Az érzelmek kifejezése nem feltétlenül könnyű dolog, a haragnak, a fájdalomnak, és akár a kitörő örömnek sincs mindig tere az életünkben. Sokan megtanultuk gyerekkorban, hogy bizonyos érzelmeket fojtsunk el, tegyünk úgy mintha azok nem léteznének. Az érzelmek az elfojtás hatására természetesen nem múlnak el, csupán tudattalanná válnak, ám az életedben mindenképpen gátolni fognak.
Ebben az írásban összefoglalom, miért tanuljuk meg az érzelmek elfojtását, milyen következményei vannak az elfojtásnak, és hogy mit nyerünk azzal, ha kioldjuk az elfojtott érzéseket.

Daniel Goleman így fogalmaz az érzelem definícióját illetően: ” Az érzelmek lényegében egytől egyig cselekvésre való indíttatások, az evolúció által belénk táplált azonnal bevethető minták.” Ha megnézzük a latin Emocio szó jelentését (elmozdulás), kiderül, hogy az érzelem és a cselekvés együttjár. Legalábbis az állatoknál és a gyerekeknél, mert a jól nevelt felnőtteknél ez gyakran már nincs így.
Az érzelmek üzenetek az ösztönös énünktől, jelzik, hogy az utunkon vagyunk-e.

Amikor gyerekek vagyunk, nem vagyunk szabadok, hiszen az életünk a minket gondozó felnőttek kezében van. Ki vagyunk szolgáltatva nekik, ezért gyorsan megtanuljuk, hogy érdemes a nekik tetsző módon viselkedni, ha el akarjuk kerülni az elutasításukat. Ezért elkezdjük megtanulni, hogy elfojtsuk azokat az érzéseket, amiket a környezetünk nem tolerál, legyen ez akár egy felfokozott öröm (aminek egy nyakadba öntött hideg pohár víz vet véget), vagy a harag, aminek a kifejezését gyakran nyaklevessel honorálják vagy épp figyelmen kívül hagyják. A cselekvés és az érzelem így elválik egymástól, mi felhagyunk azzal, hogy szabadon megmutassuk, kifejezzük magunkat, és megtanuljuk az érzelmeinket elfojtani. Ahelyett, hogy a környezetünk megtanítaná az érzelmek megfelelő kezelését, kifejezését, megtanítják nekünk, mit szabad éreznünk, és mit nem.

Az elfojtott érzelmekből idővel gátak lesznek, hiszen amennyiben például a harag érzése nem megengedett a számomra, akkor a cselekvésemet is úgy kell irányítanom,  hogy a lehető legbiztosabban elkerüljem a haragot. A harag szerepe, hogy jelezze, az énhatáraimat sértő, a külvilágból érkező ingereket, és ösztönözzön az önérvényesítésre, ha azonban a harag számomra nem megengedett, akkor szépen lassan konfliktuskerülővé válok, nem tanulom meg a helyes önérvényesítést, önmagam felvállalását. Ezzel legátlódik, hogy információt adjak, amikor nekem valami rossz.

Az elfojtott érzelmek okozta gátak negatív spirálként működnek, mivel a gátolt viselkedés csak még több elfojtáshoz vezet. Ha nem merem önmagamat felvállalni, a szükségleteimet kifejezni, érdekeimet érvényesíteni, akkor természetes módon egyre jobban elnyomom magam, amit gyakran úgy élek meg, hogy „mindenki kihasznál”, „senkinek nem számítok”, „mindenki belémrúg”, „nem vagyok fontos”. Ami természetesen csak még több haragot generál bennem, bezárva ezzel az ördögi kört.

Az elfojtott érzelmek kitörést keresnek, így attól függöen, hogy milyen cselekvési mintákkal rendelkezem vagy növelem az elfojtást, míg a gátolt energia fizikai betegség formájában nem talál magának kiutat, vagy időnként újra és újra kirobban belőlem a feszültség. Míg az előbbi az egészségem kárára megy, az utóbbi a kapcsolataimat rombolja, és a dühkitöréseim okozta szégyen vagy bűntudat csak még jobban megerősíti a téves viselkedésmintát, a harag elfojtását.
Egy harmadik hibás viselkedésminta, amikor – a harag példájánál maradva – a bennem elfojtott haragomat tudattalanul a másikra vetítem, így én minden alkalmazkodásom ellenére újra és újra haragos, engem verbálisan bántalmazó, velem agresszíven viselkedő emberekbe botlom. Ebben az esetben a (saját) haragomat utálhatom benned.

Tapasztalatom szerint az elfojtott érzelmek feldolgozása, kioldása sok változást hoz az életünkbe. Az érzelem tartós elfojtása rengeteg energiánkba kerül, ami az oldás hatására felszabadul, és amit önmagunk kibontakoztatására használhatunk, ha többé nem kell egy kitörni készülő érzést elnyomni vele.  Betegségeink gyógyulhatnak meg, csökken az életünkben a stressz, javulnak a kapcsolataink, és határozottan nagyobb elégedettséget élünk meg. Az érzelmek kioldása a gátlásaink oldásához is vezet, így önmagunkra kezdünk el figyelni, és az utunkat követjük, kibontakoztatva mindazt, aminek a megtapasztalására születtünk.

Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia

Meghatározza-e az IQ-nk a sorsunkat? Korántsem annyira, mint hinnénk. A kötet bemutatja, mely tényezőkön múlik, ha magas IQ-val bíró emberek csúfos kudarcot vallanak, a szerényebb adottságúak ezzel szemben meglepő sikereket aratnak. E tényezőből ajzolódik ki egy másfajta okosság, amit a szerző érzelmi intelligenciának nevez, s amibe beletartozik az önismeret, az önuralom, a kitartás, a beleérző képesség a társas kapcsolatokban való jártasság. Az állja meg kiválóan a helyét a való életben, aki mindennek nincsen híjával. De nincs veszve semmi!
Az érzelmi intelligencia fejleszthető.

