„Árnyék témában” gyakran hajlamosak vagyunk elfeledkezni a pozitív árnyékról. Személyiségünk azon pozitív oldalairól, ami bennünk is megvan – most még tudattalanul    megbújik   –   és    időnként
„kívülről”  felvillan,  egy-egy  vágyott  tulajdonság
formájában.

Azt tapasztalom, hogy amikor az önismereti utunkban az árnyék témához érünk, akkor először – és még nagyon sokáig – azokat a „sötét” részeinket kezdjük el felfedezni és megismerni, amivel eddig nem voltunk hajlandóak szembenézni.

Nekem ők voltak azok (a teljesség igénye nélkül): Dühös vagyok, sőt, van bennem egy csomó agresszió, csak eddig azért nem vettem észre, mert elfojtottam. Tele vagyok fel nem dolgozott fájdalommal (melyek leginkább a gyerekkoromból táplálkoznak). Nincs önbizalmam, nem vagyok elég jó (elég szép, elég okos, elég fiatal, stb), így aztán nem tudom elfogadni magam úgy, ahogyan vagyok, amilyen vagyok. Nem igazán ismerem magam, így aztán nem tudom (nem merem) képviselni saját érdekeimet sem. Nem vagyok elég bátor, hogy kísérletet tegyek arra, hogy megpróbáljak őszinte lenni, és megélni azt, amilyen most vagyok, így aztán álarcokat hordok, szerepeket játszom – mindig az elvárásoknak és külső (vagy akár önmagam felé támasztott) igényeknek megfelelően, mert akkor talán elfogadnak.

Gyanítom, hogy Neked is ismerős a fenti felsorolás, aki most ezeket a sorokat olvassa. Az önismereti út (szerintem) egyik fontos felismerése az, amikor rájövünk arra a megdöbbentő dologra, hogy még a fájdalmainkban és szenvedéseinkben is hasonlóak vagyunk! Akármennyire szeretnénk mások lenni, feltűnni, különbözőek lenni – vagy akár visszavonulni, szürkének lenni, láthatatlanná válni, eltűnni – mégis az érzéseink, vágyaink és fájdalmaink nagyon hasonlítanak. Ha pedig ezekben is hasonlítunk egymásra, akkor minek őket dugdosni, titkolni, rejtegetni? Nem lenne jobb egyenként elővenni őket, hátha mégsem olyan ijesztőek, mint elsőre látszanak?

A düh mögött ott lehet annak lehetősége, hogy kiálljak magamért. A gyermekkori fájdalmas történetek feldolgozhatók és újraírhatók. Nem szükséges egy elképzelt (belső) képnek megfelelni, elég csak alaposan a szemébe nézni annak a csodálatos lénynek, aki a tükörből visszanéz. A bátorságot pedig a félelmetes ismeretlennel való sikeres próbálkozások edzik. Az igazi erő abban rejlik, ha leveszem az álarcokat, és fel merem vállalni saját sebezhetőségem. Az, akit az álarcok alatt találok, különlegesebb és egyedibb mindannál, amit eddig el tudtam képzelni, vagy aki valaha lenni akartam.

Egy ilyen lény képes nemet mondani, és elfogadható számára az, ha a másik nemet mond valamire. Egy ilyen lény nem túl sok – vagy ha valakinek az, akkor megkeresi azokat, akiknek a túl sok éppen jó! Egy ilyen lény kíváncsi mások másságára, keresi a másik különbözőségét, és örül, ha önmagánál „őrültebbel” találkozik.

Arra hívlak, hogy keresd meg magadban ezt a lényt!

Az ősz jegyeiről szóló írás már pár szóval említette a most következő minőséget.

A természet változása gyönyörűen megmutatja azokat a szimbólumokat, melyeket az asztrológiai minőségek aktuális havi elemzésekor áttekintünk. Ahogy kint (a külvilágban), úgy bent (a mi saját belvilágunkban). Hiszem, hogy a szimbólumokat mindannyian értjük, csak a mostani felgyorsult világban nem vagyunk rá tudatosak. Ehhez nem agyi megértés szükséges, főleg nem az agy racionális részének (bal agyféltekénknek) a használata. Így aztán az asztrológiai jegyek és energetikai minőségek működése sem hit kérdése. Most arra kérlek, hogy egy rövid időre tedd félre azokat az (elő)ítéleteidet, amit az asztrológiáról gondolsz, és így olvasd végig az alábbi írást.

