Kicsi gyerekként az élet maga volt a kaland, minden örömével és fájdalmával együtt. A világot még nem osztottad jóra és rosszra, “akarom”-ra és “nem szeretem”-re.  Ha örültél, minden egyes sejted örült, az egész lényed örült.  Ha fájtál, minden egyes porcikád fájt, az egész lényed fájt. És éppen, mert az élet a maga örömeivel és fájdalmaival akadálytalanul át tudott áramolni rajtad, mert minden pillanatban átlényegültél, és semmit nem zártál ki magadból, ezért aztán az energiák jöttek és mentek, nem kötötted meg sem az akarásoddal, ragaszkodásoddal, sem az elutasításoddal. Így aztán nem ragadtál bele semmibe, szabad voltál.

Felnőttként bizonyára ismerős neked az érzés, hogy vannak időszakok, amiket szívesen örökre megőriznél, mert jó és édes, mert “akarom”, “szeretem”, “még kérek”. És vannak időszakok, amik elől menekülsz, mert “nem akarom”, “nem jó”, “fáj”, “nehéz”, “elég már”.

Igent mondani az életre azt jelenti, hogy lemondok a “jó és rossz” tudásáról, vagyis elfogadom, hogy az élet a maga teljességében jó és rossz, vagy sokkal inkább se nem jó, se nem rossz. Az élet a létezés, a vanság, a tapasztalás. Igent mondani az életre azt jelenti megtapasztalom azt, ami van, hagyom magam újra átlényegülni, odaadom magam az életemnek: “Legyen, ami lenni akar!”

Mindezt leírni persze nagyon egyszerű, így élni, az egy folyamat. Mert te, aki e sorokat olvasod, valószínűleg hosszú évtizedek óta a “jó és rossz tudásának” gyümölcsét eszed.  A tartós életöröm akkor elérhető számodra, ha megtanulod befogadni az életet a maga teljességében, és kész vagy hagyni lenni, ami lenni akar. Mert tudod, hogy minden egyformán jó és rossz, és semmi nem jó és nem rossz. Van. Létezik, tehát a létre jogosult.

A következő néhány pont abban segít, hogy elindulj, vagy tovább haladj ezen az úton, ebben a folyamatban.  Nem állítom, hogy ez az egyetlen és igaz út, csupán elmesélem, a magam is úton levő szemszögéből, nekem milyen állomások voltak, vannak a folyamat részeként. Talán te is erre jössz, és támogató, ha tudod, nem vagy egyedül.

1. Szeresd magad!

“Fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan és félelmektől gyötört lelkeddel, hogy van egy igazi barátja: önmagad.” Müller Péter

Hosszú, hosszú hónapokon, éveken át ez az idézet volt minden nap az első, amit megláttam. A legszorosabb, sokszor az egyetlen valóban egész életen át tartó kapcsolatom önmagammal van. Az életminőségemet tehát döntő mértékben befolyásolja, hogy milyen kapcsolatban vagyok önmagammal. Az önszeretet tanulható, kifejleszthető. És itt is hangsúlyozom, hogy folyamat. Egy döntés kérdése, és egy folyamat, ami végső soron az életöröm megtalálásának első és legfontosabb lépése.

2. Találd meg az életed értelmét!

Erről korábban már írtam, itt és itt. Talán épp most aktuális, megérint, neked szól, akkor olvasd el újra.! Viktor Frankl, a logoterápia megalapítója a koncentrációs táborban megélt tapasztalatai alapján mondja, hogy még a túlélhetetlen is túlélhető, ha megtalálod benne az értelmet. Az ember érző, gondolkodó lényként az értelmet keresi. Amikor megtalálod életed értelmét, megtalálod egyben az örömöt is. Egyszerre értelmet kap minden történés az életedben, összeáll a kép, és meglátod a minden mögött meghúzódó végtelen szeretetet.

3. Legyenek céljaid!

„A problémák értelmet adnak egy céltalan életnek.” Lynn Grabhorn

Ismerek néhány embert, aki folyamatos “tűzoltásban” van. Egyik probléma a másik után, egyik akadály a másik után. Valójában a problémáik vezérlik az életüket. Közös bennük, hogy nincsenek céljaik, persze hogy is lenne, ki sem látszanak a problémák alól. Látszólag. Valójában a célok hiánya okozta űrt töltik ki a problémák. A kitörés, a változás az örömteli élet felé vezető úthoz vezető első lépés, hogy tudatosan megállsz, és elkezdesz célokat kitűzni. Lehetnek ezek a célok hétköznapiak, kevésbé világmegváltók, kihívást jelentők és még éppen elérhetőek. A célokkal megváltoztatod a fókuszodat. Gondolj bele, milyen életminőség változást jelent, ha céljaid vannak, problémák helyett! Illetve amikor a problémák csupán a célodhoz vezető út részeivé válnak!

4. Változtasd meg a nézőpontodat!

“Az öreg Mózes azt mondta az embernek: ‘Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált. Válaszd az életet!’ vagyis a döntés a te kezedben van. Ha az Életet választod – most jól figyelj, mert ez fontos -, ha az Életet és az áldást választod nem a sorsod fog változni, hanem a szemléleted. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át.” Müller Péter

Az életörömhöz vezető utam egy nagyon intenzív, erőteljes szakasza, amikor tanulom elfogadni a sorsom. Mert a sorsom adott, és minden hozzám hasonló makacs, önfejű, akaratos és irányítani szerető lénynek, aki zsigerből szeret ellenkezni és ellenállni, aki fél elengedni a kontrollt hatalmas kihívás bízni az életben, elengedni az akarást, elfogadni a sorsom, teljes odaadással átadni magam az életnek. Hosszú évekbe telt, mire megértettem, hogy az életem nem attól lesz boldogabb, hogy így, vagy úgy elérem, hogy “csupa jó dolog történjen velem”, hanem attól, hogy megváltoztatom a nézőpontom. A tréningjeimen rendszeresen tanítom kedvenc gyakorlatom, az átkeretezést. Ha érdekel, és még nem ismered, iratkozz fel a boldog akarok lenni ingyenes e-mail kurzusra!

5. Törődj magaddal!

Az életöröm, olyan, mint az önszeretet. Nem elég megtalálni, kifejleszteni, magadévá tenni. Táplálni érdemes újra és újra éberen, ahogyan a legszerelmetesebb, legintimebb kapcsolatodat is. A te felelősséged, hogy jól légy, hogy töltődj, hogy tiszta és ápolt legyen a tested, lelked, szellemed. Felnőttként magad vagy önmagad legfontosabb támasza. Érdemes tudnod, mi tesz jót neked, és mi nem. Hogyan tudod magad felé kifejezni, hogy fontos és értékes vagy, szerethető? Hogyan tudsz törődni magaddal, hogy jó állapotban légy, hogy gyógyulj, amikor fáj, hogy kiteljesedj, hogy az légy aki vagy?

