjuk, hogy valójában mit kellene tennünk, ám mégsem tesszük meg.

A beszorítottságnak erről a pillanatáról beszélgetve gyakran esik szó a félelemtől mentes élet utáni vágyról. Sok ember megpróbálja legyőzni a félelmét, például egy jól kitalált, menő fellépéssel, ezoterikus “minden nagyon rendben van” frázisokkal, vagy alkohollal. Én egy másik alternatívát szeretnék neked javasolni:

Barátkozz meg a félelmeddel!

A félelem nem az ellenséged, hanem egy természetes figyelmeztető jelzés, ami azt jelzi neked: “Vigyázz, közel jársz ahhoz, hogy elhagyd az ismerős zónát. Nem tudom neked megígérni, hogy a következő lépés még biztonságos.” És ez a valóság. Amikor új, ismeretlen területre lépsz, nem tudhatod, mi vár rád. Lehet, hogy kinevetnek, hogy megsérülsz, hogy elárulnak, eladnak, manipulálnak. Lehet, hogy félrevezetnek, vagy elhagynak. A félelmed ettől szeretne megóvni téged.

Tiszteld ezért, ám ne hagyd, hogy a félelmed mondja meg, mit tegyél! A valódi problémát nem a félelem testi megtapasztalása jelenti, hanem az, ahogyan a fegyelmezetlen elme a félelmet kezeli. Testi szinten a félelem ugyan kellemetlen, ám ahogy jött, úgy el is megy. Ám, ha megengeded az elmédnek, hogy arról fantáziáljon, mi minden történhet, az a félelmet újra és újra táplálja. Így a természetes jelzés, a félősség, bizonytalanság és az aggodalom krónikus állapottá válik. Megigézve bámulod a belső vetítővásznadon az általad kreált horror jeleneteket, és bénultan mozdulatlan maradsz.

Engedd meg magadnak, hogy átéld a félelem testi tüneteit, és ugyanakkor koncentrálj arra, amit valójában akarsz! Érezd a felgyorsult pulzusodat, a remegő térdeidet, a szorító mellkasodat, és mondd azt magadnak: “Oké, tehát újra itt van. Újból az ismeretlen világ határán állok.”

Tudom, mindez banálisan hangzik, ám próbáld ki! Én például a mai napig nem tudok az előadásaim előtt megbirkózni a lámpalázammal. És egyáltalán nem is akarok megbirkózni vele. Éberré tesz. Felkészít arra, hogy sok emberrel találkozzam, amikor is bármi megeshet. Ám amit meg kellett tanulnom, az annak a művészete, hogy az elmémet a határ előtti pillanatokban pontosan arra irányítsam, amit akarok.

Mit tehetsz, ha megbénít a félelem, és nem tudod megtenni a következő lépést?

Nos, rendelkezel egy igen értékes adottsággal, képzeletben tudsz arra koncentrálni, amit ezzel a lépéssel el akarsz érni. Tudsz az elmédben találni egy okot, ami olyan erősen motivál, hogy le tudod gyűrni a bénultságodat. Az én szememben nem léteznek gyáva emberek, csak olyanok, akik szem elől tévesztették az okot, ami miatt az ellenállásukkal együtt próbálkoznának.

Mi a megfelelő ok?

Minden, ami mélyen megérint, ami tűzbe hoz. Ehhez gyakran nem elég egy racionálisan jól csengő érv. Olyan dolgot kell találnod, ami eksztázist okoz az agytörzsedben. Mert önmagában a józan eszed nem visz át a másik oldalra. Meg kell találnod azt a célt, ami elkötelezett egységbe forrasztja valamennyi erőforrásodat, a testedet, az elmédet és a szívedet. Mindannyiunkban parázslik, lángol, vagy lobog egy erős vágy tüze, ami emlékeztet téged arra, kivé válhatsz. Emlékeztet egy ígéretre, amit magadnak tettél, és amit magaddal szemben érdemes betartanod.  És ez a tűz hatalmasabb minden félelemnél.

Hogyan találod meg a megfelelő okot?

Amikor legközelebb ezen a ponton vagy, szánj időt a következő három lépésre:

1. Érezd a testedben a félelmet! Pontosan hol érzed? Mi történik, ha ezúttal másképp, barátságosan tekintesz rá? Például így: “Ah, tehát újra itt van, a barátnőm, az én régi, új  izgalmam, amit az ismeretlen terep miatt érzek.”
2. Írd fel, hogy mitől félsz! Mi minden szörnyűség történhet? Ne térj ki előlük, vesd papírra őket! Ezek a démonok jelentős mértékben veszítenek az erejükből, ha meglátjuk, kimondjuk, leírjuk őket. Ó, egyébként ismered az emberi élet legviccesebb részét? Minden, amitől félsz, hogy megtörténhet, így is, úgy is meg fog történni, ha valóban autentikus módon létezel. El fogsz veszíteni embereket. Blamálni fogod magad. El fogsz bukni. Meg fogsz sérülni. Meg fogsz öregedni. Újra és újra magadra maradsz. És meg fogsz halni. Nem az a kérdés tehát, hogy mindez megtörténik-e, hanem hogy mindezt a félelemtől görcsösen a lelátón ülve éled meg, vagy éberen, vadul, örömmel telve a pálya közepén.
3. A legfontosabb rész: írj össze legalább húsz okot, hogy miért akarsz a félelmed ellenére is cselekedni! Mit veszítesz hosszú távon, ha nem mozdítod meg a hátsó feled? Mit nyersz rövid és hosszú távon, ha megteszed ezt a lépést? Figyelj az okok felírásakor arra, melyek azok, amik valóban megmozgatnak! Hol kezd el bizseregni az agytörzsed? Valahol benne ott rejlik az az egy ok, ami rendelkezik a hatalommal, hogy megszabadítson a bátortalanságod béklyóitól, és mozgásba hozzon.

