Ha te is szenvedsz attól, hogy nem tudod megvalósítani a céljaidat, ha te is évek óta küzdesz a halogatásoddal, ha eleged van az érzésből, hogy képtelen vagy kitartani az elhatározásaid mellett és többé nem akarod sikertelennek érezni magad, akkor ez a bejegyzés határozottan neked szól.

Tudom, hogy te is tudsz sikeres lenni, te is megvalósíthatod mindazt, amit ebben a pillanatban szeretnél elérni, anélkül, hogy újra és újra meg kellene tapasztalnod a kudarc kiábrándító élményét.

Valószínűleg megtapasztaltad, hogy a halogatással minden egyre csak rosszabb lesz. A legtöbb ember ilyenkor frusztrált lesz, haragszik magára a halogatása miatt, elkönyveli, hogy nincs elég kitartása, bántja és elítéli magát. Az a baj ezekkel, hogy ahelyett, hogy a gyökerénél kezelnék a problémát, csak még több bajt okoznak. Egyre frusztráltabb leszel, egyre kevésbé lesz erőd új dolgokba fogni, a végén inkább beletörődsz a helyzetedbe, és már meg sem próbálsz változtatni. Feladod az álmaidat, a vágyaidat, és túlélsz. Valójában magad alatt vágod ezzel a fát.

13 éve én is közel jártam ehhez az állapothoz, amikor véletlenül kezembe került egy írás a sikerről, a tudatos teremtésről. Azt éreztem, nincs mit veszítenem, ezért elkezdtem kutatni a témában, és 2010-ben eljutottam Németországba, Veit Lindauhoz.

Veit Lindau Németországban élő coach, tanító, előadó és könyvszerző. 30 év szakmai tapasztalattal rendelkezik a siker, a tudatos teremtés területén. Alapító tagja a Life Trust Akadémiának, az Erfolgswerk és a Nirvana Digital cégeknek. Németországban az integrál önmegvalósítás, a sikeres, kiteljesedett élet elismert szakértőjeként tartják számon. Számos könyve jelent meg, kettő mostanra magyarul is, dolgozott többek között Rüdiger Dahlke-val és Deepak Chopraval.  Veit 2010-ben lett a mentorom, több képzésén részt vettem Németországban, mára üzleti partnerem. Az első tanár volt a számomra, aki megmutatta a siker valódi arcát, a megszokott felszínes és üres amerikai „you can do it” helyett.

2010-ben elvégeztem egyik legsikeresebb online kurzusát, a Think Big Evolution kurzust, ami óriási hatással volt rám. A kurzus utolsó napján elhatároztam, hogy addig nem nyugszom, amíg ezt a kurzust magyarul elérhetővé nem teszem.
A Think Big Evolution kurzust Németországban több ezren, Magyarországon közel százan végezték el, 97%-os elégedettséggel. Sokakkal beszéltem, akik hozzám hasonlóan „beleszerettek” a kurzusba, és újra és újra elvégzik, hogy újabb és újabb céljaikat sikeresen megvalósítsák.  Sokan elragadtatással írnak erről a kurzusról:

„Az az út, amit végig jártam ez alatt a 31 nap alatt, maga volt számomra a csoda.”

„Régen épültem ennyit … sőt régen építettem be ennyi (hasznos) mindent az életembe. Intenzív hatása van.”

„Nagyon tanulságos volt az egész, és tényleg támogató, inspiráló. Örülök, hogy részt vehettem benne.”

„A kurzus zseniális és gigantikus. Pontosan az, amit kerestem.”

„Köszönöm ezt a csodálatos kurzust. 5 év után végre sikerült megírnom a könyvemet.”

Most rajtad a sor! Te is megtanulhatod a siker, a tudatos teremtés legfontosabb alapelveit. Hallgasd meg a kurzus bevezetőjét, és ha tetszik, vásárold meg az online kurzust. Ez a kurzus megtanít mindenre, amit a sikerről tudnod érdemes, és garantáltan leszoktat a halogatásról.

Kattins ide, ismerd meg a kurzus pontos részleteit, és hallgas bele most ingyen a kurzusba. Ha meg karod tanulni a tudatos teremtést, csatlakozz hozzánk, csináljuk együtt április 22-től.

Az Amerikai Egyesült Államok 1776. július 4-én kelt Függetlenségi Nyilatkozatában a világon először államalapító okiratába foglalta a boldogság keresésének jogát. Maximálisan egyetértek, szerintem is minden ember alapvető joga, hogy boldog legyen. De vajon tudjuk-e, hogyan lehetünk boldogok? Elképzelhető, hogy ez nem is annyira egyszerű, mint hittük akár gyerekként, amikor azt tanították nekünk, hogy csak találjuk meg hozzá az igazit? Vagy mint hittük fiatalként, amikor azt hallhattuk, hogy a boldogságoz három gyerek, négy kerék, szép ház is elegendő? Vagy mint ahogy önfejlesztőként hittük, amikor azt tanították, legyünk hálásak, és fogadjuk el azt, ami van? Lehetséges, hogy ez  mindezeknél  összetettebb?
Netán az is elképzelhető, hogy a kapcsolatainkat, amik valójában a gyógyulást hivatottak elhozni az életünkben, gyakran éppen a sebeink elmélyítésére használjuk?
Ebben az írásomban azt mutatom be, hogyan jutunk tévútra, amikor a boldogságot keresve valójában éppen a boldogság elől futunk el.

Kliensem, Csilla sok éve foglalkozik önmaga megismerésével, ami erős önreflexióval, tudatossággal ajándékozta meg. Egyik találkozónk alkalmával elmesélt egy rövid személyes történetet. (A bejegyzésemben szereplő személyek nevét, történeteik kevésbé lényeges elemeit megváltoztattam).