Asztrológiai tanulmányaim során évekig ültem az előadásokon, és hallgattam a tanácsot: szeresd magad!
Értettem én, hogy miért fontos ez, csak azt nem tudtam, hogyan tegyem.
Hogyan szeressem magam, amikor gyermekként meggyőződésemmé vált, hogy nem vagyok szerethető?
Hogyan szeressem magam, amikor gyakran voltam önmagam számára is elviselhetetlen?
Hogyan szeressem magam, amikor azt látom, hogy irigy vagyok, kritikus, sértődékeny?
Hogyan szeressem magam, amikor azt látom a környezetemben, hogy semmi nem elég jó, amit csinálok?
Hogyan szeressem magam, amikor újra és újra elrontom a dolgokat?

Ismerős neked ez a helyzet?

Ha igen, gyere most velem, lépésről lépésre egy úton, ami elvezet önmagadhoz, és megajándékoz önmagad szeretetének kegyelmével. Képzelj el egy világot, ahol csupa önmagát szerető ember él! Engem felvillanyoz, szenvedélyemé vált ez a kép. Ha hasonlóan vagy ezzel, ez az írásom neked szól.

1. Lépés: A döntés

Látszólag rendkívül egyszerű, ugyanakkor kitartást és elköteleződést igénylő lépés. Hitem szerint megkerülhetetlen. Vagy azért teszed meg, mert már elviselhetetlen a szenvedés, amit magadnak és a világnak okozol azzal, hogy nem szereted magad, vagy azért, mert annyira vágysz arra, amilyen lehetnél te, és lehetne a világ, ha szeretnéd magad. Amit érdemes meggondolnod: Egyetlen ember van ezen a világon, akivel garantáltan együtt kell lenned a nap 24 órájában életed végéig. Az pedig te magad vagy. Az életminőségedet alapvetően meghatározza, hogy milyen kapcsolatban vagy magaddal. Ki a fene akarna valakivel ennyi időt együtt tölteni, akivel ki nem állhatják egymást?

A buktató: A döntés meghozatala után nem fogod magad azonnal szeretni. Szükséged lesz rá, hogy tegyél érte újra és újra (később konkrétan elmondom, hogyan), szükséged lesz rá hogy újra és újra emlékeztesd magad (egy idézet, egy szimbólum, egy tárgy, amit folyton magaddal hordasz, magadon viselsz), és természetesen kitartásra (a legjobb egy megtartó közeg, csoport, egy szövetséges).
Egy remek segítséget találsz ehhez itt.

Egy csodálatos idézet Müller Péter Szeretetkönyvéből nekem nagyon sokat adott, hogy kitartsak a döntésem mellett.

“Fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan lelkeddel, hogy van egy igaz barátja: önmagad.”
Müller Péter: Szeretetkönyv

2. Lépés: Az önmagadért vállalt felelősség

Nem tudom neked bebizonyítani, hogy mindaz, ami veled történik a tudatod kivetülése, önmagad tükröződése, a vonzás törvénye alapján működik, ezért belőled indul, a gondolataid teremtő erején alapuló esemény. Ezoterikus körökben gyakran hallhatsz, olvashatsz ilyeneket, hit kérdése, mennyire fogadod el ezeket igaznak. Amit azonban érdemes megfontolnod, hogy abban a pillanatban, amikor vállalod a felelősséget az életedért, elfogadod, hogy mindannak, ami veled történik köze van hozzád, máris az áldozati szerep helyett a cselekvő pozíciójába helyezed magad, ezzel pedig erőt adsz magadnak a változáshoz, változtatáshoz.

Buktató: Az, hogy önmagadért vállalod a felelősséget, nem jelenti azt, hogy a másik nem felelős. A másik felelőssége egyrészt az ő dolga, nem a te tiszted ítélkezni, másrészt  te mindig csak a saját portádon tudsz sepregetni. Felesleges hiábavalóság a másik megváltoztatásával tölteni az időt. Ahogyan vajmi keveset ad neked, vagy a világnak, ha folyton bűntudatot generálsz magadnak. Ismerd fel és el, amit tettél, tanulj belőle, és lépj tovább!

3. Lépés: Az önmagaddal való harc felismerése, békekötés

Az önszeretet nem azt jelenti, hogy mindig jó a kedved, hogy minden rózsaszínűen szép és jó, és ha nem így érzel, azt azonnal el kell rejtened, felülírnod, átszínezned, megváltoztatnod. Attól még, mert eldöntötted, hogy szereted magad, lehetnek rossz napjaid, érezheted pocsékul magad, haragudhatsz magadra. Önmagad szeretete azt jelenti, hogy mindig elfogadod azt, aki éppen vagy. Ha most épp csúnyának látod magad, vagy gyengének, vagy irigynek, vagy rossznak, akkor az önszeretet azt jelenti, hogy azt mondod magadnak: “Oké, ez is lehet.” Az, hogy valamit elfogadsz, nem azt jelenti, hogy nagyszerűnek találod. Azt jelenti, hogy elismered a jelenlétét, elismered a létjogosultságát. Mindaddig, amíg bizonyos aspektusaidat nem fogadod el, lényed egy része harcol lényed egy másik részével. Ez pedig rendkívül sok életenergiádba kerül. Márpedig életed végéig lesz okod arra, hogy harcolj magaddal, hiszen nem vagy, és nem is leszel soha tökéletes. Ha békét akarsz kötni magaddal, először ismerd el és fel őszintén, hogy hol, és hogyan harcolsz még magaddal. Ehhez találsz itt egy remek kérdéssort Veit Lindautól. Itt most semmit nem kell megváltoztatnod, csak nézz rá őszintén: “Aha, tehát így harcolok magammal.” Miután ezt megtetted, csinálj egy apró szertartást, ami megerősíti a döntésedet, ami a tudattalanod felé jelzi, hogy készen állsz békét kötni magaddal. Nevezz ki egy napot az önmagaddal való békekötés napjának. Valamilyen módon szimbolizáld önmagad felé, hogy mostantól megbékélsz azzal, aki vagy. Ez nem jelenti azt, hogy holnaptól nem lehetsz más, nem dolgozhatsz magadon, nem fejlődhetsz. Ám a változás akkor következik be, amikor elfogadod azt, ami van.
Két remek segítséget ajánlok ehhez a lépéshez. Egy egyszerű és nagyon hatékony módszert mutat be Veit Lindau ebben a videóban. És használd a közösség erejét a döntésed megerősítéséhez. Csatlakozhatsz zárt önszeretet csoportunkhoz itt. 