Karla McLaren: Az érzelmek nyelvén

Az érzelmekben – különösen a sötét és figyelemre nem méltatott érzelmekben – rendkívüli energia lakozik. Mindannyian tudjuk, mi történik, amikor elfojtjuk, vagy vakon kiéljük ezeket az érzelmeket. Az érzelmek nyelvén című könyvében Karla McLaren megmutatja az olvasónak, miként nézhet szembe az érzelmeivel, és miként fogadhatja be életmentő bölcsességüket, hogy aztán eljusson a kiegyensúlyozottságig. Gyakorlati feladatok segítségével végigveszi az érzelmek teljes spektrumát a haragtól, a félelemtől és a szégyentől kezdve a féltékenységen és a gyászon át az örömig, és megmutatja, hogyan dolgozzunk könnyedén és hozzáértőn saját magunk és mások érzelmeivel. Hiánypótló segítő könyvet tart kezében az olvasó, forradalmi oktatási anyaggal és a sikert jelentő készségek leírásával, amelyek révén új és erős kapcsolatot építhetünk ki érzelmeinkkel.

Mark Wolynn: Örökölt családminták

Depresszió. Szorongás. Krónikus fájdalom. Fóbiák. Rögeszmés gondolatok. Vajon lehetséges, hogy e nehézségek gyökereit nem az életünk során átélt élményeinkben vagy az agyunk kémiai egyensúlyának felborulásában kell keresnünk, hanem a szüleink, a nagyszüleink, sőt, akár a dédszüleink történetében? A bizonyítékok elsöprő erejűek. Az elmúlt néhány év során végzett tudományos kutatások alátámasztják azt, amit már régóta sejtettünk: a traumás élmények örökölhetők. Lehet, hogy az, aki az eredeti traumát elszenvedte, már meghalt, vagy a történet feledésbe merült, az emlékek és az érzések azonban tovább élhetnek. Bele vannak kódolva a génjeinkbe, és felbukkannak a mindennapi nyelvhasználatunkban.
Az örökölt családi traumák területének úttörőjeként Mark Wolynn több mint húsz éve végez terápiás munkát egyénekkel és csoportokkal. Örökölt családminták című könyvéből megismerhetjük módszerét, az alapnyelvezet feltárásán alapuló megközelítést. A diagnosztikai célú leltárkészítés révén feltárhatjuk a mindennapos szóhasználatunkban, a viselkedésmintáinkban és a fizikai tüneteinkben alakot öltő félelmeket és szorongásokat. A kötetben bemutatott technikákkal feltérképezhetők a generációkra visszakövethető élmények, a vizualizáció és a közvetlen dialógus eszközei pedig segítenek kiépíteni az utat, melyen haladva helyrehozhatjuk az életünket és az egészségünket. Kideríthetjük, hogy a traumás örökségek hatása sokkal fontosabb szerepet játszik az érzelmi és fizikai egészségünkben, mint eddig gondoltuk. A szerző módszere lehetőséget nyújt olyan régóta fennálló nehézségek leküzdésére is, amelyek sok esetben ellenállnak a hagyományos terápiás és gyógyszeres kezeléseknek.

Isabelle Filiozat: A szív intelligenciája

„Ebben a könyvben a félelemmel, a haraggal, a szomorúsággal és az örömmel foglalkozunk. Ezekből az alapérzelmekből fakad a bűntudat, a kétségbeesés, a düh, az irigység, a féltékenység, az izgalom, a gyengédség, s a szerelem… az életünket színessé tevő érzelmek.”

(Képek és szövegek forrása: Bookline)

Veit Lindau írása

Vasárnap délután van, és én épp csordultig telve vagyok hálával. Hatalmas áldásnak élem meg a munkámat. Hiszen az a munkám, hogy figyelhetem, ahogyan az emberek felébrednek, kivirágoznak, ahogyan a lelkesedés tüze lángra lobban bennük.  Épp most fejeződött be az egyik legszeretettebb szemináriumom, a Transztánc Szeminárium. Ha nem ismered, mi ez, talán kételkedsz. Miközben a transztánc annyira egyszerű és természetes – és éppen ettől annyira intenzív is. 160 lenyűgöző ember táncolt együtt 4 napon át, 12-80 éves korig, mindenki a saját folyamatában benne maradva (bekötött szemmel).

Alapjában véve keveset beszéltünk, és mégis annyi mélyen emberit osztottunk meg egymással. Izzadtunk, kiabáltunk, nevettünk, sírtunk, és olykor mély csendben élveztük a táncot.  A transztánc számos szinten erősít és harmonizál. Átmossa az agyat nagyszerű neurotranszmitterekkel. Növeli a kreativitást. Hatására mélyebben tudsz kapcsolódni az érzéseidhez, és képes vagy az idejétmúlt vackokat magadban végre elengedni.

Az emberek 20.000 éve táncolnak, dobszóra, és techno zenére, barlangokban és katedrálisokban, körtáncban és labirintusban – hogy emlékezzenek. Arra a mágiára, amit gyakran elveszítünk a hétköznapi élet rutinjában, a digitális munka világaiban, és a teljesítménykényszerünk hatására. A táncnak ez a formája több mint mozgás a zenére. Ez egy emlékezés az élet pulzálására. Jóval azelőtt, hogy beszélni tudtunk volna, már értettük a dallamot és a ritmust.

Meggyőződésem, hogy a mai társadalom embereként túl keveset táncolunk.

Biztos vagyok benne, hogy kevésbé lennének tele a pszichiátriai osztályok, hogy kevesebb házasság menne tönkre, hogy lényegesen kevesebb antidepresszáns fogyna, és a parlamenti ülések is viccesebben, izgalmasabban zajlanának, és nagyobb elkötelezettségről árulkodnának, ha mi mindannyian többet táncolnánk.

Mikor fordult elő veled utoljára, hogy eksztatikusan táncoltál a kedvenc számodra, anélkül, hogy az izgatott volna közben, hogy vajon hogy nézel ki tánc közben?

Köszönöm a táncosoknak a bizalmukat. Jó hazaérkezést nektek, és egyszerűen táncoljatok tovább.