Egy közelgő családi ünnepre készülve férje megkérdezte Csillát, hogy készítsen-e kedvenc süteményükből az ünnepségre. Csilla kapásból elhárította a kedves felajánlást, mondván hogy túl sokan lesznek, annyi főre ez óriási munka lenne. Később azonban valahogy nem ment ki a fejéből a dolog, és nem értette, miért mondott azonnal nemet, miközben valójában az az érzés jelent meg benne: „Ó, az csodálatos lenne.”

Egy másik kliensem, István néhány éve boldog házasságban él, úgy érzi, megtalálta azt a nőt, akire mindig is vágyott.  Gondoskodó felesége különböző módokon igyekszik a szeretetét kifejezni felé , reggelit készít neki, törődik az egészségével, aggódik, ha beteg. Csak Istvánt valahogy idegesítik ezek a dolgok. Számára lényegtelen, hogy mit reggelizik, nem akar ezzel foglalkozni, nyomasztásnak éli meg, ha a felesége igyekszik lebeszélni az egészségtelen ebédekről, és terhes számára, ha felesége aggódva tüsténkedik körülötte amikor beteg.

Csillával és Istvánnal is közös pontra jutottunk átbeszélve a helyzetüket, meglátva, hogy az oly nagyon vágyott boldogságot, amiért rengeteget tettek, nem tudják igazán befogadni, akár úgy is fogalmazhatunk, „két lábbal rúgják le magukról”.

Az elmúlt majd egy évtizedben rengeteget foglalkoztam a boldogsággal, a saját életemben és a klienseim fejlődését kísérve egyaránt. Sokat tanultam és tapasztaltam a boldogságról, mostanában pedig éppen a fenti esetekhez hasonló tapasztalások érlelték meg bennem a gondolatot, hogy nem csak azt érdemes megtanulnunk, hogyan tudunk boldog életet teremteni magunknak, hanem fel is kell nőnünk a megszerzett boldogsághoz.

Ha nem volt tökéletesen harmonikus, kiegyensúlyozott, boldog gyerekkorunk, márpedig igencsak kevesünknek volt, akkor sajnos számos öntudatlan nehézségünk van a megszerzett boldogságunk megélésével, megtartásával. Tudattalan meggyőződések, amik stresszforrássá teszik azt, ami valójában öröm is lehetne. Tudatlan, zsigeri reakciók, amikkel szép lassan akár le is szoktathatjuk a másikat arról, hogy törődjön velünk. Plusz az akaratosságunk, ami szó szerint vakká tesz bennünket.

Nézzük meg, hogyan is pusztítjuk mi magunk a nehezen megszerzett boldogságunkat!

1. Nem vesszük észre azt, amit mindig is kerestünk, lényegében fel sem ismerjük.

Az ismert idegkutató, Dr. Rick Hanson könyvében azt állítja, hogy az emberi agy negatív hangoltságú. Egyszerűen azért, mert az agyunk 650 év evolúciójának az eredménye, mely során minden túlélési probléma megoldása beépült az idegrendszerbe. A túlélés szempontjából a csapások nyomatékosabb sürgetést jelentettek és erősebb befolyással bírtak, mint a kívánatos jutalmak, ezért az agyunk a negatív élmények elkerülésére fókuszál,  és nem a pozitív élmények megélésére. Hanson azt írja, „agyunk tépőzárként tapad a negatív élményekhez, míg teflonként taszítja a jókat.”
Mit jelent ez Csilla és István esetében?
Csilla gyerekként megszokta, hogy terhet jelent a szülei számára, arra kondícionálták, hogy legyen csendes, alkalmazkodó, leginkább észrevétlen. Megtanulta, hogy nem fontos, nem számít. Amikor a férje szeretetteljesen támogatni akarja, ő nem azt a támogatást veszi észre, amiért egész életében epekedett, hanem a félelmet, ami megjelenik benne. A félelmet, hogy túl nagy terhet jelent majd a másik számára, túl nagy gondot.
Ugyanígy István sem a szerető gondoskodásra lesz figyelmes, amit addig sosem kapott meg, hanem arra, hogy rossz, amit csinál (egészségtelenül táplálkozol, nem jössz időben reggelizni, ki kellene találnod végre, mi legyen az ebéd), hogy nem elég jó.

2. Visszautasítjuk.

Gyerekkorunkban épülnek be legmélyebb meggyőződéseink, amikre felnőttként lényegében már tudatosak sem vagyunk. Ha valaki odaadóan törődik velem, miközben tudattalan meggyőződésem, hogy nem vagyok fontos, az tudatosan érthetetlen belső feszültséget, rossz érzést kelt bennem. Ha valaki folyamatosan kifejezi felém, hogy szeret, miközben a mély, belső, tudattalan meggyőződésem, hogy nem vagyok szerethető, akkor ez belső konfliktust, vagyis stresszt okoz bennem. Ezeknek a meggyőződéseknek a lényege éppen az, hogy nem vagyunk rá tudatosak, így nem is értjük, miért utasítjuk vissza a felajánlott gesztusokat, miközben bennünk valaki valójában lelkesen kurjantott volna: „Ó, hiszen az csodálatos lenne.” Gyakorlatilag mi magunk rúgjuk le magunkról a boldogságot, mert az konfliktusba került a belső meggyőződésünkkel.