Buktató:Önmagad elfogadása könnyen elcsúszhat önmagad becsapásába, és egyfajta gőgbe: “ilyen vagyok és kész.” Valódi önszeretetben nem akkor van részed, ha letagadod, azt, amit éppen érzel. Ha épp azt érzed, hogy elviselhetetlen vagy, akkor az az igaz, hogy elviselhetetlen vagy. Ahogyan a gyermekeinket feltétel nélkül szeretjük, ám jelezzük feléjük, ha épp nem tetszik számunkra a viselkedésük. Önmagad szeretete nem azt jelenti, hogy a másik köteles téged elviselni úgy, ahogyan vagy. Érdemes az önszeretetet nem összetéveszteni az önimádattal, az arrogáns, gőgös önérvényesítéssel. Önmagad elfogadásához olykor kevés lehet az önerő. Ilyenkor segíthet az AnaLog oldás

4. Lépés: Tegyél érte minden nap újra és újra.

Amikor a gyermekeid szeretésére, vagy a párod szeretésére gondolsz, nem is kérdés számodra, hogy azt folyamatosan kifejezed, tettekben kimutatod, Miért lenne ez másképp, ha önmagadról van szó? Tedd fel magadnak a kérdést: “Mitől érzem azt, hogy szeretve vagyok?” És aztán ezt tedd meg önmagadnak újra és újra. Akkor is, amikor épp semmi kedved, eleged van magadból? Akkor a leginkább. Hiszen mit teszel a gyerekeiddel, a pároddal, amikor azt látod, épp rossz passzban vannak? Jó esetben kifejezed feléjük a szeretetedet. Tartsd észben, hogy a szeretet tettekben nyilvánul meg. Ahhoz, hogy önmagad szeretete szokásoddá váljon, gyakorolnod érdemes azt újra és újra.

Buktató: Időre van szükség, míg az új hozzáállásodhoz igazodik benned és körülötted a világ. A tetteiddel kifejezed, hogy újra és újra elköteleződsz önmagad mellett. Lesznek napok, amikor nem érzed majd, hogy szereted magad, mert az érzéseid, a gondolataid még a régi mintából erednek. Légy résen, és dönts tudatosan másképp. Szakítsd meg ezzel a gondolatok, érzések, tettek ördögi körét. Nem kell minden vonatra felszállnod, csak mert elmegy előtted. Ugyanígy elengedhetsz egy-egy gondolatot, érzést, ami nem az önszeretetedből fakad.

Semmi esetre sem állítom, hogy ez az önszeretet egyetlen útja. Ha lépésről lépésre megteszed a fent leírtakat, alapjaiban változik meg az önmagaddal való viszonyod. Erőt, kitartást kívánok neked ehhez.

Szerző: Veit Lindau
Fordította: Oros Andrea

Saját kapcsolatomban illetve számos kliensemmel végzett 17 évnyi kutatómunka eredménye alapján kijelenthetem:

A kommunikáció a leginkább alábecsült minőség az emberi kapcsolatok terén.

Hogy megelőzzek egy széles körben elterjedt félreértést: a kommunikáció messze nem a beszéd képességére korlátozódik.

A KOMMUNIKÁCIÓ EGYSZERŰEN MINDEN.

A lélegzetvételed,

a testtartásod,

belső és külső dialógusaid,

a mód, ahogy teszel dolgokat,

amit megveszel, vagy nem veszel meg,

képességed, hogy nyitottan figyelj egy másik lényre,

a bátorságod, hogy magad tisztán és őszintén fejezd ki,

… és még sok minden más a kommunikációd része.

A kommunikáció, ahogyan a magad módján jelen vagy a világban.

Nem tudsz nem kommunikálni. Még ha visszavonulsz egy sziklabarlangba és soha többé nem szólsz egy szót sem, éppen ez által nagyon erőteljesen kommunikálsz. Akkor is, ha egy szeretett embert egy veszekedés során magára hagysz, ezzel a gesztussal nagyon tiszta üzenetet küldesz. Nem tudod kivonni magad ez alól a téma alól.

Nem az a kérdés, hogy kommunikálsz-e, hanem hogy hogyan?

Ameddig létezel, kommunikálsz. Belülre és kívülre. A lélegzeted kommunikál a Föld valamennyi létezőjével. A gondolataid nem csak a valóságodat teremtik meg, hanem befolyásolnak mindent. Minden mosolyod, minden könnyed, minden gesztusod, minden szavad, minden érzésed… ez mind együtt bontakoztat ki téged pillanatról pillanatra.

Ha keresed a kulcsot, amely kinyitja előtted a könnyű, boldog és teljes élet ajtaját, megtaláltad: a mód, ahogyan kommunikálsz.

A kommunikáció a falad vagy a hidad. Felelős a sikeredért és a sikertelenségedért az életedben, felelős önmagadhoz és másokhoz fűződő kapcsolataid minőségéért.

Sikeresen és tisztán kommunikálni, ez maga a teremtés.

Mert nem csak információkat közvetít a kommunikációd – élettel teli tapasztalatokat teremt a másikban. Ezáltal az igazi kommunikáció hatalommal bír, mind a hallgató, mind pedig a beszélő megváltoztatásához.

A kommunikációdnak mindig hatása van.

Teremt vagy rombol.

Megoszt vagy egyesít.

Félelmet kelt vagy szeretetet.

A kapcsolatok, amiket megtapasztalsz az életedben, a kommunikációd eredményei.

A kommunikáció a magán és a szakmai életed valamint a kollektív siker katalizátora.

A kapcsolatainkban megélt magányosság, igazságtalanság és stressz mértéke, a környezetünk tönkretétele a kommunikációnk érettségét tükrözik vissza. Legtöbbünknek a napi kommunikáció gyakorta a frusztráció feszültséggel teli területe. Mert a tudattalan kommunikáció:

• a régi dolgok ismétlését,
• az elválás negatív érzését és szenvedéssel teli illúzióját,
• a harc, erőlködés és félelem állapotait
• a külvilágban megélt félreértéseket és sikertelenséget teremt.

Jó hír: mindannyian a sikeres kommunikáció képességével megáldva születtünk. A sikeres kommunikáció tanulható illetve pontosabban fogalmazva képesek vagyunk emlékezni rá. Mert a sikeres kommunikáció az élet egy alapeleme.

A SIKERES KOMMUNIKÁCIÓ

• feloldja az elszigeteltség érzését,
• tisztázza a félreértéseket, konfliktusokat és fenntartásokat,
• közös célokat és harmóniát teremt,
• tisztaságot teremt,
• megegyezést teremt és ezáltal közös realitást,
• élettel teli kapcsolatokat teremt, egy mezőt, ahol minden kivirágzik,
• nyitottságot teremt és őszinteséget másokkal szemben,
• eltünteti a titkokat és a visszatartott üzeneteket.

Egyszóval: kommunikációd a sikered kulcsa.

Mostantól az online tréningjeimet ajándékba is adhatod.

Miért jó ez neked?

• Egyszerű a beszerzése, nem kell sehova elmenned, sem sorban állnod, sem tülekedned, sem egy zsúfolt karácsonyi bevásárlás során a vírusfertőzésnek kitenned magad.
• Mindent online intézel, és a megajándékozottadnak sem kell kilépnie a lakásból ahhoz, hogy felhasználja az ajándékkártyát.
• Az ajándékkártya bármikor felhasználható, nincs sürgetés, kényszer.
• Most akciós áron vásárolhatod meg a kártyákat, így pénzt spórolsz.
• Olyan ajándékot adsz a szerettednek, ami valódi értéket képvisel, nem csak egy a tucat ajándékok közül.

Hogyan működik?