Újra és újra…

Az eredeti írást itt találod: https://veitlindau.com/2019/08/tanz-ist-leben-ist-tanz/

Sok évvel ezelőtt egy kliensem azzal az érvvel szállt ki egy általam vezetett egy éves önfejlesztő programból, hogy az agymosás.
Elsőre szívenütött a szó, amit használt, korábban én magam is rettegtem a szó hallatán. Hiszen mit kapcsolunk ehhez a szóhoz? Manipulálnak, mások játékszere, bábja leszek, elveszítem a kontrollt, kiszolgáltatott, irányítható leszek. Ezt pedig – valljuk be őszintén – egyikünk sem szereti.

Aztán elkgondolkoztam azon, amit mondott, és rájöttem, valóban agymosás az, amit tanítok, és bár megtanulná mindenki. Mára ugyanolyan természetes és magától értetődő része a napjaimnak az agyam tisztántartása, mint a testem tisztántartása. Szokásommá tettem a napi szintű tudatos agymosást, és a hangsúly a tudatos szón van. Te ugyanis éppen úgy napi szintű agymosásban részesülsz, meglehet azonban, hogy fogalmad sincs róla.

Amikor felébredsz, talán a telefonod/távitányító/rádió felé nyúlsz, hogy bekapcsolódj a világ információáramlásába, és azzal be is kapcsoltad az agymosó programot. A média ugyanis az. Ahogyan a reklámok, amiket látsz, hallasz, olvasol, a beszélgetések, amiket a nap során folytatsz, a plakátok, amiket menet közben „észre sem veszel”, még a képek a lakásod falán is azok. A benned szünet nélkül zajló belső monológ vagy dialóg szintén. Ennek tehát akarod vagy nem, ki vagy téve. A választás tehát nem az, hogy kiteszed magad az agymosásnak vagy sem, hanem hogy tudatosan, a saját alapelveid szerint, a saját céljaid érdekében mosod te magad az agyad, vagy hagyod, hogy mások manipuláljanak a saját érdekeik szerint, úgy, hogy akár észre sem veszed.

Én szokásommá tettem az agymosást, tudatosan, minden nap, életem minden területén figyelve erre. Összeszedtem most 5 okot, ami erre sarkallt:

1. Jobb, ha te mosod, mintha mások
Ahogy írtam, az agymosás elkerülhetetlen, hiszen minden tartósan ismételt meggyőződés egy-egy próbálkozás arra, hogy elhidd vagy megerősítsd magadban. Lényegesen kevésbé vagy fogékony a külső agymosásra, ha te magad rendszeresen „karban tartod” a meggyőződéseidet, ami azt jelenti, hogy tudatosan megválasztod, miben akarsz hinni, tudatosan felülvizsgálod a hitrendszeredet, és olyan ingerekkel veszed körül magad ( hírek, kapcsolatok, vizuális ingerek), amelyek erősítenek abban, hogy a céljaidat elérd.

2. Te az általad választott cél érdekében teszed
Akiknek nincsenek céljai, az problémákat generál magának, illetve mások (főnök, szülő, társ, politikusok, média) céljait valósítja meg. Lényegesen nagyobb esélyed van az elégedett, kiegyensúlyozott, boldog életre, ha az általad választott alapelveknek, céloknak, álmoknak szenteled az életed, mintha falevélként minden nagyobb szél fúj téged ide-oda.

3.A múltad ismételgetése helyett azt a jövőt teremted meg, amire vágysz
Érdemes szembenézned a ténnyel, hogy mindaddig, amíg tudatosan felül nem bírálod a múltadból hozott meggyőződéseidet („a pénzért keményen meg kell dolgozni”,  „inkább ma egy veréb, mint holnap egy túzok”, „túl jó, hogy igaz legyen”), valójában nem vagy szabad ember, csupán a múltad árnyaival való táncodat ismételgeted újra és újra. A napi szintű agymosás lehetőséget ad a számodra, hogy a mély meggyőződéseid ne a múltad maradványai legyenek, hanem a jövőd elvetett magjai.

4.Áldozat helyett cselekvő teremtő lehetsz
A napi szintű tudatos agymosás az „áldozat vagyok” érzése helyett a „cselekvő teremtő vagyok” érzéssel ajándékoz meg. Ez segít, hogy kapcsolódj az erődhöz, a lehetőségekre fókuszálj a problémák helyett, és te válaszd meg, mikor merre haladjon az életed.

5.Kevésbé leszel manipulálható
A végére hagytam talán a legfontosabb érvemet. A legjobban azért félünk az agymosástól, mert rettegünk attól, hogy manipulálnak bennünket. Azzal, hogy átgondolod az élet-mátrixodat, megfogalmazod a számodra fontos alapelveket, kijelölöd magad számára a fontos irányokat, és mindenezeket erősítendő napi szinten tisztán tartod az elmédet, a lehető leghatékonyabban teszel azért, hogy ne legyél manipulálható. Hiszen sokkal nehezebb irányítani azt, aki egészen pontosan tisztában van vele minden áldott nap, hogy ki ő, mire építi az életét, hova tart.
Ezek nélkül te is csupán egy lehetsz a tengeren céltalanul hánykolódó hajók közül, akiket minden arra járó szél magával ragad.

Zsuzsa csendben bámult maga elé, könnyei lassan és kitartóan áztatták arcát. Ez volt az első alkalom, hogy felkeresett, tanácstalan volt, nem tudta merre induljon.  Hosszan mesélt arról, hogy pontosan tudja, mivel szeretne foglalkozni, minden vágya, hogy művészetterápiával segítsen embereknek. Eltervezte a céljához vezető utat. És aztán nem teszi meg ennek az útnak a lépéseit. Egyszerűen nem képes megérteni, hogy lehet ennyire lusta. Újra és újra elbukik a saját halogatása miatt.

Nem is tudtam eldöntenni, hogy az fáj jobban Zsuzsának, hogy lustának tartja magát, vagy az, hogy látja, kivé válhatna, látja hogyan bontakoztathatná ki a benne rejlő tehetséget, mitől lenne boldogabb, és mégsem képes megtenni. Mesélés közben gyakran bántó szavakkal illeti magát, amivel természetesen csak még nehezebbé teszi amúgy is kilátástalannak tűnő helyzetét.