3. Mást akarunk, és csakis azt.

Gyermekkorban alakulnak ki tehát a meghatározó hiányállapotaink (a szeretet hiánya, a törődés hiánya, a figyelem hiánya, az érintés hiánya, …stb.) és a hozzájuk kapcsolódó meggyőződéseink (nem vagyok szerethető, nem vagyok fontos, nem kellek, …stb.), majd felnőve különböző (öntudatlan) stratégiákat, megoldásokat alakítunk ki magunkban ezeknek a szüntelenül kínzó hiányállapotoknak a tüneti kezelésére. Így válik például a szexualitás – két ember meghitt együttléte helyett – az egyikük „nem kellek” hiányának tüneti kezelőjévé. Így lesz a másikkal való törődés – a szeretetteljes gondoskodás, szolgálat helyett – idegesítő fontoskodásként a „nem vagyok fontos” hiedelmünk csillapítója. Így lesz fojtogató ragaszkodás az intim együtt töltött időből, ha az egyik fél csillapítaná szeretethiányát. Mindezekkel nem csupán az a baj, hogy ezek tüneti kezelések, így a gyerekként rögzült hiányállapotokat sajnos nem képesek gyógyítani, hanem hogy eközben a kapcsolatot mérhetetlenül meg is terhelik. Ráadásul vakká tesznek. Ha a másik nem pont úgy, és nem pont azt adja, ami csillapítaná sajgó sebeimet, azt egyszerűen nem vesszük észre. Mintha kinéznénk magunknak egy ajtót, és bár tapasztaljuk, hogy zárva van, de nem tágítunk, csak újra és újra rángatjuk. Miközben pár lépésre van csak az a másik ajtó, ami tárva-nyitva várja, hogy belépjünk rajta.

4. Követelőzünk, panaszkodunk, ahelyett, hogy a szükségleteinket tisztán kommunikálnánk, azokról éretten gondoskodnánk.

Az előbbi boldogság-gyilkos működésmód jellemző következménye a kommunikációnkban jelenik meg. Mind a saját boldogságunkat, mind a kapcsolatainkat aláássa, amikor nem tudjuk levenni a szemünket – fókuszunkat, figyelmünket – a zárt ajtóról, és folyamatosan panaszkodunk, panaszkodunk, panaszkodunk. „Miért nem vagy képes erre?”, „Miért nem érted meg, nekem ez milyen fontos lenne?”, „Mikor fogsz végre…?”
A másik – és legtöbbször mi magunk sem – tudjuk, pontosan mire is vágyunk a mélyben, csupán a felszínen lévő vágyainkat akarjuk a másikkal kielégítetni, aki vagy nem tudja, vagy nem akarja azt, és éppen azt megadni nekünk. Ezzel sajnos a kör bezárul, mert ez rendszerint megerősíti a kezdeti – valójában téves – meggyőződésünket, hogy nem vagyunk szerethetőek, nem vagyunk fontosak, nem kellünk, nem számítunk. Ezen a ponton pedig van, aki elválik, és van, aki beletörődve és megkeseredve marad. Hogy aztán a régi/új kapcsolatot használja a gyógyulás helyett sebei mélyítésére.

Mi lehet a megoldás?
Elsősorban a tudatosság. Mikor résen vagyunk,  figyeljük a reakciónkat, és megkérdőjelezzük azokat. A mélyére ásunk, hogy vajon miért is éreztük, tettük vagy mondtuk azt, amit.
Sokat segít az is, ha megtanulunk abszolút más keretben mozogva tekinteni a kapcsolatainkra, és a másikat sem nem ellenségként, sem nem a kívánságteljesítő gépünkként kezelni. Felelősséget vállalva azért, hogy a bennünk megjelenő érzéseknek soha nem a másik ember az okozója, mert az érzéseink mindig belőlünk fakadnak, még ha ő tett vagy mondott is olyat, ami meghívta belőlem az adott érzést. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden az én hibám, csupán azt, hogy a bennem megjelenő érzés az én reakcióm, tehát rólam szól. Ha a bennem megjelenő rossz érzést nem varrom a másik (kiváltó cselekedete) nyakába, hanem kész vagyok a reakcióm okát magamban meglelni és megérteni, akkor a kapcsolataim fokozatosan hozzásegítenek a gyógyuláshoz.

Ezzel pedig a szó legnemesebb értelmében felnövök a régóta vágyott boldogságomhoz.

Amennyiben szakértő segítségre van szükséged a folyamathoz, ezek lehetnek érdekesek a számodra:

• Boldog akarok lenni - 8 alkalmas személyes tréning a boldogság tanulásához
• Boldog akarok lenni mini- mini kurzus az alaplépések megismeréséhez és megvalósításához
• Boldogságtréning - gyakorló csoport az agy boldogságra hangolásához
• Boldog akarok lenni ingyenes - 7 részes ingyenes e-mail kurzus, ha elindulnál
• Think Big Evolution online kurzus - ha szükséged van egy teljes átmosásra, valami igazán hatékony átprogramozást keresel

Kedvenc buddhista mondásom szerint „A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés szabadon választható.” Mégis mi a csudát jelent ez?
Korábban is írtam az odaadásról, most újra erről írok, mert azt tapasztalom, ez az egyik legnagyobb kihívásunk, a legnagyobb szenvedéseinket az odaadásunk hiánya okozza. Úgy is írhatnám, az akaratosságunk. Mégis mikor tanították meg nekünk, és főképp miért, hogy a boldog élet azt jelenti, az történik, amit én akarok?

Néhány hete beszélgettem valakivel. Kellemes, egyszerű, fecsegős beszélgetés volt, korábban hallottam, hogy történt vele néhány igazán kellemetlen dolog. Én épp a „kesergős-búbánatos” tónusra váltottam, amikor ő könnyedén ennyit mondott: „Semmi gond, zajlott az élet. Csupán ennyi történt.”