1. Töltsd ki ezt az űrlapot, kiválasztva, hogy melyik kurzust szeretnéd ajándékba adni, és megadva az ajándékozottad adatait.
2. Én felveszem veled a kapcsolatot,  e-mailben megküldöm a fizetéshez szükséges adatokat. Utalás után elküldöm neked a választott ajándékkártyát.
3. Nyomtasd ki az ajándékkártyát, és szerezz örömöt a szerettednek.
4. Karácsony után felveszem a kapcsolatot az ajándékozottaddal, megbeszélem vele a kurzus elkezdését.

Milyen kurzusokhoz tudsz most kedvezményes áron ajándékkártyát vásárolni?

Think Big Evolution online kurzus – 20 % kedvezménnyel most 40.000 Ft-ért.

Önszeretet éves online kurzus - 30 % kedvezménnyel most 36.000 Ft-ért.

365 nap online önszeretet kurzus - 30% kedvezménnyel most 21.000 Ft-ért.

Boldog akarok lenni - most 5.000 Ft-ért.

28 nap 28 kérdés - most 2.000 Ft-ért.

Szerző: Veit Lindau

Rövidített fordítás: Oros Andi

A következő egyszerű igazságot valószínűleg csak akkor halljuk és értjük is meg, ha elegendő csalódásban volt részünk, hogy elveszítsük az illúzióinkat:

A kapcsolatoknak nem az a célja, hogy kielégítsék az egónkat.

Ha erre törekszel, az nem fog működni. Hogy miért? Mert az egónak nem természete, hogy kielégüljön.

Képzeld el, hogy találkozol valakivel, aki megszállottan igyekszik egy aranyhalat megtanítani repülni, vagy hogy figyeled, ahogyan a szomszédod próbál az autójával eljutni a holdra. Abszurd?  Hiábavaló időpocsékolás?  A próbálkozás, hogy az egódat egy kapcsolatban elégítsd ki, ugyanebbe a kategóriába tartozik.

Kijózanítónak hangzik? Az jó, mert ahhoz hogy megtaláld egy kapcsolatban az igazi boldogságot, ahhoz először ki kell józanodnunk. A kapcsolataink ugyanis gyakran egy függőség klasszikus tüneteit mutatják. A függőség vakká tesz. Hogyan józanítunk ki egy függőt? Lépésről, lépésre.

A felébredés hét fázisa

1. Klasszikus mámoros állapot

Ha voltál valaha szerelmes, tudod, miről beszélek. A hormonok megőrülnek, mint egy pre-pszichotikus állapotban. Minden elővigyázatosságunkról megfeledkezünk, a világot rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk. Azon kapjuk magunkat, hogy szokatlan dolgokat teszünk, érzünk és tíz évvel fiatalabbnak érezzük magunkat.

2. A romantikus elmélyülés

Amikor a hormonkoktél úgy igazán felmelegített minket, megszólal bennünk a romantika.  Hirtelen világossá válik számunkra, hogy ”Ő AZ! Vele leszek boldog. Megtaláltam a másik felem!” A hollywoodi mozifilmek 99 %-a itt ér véget, jó okból. Azzal, ami ezután legtöbbször következik, nem lehet pénzt keresni.

3. A kapcsolati másnaposság

Valamikor egy hét vagy egy év után első alkalommal rogy össze a romantikus hullám. Frusztráció, csalódás és a belső üresség érzése jelenik meg. A függő minden erejével azon van, hogy még egyszer felélessze a romantikát.  Vagy elkezdesz intenzíven dolgozni a kapcsolaton, vagy szakítasz, és új vadászatra indulsz. A szomorú igazság az, hogy a legtöbb függőnek először teljesen padlóra kell ahhoz kerülnie, hogy kész legyen az elvonásra.

4. A kijózanodás

Elengeded az illúziót, hogy valaki más tegyen téged boldoggá, mivel az túl gyakran megégetett.  A remény frusztrációra, olykor gyűlöletre vált. Lehet, hogy az egyedülléttől való félelem miatt együtt maradsz a partnereddel, de a szíved megkeményedik.  Teljesen világos számodra, hogy a másik szenvedéseid forrása, ő a hibás.

Az igazi kigyógyulás akkor kezdődik, amikor elengeded az akarásodat, hogy igazad legyen. Akkor hirtelen egészen szabad és meztelen leszel, látszólag sebezhető, illúziók nélküli. A tényleges megértés nélkül ez az üresség meglehetősen ijesztő, ezért lehet, hogy megpróbálod a tévével, munkával elterelni a figyelmedet. De megéri ebben a stádiumban ébernek maradnod, mert akkor mutatkozik meg a vicc.

5. A felébredés

Nem az életed szárad ki, hanem a kifelé irányuló keresés. Az érzékeink, amelyek azzal foglalkoztak, hogy a környezetünkből szerezzünk egy kis örömet, megnyugszanak. Egy másik, sokkal finomabb érzék felébred: Elkezded felismerni azt, ami itt van és mindig is itt volt. Egyszerre kristálytisztán látod, hogyan erőszakoltad meg valamennyi kapcsolatodat, hogy nyerj általuk valamit, valamit, ami egész idő alatt te magad voltál – a teljességet.

És egyszerre sírnod és nevetned kell. Sírnod a szenvedés miatt, amit az emberek a félre sikerült keresés miatt egymásnak kölcsönösen okoznak, és nevetned, mert AZ vagy, ami ezáltal a szenvedés által sohasem sérülhetett meg.

Vicces módon most egyre gyakrabban éled meg, hogy az emberek megadják neked könnyen és szabadon azt, amiért olyan sokáig kétségbeesetten harcoltál. Semmi nem nyitja meg jobban a szívet, mint a te csendes, önmagában nyugvó nagyvonalú lényed.

6. Alázat

Mikor azt hiszed, hogy életre megtanultad, újból orra buksz. Régi, karmikus minták érnek utol, és a feltétlen szeretet tapasztalata elzárkózik előled. Az agóniáig fokozódik a fájdalom, mert ekkor ismered fel ténylegesen, hogy mi az, ami hiányzik.  Az alázatban a személyiség határait látod meg, amiket egyre inkább az odaadás tüzében áldozol fel.  Ekkor vagy kész a párkapcsolatra.

Nem azt kérdezed eztán: „Mit kaphatok tőled?” Hanem: „Mit tanulhatok tőled?” A kapcsolatok a felébredés mezejévé, a meditáció egy formájává alakulnak át.

7. Szolgálat

Minél inkább felismered a létezés teljességét, annál kevésbé kell valamit megváltoztatnod. Sem magadat, sem a társadat. Kész vagy a szerepet, amit neked írt az élet olyan jól teljesíteni, ahogyan csak tudod. Látod, ami szükséges, és megadod. A szolgálat többé nem teher, hanem a benned lévő forrás természetes szükséglete. Az út céllá vált.

A szúfik úgy tartják, hogy 3 út létezik, az út el az Istentől, az út az Istenhez, és az út Istenbe. Azt is mondhatjuk, három minősége van a szeretetnek: az út a szeretettől el, az út a szeretethez és az út a szeretetbe.

Te melyik úton mész?