Mit látunk most a természetben? A rovarok eltűnnek – elbújnak, visszavonulnak, megpihennek vagy elpusztulnak. A növények is levetik színes ruháikat, lehullnak a levelek. A nappalok rövidülnek, az időjárás egyre hűvösebb, nyirkosabb. A külvilágban sok minden a visszavonulásra, befelé fordulásra ösztönöz. Egy transzformációs folyamat indul meg most a természetben: mi az, ami túléli az elkövetkezendő telet, és mi az, ami képes lesz újjáéledni a következő tavasszal, és mi nem? Ez a folyamat láthatatlanul, a mélyben történik, és a jelenlegi energetika bennünket, embereket is arra késztet, hogy hasonló alkímiai folyamaton menjünk keresztül: mindent vessünk le, ami már nem szolgál bennünket, és azt tartsuk meg, ami bennünket és majd a teljes megújulásunkat szolgálja.

Az előző hónap a mérlegelésre ösztönzött, mostanra a mérleg nyelve elbillent valamerre. Ha mi hoztunk döntést, akkor szelídebben történhetett, ha halogattuk a döntést, akkor lehet, hogy a kívülről jövő választ most váratlannak, erőteljesnek, fájdalmasnak, határainkat sértőnek éljük meg.  A Skorpió jegy (ill. a jegyhez tartozó Plútó bolygó) ilyen: nem kérdez és nem vár. Hirtelenül és váratlanul robban be az életünkbe, és ha eddig nem voltunk képesek önként adni neki, akkor elvesz. Az elmúlt években nagyon intenzíven hatott ránk, emberekre, és a világunkra a Plútó bolygó, és ez a hatás nem fog véget érni a november hónappal. Most piciben van egy újabb lehetőségünk, hogy ismét elemezzük önmagunkat, az életünket, és önként áldozzunk ennek a minőségnek. Hogy megadjuk-e neki azt, ami jár, azt akkor tudjuk meg, ha a változás és a fejlődés szinte magától elindul az életünkben. Ha nem kapott eleget… akkor elvesz.

Ettől a minőségtől lehet irtózatosan félni, és meg is lehet kedvelni. Amennyire képesek vagyunk elfogadni azt, hogy az életünk utazása a változások megtapasztalásáról és a tanulásról, fejlődésről szól, annyira tudunk együttműködni ezzel a minőséggel, és érzelmileg is egyre elfogadóbban viszonyulni hozzá.

Kérdések a benned lévő Skorpió minőség feltérképezéséhez:

• Képes vagy megújulni, változni?
• Mennyire vagy óvatos? Hogyan kezeled a váratlan és hirtelen helyzeteket?
• Félsz a veszteségtől, haláltól?
• Mennyire vagy féltékeny?
• Hogyan viszonyulsz az erőszakhoz?
• Hogyan viszonyulsz a titkokhoz és tabukhoz?
• Kedveled a kalandokat?
• Kész vagy felfedezni saját árnyékos oldalad, és tudattalanod?

Minden hónapnak, minden asztrológiai minőségnek van egy energetikája, egy üzenete. Ha tudod, hogy milyen energetikájú időszak következik, akkor könnyebben megérted a késztetéseidet, jobban tudsz áramolni azzal az időszakkal, azokkal a történésekkel, ami éppen van. (Az alábbi írásnak nagyon kevés köze van ahhoz, hogy Te milyen jegyben születtél, vagy milyen bolygók hatottak rád a születésed pillanatában. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nézd meg, milyen hatásokat és gondolatokat hozhat számodra az évben az októbernek nevezett időszak.)

Nézzük, mit hoz a következő időszak, hogyan fogunk tudni a következő hónapban harmóniában táncolni önmagunkkal.

Az Ősz első jegye a Szűz jegy. Ez a jegy arra hívott, hogy osztályozzak, minősítsek, tervezzek. Megnézzem önmagam, a hasznosságom, az értékem. Hiszen ahhoz, hogy harmóniában kapcsolódni tudjak másokhoz, ismernem érdemes önmagam, és saját értékrendem, ami mentén majd képessé válok a kapcsolódásra a Mérleg jegyében.