U.i.:Ha egyszer újból habozol a saját igazadat követni, állj a tükör elé, nézz szeretettel a múlandó húsgombóckádra, amelyben a lelked lakik, és mondd ezt magadnak: “Ez a test hamarosan a kukacok táplálékául fog szolgálni. Mire várok még?”

Mindannyian félünk, a félelem az életünk része. Amiben különbözünk, hogy mit kezdünk a félelemmel.
A félelem az esetek többségében csupán jelzi, hogy elérted a komfortzónád határát. Olyan terület közelébe kerültél, ami új, ismeretlen, talán kiszámíthatatlan, nem kontrollálható. A fejlődés azonban a megszokott terepeden, vagyis a komfortzónádon túl van. Így. ha a félelem elrettent attól, hogy továbbmenj, akkor azzal akadályozod magad a fejlődésben.
A következő gyakorlat abban támogat, hogy megtanuld:

1. A félelemet megélheted inspiráló izgalomként.
2. Amikor a félelmed ellenére megteszel valamit, a félelem belső erővé transzformálódik

HAGYD EL MINÉL GYAKRABBAN A KOMFORTZÓNÁDAT!

Készíts egy listát a számodra „tilos” és félelmetes dolgokról! Olyan helyzeteket, eseményeket írj össze – legalább tízet –, amit sosem mertél megtenni, bár foglalkoztatott a gondolat, hogy mi lenne, ha…

Ezt a listát magadnak készíted, ezért legyél őszinte, és ne foglalkozz azzal, hogy a másik embernek ez talán badarság, vagy számára természetes,vagy semmiség, ami neked „tiltott” és félelmetes! A szívedre figyelj, mi az, ami izgatott borzongást vált ki belőled, ha eljátszol a gondolattal? Mi az, amitől remegni kezdesz a félelemtől, vagy összeszorul a gyomrod, ha csak eszedbe jut?
Ez lehet „őrült” – én például időnként énekeltem a buszon, és figyeltem az utastársak reakcióját.
Vagy éppen játékos – mentem az utcán, direkt nem kerültem ki a velem szembe jövő pasit, figyeltem, mit reagál, ha majdnem összeütközünk.
Lehet kedves – időnként a buszon számomra szimpatikus idős emberekre mosolygok.
Lehet félelmetes – lecsúszom az aquapark összes csúszdáján.
A listát hosszasan sorolhatom, bizonyára megleled magadban a neked tetsző dolgokat, ha nyitott vagy rá!

Mostantól kezdve hetente egy dolgot tegyél meg, és láss csodát, ahogyan az én-erőd hétről hétre növekszik.

Talán téged is foglalkoztatott már a kérdés, hogy miért van az, hogy néhány ember rendelkezik az erővel, hogy a céljai érdekében minden kihívást, akadályt legyőzzön, méghozzá olyan elszántan, hogy száz vagy akár ezer év múlva is tisztelettel és csodálattal beszélünk róla. Miközben mások könnyen feladják céljaikat, vagy el sem indulnak a számukra kijelölt úton.

Mi a közös olyan emberekben, mint Buddha, Gandhi, Spartacus vagy Martin Luther King?

Miért van az, hogy bizonyos célokért készek vagyunk minden reggel örömmel kiugrani az ágyból, míg más célokért újra és újra motivációk után kutatunk magunkban?

Mi a különbség célok és célok között?

Az ember nem egy célokat megvalósító gépezet, hanem egy lény, akinek szíve van, aki egy belső vággyal születik, hogy megvalósítsa a világban azt, ami az élete értelme. Kibontakozni azt jelenti, hogy átadom a világnak azt az egyedi és megismételhetetlen ajándékot, amit csak én hoztam magammal, s ami nélkül a világ szegényebb lesz.

Egy cél meghatározza, hogy mit akarsz.

A küldetés meghatározza, hogy miért akarod.

Minden nagy személyiség, akit az utókor a teljesítményéért, a zsenialitásáért, a kitartásáért csodál, egy álmot követett. Értelemmel átitatott, kiteljesedett életet valósított meg.

Tudod, mi az amit igazán akarsz?

Tudod, mi az életed értelme?

Az életed értelme, a küldetésed nem egy konkrét cél az utadon. Sokkal inkább az utad minőségét, az életed ízét írja le. A választ a kérdésre:

Miért megyek  ezen az úton?

A küldetésedet nem tudod elérni, vagy kipipálni. A küldetésedet napról napra újra és egyre intenzívebben tudod élni, vagy éppen elárulni. Száz meg száz célt valósítasz meg, anélkül, hogy megkérdeznéd magadtól:

Mégis mi ennek az egésznek az értelme?

Életed céljai miről szólnak?

Összhangban állnak életed értelmével?

Mi az, amiért élsz?

Miért kelsz fel reggelente újra és újra?

Mi az, amiért valóban lelkesedsz?

Mi a te ajándékod a világnak?

A céljaiddal ellentétben a küldetésedet nem magad választod, ő választ ki téged. Most, ebben a pillanatban is benned él, halkan vagy épp hangosan hív.

A világ összes könyvét elolvashatod, nem leled meg bennük. Senki a világon nem mondhatja meg neked mi az, sem a szüleid, sem a párod, sem a kollégád, a tanítód vagy a mestered.

A választ önmagadban találod meg.