Belém vésődött ez a néhány könnyed mondat: „Zajlott az élet. Csupán ennyi történt.”
Nem tudom, te hogy vagy vele, én rengeteg „akaratos óvodást” látok magam körül. És meglehetősen gyakran eszmélek magamnál is arra, hogy az akaratos gyerek cselekszik belőlem.
Kisgyerekként kalandként tekintünk az életre. Kíváncsiság és vágy hajt minket, minden nap izgalmas felfedezőtút a számunkra, ahol ezernyi izgalom vár ránk, és lenyűgöz minket mindaz, ami szembejön. Mire felnövünk ez megváltozik, lesznek a „jó dolgok” amiket akarunk, amiket meg kell szerezni, el kell érni, és lesznek a „rossz dolgok”, amiket el kell kerülni, amikkel le kell számolni, amiket nem szabad begyűjteni. Kettéosztjuk a világot az „akarom” és a „nem akarom” dolgokra.
Vajon nem olyan ez, mint ha azt mondanám, mostantól kezdve ne essen az eső, és ha mégis esik „baj van”?

Mára ki-ki egyéni izlése szerint csomó módszert talál akarata szolgálatára:

• sikerkurzusok a céltudatosoknak,
• ilyen-olyan healingek, rezgés-hangolók a spiriknek,
• rituálék a sámánosoknak,
• terápiák a traumatizáltaknak,
• …

Kérlek, ne érts félre, ezeknek a módszereknek látom és elismerem az értékét, hasznosságát, erejét, nekem is van sikerkurzusom, dolgozom érzelmeket oldó módszerrel, és vezetek rituálét.
És pontosan azért születik meg ez az írás, mert én magam is újra és újra beleesem abba a hibába, hogy a jó eszközöket rosszul használom. Az akaratos gyerek kapja bennem a markába a varázspálcát, mert meg akarja szerezni, amit éppen aktuálisan nagyon akar. És újra és újra pofára esem, mert emlékeztetnem kell magamat: az élet nem csupán arról szól, mit akarok én.

Sokan sokféleképpen reagálunk ezekben a pofára esős helyzetekben:

• Néhányan kétségbeesnek, mert a saját kudarcuknak élik meg. „Mit csinálok rosszul?”
• Néhányan dühösek lesznek, mert igazságtalannak tartják. „Miért pont én?” „Bezzeg neki lehet.”
• Néhányan keresnek egy felelőst, akit hibáztathatnak. „Mert a hülye szüleim…”
• Néhányan elszántak lesznek. „Ha nem meg így, majd megy másképp. Edinsonnak is legalább 2.000 elrontott kísérlete volt.”

Nekem megtetszett a mondat: „Zajlott az élet. Csupán ennyi történt.” Születőben van bennem valaki, aki egyre többször képes kimondani: „Legyen!”
Egyre többször képes vagyok gyakorolni az odaadás erényét, odaadni magam annak, ami éppen van, függetlenül attól, hogy épp az „akarom” vagy a „nem akarom” fiókból származó dolog köszöntött be az életembe.
És egyre többször tapasztalom meg, hogy ez az odaadás ajtókat nyit meg bennem. Olyan oldalaim tárulnak fel, amelyekről nem is tudtam. Ez az odaadás lecsiszolja rólam azokat a részeimet, amik elrejtik valódi lényemet.

Tetszik vagy nem, a fájdalom, a csalódás, a bántás, a kudarc, a hibázás az élet része. Elkerülhetetlen. Az ezekkel járó szenvedés azonban elkerülhető. Ha képes vagy őszinte szívvel kimondani: Legyen!

„Boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Benned milyen boldogság mítoszok élnek? Manapság sok szó esik a boldogságról, sokan eljutnak a felismerésig, hogy a boldogságot önmagunkon belül tudjuk megtalálni, és mégis nehézségekbe ütközünk, hiszen ennek hogyanját nem tanultuk sehol. Új, nyolc alkalmas tréningem ebben mutat utat, megmutatom, hogyan tudsz boldog és kiegyensúlyozott lenni.

Ez a tréning neked szól, ha

• eleged van a „nem vagyok elég jó” érzésből, a stresszből, a „depis időszakokból”,
• egész életedben a boldogságot keresed, valami mégis folyton akadályoz,
• kiegyensúlyozott, nyugodt életre vágysz, ám az életedben újra és újra konfliktusba kerülsz
• nehezen birkózol meg a stresszel, gyakran halogatsz, szabotálod saját magadat.

Ezen a tréningen olyan gyakorlatokat tanítok neked, amivel képes leszel kezelni a stresszt  kiegyensúlyozott, boldog életet teremteni, ami többé nem függ a külső körülményektől.

A 8 alkalom során a következő témákkal foglalkozunk:

• Hogyan teremtem meg én magam a saját valóságomat?
• Hogyan leszek magabiztos, határozott, önbizalommal telt?
• Hogyan alakíthatom át a félelmeimet belső erővé?
• Miért fontosak a célok?
• Hogyan lesz elég pénzem?
• Sikeres kommunikáció a sikeres életért és a harmonikus kapcsolatokért
• Hogyan tudok könnyedén a saját érdekeimet érvényesítve dönteni?
• Személyes boldogságprogramom

A tréningen a kevés szó mellett sok gyakorlat lesz, hogy ne csak tudd, éld! Az egyes alkalmak között otthoni gyakorlatokkal segítelek az átalakulásban, a mélyre ható változásban
A tréningen azt az utat mutatom meg neked, amin magam is eljutottam a depitől a kiegyensúlyozott, harmonikus életig, a „nem vagyok elég jó” érzésemtől a „csodálatos lény vagyok” érzésemig.