Zsuzsa nem az egyetlen kliensem, aki halogatással küzd. Sokan mesélnek nekem szégyenkezve arról, hogy bár tudják, értik, akarják, mégsem teszik meg a szükséges lépéseket, amivel végre elérnék azt a célt, amire évek óta vágynak. Van, aki azzal mentegeti – és mellesleg bántja – magát, hogy lusta, van aki azt érzi, nincs elegendő akaratereje, van aki szétszórtnak érzi magát, egy közös bennük, mérhetetlenül szenvednek a halogatásuktól, és nem találják a kiutat. 

Zsuzsa is megpróbált néhány „melegen ajánlott” dolgot. Tanult időmenedzsmentet, tud pirorizálni, minden évben kitölti az évtervező füzetet, és ez mind jó és hasznos volt a számára. Csak aztán nem teszi meg, amit pedig elhatározott. Este pedig újra és újra szapulja magát. Elégedetlen, frusztrált, és elege van az egészből.

Mély együttérzés jelenik meg bennem. Ismerem az érzést, amikor lépnék a vágyott irányba, és képtelen vagyok megtenni azt a bizonyos következő lépést. Visszatérő álmom, hogy ülök a kocsiban, tövig nyomom a gázt, és nem megy az autó. Frusztráló érzés, ugyanakkor jelzés a számomra, hogy idej a mélyére néznem a dolgaimnak.

Először tanáromtól, Veit Lindautól hallottam a mondatot, hogy „lusta ember nincs”, hittem is meg nem is. Mostanra, elmélyülve a halogatás témájában, és átdolgozva ezt a problémát magamon, és sok hasonló helyzetben lévő kliensemmel igazat adok neki.

Ismered a szót, Prokrasztináció?
Annyira nem lényeges, hogy ismerd, és amúgy is meglehetősen bonyolult, nehéz megjegyezni, én Petr Ludwig könyvében olvastam, és  egyből megkönnyebbülést okozott, hogy van az „utált” állapotomra egy ilyen idegen hangzású szó. Ezek szerint nem vagyok egyedül, más is „ilyen defektes”. A krónikus halogatást nevezik így, amikor képtelenek vagyunk magunkat rávenni bizonyos számunkra fontos feladatok elvégzésére. Helyette haszontalan, értelmetlen tevékenységeket végzünk, sorozatot nézünk, facebookozunk, eszünk, holott nem vagyunk éhesek, kényszeres takarításba kezdünk…stb.
Végül aztán erős lelkiismeret-furdalás vesz erőt rajtunk, önostorozzuk magunkat, ami aztán annyira elgyengít, hogy még kevésbé vagyunk képesek a céljainkra fókuszálni.

Én a halogatók négy típusával találkoztam a munkám során. Az első típus, az adrenalinfüggő. Ők azok, akik végül megcsinálnak mindent, de mindig az utolsó pillanatra hagyva. Náluk a halogatás hatására adrenalin szabadul fel, aminek köszönhetően lényegesen hatékonyabban oldják meg a feladatot. Az ebbe a típusba tartozó halogatók gyerekként jellemzően feszült légkörben éltek, sok dráma között, ezért felnőttként is a hasonló helyzeteket keresik. Náluk két irányba haladunk a gyógyulás során. Egyrészt kioldjuk a halogatás miatt érzett bűntudatukat. Vagyis elérjük, hogy halogatás után ne érezzék magukat rosszul, inkább képesek legyenek elfogadni a saját működésmódjukat. És megtanítom nekik a kiteljesedett, fókuszált életmódot, ami abban támogatja őket, hogy problémák és drámák helyett a proaktív életmód lássa el a szervezetüket megfelelő adrenalinnal.

A második típusba tartozó halogatók szabályosan rettegnek attól, hogy hibáznak, ezért szinte képtelenek döntéseket hozni. Ők azért halogatnak, hogy elkerüljék a hibázást, a felelősségre vonást, a döntést, vagyis megvárják, amíg úgy alakul a helyzet, hogy kész tényekkel találják szembe magukat. A halogatás ebben az esetben egy elkerülő magatartás, amivel a felelősségvállalást, az elköteleződést kerülik el.
Náluk elsősorban a bűntudat oldására van szükség, annak a gyakran tudattalan programnak a kioldására, hogy hibázni rossz, a hibának súlyos következményei lesznek. Ez a program természetesen gyerekkorban rögzült, és teljesen életellenes. Az élet ugyanis vagy fejlődik vagy meghal, fejlődés viszont nincs hiba nélkül. Hibázni tehát nemhogy nem bűn, hanem kifejezetten szükséges.

A halogatók harmadik típusa azért odázza el a feladatait, mert tudattalanul kevésnek érzi magát azokhoz. Az a mély meggyőződés él benne, hogy ő nem elég jó, nem képes rá, egyszerűen retteg a kudarctól. A sikerorientált emberekkel szemben ő kudarckerülő, és arra optimalizálja az életét, hogy a lehető legkevesebb kudarcnak tegye ki magát. Rendkívül gyenge az önértékelése, ezért nem engedhet meg magának egyetlen kudarcot sem. Az ő helyzetében különösen tragikus az, hogy a halogatással éppen a kudarc lehetőségét növeli, és az önértékelését közvetlen módon rontja.
Ebben a helyzetben az „apró lépések, apró sikerek” stratégiát alkalmazom, valamint a kudarchoz kapcsolódó rossz érzéseket oldom. Mindkettő abban segít, hogy növeljük az önértékelését, és sikerélményekkel erősítsük az önbizalmát.

A halogatók negyedik típusát én „elveszett léleknek” hívom. Ők azok, akiket annyira bedarált a hétköznapi élet, hogy valójában ki sem látnak a hétköznapi problémák, feladatok rengetegéből. Minden egyes napjuk a feladatokról, kötelességekről szól, ezernyi olyan dolgot tesznek meg, ami fikarcnyi örömet sem jelent a számukra, így mire a sor végére érnek (ahova magukat sorolták), már sem energiájuk nincs, sem ötletük, hogy mit kezdjenek a saját életükkel. Náluk elsősorban a megfelelési kényszer oldása segít, illetve az élet-mátrix feltárása.