Életed végén nem az a kérdés vár, hogy mennyire ügyesen valósítottad meg a céljaidat, mennyire voltál sikeres a szakmádban, hány kilót sikerült fogynod vagy híznod, vagy hogy mennyi vagyont halmoztál fel.

Életed utolsó percében mindössze egy kérdés lesz előtted:

Volt értelme az életednek?

Vajon mindenki él, aki megszületett?

A válaszom erre a meghökkentő kérdésre egyre gyakrabban egy erőteljes nem. A látszólagos életek mögött gyakorta látok szerepeknek megfelelést, családi sorsok továbbvitelét, és az akár egy életen át megtagadott választ, a talán soha fel sem tett kérdésre: Ki vagyok én? Ki vagyok én a szerepeimen túl? Ki vagyok én mély önvalómban, és mi végre jöttem erre a világra?

Ha máskor nem, legkésőbb a halálod pillanatában szembesülni fogsz a kérdéssel, hogy élted-e a saját életed?

Te is, mint minden más lény a Földön egyszeri és megismételhetetlen vagy. Az élet általad egy olyan arcát tudja megmutatni, ami arc más módon nem képes megnyilvánulni.

Elgondolkoztál valaha azon, hogy ha Isten a saját képmására teremtett, akkor a hibáiddal együtt vagy az ő képmása? Belegondoltál, hogy ha ez így vagy, a tökéletességre való törekvéseddel mennyire nem Isten akaratát követed? Isten talán tanulni akar a hibáidból. Talán azt várja tőled, hogy élj, és ne csak létezz. Talán azt várja, hogy merj az lenni, aki vagy, ahelyett hogy élet helyett csak a létezést engeded meg magadnak, és próbálsz az lenni, aki lenned kellene, megfelelve ilyen vagy olyan elvárásoknak.

A hit döntés kérdése
„Nem hiszem el, hogy elég jó vagyok” – hallom sokak szájából. Ha Istennek elég jó vagy, hogy itt légy, mégis ki vagy te, hogy mindezt megkérdőjelezed?

Sokáig róttam a köröket abban a tévhitben, hogy nem vagyok elég jó. Majd, ha ezt elérem, ha az bekövetkezik, ha ezt érzem, majd akkor elhiszem, hogy elég jó vagyok. Mígnem egyszer húsba vágóan hasított belém a kérdés, mi a hit és mi a bizonyosság? Tudni, hogy elég jó vagyok, mert a számomra fontos visszajelzések ezt mutatják, az a bizonyosság. Hinni, hogy elég jó vagyok, akkor, ha látszólag semmi nem támasztja alá, ez a hit. A hit döntés kérdése, életed egy pontján úgy döntesz, te hiszel magadban, hiszed, hogy azért vagy itt, mert elég jó vagy a feladatra, ami számodra rendeltetett. Hiszed, hogy azért élsz még, mert vár rád egy út, amin csak te mehetsz. És attól kezdve, ha másképp alakulnak a dolgaid, megkérdezed, hogyan csinálhatom másképp, jobban, mit tanulhatok ebből? De többé nem mentegeted magad a „nem vagyok elég jó” kifogásával. Mert a hit döntés kérdése, és ha egyszer eldöntötted, szívből, igazán, akkor ahhoz hű maradsz, akárhányszor teszed is próbára a hitedet.

A döntés ereje
„Nem tudom, hogy mi a küldetésem”- panaszkodnak többen a klienseim közül. Aztán a közös munka során kiderül, valójában nem az információ hiányzik a kiteljesedett, önmegvalósító életükhöz, hanem a döntés.

Önmegvalósító emberként a döntés életed minden pillanatában a tied. Számomra ez a felnőtté válás. Önmegvalósítóként te szabod meg, mit teszel, merre mész, milyen értékrendet, alapelveket követsz. Kivel társulsz utadon és kivel nem. Mit tanulsz, miben fejlődsz, mit áldozol fel? Az életed csupa döntés lesz, és amennyiben érzelmileg nem nőttél fel, és félsz felelősséget vállalni, akkor mindez rémisztő.  Ilyenkor jön jól a hiedelem: „Nem tudom, mi a küldetésem.”  Ami valójában arról szól, „Nem vagyok még kész felnőni, döntsetek helyettem.”

A szolgálat
Képzeld el, amint egy méh reggel felébredve azon gondolkozik, ma kinek lehet a szolgálatára, vagy hogy hány órát kell ma dolgoznia és mikor mehet újra szabadságra! Vicces, nem? A méh, az ami, és nem tesz mást, mint napról napra a legteljesebb mértékben éli, méhségét. Az pedig az Univerzum csodája, hogy ettől az egyszerű hozzáállástól élheti a virág is, a maga virágságát. Ha ez ennyire egyszerű, magától értetődő, és tökéletesen működő, miért lenne ez más nálunk, embereknél? Nem képtelen élet, amikor felkelsz, valami számodra tökéletesen értelmetlen munkát végzel napi 8 órán át, halálosan elfáradva a „nem csinálok semmi értelmeset” érzéstől?

Képzelj el egy olyan világot, ahol mindannyian ráébredtünk, mi a mi sajátságos, egyedi feladatunk, és ez hogyan van a világ szolgálatára! Egy világot, ahol felhagytunk azzal, hogy a pénzért dolgozzunk, helyette munka és magánélet nem válik ketté, mert a munka az önkifejezés egy eszköze!

Vajon egy ilyen világban is csak léteznél, vagy kész lennél örömmel élni?
Vajon ha megtalálod azt, amiért kész vagy meghalni, kész lennél végre élni?