A tréning díja: 5.500 Ft/alkalom,  előre, egyben fizetve 32.000 Ft

A tréninget megfelelő számú résztvevő esetén egy később egyeztetett időpontban indítom.

Szeretnél belekóstolni? Kattints ide, és iratkozz fel ingyenes tréningemre!

Ammennyiben érdekel a tréning, az alábbi űrlap kitöltésével regisztrálni tudsz, és értesítelek, amikor a következő tréning indul.

Elmerengtem mostanában az ítélkezésen. A spiritualitásra fogékonyabbak körében gyakran találkozom a paradoxonnal: „Én mindenkit elfogadok, kivéve azt, aki nem fogad el mindenkit.”
Habár általában lelkünk mélyén érezzük, hogy egy másik ember megítélése (elutasítása) se nem jó, se nem igazságos, mégis ítélkezünk. A kérdés számomra most nem is csak az, miért tesszük, hanem az is, hogy vajon segít-e ez rajtunk valamit.

Amennyiben olvastad húsvéti bejegyzésemet, talán velem együtt elgondolkoztál a bennünk működő gyermeki csodavárásról, arról a téves elképzelésről, hogy a külvilágban valaki valamit, valahogyan megváltoztat, és ettől eljön a paradicsom, a béke, a szeretet, az egység, az akármi.  Szóval hogy előbb mindehhez a külvilág változzon. Hogy vannak a jók, akiket elnyomnak, és vannak a rosszak, akik büntetést érdemelnek. Ennek jeleként mostanában lépten-nyomon beleütközöm a „nekem van igazam” játékba, ahol igyekszünk egymást meggyőzni, és bebizonyítani, hogy a másik téved. És hogy míg én nem változom, hiszen jó vagyok, és nálam az igazság, addig ő változzon, mivel ő téved. Ez szerintem zsákutca. Miért is?

Az árok egyik partján abban reménykednek, hogy a bátor hazafi továbbra is megvéd minket a gonoszoktól, és akkor legalább nálunk béke lesz, míg az árok másik partján állók abban reménykednek, hogy ha elég sokan elég ügyesen taktikáznak, akkor sikerül megszabadulni a hazafitól, és akkor végre nálunk is béke lesz.

A húst nem evők abban reménykednek, hogy meg tudják győzni a húsevőket, mennyire gonosz, amit tesznek, és akkor majd senki nem öl ártatlan állatokat. A húsevők arra gyúrnak, hogy meggyőzzék a vegákat, hogy hús nélkül hiánybetegségben véreznek majd el, és akkor végre nem halnak meg ártatlan emberek.

Az egyik kultúra,/vallás tagjai bizonyosak benne, hogy ők találták meg az üdvözülés igaz útját, míg a másik kultúra/vallás az ördög műve, és pusztulásra ítéltetett. A másik, szembenálló tábor természetesen pontosan ugyanezt gondolja az előzőekről.

A homeopátiára felesküdöttek a gyógyszermaffiáról beszélnek, és szelíd gyógyulást ígérnek, míg a szkeptikusok máglyára küldenék az össze homaopatát, és tudományosan bizonyított gyógyulást ígérnek.

A felsorolást sajnos vég nélkül folytathajtom, és kérlek értsd jól, amit írok, egyik tábort sem gúnyolom, és nem is foglalok állást, ki hova tartozzon. Egészen egyszerűen azért, mert hiszem, valahol valamilyen mértékben mindenkinek igaza van, és én mindenkinek igyekszem látni az igazát. Szerintem – és ha jól megfigyeled az előbb felsorolt példáimat, te is láthatod – mindig mindkét tábor szükséglete ugyanaz, csupán csak más-más választ adnak ugyanarra a kérdésre. És folyamatosan győzködik egymást a megoldásuk igazáról, miközben láthatóan egymás meggyőzése sehova nem vezetett eddig sem, és állítom, hogy ezután sem fog. Mint fentebb írtam, ez zsákutca, mert a meggyőzés nem más, mint verbális agresszió (ami persze sokkal jobb, mint a fizikai, de ettől még erőszak), az erőszak pedig erőszakot szül, ami nem vezet sehova, illetve nem oda, nem az eredeti célunkhoz vezet.

Mert az árok bármely partján állsz is, bármely tábor meggyőződését terjeszted is, érdemes továbbgondolnod, hogy ha győzöl, győztök, utána mi lesz.
Mi lesz utána mindazzal a gyűlölettel, haraggal, irigységgel, féltékenységgel, félelemmel, amit most persze a másik tábor ellen fordítottál, ám valójában a tied?
És mit kezdesz a legyőzöttekkel, meggyőzöttekkel? Elpusztítod őket, mert ők rosszak? Megjavítod őket (így, úgy, amúgy), mert ők elromlottak? Kerítések mögé zárod őket, mert veszélyt jelentenek?
Ha így gondolod, akkor kérdezem tőled, ez mennyiben emelkedettebb, mint gyűlölni, kitaszítani, állatot ölni, vallásháborút folytatni? Hová jutottál így a béke, az üdvözülés, felemelkedés útján? Közelebb vagy ezekhez, mint előtte voltál? Biztosan nem.

Mit tehetünk ehelyett? Az integrál szemlélet egyik számomra kedvelt állítása: „semmi nem száz százalékban hülyeség.” Engem ez nyitottá tesz arra, hogy megpróbáljam megérteni a másik igazságát, a gyülölete mögötti félelmeit, az elutasítása mögötti szükségleteit.