Olykor engedélyezek magamnak egy kis  nosztalgiázást. Ilyenkor visszagondolok a nyári szünidőkre, amit kisfiúként vidéken töltöttem, a dédnagymamámnál. Minden reggel ugyanaz volt a reggeli, a csésze mindig pontosan ugyanott állt az asztalon. Nem volt számítógép és okostelefon, csak egy régi feketefehér televízió. Minden nap ugyanaz történt, csak a mai élettempónkhoz viszonyítva jóval lassabban. Mindenki ismert mindenkit, mindenre volt idő. Ezek a nyári napok olyanok voltak gyermeki lelkemnek, mint a nektár.

Szívesen élek itt, és ebben a korban. Ám egyúttal felteszem magamnak a kérdést, vajon sikerülni fog-e újra lelassítanunk a világ mókuskerekét, s ha igen, hogyan. Látom, hogy sok ismerősöm és kliensem teljesítőképességének a határán áll, amikor igyekszik feldolgozni a napi szinten rázúduló ingereket. Ez nem jó, és sok szenvedést okoz minden érintettnek. És vajon azoknál, akik látszólag legalább féligmeddig kezükben tartják az életüket, nem merül-e fel a kérdés esténként, amikor holtfáradtan dőlnek be az ágyba: „Tulajdonképp hol voltam én ma?”

Életünk a lehetőségek lélegzetelállító spektrumát kínálja. Folyamatosan zúdulnak ránk a feldolgozásra váró információk. Aki nem tartja tudatosan a fókuszt, összeomlik. Egyáltalán nem tartom jónak a „régen minden jobb volt” romantikázást. Azt akartuk, hogy minden épp így alakuljon, különben minden másképp lenne. Mégis jó lenne, ha mi, emberek gyakrabban állnánk meg és tennénk fel magunknak bátran a kérdést: „Mit csinálok épp most? Mi az, amit igazán, teljes szívvel akarok?” Évekkel ezelőtt olvastam egy becslést arról, hogy kollektív szinten munkaidőnk megdöbbentően jelentős részében szolgálunk olyan rendszereket, amelyekre tulajdonképp nincs szükségünk. Tevékenységeinkkel egy szörnyet hoztunk létre – ami most bennünket fal fel. Valaminek meg kell változnia, és valami meg fog változni. Vagy a mi segítségünkkel, vagy egy összeomlás által. Hogy ez lehetőség szerint szelíden történjen meg, sok-sok olyan emberre van szükség, aki nem másokra vár, hanem vállalva magáért a felelősséget, visszaveszi az irányítást a saját élete felett. Ha komolyan veszed önmagad szeretetét, vedd vissza az irányítást a saját életed felett. Ne hagyd, hogy a tömeg hipnotizáló ereje beszippantson, és ne dőlj be annak a belső hajcsárnak, aki azt súgja a füledbe: „Kell, kell, kell!” Legkésőbb, amikor összeomlasz, rájössz majd: Nem kell.

Gyakran figyelem meg a klienseimnél, hogy bár sürgősen változásra lenne szükségük, semmin nem változtatnak. Egyszerűen nem tudják, hol kezdjenek neki. Az életük olyan, mint egy rendetlen szoba, és olyan bonyolultnak és kaotikusnak tűnik, hogy azt gondolják: „Ez sose fog sikerülni.” Felvesznek tehát egy szemellenzőt és rohannak tovább, míg minden össze nem omlik. Miközben a megoldás egészen egyszerű: kezdd el! Szerezd vissza ma a hatalmat a saját életed felett! Kezdd el kicsiben! Kezdd egy perccel, amit tudatosabban és ellazultabban töltesz, mint ahogy megszoktad. Túlságosan egyszerűen hangzik? Viszont megvalósítható. És akár hiszed, akár nem, ez az egy perc mindent megváltoztathat. Kóstolót kapsz abból, hogy milyen lehet az élet akkor, ha valaki otthon van nálad. Hatvan másodpercnyi teljesség megsejteti veled, milyen lehet az, amikor élsz, és nem csak hagyod megtörténni az életet. Ehhez nem is kell megállnod. Tedd egyszerűen azt, amiben benne vagy, csak éppenséggel nagyon tudatosan.
Gyalog jársz munkába? Akkor sétálj ma egy percig olyan éberséggel, mintha a dzsungelben járnál és bármelyik percben rád ugorhatna egy tigris. Vagy képzeld azt, hogy ebben a hatvan másodpercben valami nagy-nagy szerencse ér. És ez még csak nem is hazugság. Amikor valóban tudatos vagy önmagaddal kapcsolatban, a lábujjaktól a fejtetődig, nagyszerű lehetőségek és felismerések nyilvánulnak meg körülötted mindenütt. Amikor automata vezérlésre kapcsolsz, elszalasztod ezeket. Ízleld a valóságot egy percen keresztül olyan intenzíven, mintha ez lenne az utolsó perced.
Lehet, hogy nincs is szükséged terápiára vagy kezelésre, sem antidepresszánsra. Lehet, hogy egyszerűen a fesztelen lelassulások pillanatai hiányoznak, melyekben rendszered rendeződhet és újratervezhet.

Egy szufi közmondás szerint: „Isten minden embernek meghatározott számú lélegzetvételt ajándékozott. Az, hogy te hogyan éled meg a rád jutó részt, rajtad áll.” Mi lenne, ha – az önszeretet jeleként – elhatároznád, hogy minden nap egy percig szelíden, mélyen és élvezettel lélegzel? Sokan már csak fejben élik meg a dolgokat, amiket tesznek, és amik körülöttük történnek. Egy beszélgetést, étkezést, sőt még egy olyan intenzív dolgot is, mint a szeretkezés, már csak mentális szinten észlelünk, ahelyett, hogy teljességgel átadnánk magunkat a pillanatnak. Ez bizony kár. Mert így elszalasztjuk annak a lehetőségét, hogy a testünkbe és az érzelmeinkhez is megérkezhessen az, ami az elménket foglalkoztatja.

Forrás: Veit Lindau: Fogadj örök hűséget magadnak. A kiadó engedélyével. A könyvből további részleteket itt találsz.

Miután 20 éve foglalkozom a siker témájával, itt az ideje, hogy a sikertelenségről írjak. Ezek a sorok azokhoz szólnak, akik azt érzik, „nekik semmi nem sikerül”, „örök vesztesek”, „nincs szerencséjük”, „lúzerek”. Hozzád szólok, ha azt érzed, neked valahogy semmi nem jön össze, miközben mások fele annyi munkával többre jutnak. Azokhoz is szólok, akik keményen megdolgoznak mindenért, és valahogy mégsem érzik azt, hogy egyről a kettőre jutnának. Neked írok, ha azt érzed, elakadtál az életedben, és nem jutsz ötről a hatra.

Nos, a rossz hír, hogy már most is átkozottul sikeres vagy. Átkozottul sikeresen teremted meg az életedben mindazt, amit nem szeretnél. Vagyis valójában azt teremted meg, amit szeretnél, csak nem tudod, hogy azt szeretnéd, amit nem szeretnél. Hogy mi van? Na, jó, kezdjük a gyökereknél, és tegyük tisztába ezt az egészet! Félek, ha még tovább nyaggatlak azzal, hogy milyen sikeres vagy, miközben te azt érzed, mennyire nem, a végén én leszek az, akit sikeresen  kipenderítenek az ablakon.