Kicsi gyerekként az élet maga volt a kaland, minden örömével és fájdalmával együtt. A világot még nem osztottad jóra és rosszra, “akarom”-ra és “nem szeretem”-re.  Ha örültél, minden egyes sejted örült, az egész lényed örült.  Ha fájtál, minden egyes porcikád fájt, az egész lényed fájt. És éppen, mert az élet a maga örömeivel és fájdalmaival akadálytalanul át tudott áramolni rajtad, mert minden pillanatban átlényegültél, és semmit nem zártál ki magadból, ezért aztán az energiák jöttek és mentek, nem kötötted meg sem az akarásoddal, ragaszkodásoddal, sem az elutasításoddal. Így aztán nem ragadtál bele semmibe, szabad voltál.

Felnőttként bizonyára ismerős neked az érzés, hogy vannak időszakok, amiket szívesen örökre megőriznél, mert jó és édes, mert “akarom”, “szeretem”, “még kérek”. És vannak időszakok, amik elől menekülsz, mert “nem akarom”, “nem jó”, “fáj”, “nehéz”, “elég már”.

Igent mondani az életre azt jelenti, hogy lemondok a “jó és rossz” tudásáról, vagyis elfogadom, hogy az élet a maga teljességében jó és rossz, vagy sokkal inkább se nem jó, se nem rossz. Az élet a létezés, a vanság, a tapasztalás. Igent mondani az életre azt jelenti megtapasztalom azt, ami van, hagyom magam újra átlényegülni, odaadom magam az életemnek: “Legyen, ami lenni akar!”

Mindezt leírni persze nagyon egyszerű, így élni, az egy folyamat. Mert te, aki e sorokat olvasod, valószínűleg hosszú évtizedek óta a “jó és rossz tudásának” gyümölcsét eszed.  A tartós életöröm akkor elérhető számodra, ha megtanulod befogadni az életet a maga teljességében, és kész vagy hagyni lenni, ami lenni akar. Mert tudod, hogy minden egyformán jó és rossz, és semmi nem jó és nem rossz. Van. Létezik, tehát a létre jogosult.

A következő néhány pont abban segít, hogy elindulj, vagy tovább haladj ezen az úton, ebben a folyamatban.  Nem állítom, hogy ez az egyetlen és igaz út, csupán elmesélem, a magam is úton levő szemszögéből, nekem milyen állomások voltak, vannak a folyamat részeként. Talán te is erre jössz, és támogató, ha tudod, nem vagy egyedül.

1. Szeresd magad!

“Fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan és félelmektől gyötört lelkeddel, hogy van egy igazi barátja: önmagad.” Müller Péter

Hosszú, hosszú hónapokon, éveken át ez az idézet volt minden nap az első, amit megláttam. A legszorosabb, sokszor az egyetlen valóban egész életen át tartó kapcsolatom önmagammal van. Az életminőségemet tehát döntő mértékben befolyásolja, hogy milyen kapcsolatban vagyok önmagammal. Az önszeretet tanulható, kifejleszthető. És itt is hangsúlyozom, hogy folyamat. Egy döntés kérdése, és egy folyamat, ami végső soron az életöröm megtalálásának első és legfontosabb lépése.

2. Találd meg az életed értelmét!

Erről korábban már írtam, itt és itt. Talán épp most aktuális, megérint, neked szól, akkor olvasd el újra.! Viktor Frankl, a logoterápia megalapítója a koncentrációs táborban megélt tapasztalatai alapján mondja, hogy még a túlélhetetlen is túlélhető, ha megtalálod benne az értelmet. Az ember érző, gondolkodó lényként az értelmet keresi. Amikor megtalálod életed értelmét, megtalálod egyben az örömöt is. Egyszerre értelmet kap minden történés az életedben, összeáll a kép, és meglátod a minden mögött meghúzódó végtelen szeretetet.

3. Legyenek céljaid!

„A problémák értelmet adnak egy céltalan életnek.” Lynn Grabhorn

Ismerek néhány embert, aki folyamatos “tűzoltásban” van. Egyik probléma a másik után, egyik akadály a másik után. Valójában a problémáik vezérlik az életüket. Közös bennük, hogy nincsenek céljaik, persze hogy is lenne, ki sem látszanak a problémák alól. Látszólag. Valójában a célok hiánya okozta űrt töltik ki a problémák. A kitörés, a változás az örömteli élet felé vezető úthoz vezető első lépés, hogy tudatosan megállsz, és elkezdesz célokat kitűzni. Lehetnek ezek a célok hétköznapiak, kevésbé világmegváltók, kihívást jelentők és még éppen elérhetőek. A célokkal megváltoztatod a fókuszodat. Gondolj bele, milyen életminőség változást jelent, ha céljaid vannak, problémák helyett! Illetve amikor a problémák csupán a célodhoz vezető út részeivé válnak!

4. Változtasd meg a nézőpontodat!

“Az öreg Mózes azt mondta az embernek: ‘Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált. Válaszd az életet!’ vagyis a döntés a te kezedben van. Ha az Életet választod – most jól figyelj, mert ez fontos -, ha az Életet és az áldást választod nem a sorsod fog változni, hanem a szemléleted. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át.” Müller Péter

Az életörömhöz vezető utam egy nagyon intenzív, erőteljes szakasza, amikor tanulom elfogadni a sorsom. Mert a sorsom adott, és minden hozzám hasonló makacs, önfejű, akaratos és irányítani szerető lénynek, aki zsigerből szeret ellenkezni és ellenállni, aki fél elengedni a kontrollt hatalmas kihívás bízni az életben, elengedni az akarást, elfogadni a sorsom, teljes odaadással átadni magam az életnek. Hosszú évekbe telt, mire megértettem, hogy az életem nem attól lesz boldogabb, hogy így, vagy úgy elérem, hogy “csupa jó dolog történjen velem”, hanem attól, hogy megváltoztatom a nézőpontom. A tréningjeimen rendszeresen tanítom kedvenc gyakorlatom, az átkeretezést. Ha érdekel, és még nem ismered, iratkozz fel a boldog akarok lenni ingyenes e-mail kurzusra!