Amint látod, sokan, sokféle okból halogatunk, szóval nem vagy egyedül, és nem is vagy lusta. A halogatásod valójában egy jelzés, arra hívja fel a figyelmedet, hogy valami gyógyulásra vár benned. Az én tapasztalatom az, hogy amint a gátló érzéseket kioldottuk, a hibás viselkedésmintát megszűntettük, és kibontakozik előtted a benned rejlő lehetőségek csodája, a halogatás egyszerűen megszűnik.

Meglehetősen frusztráló tapasztalás, amikor valaki a „bolondját járatja velünk”, hol közelebb hív, hol távolabbra lök. Ilyenkor rendszerint rángatva érezzük magunkat, és még idegesítőbb, amikor azt érezzük, hogy újra és újra belemegyünk a táncba. „Engedd már el!” Hagyd a fenébe!” „Ne hagyd, hogy hülyét csináljon belőled!” A barátaink, a barátnőink kitűnő tanácsokat tudnak ilyenkor osztogatni, amitől valószínűleg még rosszabbul érezzük magunkat, hiszen ezek szerint mindenki más képes lenne rövid úton véget venni a megpróbáltatásoknak, csak mi nem vagyunk képesek nem részese lenni eme húzd meg – ereszd meg játéknak. Ilyenkor rendszerint eljutunk a gyötrő kérdésig: „Miért nem tudom elengedni?”

Amikor érzed, hogy valami nem jó neked, és mégsem vagy képes kiszállni belőle, érdemes a mélyére nézni, mert egészen biztosan egy feldolgozatlan érzésre bukkansz, ami nem engedi, hogy önmagadra figyelj, és azt tedd, ami neked jó, illetve ne tedd, ami neked rossz.

Ildikó azzal érkezett hozzám, hogy képtelen kikeveredni Győzővel való kapcsolatából. Győzőt egy fesztiválon ismerte meg, rögtön erős vonzódást éreztek egymás iránt, a kapcsolatból azonban mostanáig nem lett semmi, mert Győző hol romantikus üzeneteket küld, hol pedig hetekre eltűnik. Majd közli Ildikóval, hogy nem tud nélküle létezni, mindig csak ő jut az eszébe, hogy aztán néhány nap elteltével egy tisztázó beszélgetésben elmondja, reménytelennek látja a kapcsolatukat, ők nem illenek össze.

Ildikó számára a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy Győző nélkül folytassa az életét, mert ez a lehetőség szinte elviselhetetlen hiányérzetet kelt benne, mintha a szíve hasadna meg. Ezzel az érzéssel tudtunk elindulni az érzelmet feldolgozó oldásában, hogy történetről történetre egyre mélyebbre menjünk. Mivel Ildikó egy férfi elvesztéséhez kapcsolódó rossz érzésével dolgozik, természetes módon olyan történetek kerültek elő, ahol elveszít egy számára fontos férfit.

Az első két történetben ismétlődő elem, hogy elveszíti a fiát, a harmadik történetben feltárul a félelme („a férfi nélkül rossz lesz nekem”) mögötti rossz tapasztalás, amikor boldog kapcsolatban egyszerű de békés életet él férjével, mígnem a férfi váratlanul megbetegszik és meghal.

A következő történetben a király fiának a felesége, ám a férje egyszer csak elválik tőle, és ő elveszíti mindazt a jólétet, amiben élt. Ahogy a történet kibontakozik, kiderül, hogy valójában nem volt szerelmes, csupán a biztonságra vágyott, amit ettől a házasságtól remélt. A biztonságra való minden áron való törekvése azt sejteti, hogy valamikor elveszítette azt, ez rendszerint apával megélt traumára utal.

Éppen ez mutatkozik meg a következő történetben, ahol anya halála után apával él boldog szimbiózisban, ám apa új feleséget szerez, megelevenítve Ildikó számára Hamupipőke történetét. Amikor apja közli Ildikóval, hogy új feleségre vágyik, Ildikó azonnal bepánikol, „mi lesz velem egyedül?” – teszi fel a kérdést.

Az utolsó történetben, apával és barátokkal ünnepelnek, majd, apa elküldi őt, hogy ő még egy ideig a saját barátainak szentelhesse a figyelmét. Ildikó nem akar elmenni, apával szeretne maradni (így érezné magát biztonságban), de ezt nem mondja meg apának, inkább elmegy egy tóhoz, ahol nagyon rosszul érzi magát.

A megoldást számára az jelenti, amikor megváltoztatva a viselkedését szól apának, hogy vele szeretne maradni (információt ad), és apa meghallja a kérését, figyel rá, vele van (megmarad Ildikóban a biztonság érzése)

Az oldás nagyon szépen elvezette Ildikót a férfi elvesztésének félelme mögött rejlő hiányzó biztonságérzetéhez, amit feldolgozva gyengül a függősége a férfitól, aki már nem tudja olyan könnyedén madzagon rángatni. Így képessé válik arra, hogy elengedjen minden olyan kapcsolódást, ami számára rossz. Így lett egy frusztráló tapasztalásából egy gyógyító folyamat, amiben feldolgozhatta rossz, gátló érzéseit, és megnyílhatott egy szabad kapcsolatra.

Az élet vagy növekszik, vagy meghal.

Nézz körül a természetben! Látsz valamit magad körül, ami állandó? Látsz valamit, ami nem növekszik és nem is haldoklik?
Bennünk, emberekben is folyamatosan jelen van a késztetés a változásra. Ki a lakását rendezi át újra és újra, ki a mobilját cseréli folyamatosan jobbra, és vannak sokan, akik fejlődni, tanulni, önismeretben csiszolódni vágynak.
Vannak az életünkben vágyott változások – egy új párkapcsolat, a várva várt gyermek megszületése, több pénz – , és vannak olyanok, melyet húznánk, halasztanánk. „Tudom, hogy meg kell tanulnom elengedni, de annyira nehéz”

Vannak, akik folyamatosan a változást hajszolják – „Neked semmi nem elég jó.” – és vannak, akik inkább vegetálnak, de nem lépnek ki a megszokottból.