A Mérleg jegye egyfajta megpihenést és könnyedséget nyújt a Szűz hava után. Itt ismét megjelenik a szépség, és a vágy a harmóniára, egyensúlyra. Hogyan találom meg az egyensúlyt önmagamban, majd pedig másokkal való kapcsolódásomban? Hogyan tudnék jó ember, jó barát, jó társ lenni, hogyan lehetek jól együttműködő partner a kapcsolataimban? Ebben a hónapban ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel benned, ezekre a kérdésekre keresheted önmagadban a választ.

Amíg a Szűz az egészséges vacsora után „rendet tesz” (elpakol, mosogat), addig a Mérleg szépen megteríti az asztalt, kínál, figyelmesen gondoskodik arról, hogy senkinek se legyen üres a pohara vagy a tányérja.  Neki még arra is van energiája, hogy figyeljen a megfelelő hangulatra, a világításra, a halk és kellemes háttérzenére, és a kellemes és békés társalgáshoz is mindig az épp megfelelő témát hozza fel.

Az előző hónap jegye, Szűz minőség leírásában szóba került a tánc, a Mérleg minőség elemzésekor ez egy alapvető téma. Hogy miért? A társas táncokban fontos a partnerek kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolata, a ritmus, az összhang; akkor látunk szép táncot, amikor a páros szinte egy egységként áramlik a táncparketten. És hogyan tudunk párként összhangban lenni? Ha külön-külön, egyénként is harmóniában vagyunk önmagunkkal. A Mérleg minőség fő témája ez: az egyensúly, a harmóniára törekvés.

A Mérleg minőség számára nagyon fontos a látható külsőségekben megtalálni a harmóniát, legyen ez akár az öltözéke, akár az őt körülvevő tér, vagyis a lakás, melyben él. Öltözékében alapvető számára a színben és stílusban tökéletesen összeillő ruhadarabok és kiegészítők viselete, a lakásában pedig igen jellemző a tárgyak szimmetriája, gyakran használ az egyensúly megteremtéséhez páros tárgyakat (pl. 2 gyertyatartó, 2 egyforma kaspóban, egyforma virág, egymás mellett). A halvány és pasztellszíneket kedveli, ő a harmonikus, már-már tökéletes külsővel (és külsőségekkel) szeretné finoman magára vonni a figyelmet, nem kedveli az erős, harsány színeket, sem a nagy kontrasztot, vagy a túlzást.

Ha az életben valamit elutasítunk, vagy nem akarunk tudomásul venni, akkor azzal a témával érdemes foglalkoznunk, ennek a minőségnek a „túlzása” pont ebben a törekvésében rejlik: nagyon nehezen tud (vagy képtelen) döntést hozni.

Amikor csak teheti, kerüli a konfliktusokat, kerüli azokat a helyzeteket, amiben neki kell döntenie, szeretne mindenkinek megfelelni. A döntéshozatal számára egy hosszadalmas és bizonytalan folyamat, így aztán a saját igazáért sem küzd, inkább a végletekig mérlegel, és szeretné kivárni, hogy a dolgok maguktól és békés módon oldódjanak meg.

A most induló időszakban megfigyelheted magadban, hogy vagy te ezekkel a témákkal? Ismerősek, szereted magadban/másban, ki nem állhatod őket? Mennyire (túl)hangsúlyosak, vagy épp hiányolod őket? Hogyan tudsz ebben a hónapban a Mérleg minőségeket tudatosan figyelve, megélve harmóniában együtt áramolni önmagaddal, az élettel?

Kérdések a benned élő Mérleg minőség feltérképezéséhez:

• jó ízlésem van?
• mennyire látom magamat szépnek, ill. mennyire törekszem arra, hogy mások szépnek lássanak?
• szeretem és elfogadom a testem?
• mennyire törekszem a harmóniára?
• képes vagyok kiállni saját igazamért, vagy inkább másokhoz és a helyzethez alkalmazkodom?
• tudok úgy döntéseket hozni, hogy utána kitartsak a döntésem mellett, vagy gyakran elbizonytalanodom?