5. Törődj magaddal!

Az életöröm, olyan, mint az önszeretet. Nem elég megtalálni, kifejleszteni, magadévá tenni. Táplálni érdemes újra és újra éberen, ahogyan a legszerelmetesebb, legintimebb kapcsolatodat is. A te felelősséged, hogy jól légy, hogy töltődj, hogy tiszta és ápolt legyen a tested, lelked, szellemed. Felnőttként magad vagy önmagad legfontosabb támasza. Érdemes tudnod, mi tesz jót neked, és mi nem. Hogyan tudod magad felé kifejezni, hogy fontos és értékes vagy, szerethető? Hogyan tudsz törődni magaddal, hogy jó állapotban légy, hogy gyógyulj, amikor fáj, hogy kiteljesedj, hogy az légy aki vagy?

Asztrológiai tanulmányaim során évekig ültem az előadásokon, és hallgattam a tanácsot: szeresd magad!
Értettem én, hogy miért fontos ez, csak azt nem tudtam, hogyan tegyem.
Hogyan szeressem magam, amikor gyermekként meggyőződésemmé vált, hogy nem vagyok szerethető?
Hogyan szeressem magam, amikor gyakran voltam önmagam számára is elviselhetetlen?
Hogyan szeressem magam, amikor azt látom, hogy irigy vagyok, kritikus, sértődékeny?
Hogyan szeressem magam, amikor azt látom a környezetemben, hogy semmi nem elég jó, amit csinálok?
Hogyan szeressem magam, amikor újra és újra elrontom a dolgokat?

Ismerős neked ez a helyzet?

Ha igen, gyere most velem, lépésről lépésre egy úton, ami elvezet önmagadhoz, és megajándékoz önmagad szeretetének kegyelmével. Képzelj el egy világot, ahol csupa önmagát szerető ember él! Engem felvillanyoz, szenvedélyemé vált ez a kép. Ha hasonlóan vagy ezzel, ez az írásom neked szól.

1. Lépés: A döntés

Látszólag rendkívül egyszerű, ugyanakkor kitartást és elköteleződést igénylő lépés. Hitem szerint megkerülhetetlen. Vagy azért teszed meg, mert már elviselhetetlen a szenvedés, amit magadnak és a világnak okozol azzal, hogy nem szereted magad, vagy azért, mert annyira vágysz arra, amilyen lehetnél te, és lehetne a világ, ha szeretnéd magad. Amit érdemes meggondolnod: Egyetlen ember van ezen a világon, akivel garantáltan együtt kell lenned a nap 24 órájában életed végéig. Az pedig te magad vagy. Az életminőségedet alapvetően meghatározza, hogy milyen kapcsolatban vagy magaddal. Ki a fene akarna valakivel ennyi időt együtt tölteni, akivel ki nem állhatják egymást?

A buktató: A döntés meghozatala után nem fogod magad azonnal szeretni. Szükséged lesz rá, hogy tegyél érte újra és újra (később konkrétan elmondom, hogyan), szükséged lesz rá hogy újra és újra emlékeztesd magad (egy idézet, egy szimbólum, egy tárgy, amit folyton magaddal hordasz, magadon viselsz), és természetesen kitartásra (a legjobb egy megtartó közeg, csoport, egy szövetséges).
Egy remek segítséget találsz ehhez itt.

Egy csodálatos idézet Müller Péter Szeretetkönyvéből nekem nagyon sokat adott, hogy kitartsak a döntésem mellett.

“Fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan lelkeddel, hogy van egy igaz barátja: önmagad.”
Müller Péter: Szeretetkönyv

2. Lépés: Az önmagadért vállalt felelősség

Nem tudom neked bebizonyítani, hogy mindaz, ami veled történik a tudatod kivetülése, önmagad tükröződése, a vonzás törvénye alapján működik, ezért belőled indul, a gondolataid teremtő erején alapuló esemény. Ezoterikus körökben gyakran hallhatsz, olvashatsz ilyeneket, hit kérdése, mennyire fogadod el ezeket igaznak. Amit azonban érdemes megfontolnod, hogy abban a pillanatban, amikor vállalod a felelősséget az életedért, elfogadod, hogy mindannak, ami veled történik köze van hozzád, máris az áldozati szerep helyett a cselekvő pozíciójába helyezed magad, ezzel pedig erőt adsz magadnak a változáshoz, változtatáshoz.

Buktató: Az, hogy önmagadért vállalod a felelősséget, nem jelenti azt, hogy a másik nem felelős. A másik felelőssége egyrészt az ő dolga, nem a te tiszted ítélkezni, másrészt  te mindig csak a saját portádon tudsz sepregetni. Felesleges hiábavalóság a másik megváltoztatásával tölteni az időt. Ahogyan vajmi keveset ad neked, vagy a világnak, ha folyton bűntudatot generálsz magadnak. Ismerd fel és el, amit tettél, tanulj belőle, és lépj tovább!