Nálad milyen változás időszerű?

• Vannak álmaid, vágyaid, lelkesítő céljaid,  és inspirációt, tudást, útmutatást, bátorítást keresel?
• Tudni akarod végre, miért nem sikerül soha?
• Szeretnél boldogabb/kiegyensúlyozottabb/békésebb/elfogadóbb/… lenni, és nem tudod, miért nem sikerül?
• Vágysz egy szeretetteljes párkapcsolatra, izgalmas munkára, anyagi bőségre, a küldetésed megtalálására, de nem tudod, hogyan teremtsd azt meg?
• Tudod, mit akarsz, tudod, hogyan szerezd meg, ám krónikus halogatóként nem jutsz egyről a kettőre?
• Krízisben van az életed, és nem látod a kiutat?
• Belefásultál a hétköznapi túlélésbe, és szeretnél újra ÉLNI?

Csatlakozz hozzánk, ismerd meg a siker legfontosabb alapelveit, és tervezd újra az életed!

A Think Big Evolution online elérhető kurzus azoknak szól, akik eldöntötték, hogy szeretnék megérteni a céljaik, kiteljesedésük, boldogságuk útjában álló akadályokat, és készek azokat a tréning segítségével felszámolni. A kurzus segítségével képessé válsz arra, hogy pozitív irányba tereld az életedet. A tréninganyag részletes ismeretanyagot ad neked, aminek a segítségével feltérképezed, milyen mély meggyőződések szabotálják a sikereidet, boldogságodat. A kurzus felépítésének köszönhetően lépésről-lépésre végigvezetünk a változás folyamatán.

A Think Big Evolution kurzus segítségével:

• Megérted a siker néhány alapelvét, és megtanulsz együttműködni velük.
• Megérted, hogy miért vagy az, aki vagy, és miért az az élet vesz körül, amit jelenleg megtapasztalsz.
• Megszokod, hogy letisztultan gondolkozz.
• Megtanulsz aktívan kommunikálni a tudatosságod három szintjével: A tudatossal, a tudatalattival és a végtelen tudatossággal.
• Pozitív, az életedet, a céljaidat támogató szokásokat építesz be az életedbe.
• Erősíted a hatékonyságodat, az önbizalmadat, több boldog pillanatot élsz át a hétköznapjaid során.
• Mélyíted az önismeretedet.
• Pozitív, konstruktív életszemléletet alakítasz ki.
• Mindezeket egy általad megfogalmazott, régóta dédelgetett célod megvalósítása közben.

Hogyan lehet ez a kurzus számodra még intenzívebb?

Csatlakozz a közös Think Big Evolution kurzushoz!
Évente 3-4 alkalommal együtt, egyszerre csináljuk a kurzust, ami fokozza annak hatékonyságát. Természetesen továbbra is otthon, online végzed a kurzust, a magad tempójában, a közös mező ereje, az online kapcsolódás(fórum, Facebook zárt csoport) inspirációja, támogatása hatással lesz a folyamatodra. A következő közös kurzus indulása: 2019. szeptember 13. 

Hogyan támogatlak abban, hogy részt vehess a kurzuson akkor is, ha nehézséget okoz a kurzus díját kifizetni?

A kurzus a korábbi résztvevők szerint egyértelműen megéri az árát, néhányan azt jelezték vissza, hogy összehasonlítva a piacon fellelhető hasonló termékek minőségével valójában lényegesen többet ér, mint amennyibe kerül. Ennek a kurzusnak a segítségével csodálatos sikerek valósultak meg (olvasd el lentebb a visszajelzéseket), így a kurzus bizonyítottan jó befektetés. Ennek ellenére sokaknak nehézséget okozhat a kurzus díját kifizetni, ezért a közös kurzusok idején kedvezményes díjjal támogatom azokat, akiket csupán anyagi megfontolások tartanak vissza attól, hogy végre elvégezzék a kurzust és újratervezzék az életüket.

Őszi ébresztőőőő kedvezmények!

Őszi közös Think Big Evolution kurzusunkhoz kapcsolódóan most jelentős kedvezmények várnak azokra, akik elszánták magukat a változásra. Ezúttal a halogatás elkerüléséhez a korán cselekvő jelentkezők kapnak jelentős kedvezményt, minél korábban vásárolod meg a kurzust, annál nagyobb kedvezmény lehet a tied.

A kurzus ára:

• augusztus 16-22. 38.000 Ft
• augusztus 23-29. 40.000 Ft
• augusztus 30-szeptember 5. 42.000 Ft
• szeptember 6-13. 45.000 Ft
• szeptember 13. után 50.000 Ft

Fontos! Az kurzus díja az utalás időpontjában aktuális ár, nem pedig a jelentkezéskor aktuális. Amennyiben megvásárolod a kurzust, az örök életre elérhető a számodra, és minden későbbi közös kurzuson ingyenesen vehetsz részt.

Mit mondanak, akik elvégezték a kurzust?

Nem tudom, te hogy vagy vele, én nem szeretek úgy dönteni, hogy semmiféle véleményt nem olvastam volna el előtte.
Ha te is így vagy, hasznos lesz számodra néhány visszajelzés azoktól, akik magyarul vagy németül elvégezték korábban a Think Big Evolution online tréninget.