Ha olvastál valaha is legalább egy önfejlesztő könyvet a siker témájában, akkor tudod, hogy bár mindegyik kicsit másnak tűnik, valójában mindegyik 3 lépésre épít:

1. Fogalmazd meg, mi a célod, amit meg akarsz valósítani, és koncentrálj arra, míg el nem éred!
2. Készíts egy cselekvési tervet, hogyan fogod megvalósítani a célodat!
3. Valósítsd meg a tervedet, tegyél meg érte minden áldott nap egy-egy lépést!

Tulajdonképpen egyszerű, logikus, nem? Az, csak ha ez működne, nagyjából tele kellene legyen a világ boldog, elégedett emberekkel, nem?
Persze tudom, hogy vannak, akik annyira nem is tudják, mit akarnak, pláne nincs kitartásuk, hogy elegendő ideig – értsd, amíg meg nem valósul – arra fókuszáljanak.  Aztán vannak, akiknek nincs túl sok elképzelésük, hogy hogyan tudnák az adott célt megvalósítani, leginkább azt hiszik, sehogy. És vannak sokan, akik elhitték, hogy lusták/nincs akaraterejük/nincs elég motivációjuk. Ezeket az akadályokat jól ismerem, és ezek mindegyike képes megakadályozni, hogy elérd a célodat. Ugyanakkor van egy olyan területe ennek a témának, amiről lényegesen kevesebbet hallok, miközben tapasztalatom szerint itt dől el minden.

A siker egyik alapelve, hogy az életed a tökéletes leképeződése a legmélyebb szándékodnak. Megfogalmazom másképp is, mert ez a legfontosabb, amit meg akarok veled osztani: Átkozottul sikeresen valósítod meg a legmélyebb szándékodat. Ha jelenleg épp válságban a házasságod, akkor a legmélyebb szándékod az, hogy kinyírd a házasságodat. Ha a főnök napi szinten cseszi fel az agyadat, akkor a legmélyebb szándékod, hogy napról napra azt érezd, hülyékkel vagy körülvéve. Ha totálisan ki vagy purcanva, mert piócaként szívja a család a véredet, akkor az a legmélyebb szándékod, hogy kihasználva érezd magad.

Ha ezen a ponton nem csaptad le a laptopodat, akkor szeretném ezt alaposabban elmagyarázni. Könnyen lehet ugyanis, hogy hónapok – ha nem évek óta – dolgozol azon, hogy megmentsd a házasságodat, és nem csupán álmodozol erről, hanem valóban igyekszel. Akkor most hogy jövök én ahhoz, hogy azt állítsam, éppen átkozottul sikeresen nyírod ki a legfontosabb kapcsolatodat?
Bizonyára hallottál már a tudatalattiról. Nem akarok ebbe túl mélyen belemenni – tengernyi irodalma van, az írás végén megosztok párat. Most legyen elég annyi, hogy a tudatalattid tele van a gyerekkorodban megkérdőjelezés nélkül elhitt meggyőződésekkel, amikre legtöbbször nem vagy tudatos, ám tökéletesen igaznak hiszed őket. Ha nem vizsgálod felül ezeket a programokat, és nem írod át azokat, amelyek gátolnak, akkor nagyjából egy a millióhoz az esélye annak, hogy egy a tudattalan meggyőződéseddel ellentétes célt pusztán az akaraterődet használva elérj. A házassági krízis példájánál maradva, ha a tudattalan meggyőződésed az, hogy „a férfiakban nem lehet megbízni”, akkor hiába próbálod a házasságodat megmenteni, mivel a tudattalan szándékod az, hogy bebizonyítsd, hogy a „férfiakban nem lehet megbízni”. A tudattalanod, ami nem mellesleg milliószor erőteljesebb hatással bír az életedre tehát éppen az ellenkező irányba igyekszik kormányozni a dolgokat.
És hogyan kerül be egy ilyen program a tudatalattiba? Mondjuk úgy, hogy apukád megcsalta anyukádat, aki aztán gyakran mondogatta, hogy a „férfiakban nem lehet megbízni.” Ennyi elég is.
A sikertelenséged gyökere tehát az, hogy létezik egy tudatos szándékod – szeretnél egy harmonikus házasságot, gyereket, jó munkát, elegendő pénzt, jó fej főnököt, békés hétköznapokat -, miközben tudattalan programok futnak benned, amelyek éppen az ellenkezőjéről szólnak. Márpedig a tudattalan szándék egymilliószor erősebb, mint a tudatos. Vagyis már most is átkozottul sikeresen valósítod meg a tudattalan szándékaidat, csak meglehet, hogy azok egyáltalán nincsenek átfedésbe a tudatos vágyaiddal, céljaiddal. Így könnyen előfordulhat, hogy nem sikerül áldott állapotba kerülnöd, hiába az öt lombik, mert tudattalanul félsz a gyermekvállalástól. Vagy minden áldott nap harcolnod kell a munkahelyeden, pedig te együttműködni szeretnél, csak éppen nem tudsz a „harc az élet” nevű programról, amit mondjuk anya táplált beléd kiskorodban. 
Ha meg akarod érteni, miért olyan az életed, amilyen, és főképp, ha szeretnél azon változtatni, akkor szerencsés itt kezdened, a gyökereknél. A tudattalan szándékaid feltárásánál, és azok átírásánál. Ezzel ugyanis

• elkerülheted, hogy újra és újra ugyanabba a „nem szeretem” helyzetbe kerülj,
• gondoskodhatsz róla, hogy végre a céljaid megvalósításában legyél sikeres, az életed szabotálása helyett, és
• megkönyítheted a céljaid megvalósítását.

A számodra fontos célokat megvalósítani úgy, hogy közben tudattalanul éppen hogy egy azzal ellentétes irányba törekszel éppen annyira megerőltető és hiábavaló, mintha a két emeletes hajón az alsó szint evezősei ellenkező irányba eveznének, mint a felső szint evezősei.

Van a Think Big Evolution kurzusban egy gyakorlat, ami éppen ezeknek a tudattalan meggyőződéseknek a feltárását szolgálja. A legutóbbi közös kurzust végezve előtúrtam az első alkalommal (2010-ben) leírt válaszaimat. 10 év távlatából visszatekintve letaglózó volt, az akkori életem és az akkor feltárt meggyőződések megdöbbentő átfedése. Nemrég egy kliensem hasonló módon ledöbbent, amikor egy év elteltével már rég elfelejtve az akkori válaszait most újra megcsinálta ezt a gyakorlatot. Az akkori, erősen negatív mondatai számos esetben döbbenetesen pozitívabbra változtak, maga sem hitte, hogy ekkora változást okozott a befektetett önismereti munkája.
Ezek a tudattalan szándékok tehát bár rendszerint gyerekkorban rögzültek és tudattalanok, mégis feltárhatóak és legfőképpen átírhatóak. Ami szükségszerűen azt fogja okozni, hogy az életed megváltozik. Mégpedig gyökerestül.

Alex Loyd: Szeretetkód

Joe Dispenza: Engedd el önmagad, és válj új emberré!