3. Lépés: Az önmagaddal való harc felismerése, békekötés

Az önszeretet nem azt jelenti, hogy mindig jó a kedved, hogy minden rózsaszínűen szép és jó, és ha nem így érzel, azt azonnal el kell rejtened, felülírnod, átszínezned, megváltoztatnod. Attól még, mert eldöntötted, hogy szereted magad, lehetnek rossz napjaid, érezheted pocsékul magad, haragudhatsz magadra. Önmagad szeretete azt jelenti, hogy mindig elfogadod azt, aki éppen vagy. Ha most épp csúnyának látod magad, vagy gyengének, vagy irigynek, vagy rossznak, akkor az önszeretet azt jelenti, hogy azt mondod magadnak: “Oké, ez is lehet.” Az, hogy valamit elfogadsz, nem azt jelenti, hogy nagyszerűnek találod. Azt jelenti, hogy elismered a jelenlétét, elismered a létjogosultságát. Mindaddig, amíg bizonyos aspektusaidat nem fogadod el, lényed egy része harcol lényed egy másik részével. Ez pedig rendkívül sok életenergiádba kerül. Márpedig életed végéig lesz okod arra, hogy harcolj magaddal, hiszen nem vagy, és nem is leszel soha tökéletes. Ha békét akarsz kötni magaddal, először ismerd el és fel őszintén, hogy hol, és hogyan harcolsz még magaddal. Ehhez találsz itt egy remek kérdéssort Veit Lindautól. Itt most semmit nem kell megváltoztatnod, csak nézz rá őszintén: “Aha, tehát így harcolok magammal.” Miután ezt megtetted, csinálj egy apró szertartást, ami megerősíti a döntésedet, ami a tudattalanod felé jelzi, hogy készen állsz békét kötni magaddal. Nevezz ki egy napot az önmagaddal való békekötés napjának. Valamilyen módon szimbolizáld önmagad felé, hogy mostantól megbékélsz azzal, aki vagy. Ez nem jelenti azt, hogy holnaptól nem lehetsz más, nem dolgozhatsz magadon, nem fejlődhetsz. Ám a változás akkor következik be, amikor elfogadod azt, ami van.
Két remek segítséget ajánlok ehhez a lépéshez. Egy egyszerű és nagyon hatékony módszert mutat be Veit Lindau ebben a videóban. És használd a közösség erejét a döntésed megerősítéséhez. Csatlakozhatsz zárt önszeretet csoportunkhoz itt. 

Buktató:Önmagad elfogadása könnyen elcsúszhat önmagad becsapásába, és egyfajta gőgbe: “ilyen vagyok és kész.” Valódi önszeretetben nem akkor van részed, ha letagadod, azt, amit éppen érzel. Ha épp azt érzed, hogy elviselhetetlen vagy, akkor az az igaz, hogy elviselhetetlen vagy. Ahogyan a gyermekeinket feltétel nélkül szeretjük, ám jelezzük feléjük, ha épp nem tetszik számunkra a viselkedésük. Önmagad szeretete nem azt jelenti, hogy a másik köteles téged elviselni úgy, ahogyan vagy. Érdemes az önszeretetet nem összetéveszteni az önimádattal, az arrogáns, gőgös önérvényesítéssel. Önmagad elfogadásához olykor kevés lehet az önerő. Ilyenkor segíthet az AnaLog oldás

4. Lépés: Tegyél érte minden nap újra és újra.

Amikor a gyermekeid szeretésére, vagy a párod szeretésére gondolsz, nem is kérdés számodra, hogy azt folyamatosan kifejezed, tettekben kimutatod, Miért lenne ez másképp, ha önmagadról van szó? Tedd fel magadnak a kérdést: “Mitől érzem azt, hogy szeretve vagyok?” És aztán ezt tedd meg önmagadnak újra és újra. Akkor is, amikor épp semmi kedved, eleged van magadból? Akkor a leginkább. Hiszen mit teszel a gyerekeiddel, a pároddal, amikor azt látod, épp rossz passzban vannak? Jó esetben kifejezed feléjük a szeretetedet. Tartsd észben, hogy a szeretet tettekben nyilvánul meg. Ahhoz, hogy önmagad szeretete szokásoddá váljon, gyakorolnod érdemes azt újra és újra.

Buktató: Időre van szükség, míg az új hozzáállásodhoz igazodik benned és körülötted a világ. A tetteiddel kifejezed, hogy újra és újra elköteleződsz önmagad mellett. Lesznek napok, amikor nem érzed majd, hogy szereted magad, mert az érzéseid, a gondolataid még a régi mintából erednek. Légy résen, és dönts tudatosan másképp. Szakítsd meg ezzel a gondolatok, érzések, tettek ördögi körét. Nem kell minden vonatra felszállnod, csak mert elmegy előtted. Ugyanígy elengedhetsz egy-egy gondolatot, érzést, ami nem az önszeretetedből fakad.

Semmi esetre sem állítom, hogy ez az önszeretet egyetlen útja. Ha lépésről lépésre megteszed a fent leírtakat, alapjaiban változik meg az önmagaddal való viszonyod. Erőt, kitartást kívánok neked ehhez.

Szerző: Veit Lindau
Fordította: Oros Andrea

Saját kapcsolatomban illetve számos kliensemmel végzett 17 évnyi kutatómunka eredménye alapján kijelenthetem:

A kommunikáció a leginkább alábecsült minőség az emberi kapcsolatok terén.

Hogy megelőzzek egy széles körben elterjedt félreértést: a kommunikáció messze nem a beszéd képességére korlátozódik.

A KOMMUNIKÁCIÓ EGYSZERŰEN MINDEN.

A lélegzetvételed,

a testtartásod,

belső és külső dialógusaid,

a mód, ahogy teszel dolgokat,

amit megveszel, vagy nem veszel meg,

képességed, hogy nyitottan figyelj egy másik lényre,

a bátorságod, hogy magad tisztán és őszintén fejezd ki,

… és még sok minden más a kommunikációd része.

A kommunikáció, ahogyan a magad módján jelen vagy a világban.