„2015-ben csatlakoztam Hozzátok egy válás utáni mély gyászban, depresszióban. 3x csináltam végig a kurzust: először segített talpra állni, új önbizalmat szerezni, visszanyerni a hitemet önmagamban, a lehetőségeimben. Másodszor szerettem volna elköltözni a régi házból, amihez rengeteg emlék fűz, de úgy, hogy a gyerekek is el tudják fogadni – tavaly októberben költöztünk egy Belváros-közeli lakásba, anélkül, hogy el kellett volna adni a házunkat, így a gyerekek is megnyugodtak, mostanra nagyon szeretnek az új helyen lakni. Közben lett új párkapcsolatom, a 3. ismétlés ennek a kiteljesedését célozta. Olyan jól sikerült, hogy szeptember végén összeházasodtunk. Ma kezdtem 4-edszer, most a fizikai állapotom, súlyom, testképem a cél.” (Veronika)

„A kurzus reményt adott nekem és bátorságot, számos dolgot a felszínre hozott és kioldott bennem. Abszolút jó szívvel ajánlom, mivel én általában nehezen vagyok meggyőzhető, inkább szkeptikus szoktam lenni.”  (Corina)

„Nagyon tanulságos volt az egész, és tényleg támogató, inspiráló. Örülök, hogy részt vehettem benne. Azt azonban be kell ismernem, hogy több időt kellet volna naponta szánnom a feladatokra, ezért most az a szándékom, hogy újra kezdem, de most a napi feladatokra koncentrálok inkább… Ha nem is oldottam meg a problémámat, az világossá vált, hogy nem tudom a szőnyeg alá söpörni, muszáj valamit kezdenem vele, nem tudok elszaladni előle.” (Katalin)

„Számomra , folyamatosan felismeréseket, önismeretet nyújt értelmileg. Érzelmileg pozitívan tölt, “színezi” napjaimat. Akaratilag pedig motivál, rövid és hosszútávon. Toleranciámat, elfogadásomat önmagammal, világgal növeli, s azonnal érzékelem a hatását, ami pozitív visszacsatolást ad a motivációimnak.” (Sanyi)

„Egyedülálló és fantasztikus önfejlesztő kurzus! Rendkivül sok gyakorlat segíti a fejlődést és közben óriási segítség és biztonság Andi támogató figyelme, irányt mutató tanácsai. Életreszóló élmény, tanulás, teremtés. (Andrea)

Mit tegyek, ha csatlakozni akarok hozzátok?

Ez esetben szívből gratulálok, örömmel látlak a következő tudatos teremtő csoportban. Csupán annyi a dolgod, hogy kattintasz az alábbi linkre, kitöltöd a szükséges adatokat, és a válaszul érkező levélben minden további lépésről támogatlak. Aztán csak dőlj hátra, és engedd, hogy ez a kurzus egy új élettel ajándékozzon meg!

2016 óta dolgozom az AnaLog  módszerrel, ami hatékony többek között a  kapcsolati konfliktusok megoldásában. Ez a módszer gyors változásokat képes hozni, a hatékonyságát pedig fokozza, ha a konfliktus mindkét résztvevője hajlandó változni, és a kapcsolati konfliktusokat okozó gátlásait, rossz érzéseit oldani.
Ezért külön öröm nekem párokkal dolgozni.
Első sorban (házas)párok jönnek hozzám, ugyanakkor dolgozom szülő-gyerek kapcsolatokkal is.

Hogyan zajlik az AnaLog módszerrel ötvözött kapcsolati mentorálás?
Először hármasban találkozunk, ahol a pár elmeséli milyen helyzetben vannak, ki hogyan éli meg az adott krízist. Közösen igyekszünk a felszínre hozni azokat a mély gátlásokat, negatív érzelmeket, amelyek a konfliktus mélyén húzódnak meg, és amelyek a kapcsolat elakadásához vezetttek. Ezek után külön-külön jönnek hozzám, hogy ezeket a gátlásokat, érzelmi blokkokat oldjuk.
A folyamat során mindvégig az egyéni oldásokat a közös találkozók követik, ahol közösen átbeszéljük a kapcsolat változását, ahol megértést kapnak a párok a folyamatról, és ahol új viselkedés – és kommunikációs technikákat tanulnak, melyek segítik a kapcsolatuk rendbetételét, elmélyülését.

Az AnaLog módszerrel ötvözött (pár)kapcsolati mentorálás akkor lehet érdekes a számodra, ha

• (pár)kapcsolatod válságba jutott, és nem találjátok a kivezető utat,
• eltávolodtatok, és szeretnétek újra közel kerülni egymáshoz,
• a válást fontolgatjátok, és mindketten szeretnétek esélyt adni a válás elkerülésére,
• megromlott a kapcsolatod a gyermekeddel, szüleiddel, testvéreddel,
• gyakoriak a veszekedések a (pár)kapcsolatodban, és nem találtok megoldást.

Az AnaLog módszerrel ötvözött (pár)kapcsolati mentorálás díja:

• az oldások 90 percesek, a díjuk 20.000 Ft/alkalom
• a hármasbani találkozók 60 percesek, ezek díja 18.000 Ft/alkalom

Helyszín: Villányi út 60.

Amennyiben a személyes megjelenés megoldhatatlan (vidéki, külföldön élő párok esetén) az online munka (skype, messenger) is kitűnően működik.

Benne tudsz maradni a fájdalomban?
Vagy küzdesz vele, amikor felkeres, mint egy vadállattal?
Amikor visszavágsz, visszaszúrsz, vagy alkoholba fojtod, vagy más tereléshez menekülsz?

Ha az emberiség szeretne túlélni, és szeretne tartós békét teremteni, akkor meg kell tanulniunk benne maradni a fájdalomban.
Nem sajnálatban tocsogva kapaszkodni bele. Nem áldozatként kitartani.
Benne maradni a fájdalomban azt jelenti, hogy éberen átégsz tüzében, míg nem a fájdalom ki nem tágítja a tudatosságodat, míg a démonoddal békét nem kötöttél. Míg érezni nem kezded magadban azt, ami nagyobb, mint minden fájdalom.

Nem, nem vagyok fájdalom-függő. Nagyon is élvezem, amikor épp nem fáj semmi. Ám az emberi élet fény és árnyék.
Igen, az élet egy csoda. De nem kedves.
A születés fájdalmával kezdődik.
Újra és újra testünk sebezhetőségével konfrontál minket
Vereségeink és csalódásainkon keresztül alakít és csiszol bennünket.
Fáj, amikor azt érezzük, nem értenek, nem látnak meg bennünket.
Megnyitja a szívünket más emberek előtt, és amikor azok igazán befészkelik magukat a szívünkbe, elszakítja őket tőlünk.
Az élet szeretetteljes anyaként táplál téged, nagyszerű apaként emel téged a csillagokig. Ugyanakkor szomjaztat is, és keményen a padlóra küld a kudarcba fulladt álmaid segítségével.