Gary Zukav: A lélek lakhelye

Dr. Bruce Lipton: Tudat a belső teremtő

Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata

Valószínűleg számos alkalommal hallottad már a mondatot: „Ne légy áldozat!” Talán nem is létezik olyan önfejlesztő könyv, ami ne szentelne legalább egy fejezetet az áldozatiság témájának. Biztos vagyok benne, hogy te is elhatároztad már számtalanszor, hogy nem leszel áldozat, leveszed ezt az életedet megnehezítő szemüveget, és többé nem engeded, hogy áldozatként beszélj, érezz, cselekedj. Ez az írás akkor lesz érdekes a számodra, ha meghoztad a döntést, hogy többé nem akarsz „szegény én”-ként élni, mégis azt érzed, minden erőfeszítésed ellenére újra és újra azzal kell szembesülnöd, hogy az áldozat szerepébe teszed magad, és úrrá lesz rajtad az önsajnálat . Ebben az írásban hozzád szólok,  aki elhatároztad, hogy többé nem vagy hajlandó szenvedni, és azt keresed, hogyan tudod ezt megvalósítani.

Sok éve foglalkozom az önszeretet témáján belül az áldozatisággal, mind a magam életében tapasztalva, mind a mentoráltjaimat kísérve az önfelfedezésben. Tapasztalataim szerint van 3 meghatározó lépés, amik megtétele az út az áldozatiságból a cselekvőbe, teremtőbe. Az alábbiakban ezt a 3 lépést mutatom be.

1. Lépés: Tudatosítom
Az első lépés természetesen az, hogy tudatosítod magadban, hogy mely helyzetekben jelenik meg az áldozati éned. Attól függően, hogy mekkora tudatosságra tettél szert ebben a témában, számos trükkös módon tudod az áldozatatot játszani. Mindegy, hogy a gyerekkorodat okolod, a szüleidet, a koronavírust, az embereket, akik mégis kimennek az utcára vagy akár a saját lustaságodat, halogatásodat, valójában áldozatként tekintesz magadra. Ezzel pedig azt üzened magadnak: „nem tehetsz semmit.” Az első lépés tehát, hogy feltárd, te hol és hogyan csinálod, hol vannak azok az életterületek, kihívások, kapcsolatok, ahol meghozhatod a döntést, hogy ezentúl 100 %-ban vállalod a felelősséget. És feltárod azt, hogy milyen kifogásokat használsz a felelősség alóli kibújásra.
Érdemes tudnod, hogy ez egy hosszú folyamat, és ha 30-40-50 éve áldozatként reagálsz a veled történő eseményekre, akkor nem lesz elég egy AHA-élmény hogy felhagyj ezzel. Én azt tapasztaltam, hogy minél előrébb haladok az önismeretben, annál ügyesebben tükrözöm ki magam, így manapság is előfordul, hogy mögénézve egy-egy érzésemnek, viselkedésemnek felfedezem az áldozatiságot. Egy-egy ilyen felfedezés esetén nem érdemes emiatt kárhoztatnod, pláne bántanod magad, mivel ezzel éppen azt erősíted, amit elengedni szeretnél. A legjobb, ha megértően fordulsz magad felé, és időt adsz magadnak a változásra.

2. Lépés: Megértem
Gyakran dolgozom olyanokkal, akik az első lépést már megtették. S bár újra és újra képesek meglepni magukat, a legtöbbször pontosan látják, amikor áldozatként éreznek, viselkednek. Olykor az az érzés jelenik meg bennük, hogy hiába döntötték el, hogy nem csinálják tovább, valahogy képtelenek máshogy cselekedni. Ilyenkor sokat segít, amikor felteszem nekik a kérdést: „Mi ebből a hasznod neked?” Elsőre meglepően hangzik ez, hiszen mi hasznom lehet valamiből, aminek minden szenvedésemet köszönhetem? Ugyanakkor semmit nem csinálunk belső, rejtett haszon nélkül. Ha semmi jó nem lenne benne, egyszerűen nem csinálnánk. Egy ilyen belső haszonról korábban írtam itt. 
Kétségtelenül kényelmes módja az energiaszerzésnek, ha „szegény én” vagyok.  Az is az áldozatiság mellett szól, hogy nem kell felelősséget vállalnom. Ha mások áldozata vagyok, akkor lehet másokat hibáztatni, így elkerülöm az esetleges hibázás miatti bűntudatot. Ezeken felül is érdemes a „mi a hasznom ebből” kérdését újra és újra feltenned magadnak, biztos lehetsz benne, hogy igazán értékes válaszokra fogsz bukkanni. Lehet, hogy állandóan mások körül ugrász, kiszolgálsz másokat, akik talán ki is használnak. Ha a mélyére ásol ennek az érzésnek, felfedezheted egy részedet, aki retteg attól, hogy ő nem elég fontos.  Lehet, hogy folyamatosan méltatlan társat választasz magadnak. Könnyen lehet, hogy a gyenge önbizalmadnak jót tesz, hogy „bezzeg te mennyivel jobb vagy nála”.  Talán újra és újra nős férfiakkal keveredsz viszonyba. Remek lehetőség ez arra, hogy legyen is meg nem is párkapcsolatod, elkerülve ezzel a legnagyobb félelmedet, az elköteleződést. Bármi is a te sajátságos törtneted, egészen biztos lehetsz benne, hogy a felszíni szenvedés mélyén valamilyen rejtett haszonra találsz.

3. Lépés: Elengedem
Ez az a pont, ahol „elválik az ocsú a búzától”. Legtöbben arra számítanak, hogy miután felismerték és tudatosították az áldozatiságot, miután megértették, miért csinálták, megtettek minden szükséges lépést, és akkor ettől kezdve megváltozik az életük, minden úgy alakul, ahogyan elképzelik. A körülmények attól kezdve kedvezőek, támogatóak lesznek, hiszen megérdemlik. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének.
Egyrészt fontos tudatosítanod, hogy az „élet nem habostorta”. Nem arról szól, hogy körülötted forogjon minden, hogy minden akkor és úgy alakuljon, ahogyan te azt kigondoltad magadnak. Rém könnyű nem áldozatként megélni az életet, amikor minden a legjobban alakul. Az élet mindig dobál jót és rosszat, könnyed pillanatokat és nehézségeket, a művészet abban áll, hogy te egyformán igent mondasz mindenre, mert tudod, hogy minden érted van, és mindent tekinthetsz lehetőségnek, támogatásnak. 
Másrészt a gyógyulás mindig akkor következik be, amikor ugyanaz megtörténik veled, ám te új módon – többé nem áldozatból – reagálsz. Ha te az az ember vagy, akit rendszerint megcsalnak, akkor a gyógyuláshoz arra van szükség, hogy megismétlődjön a „megcsalás”, ami során te felismered, hogy ez valójában nem arról szól, hogy te nem vagy elég jó, csupán a másik ezt az utat találta a saját problémájának megoldására. Az elengedéshez tehát szükséged van arra, hogy a retteget sztorid megismétlődjön, amire te új – többé már nem az áldozatiságból született –  választ adj.