Nem tudsz nem kommunikálni. Még ha visszavonulsz egy sziklabarlangba és soha többé nem szólsz egy szót sem, éppen ez által nagyon erőteljesen kommunikálsz. Akkor is, ha egy szeretett embert egy veszekedés során magára hagysz, ezzel a gesztussal nagyon tiszta üzenetet küldesz. Nem tudod kivonni magad ez alól a téma alól.

Nem az a kérdés, hogy kommunikálsz-e, hanem hogy hogyan?

Ameddig létezel, kommunikálsz. Belülre és kívülre. A lélegzeted kommunikál a Föld valamennyi létezőjével. A gondolataid nem csak a valóságodat teremtik meg, hanem befolyásolnak mindent. Minden mosolyod, minden könnyed, minden gesztusod, minden szavad, minden érzésed… ez mind együtt bontakoztat ki téged pillanatról pillanatra.

Ha keresed a kulcsot, amely kinyitja előtted a könnyű, boldog és teljes élet ajtaját, megtaláltad: a mód, ahogyan kommunikálsz.

A kommunikáció a falad vagy a hidad. Felelős a sikeredért és a sikertelenségedért az életedben, felelős önmagadhoz és másokhoz fűződő kapcsolataid minőségéért.

Sikeresen és tisztán kommunikálni, ez maga a teremtés.

Mert nem csak információkat közvetít a kommunikációd – élettel teli tapasztalatokat teremt a másikban. Ezáltal az igazi kommunikáció hatalommal bír, mind a hallgató, mind pedig a beszélő megváltoztatásához.

A kommunikációdnak mindig hatása van.

Teremt vagy rombol.

Megoszt vagy egyesít.

Félelmet kelt vagy szeretetet.

A kapcsolatok, amiket megtapasztalsz az életedben, a kommunikációd eredményei.

A kommunikáció a magán és a szakmai életed valamint a kollektív siker katalizátora.

A kapcsolatainkban megélt magányosság, igazságtalanság és stressz mértéke, a környezetünk tönkretétele a kommunikációnk érettségét tükrözik vissza. Legtöbbünknek a napi kommunikáció gyakorta a frusztráció feszültséggel teli területe. Mert a tudattalan kommunikáció:

• a régi dolgok ismétlését,
• az elválás negatív érzését és szenvedéssel teli illúzióját,
• a harc, erőlködés és félelem állapotait
• a külvilágban megélt félreértéseket és sikertelenséget teremt.

Jó hír: mindannyian a sikeres kommunikáció képességével megáldva születtünk. A sikeres kommunikáció tanulható illetve pontosabban fogalmazva képesek vagyunk emlékezni rá. Mert a sikeres kommunikáció az élet egy alapeleme.

A SIKERES KOMMUNIKÁCIÓ

• feloldja az elszigeteltség érzését,
• tisztázza a félreértéseket, konfliktusokat és fenntartásokat,
• közös célokat és harmóniát teremt,
• tisztaságot teremt,
• megegyezést teremt és ezáltal közös realitást,
• élettel teli kapcsolatokat teremt, egy mezőt, ahol minden kivirágzik,
• nyitottságot teremt és őszinteséget másokkal szemben,
• eltünteti a titkokat és a visszatartott üzeneteket.

Egyszóval: kommunikációd a sikered kulcsa.

Mostantól az online tréningjeimet ajándékba is adhatod.

Miért jó ez neked?

• Egyszerű a beszerzése, nem kell sehova elmenned, sem sorban állnod, sem tülekedned, sem egy zsúfolt karácsonyi bevásárlás során a vírusfertőzésnek kitenned magad.
• Mindent online intézel, és a megajándékozottadnak sem kell kilépnie a lakásból ahhoz, hogy felhasználja az ajándékkártyát.
• Az ajándékkártya bármikor felhasználható, nincs sürgetés, kényszer.
• Most akciós áron vásárolhatod meg a kártyákat, így pénzt spórolsz.
• Olyan ajándékot adsz a szerettednek, ami valódi értéket képvisel, nem csak egy a tucat ajándékok közül.

Hogyan működik?

1. Töltsd ki ezt az űrlapot, kiválasztva, hogy melyik kurzust szeretnéd ajándékba adni, és megadva az ajándékozottad adatait.
2. Én felveszem veled a kapcsolatot,  e-mailben megküldöm a fizetéshez szükséges adatokat. Utalás után elküldöm neked a választott ajándékkártyát.
3. Nyomtasd ki az ajándékkártyát, és szerezz örömöt a szerettednek.
4. Karácsony után felveszem a kapcsolatot az ajándékozottaddal, megbeszélem vele a kurzus elkezdését.

Milyen kurzusokhoz tudsz most kedvezményes áron ajándékkártyát vásárolni?

Think Big Evolution online kurzus – 20 % kedvezménnyel most 40.000 Ft-ért.

Önszeretet éves online kurzus - 30 % kedvezménnyel most 36.000 Ft-ért.

365 nap online önszeretet kurzus - 30% kedvezménnyel most 21.000 Ft-ért.

Boldog akarok lenni - most 5.000 Ft-ért.

28 nap 28 kérdés - most 2.000 Ft-ért.

Szerző: Veit Lindau

Rövidített fordítás: Oros Andi

A következő egyszerű igazságot valószínűleg csak akkor halljuk és értjük is meg, ha elegendő csalódásban volt részünk, hogy elveszítsük az illúzióinkat:

A kapcsolatoknak nem az a célja, hogy kielégítsék az egónkat.

Ha erre törekszel, az nem fog működni. Hogy miért? Mert az egónak nem természete, hogy kielégüljön.