Hiszem, hogy még a legelfogadhatatlanabb viselkedés, beszéd mögött is jogos szükségletek vannak, és szeretet. Aki a kerítésre eszküszik, az az egyébként tökéletesen jogos félelmeire talált egy szerintem rossz választ. Ám nem fog tudni megbékélni pusztán attól, hogy leköpöm, mert rasszista, ha éppen mi vagyunk többen, és megtehetem. Ha nem ismerem el a félelmét, és nem tudok neki érettebb megoldást mutatni, akkor csupán idő kérdése, hogy mikor lesznek megint ők a többen.

Amíg tehát nem értjük meg, hogy a másikat egészen pontosan mi vezérli (mik a jogos félelmei, szükségletei), addig csupán harcolni vagy megalkudni tudunk. Egyik is, másik is zsákutcába vezet, hisz győztesekkel és vesztesekkel nem lehet elérni sem a békét, sem a paradicsomot, sem az üdvösséget.

És hogyan érthetjük meg igazán a másikat? Hiszem, hogy az ítélkezés mögött egy igen mély bizonytalanság áll. Félelem attól, hogy nem vagyok elég jó, elég erős, eléggé szerethető, eléggé biztonságban. Én azt tapasztalom, sőt állítom, hogy az elutasításunk, ítélkezésünk azonnal gyógyul, amint önmagunk felé fordulunk, önelfogadással, önegyüttérzéssel, szeretetteljesen. És amint megváltod magad, te saját magadat, ezáltal könyörületessé, mások felé is elfogadóvá, jóságossá válsz. Békére lelsz magadban, és békét teremtesz magad körül.

Innen egyikünk sem jut ki élve – tartja a mondás. És én hozzáteszem: csak együtt tudunk boldogulni. Ez pedig sosem fog – mert nem tud – működni ítélkezéssel, elutasítással.

Elgondolkoztál valaha a mondaton: amikor eljön Isten országa?

Én ma egy film hatására megtettem, és úgy érzem,  a húsvét üzenete is egy új aspektusból talált ma meg.
Meglepett ez a film, egészen másra számítottam. A végén nehezen keltem fel a székből, annyira a hatása alá kerültem. Nekem nagyon plasztikusan mutatta be a film, mennyire félreértjük ezeket a mondatokat. A filmben talán Júdás karaktere mutatja a legerőteljesebben a téves csodavárásunkat: egyszer eljön a Messiás, aki jól megmondja, hogy ők a rosszak és mi vagyunk a jók, megbünteti a rosszakat, számunkra pedig eljön az örök boldogság.

Kérlek, ne érts félre, nem gúnyolom a Bibliát, tisztelem mindenki hitét. Rajtunk, embereken gondolkoztam el, hogy mennyire gyermekként értelmezzük azokat a nagyszerű tanításokat, amiket kaptunk.

Mert játsszunk most el a gondolattal, hogy eljön az országa…
Nem lesz több igazságtalanság, szegénység, elnyomás…
És én? Velem mi lesz? Mit kezdek az irigységemmel, a félelmeimmel, a haragommal, a gyűlöletemmel, a kicsinyességemmel? Mit kezdek ezekkel az érzésekkel, ha már nem lesz kire vetítenem őket? Ha nem lesz X. vagy Y., akiket annyira könnyű utálni? Ha nem lesznek  „ők”, akik minden rossznak okai?
Mit kezdek a paradicsomban az árnyékommal, ha nem mentem végig a jézusi úton a saját keresztemet viselve, ha nem váltottam meg magam, ahogyan ő tanította?

S. N. Goenka vipasszana tanító előadásában van egy számomra nagyon érdekes gondolat. Azt mondja, szerinte nem Isten teremtette az embert a saját képmására, mi teremtettük Istent a magunkéra. Annyira hajlamosak vagyunk kitenni a felelősséget – és ezzel együtt a megváltást – , hogy azt hisszük, Buddha, Jézus hívének, követőjének lenni azt jelenti, hogy recitálom a nevét, imádkozom hozzá, aztán megyek a dolgomra, és haragszom, gyűlölködöm, félek, bántok tovább, ahogy előtte is. Nem azt jelenti-e menedéket venni Buddhában, hinni Jézusban, hogy kifejlesztem magamban a buddhai,  jézusi minőségeket, tehát a könyörületességet, szeretetet, jóságot, megbocsátást, és ezzel megváltom magam?

Ez a film gyönyörűen megmutatta nekem, mennyire könnyű félreérteni a tanításokat, és saját képünkre formálva hinni, hogy mi tudjuk a tutit, mindenki más pedig téved. Én vagyok a jó, aki csak azért szenved, mert még nem jött el Isten országa, és nem takarították el a rosszakat.

„A világ csak akkor változik meg, ha mi megváltozunk.” – mondja Maria Magdalena a filmben.
Én úgy hiszem Isten országa akkor jön el, amikor bennem megváltódik minden, ami miatt ma nem láthatom ezt az országot. És hogy mit tehetek ezért? Veit Lindau, tanárom nagyszerű húsvéti írása utat mutat nekem ebben.

Egy AnaLog oldással dolgoztam, ahol a téma a siker volt. Egészen pontosan a kliens megélése, hogy van egy remek ötlete, talált társakat, akiknek nagyon tetszik az ötlet, ám mintha csak ő indult volna el lelkesen, míg a többiek eltűntek mellőle. Mivel látja, hogy ismétlődő minta ez az életében, meg akarta nézni, mi az oka ennek, és hogyan lehet oldani ezt a számára rossz mintát.

Egy kivételesen rövid oldás hatására azonnal átlátta, hogy valójában neki érdemes változnia, és azonnal választ kapott arra is, miben.