Ha komolyan veszed a döntésedet, hogy többé nem leszel áldozat, ha elegendő időt hagysz magadnak a változásra, és kitartóan megteszed ezt a 3 lépést újra és újra, akkor az életed szép lassan átalakul: áldozatból cselekvő leszel. És többé nem ugyanazokat az önsorsrontó köröket futod, hanem megteremted azt az életed, amire mindig is vágytál.

Néhány éve egy asztrológus ezt írta rólam: „A folyamatos átalakulás, érzelmi-fizikai- anyagi és mindenféle életaspektusban történő transzformáció a fő motívumod. Kizökkentéshez vagy szokva, és lételemed a nagy amplitúdó akár cselekvésben, akár érzelmekben.” Egyszerűbben én úgy fogalmazom meg, lételemem a krízis. Írtam is róla itt meg itt.
Lehet, hogy most azt kérdezed, mégis mi lehet jó a krízisben. Ebben az írásban megfogalmazom, én milyen lehetőségeket látok a krízis időszakaiban.

1. Kizökkent
Az egyik legnagyobb ajándéka a krízisnek, hogy kizökkent a megszokottból. Ez elsőre talán nem tűnik ajándéknak, hiszen kényelmes a megszokottban élni, a komfortzóna nagy előnye, hogy ismerjük, tudjuk, mire számíthatunk, gyakorlatilag rutinból megoldjuk. Ez így van, ám éppen ennek a kényelemnek van nagy ára az életünkben. A napjaink rutinból telnek, minden nap közel ugyanazt gondoljuk, érezzük, tesszük, legtöbbször annyira elveszve a hétköznapi kihívások megoldásában, hogy nem jutunk hozzá, hogy megálljunk egy pillanatra, és elgondolkozzunk, vajon azt az életet éljük-e, amit szeretnénk. Nap mint nap tolva életünk szekerét nem könnyű megállni, és megkérdőjelezni az irányt. Így könnyen lehet, hogy megszokásból teszünk dolgokat, amik már talán nem is tesznek jót nekünk. Az életedben megjelenő krízis mindenkor egy jelzés is a számodra: állj meg, gondold végig, kérdőjelezd meg, és ha szükséges alakítsd át. A kizökkentés, amit a krízisnek köszönhetsz megadja neked a lehetőséget, hogy az életedet átgondolva korrigálj, hogy a legtöbbet hozhasd ki az életedből. Érdemes tehát a krízis idejét tudatosan megélned, és a kizökkentést lelassuláshoz, átgondoláshoz használnod.

 2. Megmutat
Az önismereti táborunkban  jellemzően nagy felismerésekhez juttatjuk a résztvevőket, miközben semmi különlegeset nem teszünk.  Egyszerű hétköznapi tevékenységeket használunk arra, hogy felfedezzük legrejtettebb mozgatórugóinkat, dinamikáinkat. Hogyan tudjuk ezt elérni? Nos azzal, hogy a résztvevőket kizökkentjük, kiszámíthatatlan helyzetbe hozzuk, kevés információval látjuk el. Amikor a megszokottól eltérő helyzetben találod magad, amikor elveszíted a kontrollt, nem tudod, mire számíts a következő pillanatban, akkor zsigeri módon reagálsz, vagyis váratlan helyzetben kiesel a megszokott szerepeidből, kibillensz a szokásos álarcaidból, így ha jól figyelsz, rengeteg dolgot tudsz meg magadról. A krízis remek lehetőség a számodra, hogy megfigyeld az azonnali reakcióidat, és feltedd magadnak a kérdést: „Oké, és mit árul ez el rólam?”

3. Lehetőséget ad
15 éve foglalkozom mentorálással, több száz embert kísértem mostanáig a változás útján. Azt tapasztalom, hogy a változás egyik legnagyobb akadálya a megszokás.
Előfordult már veled, hogy valami apróságot megváltoztattál a lakásodban? Mondjuk egy faliórát áttettél az egyik helyről a másikra, vagy picit átrendezted a konyhában az evőeszközöket. Ilyen esetben érdekes megfigyelni, hogy milyen sokáig a régi helyen keresed mondjuk az órát. Lehet, hogy hónapokkal a változás után még mindig a régi falra pillantasz, amikor megnéznéd az időt. Ez azért van, mert életünk egy igen jelentős részét ( a szakértők szerint 95%-át) úgynevezett automata üzemmódban éljük. Nem is gondolkozva, fejben akár teljesen máshol járva tesszük a hétköznapi dolgainkat. Ez azért jó, mert ezzel az agyunk – mint a testünk legnagyobb energiafelhasználója – rengeteg energiát spórol meg. Ez tehát rendkívül kényelmes, ugyanakkor ennek a kényelemnek ára van. Többek között az, hogy amikor a rossz szokásaidat le akarod cserélni jóra, meg kell küzdened a megszokás kényelmével.
Amikor hirtelen egyik napról a másikra leáll az élet – és nem csupán a te személyes életed, szinte az egész világ – akkor remek lehetőséget kapsz az élettől, hogy megállj egy pillanatra, és átgondolod, mi van rendben az életedben, mi az amin változtatni akarsz. Olyan ez, mint amikor új lakásba költözöl, és így lehetőséget kapsz arra, hogy minden tárgyadat a kezedbe vedd, leporold, átgondold, szükséged van-e rá, és megtaláld az új lakásban a számodra lehető legjobb helyet. Az elmúlt hetekben gyakorlatilag a szemünk előtt zajlott egy rakás dolog átértékelődése. Rendkívüli lehetőséget kaptunk, hogy felismerjük, mi az, ami számunkra valóban fontos, és mi az, amiről csak azt hittük, hogy fontos.

4. Megszépít
Most azt hiszed viccelek,  pedig nem. A munkám során nem egyszer komoly krízisben lévő emberek jönnek hozzám, és együtt megyünk végig olykor a legfájdalmasabb, legnehezebb időszakukon. Az első jel, amiből tudom, hogy már kifelé megyünk a sötétségből az arcuk. Egyszer csak eljön a nap, amikor rájuk nézek, ahogyan ülnek velem szemben, feltárják előttem a nehézségeiket, és én meglátom az arcukon átsugározó fényt. Látom, ahogyan egy újabb réteg páncélt sikerült közösen levennünk, és egyre teljesebben sugárzik rajtuk keresztül a fény. Nincs szebb arc számomra, mint a krízisben kicsiszolt, felfényesedő ember arca.

Lehet, hogy éppen most érdemes megvizsgálnod, hol érdemes korrigálnod az életedben, mi az, ami nem a tied, ami nem szolgál, amit csak azért működtetsz, mert megszoktad, vagy mert félsz a változástól.

Amikor hirtelen krízisbe kerülsz, természetes, ha megijedsz, ha félsz, aggódni kezdesz, esetleg szomorú vagy, akár kétségbeesel. A kezdeti sokk után azonban érdemes a fenti 4 pontot alapul véve élned a krízis nyújtotta lehetőségekkel, hogy a krízis után ne folytasd ott, ahol abbahagytad. Helyette az életedet átértékelve, átgondolva a krízis legnagyobb ajándékaként újjászüless.