Együtt élni egy olyan emberrel, akinél a Mérleg minőség hangsúlyos (vagy megélni valakivel egy Mérleg típusú időszakot) mindig harmonikus, kiegyensúlyozott, békés. Egy ilyen időszakban nincsenek különösebb nehézségek, az élet valahogy úgy „önmagától”, olajozottan működik, minden nagyon könnyed, szép, szeretetteli. Néha úgy érezzük, hogy csak ilyen kapcsolatra vágyunk, ha pedig benne vagyunk, akkor nem akarjuk, hogy véget érjen.

Előfordulhat, hogy néha elgondolkodunk azon, hogy mi lenne, ha az egyensúly állapotából kibillennénk. Csak egy kicsit. Legalább egy kis időre. Lehet bennünk kíváncsiság: mi van azután? Honnan tudhatom biztosan, hogy az az egyensúly, amiben vagyok, ha nem merek tovább kísérletezni? Vajon nem a végletek megtapasztalása segít megmutatni az igazi egyensúlyt?

Ezek még csak kérdések. Felmerülnek és eltűnnek, hiszen a mindent átható harmónia forog veszélyben, ha nemcsak gondolkodunk ezekről a dolgokról, hanem döntünk is. Döntésünk következménye lehet a bizonytalanság, az egyensúly megbomlása, és a Mérleg minőség még nem áll készen a döntésre.  …pedig… ennek is vége lesz. Ahogyan a Szűz biztonságvágyát követi a Mérleg egyensúly iránti igénye, úgy követi az aratást az őszi vetés. A meleg napsütötte, majd langyos esős időszak után hamarosan eljön a ködös, hideg időszak. A fák még tartják magukat, és színpompás leveleiket egy ideig, de eljön az idő, amikor már egyetlen levél sem lesz a fákon. És a hirtelen változás majd az elmúlást hozza magával, és az örök kérdést: mi marad meg, ha minden elmúlik?   … ez pedig majd a következő hónap, a Skorpió minőség témája lesz.

Egy átlagosnak mondható, rendszerető családban nőttem fel, ahol érték volt, hogy a lakásban a dolgok „a helyükön” legyenek, és felnőttként saját lakásomban is sokáig a „rend a lelke mindennek” mondást követve éltem az életem. Én voltam az, aki mindig megigazítottam a szőnyeg rojtjait, akinek fontos volt, hogy milyen elrendezésben vannak a díszpárnák a kanapén, aki minden reggel beágyazott, aki minden étkezés után elmosogatott, és aki elsőként ugrott egy lehullott morzsát felszedni a földről. Nemrég kaptam egy visszajelzést, mely szerint egyszer egy nálam tartott összejövetelkor számomra az volt a legfontosabb, hogy a vendégek cipőit párosával elrendezgessem az előszobában.

Ma már csak mosolygok ezen, s közben megveregetem a vállam, hogy milyen nagy utat tettem meg azóta. Ma már tisztán látom, hogy az akkori kényszeres rendmániámmal egy belső káoszt akartam eltakarni. Figyelmemet folyamatosan a külső rend fenntartása kötötte le, hogy ne kelljen befelé figyelni és észrevenni, hogy valójában a dolgok az életemben és önmagamban nincsenek rendben. Egyáltalán nem tudtam ki vagyok és merre tartok. Önmagam értékét az elvárásoknak való megfeleléssel mértem.

Az általam akkor élt életből az első nagy kiugrást egy 33 napos zarándokút jelentette, amely során egészen más szemszögből kezdtem rálátni önmagamra és a világra. Talán akkor kaptam először betekintést abba, hogy a tárgyaknak nincs előírt helyük, nekem pedig nem kell a korábbi megszokásaim alapján élnem; és az élet akkor is teljesen rendben van, ha nem akarom a dolgokat minden erőmmel én irányítani. Ismerkedni kezdtem azzal az érzéssel, hogyan működik a világ akkor, ha rábízom magam a „véletlenszerű” történésekre és egyfajta külső vezetettségre, egy nálam hatalmasabb és átfogóbb rendszerre.