Mindez eddig persze magánügy – mondhatod – amiért engem írásra ösztönzött az az, hogy évek óta a sikerrel, a célok megvalósításával, a tudatos teremtéssel foglalkozom. Miközben az oldás után a klienssel megbeszéltük az oldást, és ő könnyed egyszerűséggel megfogalmazta, mire látott rá, miben tud változni, bennem Veit Lindau szavai jelentek meg, a tudatos teremtéssel foglalkozó online tréningjéből:

„EGY CÉL IGAZI ÉRTÉKE NEM AZ, HOGY ELÉRED-E, HANEM HOGY NEKED KIVÉ KELL VÁLNOD AHHOZ, HOGY ELÉRD.”

Hirtelen eszembe ötlött számos „kudarcom”, amikor bántottam magam, amiért nem tettem meg mindent, hogy közelebb kerüljek a célomhoz. Amikor halogattam, önszabotáltam, feladtam. És eszembe jutottak kliensek, akik nem értik, miért halogatnak, miközben annyira vágyják az adott cél megvalósítását.

Ilyenkor könnyebb bántani magad, frusztráltnak lenni magadtól, elítélni magadat a halogatásért, önszabotálásért, lustaságért. A szigorú szülő kel életre benned, aki bánt, amiért nem vagy elég jó.
Közben ott a másik út is, belemész a helyzetbe, és megkérdezed magadtól: „Vajon mi van ennek a helyzetnek a mélyén?”
És akkor rábukkanhatsz a félelemre, a félelemre a változástól. A célok elérésében nem az a legnehezebb, hogy minden nap megtegyünk értük egy apró lépést, hanem hogy szükségképpen meg kell változnunk, hogy elérjük az adott célt. A változás az, ami olyannyira félelmetes.

Ez a felismerés önegyüttérzést ébreszt benned magad  iránt, elfogadást, a támaszra szoruló belső gyermek néz ebben a felismerésben rád. Megtalálhatod magadban a gondoskodó szülőt, aki látja az ijedt gyermeket, és tudja, mindez természetes. Átkarolhatod magad, támogatást és elfogadást adva magadnak: „Mindannyian félünk a változástól, ez rendben van. Gyere, nem vagy egyedül. Együtt, közösen megcsináljuk.”

Így lehet a halogatásból, megtorpanásból felismerés, rádöbbenés, megértés. S a valódi siker többé nem csak a sokadik teljesítmény – pipa, hanem a gyógyulás csodálatos útja.

Az egy éves önszeretet tréning neked szól, ha…

• nem csupán néhány jó ötletre vágysz, tartós változást szeretnél megvalósítani,
• kész vagy egy egész évet erre fordítani,
• hiszel a kitartó, napi egy apró lépés erejében,
• kényelmesebb számodra az online tanulás, a saját időbeosztás,
• eleged van a nagy Aha felismerésekből, amik után semmi nem változik,
• valóban kipróbált, hatékony eszközt keresel,
• meg akarod tanulni elismerni, elfogadni, megbecsülni önmagadat,
• eleget bántottad magadat, meg akarod változtatni az önmagaddal való kapcsolatodat,
• túl sokan, túl sokszor kihasználtak, meg akarsz tanulni nemet mondani,
• társra vágysz, és szeretnél igazán jó párkapcsolatban élni,
• elismerésre vágysz, hogy fontosnak, szerethetőnek érezd magad.

Ez a tréning nem neked szól, ha

• gyors, instant megoldásokat keresel, nem akarsz valóban megváltozni,
• szükséged van arra, hogy személyesen kapcsolódj, idegen számodra az online világ,
• képtelen vagy következetesen és kitartóan önmagadért dolgozni,
• nem hiszel abban, hogy minden változás belülről fakad, ahhoz keresel segítséget, hogy a világ változzon körülötted,

Az online tréning előnyei:

• A saját időbeosztásod szerint végezheted a kurzust, otthonról, kényelmesen.
• Az anyagok bármikor elérhetőek a számodra.
• Az anyagokat az év során akár többször is visszanézheted, ismételheted.
• Nem csak budapesti lakosoknak elérhető az anyag, nincs szükség hosszú utazgatásra.
• Megismered a jövő oktatási formáját.

„Hálás vagyok hogy rátaláltam erre a lehetőségre, mindig reggel olvasom az üzenetet ami lelkileg tud támogatni. Mert ha nem is naplózok, de gondolatban azért lefuttatom magamban a gyakorlatokat.”

„Rövid, ütős instrukciók. Nagyon szépen felépített anyag.”

Nagyra értékelem a kitartást és azt, hogy ezt a témát mindennap felhozzátok a számomra. És akár teszem, akár nem teszem a gyakorlatokat, mégis itt van velem a téma egész évben, és mindenképp érzékelem a hatását.”

„Színvonalas, elegáns napi levelek, zárt facebook csoport.”

„Szeretem, hogy összevágnak a dolgok, a világ ugyanolyan törvények szerint működik és megismerhető. Élvezem a fölfedezést még ha néha fáj is.”

Kedvelem a saját tapasztalatok megosztását és azt, hogy egy új szemlélet elsajátítását támogatja.”

„A sokszínűség a legnagyobb erénye.”

„Az egész programot, kezdeményezést, lehetőséget, nyitottságot, támogatást nagyra értékelem. A napi leveleket, impulzusokat, írásokat. Jó tudni, hogy vár egy levél, ami segítőkész, érdeklődő, mélyre visz, elgondolkodtat, segít tartani a fókuszt. Biztonságot ad s az érzést, hogy nem vagyok egyedül. Az Önszeretet.hu oldalon lévő írások is nagyon tetszenek, hatással vannak rám. Ebben a hónapban nagy erőt ad: mutasd meg magad! FB csoport, hogy lehet kapcsolódni, megosztani, ami van, s reagálnak is. Hálás vagyok nektek. Köszönöm. Szuperek vagytok! :)”

„Szeretem, hogy használható ötleteket, technikákat küldtök, az ötleteket, a tapasztalatot, a tudást, ami mögötte van.”