Képzeld el, hogy találkozol valakivel, aki megszállottan igyekszik egy aranyhalat megtanítani repülni, vagy hogy figyeled, ahogyan a szomszédod próbál az autójával eljutni a holdra. Abszurd?  Hiábavaló időpocsékolás?  A próbálkozás, hogy az egódat egy kapcsolatban elégítsd ki, ugyanebbe a kategóriába tartozik.

Kijózanítónak hangzik? Az jó, mert ahhoz hogy megtaláld egy kapcsolatban az igazi boldogságot, ahhoz először ki kell józanodnunk. A kapcsolataink ugyanis gyakran egy függőség klasszikus tüneteit mutatják. A függőség vakká tesz. Hogyan józanítunk ki egy függőt? Lépésről, lépésre.

A felébredés hét fázisa

1. Klasszikus mámoros állapot

Ha voltál valaha szerelmes, tudod, miről beszélek. A hormonok megőrülnek, mint egy pre-pszichotikus állapotban. Minden elővigyázatosságunkról megfeledkezünk, a világot rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk. Azon kapjuk magunkat, hogy szokatlan dolgokat teszünk, érzünk és tíz évvel fiatalabbnak érezzük magunkat.

2. A romantikus elmélyülés

Amikor a hormonkoktél úgy igazán felmelegített minket, megszólal bennünk a romantika.  Hirtelen világossá válik számunkra, hogy ”Ő AZ! Vele leszek boldog. Megtaláltam a másik felem!” A hollywoodi mozifilmek 99 %-a itt ér véget, jó okból. Azzal, ami ezután legtöbbször következik, nem lehet pénzt keresni.

3. A kapcsolati másnaposság

Valamikor egy hét vagy egy év után első alkalommal rogy össze a romantikus hullám. Frusztráció, csalódás és a belső üresség érzése jelenik meg. A függő minden erejével azon van, hogy még egyszer felélessze a romantikát.  Vagy elkezdesz intenzíven dolgozni a kapcsolaton, vagy szakítasz, és új vadászatra indulsz. A szomorú igazság az, hogy a legtöbb függőnek először teljesen padlóra kell ahhoz kerülnie, hogy kész legyen az elvonásra.

4. A kijózanodás

Elengeded az illúziót, hogy valaki más tegyen téged boldoggá, mivel az túl gyakran megégetett.  A remény frusztrációra, olykor gyűlöletre vált. Lehet, hogy az egyedülléttől való félelem miatt együtt maradsz a partnereddel, de a szíved megkeményedik.  Teljesen világos számodra, hogy a másik szenvedéseid forrása, ő a hibás.

Az igazi kigyógyulás akkor kezdődik, amikor elengeded az akarásodat, hogy igazad legyen. Akkor hirtelen egészen szabad és meztelen leszel, látszólag sebezhető, illúziók nélküli. A tényleges megértés nélkül ez az üresség meglehetősen ijesztő, ezért lehet, hogy megpróbálod a tévével, munkával elterelni a figyelmedet. De megéri ebben a stádiumban ébernek maradnod, mert akkor mutatkozik meg a vicc.

5. A felébredés

Nem az életed szárad ki, hanem a kifelé irányuló keresés. Az érzékeink, amelyek azzal foglalkoztak, hogy a környezetünkből szerezzünk egy kis örömet, megnyugszanak. Egy másik, sokkal finomabb érzék felébred: Elkezded felismerni azt, ami itt van és mindig is itt volt. Egyszerre kristálytisztán látod, hogyan erőszakoltad meg valamennyi kapcsolatodat, hogy nyerj általuk valamit, valamit, ami egész idő alatt te magad voltál – a teljességet.

És egyszerre sírnod és nevetned kell. Sírnod a szenvedés miatt, amit az emberek a félre sikerült keresés miatt egymásnak kölcsönösen okoznak, és nevetned, mert AZ vagy, ami ezáltal a szenvedés által sohasem sérülhetett meg.

Vicces módon most egyre gyakrabban éled meg, hogy az emberek megadják neked könnyen és szabadon azt, amiért olyan sokáig kétségbeesetten harcoltál. Semmi nem nyitja meg jobban a szívet, mint a te csendes, önmagában nyugvó nagyvonalú lényed.

6. Alázat

Mikor azt hiszed, hogy életre megtanultad, újból orra buksz. Régi, karmikus minták érnek utol, és a feltétlen szeretet tapasztalata elzárkózik előled. Az agóniáig fokozódik a fájdalom, mert ekkor ismered fel ténylegesen, hogy mi az, ami hiányzik.  Az alázatban a személyiség határait látod meg, amiket egyre inkább az odaadás tüzében áldozol fel.  Ekkor vagy kész a párkapcsolatra.

Nem azt kérdezed eztán: „Mit kaphatok tőled?” Hanem: „Mit tanulhatok tőled?” A kapcsolatok a felébredés mezejévé, a meditáció egy formájává alakulnak át.

7. Szolgálat

Minél inkább felismered a létezés teljességét, annál kevésbé kell valamit megváltoztatnod. Sem magadat, sem a társadat. Kész vagy a szerepet, amit neked írt az élet olyan jól teljesíteni, ahogyan csak tudod. Látod, ami szükséges, és megadod. A szolgálat többé nem teher, hanem a benned lévő forrás természetes szükséglete. Az út céllá vált.

A szúfik úgy tartják, hogy 3 út létezik, az út el az Istentől, az út az Istenhez, és az út Istenbe. Azt is mondhatjuk, három minősége van a szeretetnek: az út a szeretettől el, az út a szeretethez és az út a szeretetbe.

Te melyik úton mész?