Te, ember, hogy bánsz azokban a sötét órákban az emberlét fájdalmával?
Képes vagy benne maradni?
Képes vagy átégni tüzében?
Vagy tehetetlenül elkerülöd, hibást keresel, visszaharapsz?

Ha nem tanuljuk meg mindannyian kibírni a fájdalmat, míg az jó gyógyítónkká nem válik, a leszármazottjainkban újra és újra a háború magjait vetjük el.
Nézd csak meg az elhúzódó őrületet Palesztina és Izrael között! Népek fájdalomtól és haragtól elvakítva inkább megsemmisítik saját magukat, mint hogy közeledjenek egymás felé.
Ám a méreg nem valahol a külvilágban keletkezik Ez a méreg minden szívben tenyészik, amely még nem tanulta meg kibírni a fájdalmat.
A barátságainkat nehezteléssel és intrikával tesszük tönkre.
A gyerekeinket manipuláljuk, tragikus örökséget adunk nekik útjukra, mert mi magunk nem voltunk képesek méltósággal viselni, amikor megbicsaklottak kapcsolataink.
Idegen embereket vonunk be abba a harcba, ami valójában mélyen bennünk tombol.

Az emberi élet egy nagy ellentmondása: Ha ténylegesen élni akarsz, késznek kell lenned újra és újra kis halálokat halni.

Azáltal, hogy amikor eljött az ideje, nem küzdesz tovább, hanem megállsz, és önmagadba figyelsz. Nem engeded ki a következő mérgező szót, provokáló gesztust, hanem ezek helyett valami őrültséget teszel: tanítódként köszöntöd a fájdalmadat. Nem utasítod el, hanem megnyitod a mellkasod előtte. És odakiáltasz neki: „Gyere, vigyél magaddal! Tegyél nagyobbá! Égesd el bennem a hitet, hogy kicsi vagyok. Égess el mindent, ami köztem és valódi nagyságom között van.

Ha ezt megteszed, egy meglepő, kegyelemteljes felfedezést fogsz tenni.
Az életed azon keresztül üzen, ami elől egész életedben menekültél.
Amikor IGENT mondasz, egy látszólag sötét démon benned fényhozóvá változik át.

Továbbra is fáj. Ám ez egy jó fájdalom.
Hazavezet téged.
Elcsendesít.
Felszabadít

Ron Smothermon gyönyörűen fejezte ki: „Az életedben megjelenő fájdalom mértéke utal arra, milyen messzire távolodtál önmagadtól.”
Amikor a fájdalmat nem hibaként, hanem tanítóként üdvözöljük, az többé nem eltávolít magunktól, hanem hazavezet.
Ez mindaddig furcsán hangzik, amíg magad át nem éled.

Lehet, hogy most épp belül ellenkezel, mert azt gondolod: „Nem akarok mindent csendben eltűrni.”
NEM. Nem erről van szó.
Nem védem senkit. Ahol határokra van szükség, ott azokat meg kell húzni.
De mit gondolsz, melyik fal szolgálja inkább a békét?
Az, amelyik gyűlöletből és felháborodásból épült? Az, amelyik a nehezteléseden keresztül a múltadhoz láncol téged?Vagy az, amelyet tisztán, következetesen és együttérzéssel húzol fel, hogy aztán békével haladhass az utadon?

Ha ideáig elolvastad ezt az írást, akkor valószínűleg neked írok.
Akkor van valahol egy helyzet az életedben, ahol ideje felemelkedned, azáltal, hogy felhagysz a harccal, és helyette engeded, hogy a fájdalmad hazavezessen.
Tudom, hogy amikor a fájdalom megtalál bennünket, semmilyen okos tanács nem segít.
Ám olykor segít egy barát, aki csendben meghallgat bennünket, és azt mondja: „Értelek. Érezlek. És tudom, hogy te több vagy ennél.”

Kinek kellene megtennie az első lépést, hogy békét hozzunk erre a világra?
Ha nem neked s nekem?

Fordította: Oros Andrea
Az eredeti írás: https://veitlindau.com/2018/02/der-schmerz-ist-der-bote-deines-lebens/

Tudtad, hogy egyre kisebb eséllyel láthatod a Facebookon a posztjainkat, akkor is, ha kedvelsz vagy követsz bennünket? Ennek az az oka, hogy a Facebook megváltoztatta az algoritmusát, ami miatt már kevesebb olyan hírt, eseményt láthatsz amelyek érdekelhetnek, és egyre több a hirdetés a hírfolyamodban.

Ha nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről, akkor a Facebook profilodban néhány pillanat alatt beállíthatod, hogy az Önszeretetfriss bejegyzései a megosztást követő első belépésedkor a hírfolyam tetején bukkanjanak fel. Ha nem érdekel az éppen aktuális információ, akkor többször már nem fog megjelenni, így viszont biztosan nem szalasztod el.

Ha szeretnél élni ezzel a lehetőséggel, a következőket tedd:

1. lépés
Kattints a Facebook oldalad jobb felső sarkában található nyílra, hogy legördüljön az alábbi menü, majd kattints a Hírfolyam-beállításokra.

2. lépés
A felugró ablakban kattints “Az elsőként megjelenők beállítása” lehetőségre.

3. lépés
Utána kattints az “Összes” feliratra, hogy legördüljön a menü és válaszd ki a “Csak oldalak” sort.

4. lépés
Az itt megjelenő lehetőségek közül ki tudod választani az Önszeretet oldalát. A kiválasztáshoz kattints rá, és egy kék csillag fog megjelenni a jobb felső sarkában (Több általad kedvelt oldalt is kiválaszthatsz). Végül pedig kattints a jobb alsó sarokban a “Kész”  gombra.

Ezt követően már a hírfolyamod tetején fognak megjelenni az Önszeretet bejegyzései.