Az azóta eltelt 10 évben sokat változtam, tanultam, fejlődtem. Ma már nem tartozik mindennapi (kényszeres) tevékenységeim közé az otthoni rendrakás vagy a porcicák kergetése, hanem ez csak egy az elvégzendő feladataim listáján (sőt, akár halasztható tétel). A „rend a lelke mindennek” mondás pedig egészen új értelmezést kapott: ha legbelül rendben vagyok, akkor minden rendben van. Belül pedig akkor vagyok rendben, ha jól érzem magam a bőrömben; nem egy mások által számomra kitalált szerepben, rendszerben, hanem abban, amiben igazán önmagam lehetek.

Láttad az Angyalok városa című filmet?  A film végén a főszereplő „angyal” úgy dönt, hogy ember lesz, és a földet éréstől csupa vér, s közben örül. Az a gondolat ugrott be, hogy mi meg itt vagyunk ennyien, emberek, és befásultan várjuk a halált, ahelyett, hogy örülnénk: csupán annak, hogy élünk.
Nem kell semmit sem tenni, nem kell agyalni és nagy dolgokra gondolni, csak élni, érezni és tapasztalni.

Az jutott eszembe, hogy ezt sok mindenkinek el akarom mondani, meg akarom osztani, hogy más is tudja, hogy ne ücsörögjön otthon, mint egy befásult bábu, akit nyikorgósra rág a szú. Hogy is lehetne ezt csinálni?
Talán, mint egy ártatlan gyermek… aki először próbál ki dolgokat. Elengedve a korábbi (évek során megtanult) szokásokat és berögzült sémákat; nem törődve azzal, hogy „mások” mit gondolnak. Felfedezve egy tevékenység örömét, átélni kíváncsian, elmerülve a pillanatok csodájában.

… és akkor elővettem egy joghurtot, hogy megeszem.

… meg a mézet, hogy teszek bele egy kanállal.

Hirtelen ötlettől vezetve a mézesüvegbe beledugtam a mutatóujjam.  Éreztem, hogy melegebb, mint a konyha hőmérséklete. Mozgattam benne, és tapasztaltam, mennyivel nehezebben megy, mint a vízben. Kiemeltem, majd újra visszadugtam. Próbáltam lecsöpögtetni, de alig sikerült. Az üveg belső falán kicsit letörölgettem, majd kivettem.

Áttettem a hideg joghurtba. Azzal is játszottam, majd lassan lenyaltam.  Utána egy sima joghurtos falat következett.  Aztán elmerengtem a mézben lévő apró légbuborékok mini galaxisán. Folytattam a játékot, most a kisujjamat használtam. Kevergettem a mézben. Majd kivettem. Ismét buborékfelhő keletkezett. Aztán a mézes ujjammal kísérleteztem, milyen az érintése az ajkaimon, és az orromon. Majd próbálgattam, de nem értem el a nyelvemmel az orrom hegyét.  (Vajon, ha gyakorlok, akkor sikerül?)

… hát így valahogy.

Napi egy, ehhez hasonló tett.

Manapság  egyre többen vagyunk  „rossz viszonyban” az ételekkel,  a táplálkozással, egyúttal saját testünkkel. Ez a folyamat visszafordítható, mert a tudatos jelenlét elsajátításával egy kiegyensúlyozott kapcsolat alakítható ki az étkezésünkkel és önmagunkkal.

A tudatos étkezés valójában saját étkezésünk teljes folyamatának ítélkezéstől mentes megfigyelése. Azért fontos kihangsúlyozni, hogy teljes folyamatának, hiszen az étkezés már ott elkezdődik, amikor megszületik bennünk a vágy, valamilyen ennivaló elfogyasztása iránt.
Mindennapjainkban gyakran találkozunk éhséggel, és rendszerint éhségünket táplálékkal csillapítjuk – sok esetben akkor is, amikor nem is ételre vagyunk éhesek. Vajon mire lehetsz még éhes?

• Hányféle éhséget ismersz?
• Hol található az éhség a testedben? És a lelkedben?
• Ismered az ízek hangulatváltoztató hatásait?
• Számodra milyen az éhség „íze”?