„Nagyra értékelem, azt hogy a levelekben nagyra vagyok értékelve, megtanít arra hogy magamat is nagyra értékeljem. Ez egy újfajta jó érzés amit másoktól és magamtól sem tapasztaltam eddig.. és jéé így is lehet?!!”

Az AnaLog egyéni konzultáció a következő helyzetekben lehet hasznos a számodra:

• (ismétlődő) konflitus van jelen az életedben, ez lehet belső konfliktus és külső konfliktus is, amelynél azt érzed, képtelen vagy  azt megoldani.
• Megoldatlan helyzet van egy vagy több életterületeden (nem találsz párt, krízisben van a kapcsolatod, nincs munkád, vagy utálod, ami van).
• Remek elhatározásaid vannak, amiket folyamatosan halogatsz.
• Elhatároztad, hogy szereted magad, teszel is érte, mégis újra és újra elakadsz.
• Ismétlődő érzelmi helyzetekbe keveredsz (elhagyatottság, féltékenység, bűntudat, elutasítás, kihasználás, veszteség, lámpaláz, önbizalomhiány).
• Lámpalázas vagy, emiatt versenyeken gyengébben teljesítesz.
• Gyors és tartós változást hozó módszert keresel.

A konzultáció során megkeressük az adott promlémád gyökerét, feldolgozzuk a gátló érzelmeidet, kioldjuk a hibás viselkedésmintát.

A konzultáció általában 60-90 percet vesz igénybe, és két részből áll:

1. Az első részben átbeszéljük a problémádat, azonosítjuk az érzelmet és a viselkedésmintát, ami a problémádat okozza.
2. A második részben az elmédet analógiás üzemmódba kapcsoljuk, amikor az első lépésben feltárt érzelemmel képeket, történeteket alkotsz. Ezek segítségével megkeressük az érzelem gyökerét, a hibás viselkedésmintát, amiket javítunk, kioldunk.

A konzultáció azonnali megkönnyebbülést hoz, kioldódik benned a feszültség, megérted, mi okozta a problémádat. Felismered a hibát és hogy hogyan tudsz ezután új módon viselkedni.

Az egyéni konzultáció díja: 25.000 Ft/alkalom.
Az egyéni konzultációt jelenleg online formában(skype, messenger),  veheted igénybe akár külföldről is Oros Andreával vagy Radnai Lászlóval.

Felhívjuk a figyelmedet, hogy nem vagyunk pszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta szakemberek, nem folytatotunk pszichoterápiát. Amennyiben mentális betegségben szenvedsz, mindenképpen szakember segítségét vedd igénybe.

Jelentkezni, további felvilágosítást kérni az alábbi elérhetőségek egyikét használva tudsz:

Oros Andrea Life-, Business -, Teamcoach, integrál szemléletű önismereti tanácsadó, AnaLog konzulens, önszeretet mentor

info(kukac)legyakilennel.hu

+36 20 469 6770

Radnai László Life-, Business-, Team- és Párkapcsolati Coach, AnaLog konzulens

laszlo_radnai (kukac)hotmail.com

+36 20 930 8018

Visszajelzések a munkánkról:

"Mindenkinek felteszem a kérdést, amikor képzésre jelentkezik, hogy mit szeretne? Miért jön? Általában azt a választ kapom, hogy a saját problémájukra keresik a megoldást, vagy másoknak szeretnének segíteni. Andi annyit mondott, hogy az AnaLog Terápiát szeretné megtanulni, mert úgy érzi, hogy itt megkapja a válaszokat a kérdéseire. A tekintete kivételes elszántságot tükrözött. Ezt az elszántságot látom rajta azóta is minden találkozásunkkor, és hallom a szavaiból, amikor beszélünk. Különleges elhivatottságot, tapasztalatot, hozzáértést, és alázatot tükröz a számomra az, ahogyan az életét éli, és ugyanilyen lelkesedéssel, és kíváncsisággal viszonyul az AnaLog Terápiához is.
Ha olyan szakembert keresel, aki figyel rád, értő, és érző művelője a hivatásának, és a segítségedre lehet, akkor a legjobb helyen jársz, ha Andihoz kopogtatsz be. Hálás vagyok, hogy a sors lehetőséget adott a számomra, hogy a hivatása gyakorlásához én is hozzájáruljak. (Loós Balázs, tanárom, a módszer megalkotója)

"Andinál a kliens teljes mértékű elfogadását érzem. Mindennel együtt. Soha nem éreztem hogy ítélkezel fölöttem (még tudatalatt sem), ami egy csodálatos szabadságot ad a fejlődésre! Értékelem a folyamatosságot, a türelmedet, hogy hagytál a magam tempójában fejlődni, az őszinteségedet, és hogy lehettem „gyenge“ is; vagy lassú, ez is teljesen rendben volt." (Dóri)

"Inspirál szenvedélyes átalakulás vágyad és érzem az emberek jól léte iránti elköteleződésed. Legvonzóbb az önmagadon nevetni tudás Látván a magadon való sok munkád hozadékát, hitelessé tesz csoport előtt és 4szemközt is." (Betti)

" Értékelem az őszinteséget, és azt hogy van saját tapasztalatod. hiteles vagy. Hiányoltam, hogy az életem alakulása a tét, és nem teljes mértékben figyelmeztettél, hogy milyen nagy a kockázat."

"Nagyra értékelem a figyelmet és a törődést."