Ezen az előadáson fenti kérdéseket járjuk körül, és beszélgetünk a különféle vágyakról. Elvégzünk néhány gyakorlatot, mely során megtapasztalhatod az ízek és érzések kapcsolatát és egymásra gyakorolt hatásukat.

Időpont: 2016. július 28. csütörtök 18.00-tól

Helyszín: MagNet Ház (Budapest, Andrássy út)

A program díja: 2.000 ft, amit a helyszínen tudsz fizetni.

Július végén a Nap belép az Oroszlán jegyébe. Az előző passzív, befelé forduló, női minőség után most újra egy aktív, kiáradó energiájú, tudatos időszak következik. A tavasszal elvetett magok kicsíráztak, gyökeret eresztettek, szárba szökelltek, a növények megerősödtek és mostanra beértek, termést hoznak.

Ez az időszak kiteljesedésre hív: lépj ki a világba, mutasd meg magad, őszintén és felelősséggel felvállalva azt a lényt, akivé idáig lettél.
Ebben az egy mondatban minden lényeges benne van. Mikor vagy képes felvállalni önmagad? Ha van önbizalmad. Ha tisztában vagy mindazzal, aki vagy, ismered saját értékeidet (fényes oldalad), egyúttal tisztában vagy a korlátaiddal és saját árnyoldaladdal is. Jó tudni, hogy ehhez a jegyhez tartozik (többek között) a színészmesterség. Most nem az a feladatod, hogy akarattal eljátszd azt, aki lenni szeretnél. Ha túlzásokba esel, megjelenhet az Oroszlán minőség árnyoldala: a nagyképűség, beképzeltség, egoizmus, vagy önimádat.

Ez egy férfi minőség: az apa, a családfő, a vezető, az uralkodó minősége.  Férfiként mennyire tudsz irányítani, vezetni és sikereket elérni? Megtaláltad belső erődet, és ahhoz jól kapcsolódsz, vagy akaratosan és fizikai erővel vagy csak képes „uralkodni”?

Nőként nem a vezető és irányító szerep a feladatunk, a mai társadalomban mégis sok nő vette kézbe az irányítást. Ha nő vagy, ebben az időszakban érdemes megvizsgálnod, hogy melyek azok a helyzetek, amikor irányítani akarsz és hogyan teszed azt? Mi a véleményed a hagyományos női értékekről? Mit tekintesz nagyobb értéknek: a külső vagy belső értékeket? Képes vagy kapcsolódni belső, női erődhöz?

Néhány kérdés, amivel megvizsgálhatod saját Oroszlán energiáid:

• milyen az apaképed, milyen a kapcsolatod az édesapáddal?
• férfiként milyen apa és családfő vagy? / nőként milyen a viszonyod a férjeddel, családfőnek tekinted őt?
• milyen a viszonyod a főnököddel és a hatalommal?
• jól tudsz kapcsolódni belső erődhöz?
• tudsz örülni?
• képes vagy kiállni mások elé és szerepelni?
• milyen a pénzhez való viszonyod, szereted a minőségi dolgokat?

Furcsa és szokatlan gondolatok járnak a fejemben a szeretet kapcsán. Leginkább azért, mert az a fajta szeretet érzés, amit masszázs során tapasztalok (akár kapom, akár adom a masszázst) átértékeli mindazt, amit eddigi életemben a szeretetről hittem.

Olyan családban nőttem fel, ahol szinte tabu volt az érintés, a szeretet kifejezésének a módja a táplálás volt.  Minél többféle ételt főztek – és minél több kedvencet – ez azt jelentette: annál inkább szeretnek. Amikor egy ételre nemet mondtam – az katasztrófa volt, hiszen ez azt jelentette, hogy az étel elkészítőjének szeretetére mondtam nemet. Persze ezt akkor nem tudtam, és egyáltalán nem szándékosan „csináltam”, csupán őszinte voltam, és kifejeztem valós igényem, tehát akár azt, hogy nem vagyok éhes és nem kérek enni.

Erre a történetre a Tudatos Étkezés elsajátítása után, a családi minták témakör gyakorlása közben jöttem rá. Ezek után jött a felismerés: hiszen én éppúgy az ételekkel akarom kifejezni a szeretetem! Mi több, azt is megláttam, hogy az önmagam felé irányuló szeretetem – vagy akár a vigasztalás – kifejezésének módja önmagam táplálása. Keresni kezdtem, hogy mi lehet még fontos a számomra, milyen tevékenységgel lehet a szeretetet kifejezni, ami nem az étel? Hamar eljutottam az érintés témájához – hiszen mi más is lehetne?

Egy kisbaba két alapvető dolgot „kap” az édesanyjától: az ételt és közben az érintést. Később, mikor a gyermek elkezd magától enni, akkor fogy az érintések száma (pedig ha a logikus részét nézem, és pusztán a matematikára akarok hagyatkozni, akkor is egyértelmű lesz, hogy amíg csecsemő, addig minimum ugyanannyi érintést kap, mint tejet. Amikor tanul kiskanállal enni, akkor is anya ölében ülve eszik. Később önállóan megtanul enni. És – jó esetben – önállóan jelzi igényét az érintésre is, a kérdés csak az, hogy ebben a rohanó világban ezt az anyák mennyire látják és mennyire értik? Vajon mennyi „nem”-et kell kapnia egy gyermeknek ahhoz, hogy úgy érezze: akkor jó gyerek, ha befejezi az érintés „koldulását”?)

Számomra a Lomi-lomi masszázs megtanulása egy újfajta érzékelés kezdete volt, kinyitott a világra egy újabb kaput. Amikor masszírozok, akkor tökéletesen az ágyon fekvőre figyelek, de nemcsak a szememmel és szívemmel, hanem minden sejtemmel. A bőrünk folyamatos találkozása olyan, mint valami önműködő információs csatorna, amin pontosan olyan „adat” megy át, amire szükség van. Adhat támaszt, nyújthat biztonságot vagy elfogadást, inspirálhat, feltölthet, és mindenképp táplál – néha még a fizikai táplálékot is képes helyettesíteni. Az emberek egy jó masszázs után megfiatalodnak. Arra hívlak most, ha szeretnéd, mélyülj el te is a szeretet-érintés témájában. A következő kérdések segítenek:

• Hogy emlékszel, gyerekként elegendő érintést kaptál?
• Manapság hogyan viszonyulsz az érintéshez?
• Elegendő érintést kapsz a mindennapokban, és ha nem, képes vagy pótolni a hiányt?
• Mennyire vagy tudatos a mindennapokban a bőröd érzékelésére? Képes vagy megfigyelni a rajtad lévő ruhák, vagy a szellő érintését?
• Ha a szereteted ki akarod fejezni mások, vagy önmagad felé, hogyan teszed?

A Rák minőséghez a legkevésbé sem tartozik az írás, a kommunikáció, az ismeretszerzés vagy a gondolkodás, így most ennek a jegynek a bemutatásához a képzeleted hívjuk segítségül.

„… Képzelj el egy szobát, melynek falai ívelt kialakításúak, nincs egyetlen sarok sem. Ahogy mezítláb belépsz a szobába, azonnal megérzed a süppedős textilszőnyegeket a talpad alatt. Este van, félhomály borítja be a szobát, a beszűrődő Telihold fényénél mégis ki tudod venni, a szoba berendezését: pasztell színű babzsákok, kényelmes kanapé és egy tojás alakú, fehér dohányzóasztal. Leheveredsz az ablak előtti fotelba, és ahogy a szellő meglebbenti a függönyt, az anyag lágyan végigsimítja a karodat, a bőrödön érzed a textil puhaságát.  Itallal kínállak, elfogadod: a pohárban lévő folyadékba kortyolva vaníliás-tejes illatot érzel, az ital kellemesen hűsít, és közben elöntenek az emlékek és érzések, mert az ital íze arra az édesanyád által készített turmixra emlékeztet, amit gyerekként annyira szerettél.
A nyitott ablakon át beszűrődik a tenger hullámzásának hangja, és az ütemes hullámzást hallgatva elalszol, és egy álmot látsz…”

Ahogy a fenti rövid leírásból látszik, a Rák minőség egy újabb váltás az évkörben: a sziporkázó, érdeklődő Ikrek minőséget követve ez az időszak ismét befelé hív: elmélyülésre, az érzékeiddel és érzéseiddel való találkozásra ösztönöz. Ahogyan az időjárás melegszik, arra késztet, hogy egyre kevesebb ruhát viseljünk. A bőrünk szabaddá válásával jobban láthatóvá válunk, a melegtől való izzadásunk természetessége elfogadásra késztet. Keressük a vízparti helyeket, vágyunk a természetes vizekben elmerülni – ami az érzésekben való elmerüléssel analóg.

Az alábbi kérdésekre válaszolva felfedezheted magadban a Rák minőséget:

• mennyire vagyok elfogadó, befogadó, odaadó, megértő?
• mennyire tudok reagálás, vagy mindenfajta beszéd nélkül figyelni?
• milyen viszonyban vagyok saját érzéseimmel, érzelmeimmel? Képes vagyok ítélkezés nélkül elfogadni és megélni azokat? Tudok beszélni az érzéseimről?
• jó és figyelmes anya / vagy odaadó, gyermekszerető apa vagyok?
• szeretetteljes bennem a kép a szüleim kapcsán, jó az édesanyámmal való kapcsolatom?

Ahogyan az előző hónapban elkezdtük, most folytatjuk az épp aktuális jegy leírását. Tesszük ezt azért, hiszen mint minden jegy, ez is része az egésznek, nélküle sincs teljesség.

Szeretek az asztrológiai jegyekről energia-minőségként beszélni, így talán könnyebb elképzelni, és könnyebb bármire vonatkoztatni. Egy-egy asztrológiai-minőség esetén nem bizonyos emberekről beszélünk és nem is embertípusokról, hanem tulajdonságokról, mely tulajdonságot felfedezhetjük állatokon, növényeken (nem is kell messzire menni, gondolhatunk számos gyógynövényre vagy zöldségekre, gyümölcsökre vagy fűszerekre: más-más tulajdonsággal bírnak, más az ízük, és a hatásuk), sőt ezeket a minőségeket megláthatjuk különböző tárgyakban és az öltözködésben egyaránt.

Kérdezheted, miért jó, ha ezt teszem? Én pedig erre (is) azt válaszolom: azért, hogy jobban megismerd önmagad.

Tehát az Ikrek:

Már az elnevezés is sokat elárul erről a jegyről. Az Ikrek egy kifelé forduló, izgő-mozgó, nyüzsgő minőség. Egy nem is elég belőle, rögtön megduplázódik, mert mindenhol ott akar lenni, mindent látni, hallani, tudni akar, lehetőleg most és egyszerre mindenütt. Kilépni a biztonságból és a megszokott keretek közül (ami a Bika minőséghez tartozik), és felfedező útra indulni, kiáradni kíváncsian, érdeklődve, nyitottan.

Ez az időszak arra hív, hogy mozdulj meg, indulj kifelé a szabadba, a levegőre, teremts új kapcsolatokat, ismerkedj, utazgass, fedezd fel a világot.

És vajon hová vezet ez a nagy szabadság? Ezt a kérdést fejtegetve elérkezünk ennek a minőségnek az árnyoldalához. Ha mindent meg akarunk ismerni és a kíváncsiságtól hajtva állandóan rohanunk, akkor nem tudunk semmiben sem megállapodni és ismereteinkben, kapcsolatainkban a felszínen maradunk, nem tudunk elmélyülni.

Az alábbi kérdésekre válaszolva felfedezheted magadban az Ikrek energiának a működését:

1. Hogyan tudom kifejezni magam? Jól kommunikálok? Tudom mikor érdemes megszólalni és igaz az, amit mondok? Szoktam pletykálni?  Képes vagyok csendben lenni és csendben maradni?
2. Könnyen kötök ismeretséget? Sok barátom van? Van közöttük olyan személy, akiben teljesen megbízok, és akire bármilyen helyzetben számíthatok?
3. Ismerem saját igényeimet és ki tudom elégíteni azokat, vagy másoktól várom a „megoldást”?
4. Képes vagyok elköteleződni valaki vagy valami mellett és kitartó lenni abban? Valamilyen újdonság tud úgy hatni rám, hogy a korábban eltervezett dolgaimat félbe-, vagy abbahagyjam?